Felszólalás adatai

Egy évvel ezelőtt a tisztelt államtitkár úr részvételével nagy csinnadrattával itt a parlamentben csináltak egy nemzetközi diabéteszkonferenciát, ahol megfogalmazódott a nemzeti diabéteszprogram igénye. Az elmúlt egy évben ezekből a célkitűzésekből, amelyek ott, ezen a kongresszuson megfogalmazódtak, sajnos semmi nem valósult meg. A kormány terveit hallva sajnos joggal van mitől tartania a félmillió magyar nyilvántartott cukorbetegnek, ugyanis a kormány a gyógyszerkassza brutális, 83 milliárd forintos megszorítását tervezi. Ennyivel akarják csökkenteni a gyógyszerkasszát, ráadásul azzal a hazugsággal áltatják a magyar betegeket, hogy ezt ők nem fogják megérezni, a gyógyszerek ára nem fog emelkedni ennek következtében.

Véleményünk szerint mi következik ebből a megszorításból, tisztelt államtitkár úr? Bizonyos, hogy számos gyógyszer eltűnik a magyar gyógyszertárakból, mivel a forgalmazónak nem éri meg majd ezek forgalmazása, állandósulni fog teljesen nyilvánvaló módon a gyógyszerhiány, amit már a múlt héten Zala megyében megtapasztalhattunk, és valószínűleg számos gyógyszer-nagykereskedő, de leginkább számos kis forgalmú gyógyszertár zár majd be a veszteségek növekedése miatt a következő évben.

Tisztelt Ház! Szócska államtitkár úr a hét végén nyilatkozott a Népszabadságban. Ebben a legsajnálatosabb bejelentése az volt, hogy sajnálatos módon nem tud fizetésemelést ígérni az egészségügyben dolgozóknak.

Tisztelt Országgyűlés! Mára az egészségügyben a legnagyobb probléma a rendkívül alacsony bérezés az orvosok és az ápolónők tekintetében is. Egyre több magyar orvos és ápolónő külföldön próbál szerencsét jobb megélhetés érdekében. Tavaly 1100 orvos hagyta el az országot, az idén már ezt is meghaladó módon kétszázzal többen, tehát egy jelentős katasztrófa előtt áll ilyen tekintetben az ország. Hogyne lenne ez, tisztelt államtitkár úr, hogyha egy bankba bekerül valaki takarítónak, akkor több a fizetése, mint egy kezdő orvosnak! Jelenleg 50 százalék fölött áll a diplomás orvosok elvándorlásának aránya, kialakulóban van egy generációs probléma. A magyar orvos már külföldi fizetések ötödéért is itthon maradna, de sajnos ennyit sem ígérnek neki.

Már az is sokatmondó, hogy az egészségügyben érintettek az egészségügy megmentéséért már nem a tárcától kértek segítséget, nem öntől, tisztelt államtitkártól, hanem a frakcióvezetőtől és a miniszterelnöktől. Önök néhány évvel ezelőtt, ha emlékeznek rá, népszavazást kezdeményeztek az egyeurós vizitdíj ellenére, most ettől sokkal nagyobb terhet jelentő adókat vezetnek be annak biztosítására, hogy az egészségügy jelenlegi szinten történő működése egyáltalán fenntartható és finanszírozható legyen. Ezekből az adóbevételekből az önök állításai ellenére mégsem jut az egészségügyben dolgozóknak.

(8.50)

Az orvosoknak és a szakdolgozóiknak megfelelő társadalmi és anyagi megbecsülésre van szükségük, méltó munkakörülmények, méltó bérezés kell számukra. Nem igaz, tisztelt államtitkár úr, hogy erre ne lennének források a költségvetésben! Az igazság az, hogy önök ezeket a forrásokat másra, presztízsberuházásra költik. Ha stadionokat és hasonló más presztízsberuházásokat nem valósítanának meg, ezekből a pénzekből azonnal 50 százalékos béremelésre lenne lehetőség az egészségügyben.

Nem gondolja-e, tisztelt államtitkár úr, hogy meg kellene fontolni a lemondását, mivel elveszítette (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) a becsületét az orvosok és az egészségügyben dolgozók között?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)