Felszólalás adatai

Gyakorlatilag azonban a foglalkoztatáspolitikát a megszorítások sora jellemezte 2011-ben. Egyrészt ugye alapvetően már csökkentett forrású volt a 2011. évi zárolás következtében a munkaerő-piaci eszközök köre, gyakorlatilag stabilitási tartalékképzés címszó alatt zároltak összegeket, amelynek végleges elvonásakor 25,3 milliárd forinttal csökkentették a Munkaerő-piaci Alap kiadási előirányzatát. A fűnyíróelv-szerűen elvont összeg közel fele kifejezetten a munkaügyi központok által nyújtott foglalkoztatási és képzési szolgáltatásokat érintette, ez pótolhatatlan veszteség, mi úgy látjuk. Az előirányzat-módosítások végrehajtásával ráadásul a foglalkoztatási alaprész összege 40,5 milliárdról 28,6 milliárd forintra csökkent, jelesül ebből csak 25,8 milliárd forint kiadás realizálódott. Itt is egy hatalmas elvonásról van szó - egy újabb megszorítás. Így a 2010-ben felhasznált forrásokhoz képest mintegy 10 milliárd forinttal kevesebb pénz jutott 2011-ben a munkaerő-piaci elhelyezkedést elősegítő támogatásokra. Ez egyébként meg is látszik a foglalkoztatási adatokon.

Összességében pedig elmondható, hogy a munkaerő-piaci kiadások szempontjából egy fekete év volt 2011, a közfoglalkoztatási forrásokat, ugye, önök minden átmenet nélkül megfelezték, az aktív munkaerő-piaci szolgáltatásokat húsbavágóan zárolták, és az álláskeresési ellátásokat pedig drasztikusan csökkentették, és megszüntették a Munkaerő-piaci Alap rehabilitációs alaprészét is, ami kifejezetten a megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációjára fordított kiadásokat csökkentette még tovább. Ez az önök valós mérlege, ha a foglalkoztatáspolitikáról beszélünk 2011-ben.

(A jegyzői székben dr. Tiba Istvánt dr. Szűcs Lajos váltja fel.)

Ha áttérünk a szociálpolitikára, akkor sem sokkal fényesebb, amit láthatunk. És azt kell mondanom, hogy az LMP nem tud támogatni egy olyan zárszámadást, amely szerint a szociális területet érintő megszorítások politikája az elmúlt évek súlyosan negatív tendenciáját követte. Mit mondanak a számok? A számok azt mondják, hogy az összes jóléti funkcióra 2010-ben a GDP 31,11 százalékát költötte az államháztartás, míg a 2011. évi teljesítés már csupán 29,84 százalékot mutat. Gyakorlatilag az államháztartási összes kiadást tekintve 61,5 százalékról 57,6 százalékra csökkent a jóléti kiadások aránya. Ezek ismét súlyos elvonások. Ráadásul ezek a folyamatok teljes mértékben ellentétesek az LMP által vallott társadalompolitikai célkitűzésekkel.

Az LMP korábban is kifogásolta már, igazából folyamatosan kifogásoljuk, hogy bár a szociális célú kiadások a sorozatos megszorítások terhét viselik, az eleve visszafogottan tervezett kiadási előirányzatok így is több alkalommal alulteljesültek. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy még a szűkös lehetőségeket sem sikerül teljeskörűen kiaknázni a magyar államnak akkor, amikor a szociálpolitikai elvek érvényesítéséről van szó. Gyakorlatilag azt is láthatjuk, hogy az anyagi biztonság megőrzésében segítő pénzbeni támogatások összegei évek óta nem emelkedtek, esetenként a jogszabályváltozások miatti kifizetésük feltételei és körülményei az ellátásra jogosult számára kifejezetten kedvezőtlenebbek lettek. Tehát kevesebb van, és azt a kevesebbet is nehéz lehívni, nehéz vele élni. Többek között ez okozta például a korábbiakban említett álláskeresési ellátások előirányzatokhoz viszonyított jelentős alulteljesítését. Sokat bíráltuk önöket a passzív munkaerő-piaci ellátások rendszerében 2011. szeptembertől hatályos módosításával kapcsolatban is. Gyakorlatilag a szociális biztonsági rendszerek leépítésének ez volt ebben az évben az egyik legjellemzőbb példája.

Folytathatjuk a sort az oktatáspolitikával is. Gyakorlatilag a 2010-es 11,6 százalékról tovább csökkentették a finanszírozás arányát. Gyakorlatilag azt látjuk, ha a kiadásokat tételesen vizsgáljuk, akkor is az oktatásra szánt kiadások veszítettek a reálértékükből.

A fogyasztóvédelem tekintetében is, azt gondoljuk, két negatívumot mindenképpen említeni kell, ami számunkra azt mutatja, hogy a Fidesz-KDNP új állam modellje egyszerűen nem felel meg a fogyasztói érdekvédelem általános elveinek. Meg kell arról emlékeznünk, hogy a 2011-ben az Alkotmánybíróság már nem vizsgálhatott közvetlenül olyan ügyeket, amelyekről népszavazást sem lehet kezdeményezni. Ráadásul ugye, azt is elmondtuk, hogy az Ab jogkörének korlátozása megfosztja az állampolgárokat attól, hogy az Ab jogvédőként eljárhasson olyan területeken, például adóügyekben, amelyekben adófizetőként a kormányzat esetleges jogsértésével szemben kiszolgáltatottak az emberek. Ha megnézzük a fogyasztóvédelem finanszírozását, ott is láthatóvá válik az erőforrások csökkenése, vagyis a megszorítások.

De nézzük az egészségügyet: ismételt csökkenés látható 2010-ről 2011-re vonatkozóan. Az államháztartás összes kiadását tekintve 9,1 százalékról 8,8 százalékra csökkent az egészségügyi kiadások aránya. Ha a közegészségügyi kiadások arányát, a GDP 0,15 százalékáról 0,12 százalékára való csökkentését nézzük, akkor itt egy 20 százalékos csökkentésről beszélünk, gyakorlatilag az előző évhez képest önök 20 százalékkal csökkentették ezt a tételt, mindezt egy olyan országban, ahol a népegészségügyi mutatók kifejezetten elmaradnak Európa többi részétől, a fejlett országokétól. Ez biztos, hogy nem segíti azt, hogy Magyarország egészségesebb legyen.

Ugye, már többször hangsúlyoztuk, hogy az egészségügyi kiadások beruházást jelentenek hosszú távon a gazdasági-társadalmi fejlődésbe. Önök ezzel az egészségpolitikával ezt a fejlődést nagyon komolyan aláássák. Ráadásul súlyosbítja a helyzetet, hogy ezekkel az intézkedésekkel pont a legkiszolgáltatottabbakkal, a betegekkel, a magatehetetlenekkel, az ellátásra szorulókkal bánnak a legrosszabbul, de nem beszélünk, ugye, az orvosokról, a szakdolgozókról, akik terhei egyre növekednek, és gyakorlatilag ez egy olyan humányerőforrás-krízist idézett elő, amely az önök számára kezelhetetlen. Ez mind jól látszik ebből a zárszámadásból, ez mind kiolvasható a számokból.

A 2011-es év azonban a kulturális intézményrendszer számára is egy fekete év volt. Csak néhány példát említve a véleményünk szerint káros változásokról: ilyen volt például számos kulturális közalapítvány megszüntetése, a külföldi magyar intézetek átszervezése, a film finanszírozásának teljes centralizálása vagy az artmozihálózat teljes, lassú kivéreztetése. Ez is világosan látszik a zárszámadásban. Vagy vegyük például a határon túli magyarságot. Az LMP azért sem tudja elfogadni a beterjesztett zárszámadást, mivel a kormányzati retorika ellenére sem a költségvetésben, sem annak végrehajtásában nem érhető tetten a határon túli magyarság érdekeinek valódi képviselete. Fájó hiányosság, hogy sem 2010-ben, sem 2011-ben, de úgy tűnik, idén sem jut elég pénz arra, hogy a magyar-magyar kapcsolattartás legfelsőbb fórumának, a MÁÉRT-nak és szakbizottságainak egy honlapja legyen.

(14.00)

Nem tartjuk elfogadhatónak azt sem, hogy a Belügyminisztérium fejezet intézményi szektorát érintő évközi zárolásért maradványtartási kötelezettség a rendőrséget hogyan érinti. A rendőrség amúgy is súlyosan alulfinanszírozott, ehhez képeset ott volt a februári zárolás, majd annak a háromnegyedét elvonták pont a rendőrségtől, amit ugyan a rendkívüli kormányzati tartalékból, valamint a céltartalékokból kiutalt támogatáskiegészítés enyhített, de összességében az ilyen mértékű forráskivonás nem elfogadható, mindeközben úgy, hogy hatalmas költségvetési források mennek teljesen feleslegesen a Terrorelhárítási Központhoz. Különösen megemlítve azt is, hogy a rendőrség 2011. évi eredeti kiadási előirányzata is csak a 90 százaléka volt a 2010-es teljesítésnek. Ezek is újabb elvonások, újabb megszorítások.

Ha áttekintjük az intézményi fejezeteket, a szakpolitikai részeket, akkor megerősödik bennünk az az általános kép, hogy az Orbán-kormány alapvetően társadalomellenes politikát folytat. Semmiképpen sem az emberekért, semmiképpen sem fenntarthatóan, semmiképpen sem a jövőért politizálnak önök, tisztelt képviselőtársaim. Önök olyan politikát folytattak, amely bizonyos szűk csoportérdekek mentén kevesek jólétének növelése érdekében feláldozza a közösségi intézményeket, feláldozza a közszolgáltatásokat, és feláldozza a társadalom túlnyomó részének jólétét és az alapvető életminőségét is. Ez a politika tükröződik a 2011-es zárszámadásban, ez a politika tükröződött már a költségvetésben is.

Azt látjuk, hogy az Orbán-kormány pont azokat hagyta cserben, akik gyakorlatilag a hátukon viszik ezt az országot. Azt láttuk, hogy az oktatás és a kultúra lezüllesztésével az életesélyeket rontották, az egészségügy kivéreztetésével pedig az életminőséget rombolták és rombolják a mai napig. A koncepciótlan fejlesztési politika szintén Magyarország kárára válik, és a munkaerő-piaci esélyeket nem javítják, hanem gyakorlatilag a foglalkoztatáspolitikában az esélytelenséget konzerválják, csakúgy, mint a szociálpolitikában.

Gyakorlatilag azt látjuk, hogy önök nagyon szép retorikai elemeket tudnak használni, és nagyon jó propagandalevelezéseket tudnak folytatni, de gyakorlatilag semmit nem tudnak kezdeni azzal, hogy ebben a társadalomban széles rétegek szolidaritásra szorulnak, és komoly segítségre lenne szükségük ahhoz, hogy az életesélyeik növekedjenek, és a hosszú távú életminőségük legalább szinten maradjon és ne romoljon.

Újra és újra bebizonyosodik számunkra az, hogy önök pont ott folytatták, ahol az elődeik abbahagyták. Szavakban magukat önök szociálisan érzékenynek tekintik, szeretik azt mondani, hogy önök családbarátak, illetve hogy az ország érdekeit képviselik. Önök is többször elmondták ezt az előzetes felszólalások során, de valójában itt egy nagyon álszent politizálásról van szó, és ez a zárszámadás pontosan a számok elvén tükrözi az önök politizálását.

Köszönöm. (Vágó Gábor tapsol.)