Felszólalás adatai

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt érdeklődő Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretném azt mondani Bánki Erik képviselőtársamnak, hogy ahhoz képest, amit kaptunk indokolásként ehhez a 12. számon benyújtott Fidesz-MDF-kisgazdapárti indítványhoz, az 1997-es nyugdíjreformcsomagot körülbelül olyan vastag elemzések támasztják alá, mint amely elemzések kötegszerűen a miniszterelnök úr asztalán is itt vannak most.

Úgy látszik, most már nem vitte magával. De mindenesetre szívesen felajánlom a képviselőtársamnak, hogy ezeket még az irattárból előszedem és rendelkezésre bocsátom, de azt hiszem, hogy a Pénzügyminisztérium is ezt meg tudja tenni, hacsak nem titkosították ezt több mint ötven vagy hetven évre.

Nos, önök, mint ahogy a miniszterelnök úr is tegnap, az állami nyugdíjrendszer erősítéséről beszéltek, és arra roppant büszkék is. Azt is elmondta tegnap a miniszterelnök úr, hogy az állampolgárok ezt nagy többségben támogatják, ami lehet, hogy így van egyes felmérések szerint, de attól tartok, a megkérdezettek nagy többsége nem tudja, hogy a miniszterelnök úr mire is gondolt. Hiszen ha visszaemlékszünk, tavasszal és nyáron több nyilatkozatot hallottunk a nyugdíjrendszer újabb reformjáról, amelyek kapcsán azután kiderült, hogy még a részletek sem ismertek, sőt amikor szerdai kinyilatkoztatásokból ezeket a részleteket a közvélemény megismerhette, még az érintett minisztériumok is meglepetéssel értesültek egyik-másik elhangzott megnyilatkozásról. Arról nem beszélek, hogy természetesen érdemi vita ezekben a kérdésekben a társadalommal nem folyt.

Azt szeretném mondani, hogy szó esik itt most a rokkantnyugdíjrendszer reformjáról, amit persze már '97 után meg kellett volna önöknek csinálni, hiszen országgyűlési határozat meghatározott lépéssorozatot előirányzott, amiből jószerivel semmi nem teljesül. Szó esik itt a nyugdíjkorhatár eltörléséről és természetesen mindenféle trükkel a magánpénztári tagok visszacsábításáról. Azonban elég furcsa dolog ezeket a lépéseket úgy bemutatni, mint megtörtént és valóságos lépéseket, mert szeretném azt mondani, hogy legjobb ismeretem szerint egy egyenlegértesítő kiküldésén túlmenően semmi nem történt. Semmi nem történt, sőt azt kell hogy mondjam: lehet, hogy bizonyos előtanulmányok folytak, de döntések, részletes döntések e tekintetben nem születtek meg, legalábbis az országgyűlési képviselők elé kodifikált anyag ebben az ügyben nem került.

Ez azért is fontos, mert azt hiszem, hogy a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos fontos döntéseket - legalábbis a magyar jogállamiság követelményei szerint - törvényben illene meghozni, de e tekintetben, még egyszer mondom, nem történt igazán semmi. Tehát ezt az egészet úgy bemutatni, mint egy elindult, megkezdett folyamatot, amit meg is beszéltünk az állampolgárokkal, akik ezt maximálisan támogatják, enyhén szólva is több mint csúsztatás, tisztelt hölgyeim és uraim.

Természetesen nyilván ez a retorika rájátszik arra, hogy nehéz időkben az emberek szeretnek állam bácsi védőszárnyai alá bebújni, és jól hangzik, hogy az állam megerősíti a nyugdíjrendszert, és különösen jól hangzik hat hónappal a választások előtt. Mert miért is akarják tulajdonképpen önök most kiszedni ezt az állami garanciát ebből a kettes pillérű rendszerből? Úgy gondolom, hogy azért, mert miután 6 százalékon tartották a tagdíjat több éven keresztül, most rájöttek arra, hogy bizony előbb-utóbb sor fog kerülni a védőernyőként meghúzott állami garancia beváltására, mert hiszen a tagok joggal ragaszkodnak a várományukhoz, és ez bizony most már csak a garancia beváltásával lehetséges. Hát akkor töröljük el gyorsan ezt a normajáradékot, a garanciát, mindent, nehogy aztán túl sok kötelezettségvállalása keletkezzen az államnak! Azt hiszem, hogy lényegében itt erről van szó.

Azonban önök nem számoltak azzal, hogy ha elfogadják ezt a módosító javaslatot, tisztelt képviselőtársaim, akkor alapvetően meg fognak változni már középtávon is a nyugdíjrendszer finanszírozását meghatározó feltételek. Attól tartok, valóban az következhet be - bár kétségtelen, önöknek most ez a szándékuk, de azért itt el kell mondani nagyon világosan a közvélemény előtt -, hogy tényleg elindul egy visszavándorlás. Lehet, hogy talán nem annyian hisznek önöknek, amennyivel kapcsolatban önök szeretnék, de mégiscsak elképzelhető, hogy néhány százezer ember vissza fog lépni a régi rendszerbe. Önmagában ez is növeli az állami kötelezettségeket, miközben a magánpénztárakban kisebb taglétszám marad, a kisebb taglétszám majd meg fogja növelni a pénztárak fajlagos működési költségeit, ami további tagokat fog ösztönözni a visszalépésre.

Arról nem szeretnék beszélni, hogy ez a javaslat, ha önök elfogadják - amely persze már nem az első a magánpénztári rendszer gyengítésében -, úgy gondolom, egy újabb üzenet a pénztári piacra belépő vállalkozóknak és más cégeknek, akik teljesen joggal úgy gondolják, hogy a befektetett több tíz milliárdos tőkéjüket veszélyeztetve látják. Ezért majd a tőkekivonás érdekében el fogják adni a pénztáraikat, ami a szabályozási ellentmondások, valamint a pénztárfelügyelet ellentmondásos, önkényes hozzáállása miatt - mert a módosító indítvány a felügyeletek hatáskörét is kiterjeszti - mindenféle olyan beavatkozó lehetőséghez, mindenféle olyan büntetési, szankcionálási és egyéb lehetőségekhez jutnak, amelyek megítélésünk szerint teljesen indokolatlanok. Nos, ez aztán majd még kiszolgáltatottabbá teszi a tagokat, ami újabb visszalépésekre ösztönöz.

Arról nem beszélek, hogy önök az önkéntes pénztári rendszerre is ki akarják ezeket a jogosítványokat terjeszteni, aminek az lesz a következménye, hogy az évi 60-80 milliárd forintos befizetés lényegesen kisebb lesz.

(15.40)

Én azt gondolom, hogy túl azokon a veszteségeken, amelyeket az államháztartás el fog e tekintetben szenvedni - most arról nem beszélek, hogy miután a magánpénztárak állampapírokban tartják a befektetéseiket, akkor ha visszalépnek a tagok, nyilván az állampapírokat cashra át kell váltani, ennek meglesz a következménye az állampapírok kamataira -, ez mind-mind az államháztartásra jelent terhet.

Én csak azt szeretném még elmondani, hogy mindez üzenet az állampolgári öngondoskodás számára, és arról, hogy ez mit jelent, beszélt Vojnik Mária képviselőtársnőm. Én még csak azzal egészítem ki, hogy ha ez az üzenet, akkor a társadalom ezt úgy fogja fel, hogy újra az az irány, hogy az állam bácsiban kell bízni, az állami kötelezettségvállalás kerül előtérbe, a paternalizmus kerül előtérbe, és aztán majd megnézhetjük, hogy milyen lesz a társadalmi fogadókészség mindenféle ellátórendszerbeli reform iránt.

Azt gondolom, hogy túl a konkrét anyagi veszteségeken, ez egy bizalmi veszteséget is jelent, és természetesen az állampolgárokat majd mindenképpen elég nehéz lesz még egyszer arra rávenni, hogy egy ilyen típusú nagyívű öngondoskodási programba merjenek valamit betenni és befektetni. Azt hiszem, hogy ennek valóban nagyon komoly következményei lehetnek.

Hadd mondjak el még néhány további gondolatot a jogi kérdésekről, mert azt hiszem, még erről is szólnunk kellene, már csak annál is inkább szólni kellene, mert ez a javaslat, amit Szűcs képviselőtársam, Herényi képviselőtársam két másik képviselőtársunkkal együtt benyújtottak, meggyőződésünk szerint az emberek, a magánpénztári tagok alkotmányosan védett jogait is sérti.

Ugyanis figyelmen kívül hagyták, tisztelt képviselőtársaim, azt a már több alkotmánybírósági határozatból is megismerhető alapvető alkotmányossági követelményt, hogy a társadalombiztosítási szolgáltatások, ellátások és várományok a tulajdonvédelemmel azonos szintű alkotmányos védelem alatt állnak. Így ezek megváltoztatását az Alkotmánybíróság - tessék fellapozni a határozatokat - csak abban az esetben látja a jogállamiság követelményeivel összhangban állónak, ha a változtatásokkal érintett és egyébként szerzett jognak minősülő szolgáltatásra vonatkozó szabályozás eredendően alkotmányellenes, jogellenes vagy egyébként érvénytelen volt. Azt hiszem, hogy ez a helyzet nem áll fenn, és ezen túlmenően alkotmányos lehet még a módosítás, ha azt rendkívüli körülmények, pénzügyi vagy gazdasági szükségállapot egyébként indokolttá teszik.

Nos, én azt gondolom, hogy a Pénzügyminisztérium sem gondolhatja azt, hogy ma Magyarországon gazdasági vagy pénzügyi szükségállapot van, bár lehet, hogy előbb-utóbb még ez is ki fog derülni az indoklásból, mert ebben a tekintetben egészen biztos, hogy most semmi olyan körülmény alkotmányossági szempontból - legalábbis a mi ismereteink szerint - nem áll fenn, amely egy ilyen mértékű beavatkozást indokolna. Úgy látjuk tehát, hogy a módosító csomagnak egyébként a Házszabálynak való megfeleltetése is problémásnak mutatkozik, bizottsági üléseken is szóvá tettük a túlterjeszkedés kérdését, de az alkotmány több rendelkezését is sérti, tehát a tulajdonhoz való jogot, a szociális biztonsághoz való jogot és így tovább.

Azt gondolom, hogy amikor a képviselők arra hivatkoznak, hogy "a javaslat célja, hogy a normajáradék intézményének a megszüntetésével segítsék elő azoknak az állampolgároknak a döntését, akik a következmények kellő mérlegelése nélkül választották a magán-nyugdíjpénztári tagságot", enyhén szólva is vitatható, merthogy, kérem tisztelettel, tessék megnézni vagy kérdezni a magán-nyugdíjpénztári tagokat, számukra elvileg és gyakorlatilag is ismertek voltak a magánnyugdíjra vonatkozó feltételek, ezek között a magánnyugdíjpénztárból folyósítható minimális nyugdíjra vonatkozó előírások is. Ez az utóbbi nem más, mint az a bizonyos normajáradék, amely a magánnyugdíj-konstrukció meghatározó jelentőségű garanciális eleme. Ennek megvonása pusztán abból a kormányzati célból, hogy a magánpénztárba már belépett pályakezdőket a társadalombiztosítási nyugdíjhoz átirányítsák, alkotmányosan több mint aggályos, képviselőtársaim. Még egyszer mondom, megítélésünk szerint ez sérti a tulajdonhoz, a jogbiztonsághoz és a szociális biztonsághoz fűződő alkotmányos jogokat.

Egyébiránt hadd mondjam el önöknek, mert még nincs olyan késő, hogy a jogbiztonság - mint a jogállamiság egyik fokmérője - érvényesülése azt követeli a jogalkotótól, valamennyiünktől, mert hiszen mi ebben a folyamatban részt veszünk, hogy a jogszabályokban kifejezett állami magatartás legyen kiszámítható, ha nincs gazdasági, pénzügyi katasztrófahelyzet - erről most messzemenően nincsen szó. Ezt csak azért mondom el, mielőtt önök majd 1995-re és a Bokros-csomagra hivatkoznak, tehát az egyéni egzisztenciális döntéseket ezen túlmenően megalapozottan tegye tervezhetővé. Úgy, hogy önök most teljesen váratlanul, egy módosító indítványba csempészve, lopakodó módon beadták ezt az indítványt, ez teljesen - hogy is mondjam - tervezhetetlenné teszi nemcsak az állami és intézményi magatartást, de a személyes döntéseket is, kérem szépen.

A társadalombiztosítási rendszernek - azért valljuk meg - a magán-nyugdíjpénztári rendszer csak egy kiegészítő eleme, nagyon fontos, de kiegészítő eleme a társadalombiztosítási rendszernek, tehát ilyen értelemben én ezt ennek egy fontos függelékének tartom, de a stabilitási követelmény természetesen mind a két pillérre vonatkozik. Ez alapvető érdek. Tehát ebből, én úgy gondolom, nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni alkotmányos indok nélkül ezeket a nyugellátásokat, illetve a hozzájuk fűződő várományokat.

A demokratikus jogállamban az állampolgárok biztonságát a jogrend meghatározott kontinuitása garantálja. A törvények alapján szerzett jogokat pedig akkor is megilleti a jogbiztonság elvéből következő oltalom, ha ezek a jogok a feltételek változása miatt már kényelmetlenné váltak, vagy esetleg politikai okokból nemkívánatosnak.

Mi úgy gondoljuk, hogy célszerűségi, gazdaságpolitikai megfontolások alapján... - ezt egyébként megkérdőjelezem, hogy van-e egyáltalán ilyen, mert nem gondolom azt, hogy ha valahol egy-egy szabálytalanság, hiba, vagy ne adj' isten, törvénytelenség is történt a magánpénztári rendszerben, akkor ezt már olyan megfontolásnak lehet tekinteni, amely alapján önök a szerzett jogokat korlátozni kívánják, és az egész rendszert meg akarják változtatni. Tehát számomra nem kérdéses, hogy az egész normajáradék mint a magánnyugdíjpénztárból folyósítható minimális ellátási mérték, ebbe a fogalomba sorolható, és kiemelt alkotmányos védelem alatt áll. A szerzett jogok és bizalom védelmével kapcsolatos aggályoktól egyébként egyenes út vezet a tulajdoni garanciáknak az alkotmány 13. § (1) bekezdésében meghatározott szabályához.

Egyébként az Alkotmánybíróság - javaslom, hogy ezt tanulmányozzák is - a társadalombiztosítással kapcsolatos alkotmányos problémák sokaságára útmutatást adó 43/1995. számú alkotmánybírósági határozatában mutatott rá elvi éllel, hogy milyen védelem illeti meg a társadalombiztosítási szolgáltatásokat. Biztos vagyok benne, hogy önöknek nem állt módjukban tanulmányozni ezt a nagyon fontos alkotmánybírósági határozatot, úgyhogy illő tisztelettel a figyelmükbe ajánlom. (Tállai András: Az aláírást fel ne olvasd!)

Mindazonáltal, amit most elmondtam, ennek alapján - és amit Keller képviselőtársam és Vojnik képviselőtársnőm elmondtak, és amit tegnap is már éreztettünk a kormányprogram végrehajtásának a vitájában, és amit ma délelőtt a zárszámadás vitájában is érintettek a képviselőtársaim - azt javasoljuk, azt indítványozzuk a tisztelt Országgyűlésnek, hogy ha a benyújtó képviselőket nem sikerült meggyőzni arról, hogy egy nagyon veszélyes útra tévedtek ezzel a módosító indítvánnyal, akkor a tisztelt Országgyűlésben legyen annyi józanság és megfontolás, hogy ezt az indítványt nem támogatja. Én nagyon óvnám magunkat attól, hogy erre az útra lépjünk.

Köszönöm szépen, elnök úr, a türelmet. (Taps az MSZP soraiban.)