Felszólalás adatai

Mi következik ebből? Az következik ebből, hogy hazánk kicsi és nyitott gazdasága még inkább nyitottá vált a nemzetközi folyamatoknak, még inkább fölerősödik az a hatás, hogy ha éppen a hullámvasút tetején vagyunk, akkor a magyar gazdaság is megy fölfelé, már amennyire a gazdasági szabályozás engedi, hogyha pedig lefelé tart a hullámvasút, akkor a magyar gazdaság is lemegy a mélyére.

Pont ezeknek a nemzetközi hatásoknak a kiküszöbölésére kellene törekednünk. Arra kellene törekedni, tisztelt képviselőtársaim, a véleményem szerint, hogy a magyar gazdaság ellenálló legyen. Nem teljes mértékben, nem elzárkózásról beszélek, hanem egy olyan erőről, amely a belső fogyasztásra és a belső importkiváltó termelésre alapoz. Hogyha a kormányzat minden egyes folyamatos, előrevivő kezdeményezése az exportnak a növelésére irányul, akkor folyamatosan kihagyjuk azt a lehetőséget, hogy a magyar belső fogyasztást erősítenénk.

(14.40)

Hiszen az egész egykulcsos adópolémiának az eredeti alapkérdése az volt, hogy ettől az adórendszertől növekszik-e a belső fogyasztás, vagy nem. Tisztelt képviselőtársaim, 2010-ben - meg lehet idézni Matolcsy urat, de akár még Babák urat is - a vitában arról szólt a kormányzati érvelés, hogy az egykulcsos adótól majd nőni fog a belső fogyasztás. No már most, a 2011-es évet tekintve stagnált, 2012 első felét nézve pedig - a kiskereskedelmi forgalomból következtetve - csökkent a belső fogyasztás.

De hogyan is jön ide ez az értelmezés, hiszen folyamatosan az látszik a kormányzati elképzelésekben, hogy ez az állandó exportorientáltság és a folyamatos kifelé való megfelelési kényszer az, ami tapasztalható. Babák úr említette ezt a 150 milliárdos államkötvénycsomagot. Szeretném kiegészíteni Babák urat, hogy legjobb emlékeim szerint a két hete tárgyalt törvényjavaslatban december 31-i határidővel visszafizetési kötelezettsége van az Eximbanknak, ez tehát csak egy rövid lejáratú kölcsön, amely elméletileg, a törvényjavaslat szerint nem érinti a magyar államháztartás hiányát 2012-re vonatkozóan.

Én magam is dolgoztam olyan vállalatnál, amely szinte teljes egészében külpiaci kereskedelmi partnerekkel folytatott kontraktusokat, ezért tudom, mert ott is az volt tapasztalható, hogy nagyon nehéz hitelhez hozzájutni. Ez egy jó kezdeményezés volna, ha azt látnánk, hogy a magyar gazdaság és az export szerkezete nem a nyersanyagok vagy a félkész termékek külföldi piacra való jutásáról szólna, hanem a nagy hozzáadott értékű termékeket vinnénk ki külföldre. Ebből az következik, hogy alacsony az a hozzáadott érték, amit Magyarországon előállítanak, tehát kevés képzett munkaerőre van szükség, tehát kevés bért kell kifizetni a magyar munkaerőnek, tehát kevés az a vásárlóerő, amivel a magyar munkaerő utána a piacra lép és vásárolni tud. Ez a magyar gazdaság kettészakítottságának iskolapéldája. S úgy látszik, hogy a lefelé tartó spirálban ez a kormányzat továbbra is lefelé tart, és nem próbál kikecmeregni abból a kátyúból, amibe belekeveredett az ország.

Az, hogy Babák úr szerint eszköztelen a magyar gazdaságpolitika, egyrészt igaz. Eszköztelen, főképpen azért, mert a saját kezét köti gúzsba, a saját mozgásterét szűkíti le a kormányzat azáltal, hogy folyamatosan bizonytalan a jogi keretrendszer, állandó változtatásokkal kell szembenézniük a magyar vállalkozóknak. Ezáltal bármennyire jók is papíron azok a számok, amelyek a befektetési környezetet leírják - a tőke adója, illetve az egyéb különböző tételek -, maga a bizonytalanság az, ami elrettenti a befektetőket, és ettől a bizalomhiánytól, ami miatt nem jönnek ide a befektetők, egyszerűen áll a magyar gazdaság. Ettől nem jön létre az a termelőerő, amely a hazai piacra tudna termelni. Ha volna egy biztos jogi keretrendszer, akkor jóval egyszerűbben ki lehetne használni azt a véleményünk szerint nem jó gazdasági stratégiai irányba mutató helyzetet, amit a kormány előállított, de ki lehetne használni. Jönnének a befektetők pont azért, mert alákínálunk mindenkinek a versenytársaink közül, de még így se jönnek.

Hogy a törvényjavaslat konkrét céljára fókuszáljak: itt egy kockázatátvállalásról van szó, a piaci szereplők kockázatát az adófizetők veszik át, közvetve az Eximbank részéről. Én nem gondolom azt, hogy itt folyamatosan nagy ellentételezést kellene biztosítékként letenni ezeknél a hiteleknél, de azért az mégiscsak eléggé laza szabályozás, amit a kormányzat most előír. Ezt a kockázatátvállalást nem kellene megtenni akkor, ha olyan jogi keretrendszer volna, amely biztos és állandó, amely hagyja nyugodtan dolgozni a vállalkozásokat, amely nem készteti arra a vállalkozásokat, hogy folyamatosan a parlamenti közvetítést kelljen nézni, és folyamatosan követni kelljen a törvényhozás munkáját az egyszeri vállalkozónak és az egyszeri adófizetőnek azért, hogy tudja, mi vár rá a következő egy-két hónapban vagy a következő évben. Nem lehet egy évre előre tervezni, nem lehet projekteket beindítani egy cégen belül, mert bármikor jöhet a fideszes törvénygyárból egy olyan ötlet, amely keresztülhúzza az egyszerű vállalkozó számítását. A kevesebb néha több. Ha volna egy állandó, jó keretrendszer, azzal többet lehetne előrelendíteni a magyar gazdaság ügyén.

Köszönöm a figyelmet.