Felszólalás adatai

Méltatlan, mert itt állunk, és mondjuk a véleményünket, az előterjesztők már nincsenek itt, illetve úgy van előterjesztő, hogy tíz perccel ezelőtt odaírja magát előterjesztőnek, és akkor innentől házszabályszerű a dolog. Én mondom az érveimet, a kormány képviselője olvasgat, a még itt lévő két fideszes képviselő zsebre dugott kézzel, nekem háttal állva beszélget a páholyban ülőkkel, és ez ma Magyarországon a választási eljárásról szóló törvény vitája. Egészen elképesztő!

(2.10)

Nincs ezzel gond, mert vissza fog ütni. Vissza fog ütni, mert nem lehet így bánni egy országgal, nem lehet így bánni egy ország jogrendszerével, és nem lehet így bánni egy ország választóival. A választási eljárásról szóló törvénynek egyeztetéseken kellett volna keresztülmennie, széles társadalmi és politikai vitán kellett volna keresztülmennie, egyáltalán arról kellett volna döntenünk közösen, hogy van-e egyáltalán oka, van-e egyáltalán okunk arra, hogy ezt ilyen mélységében megváltoztassuk. Maga Ékes képviselő úr a Fidesz padsoraiból mondta el, hogy ő az előző időszakban számtalan ilyen egyeztetésen részt vett, mert akkor voltak egyeztetések. Még egy szocialista igazságügyi miniszter nevét is említette, hogy nála milyen éles viták és egyeztetések voltak. Ma erre nincsen lehetőség. Ez egy egypárti törvény lesz, mint ahogyan egypárti törvény volt a választójogi törvény is, az eljárási törvény is egypárti lesz, mint ahogyan egy egypárti alkotmányon nyugszik ez az egész, aminek megkérdőjelezhető a legitimitása. Jogilag természetesen nem, de politikailag mindenképpen megkérdőjelezhető.

Nyilvánvaló, ha azt gondolják a kormánypárti képviselők, azzal, hogy ma nem jöttek ide, vagy azzal, hogy most letudják, hogy végre végzünk, mert most már elmúlt éjjel kettő, be lehet ülni az autóba, haza lehet menni, és hogy ennek nem lesznek következményei rájuk nézve, akkor óriási tévedésben vannak. Minthogy következményei lesznek ennek a törvénynek az elfogadásának, és nem azok a következményei lesznek, mint amit a kormánypárti képviselők ettől várnak. Nyilvánvalóan vannak a kormánypárti padsorokban is tisztességes, rendes emberek, és még azt is meg merem kockáztatni, és Horváth képviselő úr hajlott kora ellenére tisztességgel, hosszú órákon keresztül részt vett ebben a vitában, ő magáról nem feltételezem, hogy rosszhiszeműen jár el, mint ahogyan sok kormánypárti képviselőről nem feltételezem azt, hogy rosszhiszeműen jár el. Azt feltételezem sokakról, hogy tájékozatlanok ebben az ügyben, félre vannak vezetve, és úgy akarnak egy ilyen eljárási törvényt elfogadni, hogy tulajdonképpen a vitában nem vesznek részt, olyan istenigazából meg sem ismerik, nekik elég annyi, hogy valahol, valamilyen megbeszélésen azt ígérik nekik, tulajdonképpen ezzel lehet majd megmenekülni a bukástól, tulajdonképpen politikailag az ügyet már feladtuk, nekem legalábbis ezt üzeni ez a dolog, politikailag az ügyet feladtuk, érvényes politikai üzenetünk nincs az ország számára, nem tudunk olyan politikai teljesítményt nyújtani, ami reménnyel tölthetne el minket, hogy 2014-ben újraválaszt minket Magyarország közössége, ezért azután ilyen típusú módszerekkel meg kell próbálnunk lefojtani ezt az ügyet, és olyan irányba vinni el, ami nekünk politikailag előnyt tud jelenteni. Méltatlan az elképzelés, méltatlan ez a törvény, nyilván ehhez képest méltatlan az a vita is, ahogy ez a dolog itt alakult.

A vita elején nagyon-nagyon sokszor elhangzott a kormánypárti padsorokból, hogy konkrét kérdéseket tegyünk fel. Horváth képviselő úr is teljesen jogosan mondta azt, hogy tegyünk fel konkrét kérdéseket, mert akkor lehet vitatkozni a törvényről, és konkrét válaszokat kapni. A vita egyharmadában, azt gondolom, valóban voltak érzelmes jelenetek meg kicsit erőteljesebb kiszólások, de utána nagyon-nagyon komoly, konkrét kérdéseket, szakmai kérdéseket tett fel az ellenzéki pártok minden képviselője, minden megszólalója. Erre semmiféle választ senkitől nem kaptunk. Nem is tudom, kitől kaphatnánk. A kormány képviselője nem hajlandó megszólalni, az előterjesztők nem hajlandóak megszólalni, egész egyszerűen ezt az egész vitát megpróbálják tulajdonképpen megúszni, visszautalok az előző mondataimra. Ezt ebben a teremben ma este lehet, hogy meg lehet úszni, na de Magyarország ezen a termen kívül is van, ebből adódóan, ha azt gondolják, hogy ma ebben a teremben ezt megúszták, akkor megúszták az egészet, akkor tejesen tévúton járnak, ráadásul önmagukhoz is meg a saját választóikhoz is méltatlanul viselkednek.

Azon sem árt ezen törvény szempontjából elgondolkodni egy kicsit, hogy hová jut, vagy hogyan jut egy párt, amelyet egy rendszerváltó fiatal politikus vezetett valamikor, a rendszerváltó, liberális politikustól addig, hogy a saját hatalma érdekében egyébként hajlandó a Magyar Köztársaság demokratikus vívmányainak a lebontására. Ezen önöknek el kell gondolkodniuk! Úgy mondom itt ezt negyed háromkor, hogy az a Lezsák Sándor elnököl, aki 25 évvel ezelőtt a lakitelki sátorban egészen másfajta elvek szerint képzelte el sokadmagával Magyarországot. Azt gondolom, hogy ennek a törvénynek a kapcsán el lehet ezt mondani, mert ez a törvény a Magyar Köztársaság demokráciájának alapköve, ezért azután nyilván rá fogok térni a törvény tárgyára is, de nem hiszem, hogy ezen a késői órán a törvény tárgya mellett a törvény szellemiségével nem kellene-e néhány szót foglalkoznunk, mert azt gondolom, hogy a legnagyobb szégyen az, amit ennek a törvénynek a szellemisége jelent.

Hölgyeim és uraim, a törvényben van egy olyan kitétel, vagy van egy olyan célja, amit többször elmondtak, és le is van benne írva, hogy fontosnak tartják, hogy minél kevésbé lehessen a polgárokat a pártoknak zaklatni. Ezért azután vannak egyébként ésszerű és értelmes kitételek is benne, például, hogy nem lehet munkahelyen, munkaidőben és a többi, gyűjteni az ajánlásokat. Hozzáteszem, ezt eddig sem lehetett, úgyhogy ez nem olyan óriási vívmány. De nem lehet azonban - ugye, most már nem a kopogtatócéduláról, hanem az aláírásokról beszélünk - személyes megkeresés útján sem, hacsak a választópolgár előzetesen nem járult hozzá ahhoz, hogy a személyes adatait kampánycélra felhasználhassák. Ezt a hozzájárulást pedig úgy teheti meg, hogy elmegy regisztrálni, és ott külön erről rendelkezik, hogy az ő adatait erre a célra felhasználhatják. Azt senki sem biztosítja ebben a törvényben, hogy egy egyszerű állampolgárnak, akinek nincsenek egyébként a törvényhez vagy máshoz jogi ismeretei, pontosan fel fogják-e hívni a figyelmét arra, hogy neki még egyébként ebben a helyzetben plusz nyilatkozni kell, hogy még a regisztráción túl az ő adatait egyébként felhasználhatják kampánycélra. Ha ez nem így van, és valami miatt nem nyilatkozik, akár azért, mert nem hívják fel a figyelmét, akár ha csak elkerüli az ottani figyelmét, ne adj' isten, tudatosan, direkt nem hívják fel erre a figyelmét, és így kimarad ebből, akkor hiába szerzi meg bármely párt, jelölő szervezet vagy független jelölt az ő aláírását, az ő jelölése, az ő aláírása nem fog ebbe a 200-ba beleszámítani, mert a törvény mostani szövege szerint e nélkül a nyilatkozat nélkül nem érvényes.

Én azt gondolom, hogy a törvénynek ez a része is eléggé aggályos, pontosan azért, mert megint nem tartalmaz semmiféle biztosítékot arra nézvést, hogy a polgár megfelelő felvilágosítást kap, és ráadásul senki nincs, aki hitelesen ellenőrizni tudja azt, hogy az az állampolgár, aki ezt a nyilatkozatot tette vagy nem tette, az egyébként miért nem tette, azért, mert ő úgy gondolta, hogy nem akar ilyen nyilatkozatot tenni, vagy egész egyszerűen nem hívták fel rá a figyelmét, és nem tudott a jogaival élni.

Itt is meg szeretném ismételni azt az adatvédelmi aggályomat, ami a kopogtatócédula és az aláírásgyűjtő ív között van, hogy a kopogtatócédula ugyan ezer sebből vérzett, de az aláírásgyűjtő íven, ha én huszonkettediknek írom alá az ajánlásomat, akkor én az előttem lévő huszonegy ember különleges személyes adatához abban a pillanatban hozzáférek, ahogyan elém teszik az aláírásgyűjtő ívet. Erre sem kaptunk választ, hogy erre az aggályra mi lehet a megoldás.

Nagyon érdekes kérdés még a nemzetközi megfigyelőkre vonatkozó szabályozás, ami szintén egy kicsit árulkodó, mert a nemzetközi megfigyelőkre vonatkozó szabályozás érdekes módon úgy alakul, hogy ezeknek a jogköreit is szűkíti, minthogyha valamit a nemzetközi megfigyelők előtt mi titkolni akarnánk, vagy valamit a nemzetközi megfigyelők elől el szeretnénk rejteni. A nemzetközi kötelezettségvállalásaink miatt persze nem mindegy, hogy milyen jogállást biztosítunk ezeknek a nemzetközi megfigyelőknek, és érdekes módon ez az eljárási törvény szűkíti a nemzetközi megfigyelők jogkörét.

(2.20)

Az a törvényben le van írva, hogy a választási megfigyelők nem intézhetnek kérdéseket a választópolgárokhoz. Intézhetnek kérdéseket egyébként az ott dolgozókhoz, intézhetnek kérdéseket a választás lebonyolítóihoz, de a választópolgárokhoz nem intézhetnek kérdéseket. Márpedig azt gondolom, hogy leginkább egy választópolgár tudja eldönteni, vagy legalábbis neki lehet gyanúja arra vonatkozóan, hogy most itt történt-e valamifajta visszaélés, vagy nem.

Az egy másik kérdés, hogy egyébként a jogalkalmazók milyen módon fogják azt egyébként számon kérni vagy milyen módon fogják elérni, hogy mondjuk, egy nemzetközi megfigyelő, ha egy választópolgárral szót akar váltani, akkor azt nem tudom, ki és hogyan fogja megakadályozni ebben, hogy esetleg Hajdu úr a maszkosaival ráugrik hátulról, vagy nem tudom, hogy mi történik ilyenkor, ha egy nemzetközi megfigyelő odalép egy választópolgárhoz, akkor nyilvánvalóan leteperik, és azonnal kiteszik az országból.

Az egy másik kérdés, hogy a nemzetközi megfigyelő nyilvántartásba vételéről a Nemzeti Választási Központ elnöke dönt, és nincsen helye fellebbezésnek. Ezt nem is értjük, hogy miért kellene dönteni a Nemzeti Választási Központ elnökének egy nemzetközi megfigyelő nyilvántartásba vételéről, mert a törvényjavaslat nem nyilvántartásba veszi, hanem dönt a nyilvántartásba vételről, ez ellen a döntés ellen pedig nincs helye jogorvoslatnak. Más helyen pedig azt mondja, hogy a nemzetközi megfigyelő nyilvántartásba vételéről vagy abból való törléséről a Nemzeti Választási Központ elnöke dönt, a döntés ellen nem lehet jogorvoslattal élni.

Nyilván az előterjesztők meg tudják nekem válaszolni, hogy miért kellett ebben a törvényben a nemzetközi választási megfigyelők jogköreit vagy egyáltalán a működésének lehetőségét csökkenteni, és miért kell egy személynek, a választási központ vezetőjének olyan jogkört adni, hogy ő egy nemzetközi megfigyelőt egyszemélyi döntéssel és még fellebbezés lehetősége nélkül is egyszerűen töröljön ebből a rendszerből, és ő egyedül kimondhassa azt, hogy szerinte X. Y. nemzetközi megfigyelőt márpedig ő nem veszi nyilvántartásba, vagy ha nyilvántartásba vették, akkor ő onnan törli egy személyben, és még jogorvoslati lehetőség sincs.

Nem tudom, mire készülnek, mit szeretnének eltitkolni a nemzetközi megfigyelők elől, de ha ez a törvény így lesz elfogadva, akkor lesz igazán csak fontos, hogy nemzetközi megfigyelők érkezzenek Magyarországra, mert én úgy hiszem, hogy ha a nemzetközi megfigyelők elől valamit el akarnak rejteni, akkor nyilvánvalóan szükség lesz a nemzetközi megfigyelőkre ezen a választáson.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ez a választási eljárásról szóló törvény így, ahogy van egyébként teljesen alkalmatlan arra, hogy demokratikus választásokat bonyolítsanak le vele. Teljesen egyértelmű - és erre sem kaptunk választ egész éjszaka, mondtak itt sok mindent, arra senki nem adott választ, hogy egyáltalán miért kell bevezetni, például a regisztrációt. Sokféle mondat elhangzott ebben az ügyben, de nincsen annál szélesebb választási lehetőség, mint a mai, hogy valaki, aki elmúlt 18 éves, és a törvényes feltételek fennállnak, annak általános, teljes választójoga van. Nem kell érte elmenni sehova, nem kell sehol feliratkozni. Ha akar, elmegy választani, ha meg nem akar, akkor nem megy el választani. Ennél jobb rendszert nem nagyon találtak ki. Minden, ami ezt szűkíti, az a demokráciát szűkíti, és a választásokon való részvétel lehetőségét szűkíti. Márpedig, ha ezt a lehetőséget valaki szűkíti, akkor a demokráciát szűkíti, hiába akarja azt mondani, hogy ezzel bővíti, mert ez egész egyszerűen nem igaz.

A helyzet az, hogy önöknek nincs több politikai mondanivalójuk, ezért ilyen módszerekkel akarják a 2014-es választáson átmenteni valahogy a hatalmukat. Az a jó hírem van nekem vagy nekünk, és rossz hírem van önöknek, hogy ez ettől függetlenül sem fog sikerülni. Úgy fejezem be, hogy várom a válaszukat, bár erre nagyon nagy reményt nem fűzök.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)