Felszólalás adatai

PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Kósa képviselő úr hozzászólása valós helyzetről szól, s valóban így működik a rendszer. Jó lett volna, hogyha Répássy képviselő úr, mielőtt előterjeszti a javaslatát, konzultál Kósa képviselő úrral, aki a gyakorlatban is működtet különböző gazdálkodó szervezeteket, akkor nem így indította volna ezt a törvényjavaslatot, hogy egyből beveri az ablakot, és beszakítja a gerendát, ami arról szól, hogy tűrhetetlenek a kormány brutális megszorításai, és ezek a cégek, amelyek vannak, tönkreteszik az országot, szűnjön meg az ordító igazságtalanság és egyebek. Ha arról beszélünk, hogy a törvényen változtatni akarunk, és működőképesebbé akarjuk tenni az állami tulajdonú és önkormányzati szervezeteket, gazdálkodó szervezeteket, akkor igen, valahol ezt a technológiát kell működtetni, amit Kósa képviselőtársamtól hallottam.

De azért arról sem feledkezzünk el, hogy lehet, hogy ez Debrecen egy részében így működik, de az országban ez nem így működik, és úgy emlékszem, Debrecenben sem. Egyről ne feledkezzünk meg: az nem mindegy, hogy valakit díjaznak-e azért, hogy az igazgatóság tagja, vagy sem, vagy pont egy olyan szervezetnél nő meg a jelentős befolyása, ahol épp rendeléseket és egyéb ilyen dolgokat követnek el. Elképzelhető feltételes módban, bár ez nagy valószínűséggel egyetlenegy városban, egyetlenegy megyében és egyetlenegy cégnél nem fordul elő, hogy ilyen erőteljes nyomásgyakorlással, befolyással éljenek az igazgatóság, netán a felügyelőbizottság tagjai.

Tehát értem azt, amit Kósa képviselő úr elmondott, és valóban szükséges az, hogy ebben rendet tegyünk, nemcsak az egyik ágon, tehát az állami tulajdonú vállalatoknál, hanem az önkormányzatiaknál is. Örülök, hogy ebben egyetértünk. Valóban lépjük meg ezt, sőt nem szükséges egyáltalán, hiszen nem akkora kaliberűek az önkormányzati vállalatok, hogy igazgatóságnak kelljen ott működnie, elég a háromtagú felügyelőbizottság. Teljes egészében egyetértünk azzal a megközelítéssel is - erre javaslatot is teszünk, benne van a törvénymódosításban -, hogy nem szükséges itt az igazgatóságokat működtetni, bőven elégséges a háromtagú, keményen definiált felügyelőbizottság is.

Ami a javadalmazásokat illeti: valóban nem értünk egyet az előterjesztővel abban, hogy egységesen egy síkon, az átlagbér szintjén határozza meg azt, mennyi lehet az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok jövedelme. A defínició, amit az új módosító javaslatban rögzítettünk, kiemelné a stratégiai vállalatokat - erre van parlamenti törvény, hogy kit és miket értünk stratégiai vállalatok alatt -, és ezeket a vállalatokat még kibővítenénk három olyan céggel, amit a későbbiek során tovább lehet bővíteni. Egyik lenne a Magyar Posta, az Államvasutak és a Magyar Fejlesztési Bank.

Én nem örülnék, ha a Fejlesztési Banknál, a Postánál vagy a vasútnál az igazgatóság tagjai, akik a döntést hozzák, és akik az ellenőrzést végzik, átlagbért kapnának ezért a tagságért, hiszen itt felelősséggel kell dönteniük, és számon kérhetőnek is kellene lenniük. Úgy gondolom, ezek az észrevételek, amelyek itt elhangzottak, hogy az állami vagy önkormányzati vállalatnál a menedzsereket és a szakembereket igenis piaci áron kell megfizetni... - hiszen ha azt akarjuk, hogy ezek a cégek működjenek, akkor ennek a feltételeit meg kell teremteni.

Úgy gondolom, ezzel a néhány módosító javaslattal arra is tettünk javaslatot, hogy ha a hatálybalépése netán nem érne össze, nem futna össze a két törvény, akkor a 2009. gazdasági évet lezáró év után következzen, ennek is tudjuk biztosítani a jogi feltételeit.

Köszönöm szépen.