Felszólalás adatai

Nagyon jó csak a szakmai ismérvekről beszélni, de minket 855 ezer ember küldött ide. Jó részük nem szakértő, jó részük tisztességesen dolgozó ember. Igenis vannak politikai indíttatásaik, igenis vannak ideológiai alapjaik. A mi feladatunk ennek a képviselete, és ennek a lehántolását vagy leforgácsolását senkitől nem fogjuk elviselni. Gondolom, ez természetes és érthető reakció a részünkről.

Amiről itt most beszélünk a számok szintjén: 2003-2011 között mintegy félezerrel kevesebb postahivatal folytathatta a működését, tehát látható az, hogy majdnem félezret építettek le. Nagyon helyesen hangzott el, hogy ebből kevesebb mint húszat indítottak újra. (Simon Gábor: Képviselő úr, ötöt!) És az is egészen elképesztő, hogy még csak a szándék sem látszik e tekintetben. Ugyanakkor ezen bezárások lényegét és többségét nem a Fidesz-KDNP-kormány foganatosította, tehát félreértések ne legyenek e tekintetben. 2003-ra tehető egyébként ennek a dereka.

És az is látható, hogy azért voltak Magyarországon olyanok, akik kétszakaszos közbeszerzéssel próbálták kiszervezni a magánszféra számára a postákat, és ez sem a mostani kormány volt. A mostani kormány bűne az, hogy nem rakja helyre ezt a helyzetet, és nem nyitja újra azokat az intézményeket, amelyekre egyébként helyben szükség lenne.

De elhangzott itt egy kulcsmondat a vita során, ez pedig az volt, hogy mi szükség van az államra, hogyha feltétel nélküli, közszolgáltatásokat érintő liberalizáció következik be. Erről kellene itt beszélni véleményem szerint ezen vita során.

A vasutak esetében is ugyanez fordult elő. A posta esetében is ez fordul elő, hogy jön a külföldi tőke a lisszaboni szerződéssel a háta mögött, az IMF-fel a háta mögött, és semmiféle véderőt nem támaszt a magyar állam annak érdekében, hogy megvédje azt, ami a miénk, megvédjen százéves cégeket, megvédjen több tízezer munkavállalót. Ez lenne ennek a vitának a lényege!

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik és az LMP padsoraiból.)