Felszólalás adatai

ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Az MNB-nek az 1999. évi monetáris politikai irányelveit áttanulmányoztam. Olyan anyagról van szó, amit az Országgyűlésnek illett volna részleteiben is megvitatni. Ha elfogadjuk azt, hogy az ország mai helyzete kivédhetetlen és szükségszerű folyamatok következménye, valamint azonosulni tudunk a tájékoztatóban megfogalmazott legfőbb céllal, az infláció fenntartható csökkentésével, akkor az anyag szakmai része tulajdonképpen megfelelő lehetne.

A Magyar Igazság és Élet Pártja hazánk mai állapotát azonban nem tekinti kivédhetetlen és szükségszerű folyamatok eredményének, mint ahogy nem is az. Tudjuk, ehhez bizony ostoba, szűk látókörű és gyáva, nómenklatúra-, burzsoá érdekeket képviselő, mameluk beállítottságú állami vezetésre és kormányokra volt szükség; no meg mindezt gátlástalanul alátámasztó médiára. Az inflációt pedig magunknak gyártottuk, azóta is eredményesen küzdünk ellene.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a világon végigsöprő, irányított pénzügyi, gazdasági, politikai áramlatokkal nem lehet hazánknak totálisan szemben állnia. Nem is ezt kérjük számon. Mi a totális önfeladást, a védelmi rendszerek hiányát, az emberek folyamatos, állandó becsapását, félrevezetését, az ország kiárusítását, tudatos rombolását, az adósságcsapda mesterséges fenntartását és a mindenhez tapadó erkölcsi nihilizmust kifogásoljuk.

A kérdés az: változik itt valami, vagy csak a retorika? Miért jogos a kérdés? Az irányelvek szerint a költségvetési és a monetáris politika összehangolt működésére van szükség, de egyidejűleg az állami újraelosztás arányának további csökkentését kell szorgalmazni.

Ez utóbbi igény a költségvetés indokolásában is fellelhető; ott is kifogásoltuk. A költségvetés és a monetáris politika összhangja ugyan alapkövetelmény, de nem úgy, hogy közben a költségvetés a legalapvetőbb feladatainak sem tud eleget tenni. Itt nem összhangról van szó, hanem monetáris terrorról! Ezt a költségvetést, ezt az állami újraelosztást persze ésszerűsíteni lehet, de mérsékelni nem, éppen ellenkezőleg, szerepét lényegesen növelni kellene. Persze, nem feltétlenül az adósság növelése útján, hanem annak felszámolása, kiküszöbölése révén, a nemzeti jövedelmet és vagyont ezerféle módon megcsapoló lehetőségek megszüntetése révén. De más lehetőségek is léteznek.

A kormányzati perspektíva mellett sajnos bekövetkezik a gyarmatstátus, vagyis a régió helytartójává süllyed a mindenkori kormány, hiszen eszköztelen, kiszolgáltatott, zsarolható, kívülről könnyen kézben tartható. És ha az éles ellenállás, szembenállás nem is kérhető számon, a törekvések és szándékok, azok felelősségteljessége és tisztessége, a nemzet iránti elkötelezettsége igen.

Államtitkár úr, ön szerint miért nem tárgyalja az Országgyűlés a monetáris irányelveket? Ez valóban szükségtelen ön szerint is? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a fölszólalási idő leteltét.) Komolyan gondolja államtitkár úr, hogy ez a költségvetés túl bő, lötyögős, feltétlenül szűkíteni kell? (Taps a MIÉP padsoraiban.)