Felszólalás adatai

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Előterjesztő! Engedjék meg, hogy egy nagyon személyes példával kezdjem, és kicsit felhatalmazva érzem magam Ertsey képviselő asszony félmondata által, hogy a tanulókat is előbb inspirálni kell, és utána véleményt mondani.

Drága jó édesapám - Isten nyugosztalja - matematika-fizika szakos tanár volt, és arra volt büszke, hogy ezt az egyébként nem túl egyszerű tárgyat is nagyon sok tanítványával megszerettette.

Aztán később, amikor megyei szakfelügyelő volt, nagyon jó érzéssel hallotta, hogy örülnek, amikor megérkezett egy iskolába - a szakfelügyelőtől általában aggódtak -, de nem azért, mert igénytelen lett volna, vagy nem lett volna eléggé szigorú, következetes, hanem jót is tudott mondani, tehát tudták, hogy szakmailag tanulhatnak tőle.

Tehát az előterjesztéssel kapcsolatban először azt szeretném megállapítani, hogy a bizonytalanság a gazdaságban is rombol. Ha a gazdaság szereplői - legyenek azok a legkisebb vállalkozások is - nem tudják biztosan, hogy mihez kell tartaniuk magukat, mert az egyik ellenőr ezt mondja, a másik azt, az egyik ezért bünteti őket, a másik azért, ha akár így van, akár csak így érzik, ez nem jó, ez rossz, ezen változtatni kell. Tehát ilyen értelemben azt hiszem, hogy a hasonló törekvéseknek helye van.

Azt nem mondanám, hogy ez az előterjesztés pont az, ami meg tudja ezt valósítani; az az építkezés, amit az előterjesztő a szóbeli kiegészítésében nagyon helyesen fölvázolt, még ebből az előterjesztésből csak körvonalaiban látszik. Szeretném a figyelmébe ajánlani a 2003-ban elfogadott kkv-határozatot - nem azért, mert én terjesztettem a parlament elé, hanem mert eggyel több szavazatot kapott ennek a Háznak falai között, mint az uniós csatlakozásunk; a kkv-határozatot mindenki megszavazta, míg az uniós csatlakozásunknak volt egy ellenszavazata. Tehát van itt alapvetés, szerintem van mire építkezni, és ez az első lépés, azt hiszem, kifejezi azt, hogy a vállalkozások túlnyomó többsége jó szándékú, jóhiszemű, és szabályosan szeretne dolgozni, nem abban a félelemben, amivel egy rosszhiszemű hatóság úgy közelít meg valakiket, hogy na, ezen a helyen biztosan csalnak, és addig ellenőrzöm őket, míg nem találok valamit.

Elhangzott itt a prevenció is, mint követendő gyakorlat. Biztos, hogy így van. El kell jutni oda - oktatással, képzéssel, a kezdő vállalkozók felkészítésével, és ez akár lehet a jelenlegi törvények szerint is, a hatóság részéről is -, hogy tudják, már az első ellenőrzések során megismerjék, hogy mihez kell tartaniuk magukat, mire vigyázzanak. Azt hiszem, itt sokat építhetünk nem csak a prompt ellenőrzésre.

Kimegy az ellenőr, találkozik a munkahelyen akárkivel - dolgozóval, művezetővel -, nem biztos, hogy a felelős emberrel fog beszélni. Tehát fontosnak tartom azt, hogy minden egyes ellenőrzésnél a vezetői felelősség is kidomborodjon.

(20.20)

Tehát ne úgy legyen egy véletlenszerű ellenőrzés, hogy na, helyszínelünk, és akkor benaplóz a hatóság valamit, hanem legyen ott az adott egység felelős vezetője, és e tekintetben - megint édesapám példájára utalok - lehet szerintem építeni a vezető becsületére, önérzetére. A legtöbb vezető, felelős vállalkozó jól akarja vezetni a vállalkozását. Nyugodtan akar aludni, és nyugodtan akar a dolgozóinak a szemébe is nézni. Mert azért azt se felejtsük el, hogy ezek a szabályok, amiket - esetenként jól-rosszul - a hatóságok ellenőriznek, szolgálják a termelés feltételeit, de ugyanakkor a dolgozók védelmét is. Azt hiszem tehát, hogy egy normális szellemű, az alapvető bizalomra építő működés, amely kiküszöböli mind az ellenőrzöttek, mind az ellenőrzők részéről a bizonytalanságot... - és a bizonytalanságban sajnos sok rossz példa is van.

Amikor kiállnak vagy elmennek úgy ellenőrizni, hogy addig megyünk, amíg valami hibát nem találunk - és itt azért fölmerülnek bizonyos rossz gondolatok is -, a jóhiszeműség, a vezetői felelősség előtérbe állítása, és ahogy Ertsey képviselő asszony mondta, a további lépések ismerete... Tehát ami itt van, az szerintem támogatható. Kicsit politikai ízű, hogy a választás után gyorsan be kellett hozni valamit, de szerintem érdemes a folytatásra.

Szintén említeném, amiben egyszer már volt egyetértés, a közösség kontrolljára gondolok, tehát a kötelező kamarai tagságot, azt hiszem, a parlament kétharmados többséggel, mint a legérintettebbek összefogásának egy lehetősége, szerintem érdemes lenne újra napirendre tűznünk, és ennek keretében ezek a tapasztalatok is, amelyek most alapvetően negatív megközelítésben kerültek ide, szerintem feldolgozhatóak, és egy előremutató építő gyakorlatot is meg tudunk alkotni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)