Felszólalás adatai

VÁGÓ GÁBOR, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója, az összefoglalt kisebbségi vélemények ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Tisztelt Matolcsy Miniszter Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az LMP szereti az új, úttörő elképzeléseket a gazdaságpolitikában. Elég régóta harcolunk a társadalmat és a környezetet kizsákmányoló gazdasági rend ellen. Az önök gazdaságpolitikája - amit ez a költségvetés is tükröz - azonban megújulást csak nyomokban tartalmaz. Kicsit úgy érzem magam, mint amikor a forradalmi hév után aprópénzre kellene váltani a forradalmat, és előtörnek az ancien régime trükkjei: ismét trükkök százaival szemben találjuk magunkat. Csökkenteni a gazdagok adóját annak reményében, hogy ez majd növekedést generál, és kihúzza az országot a gödörből. Ez évek óta a neokonzervatív kormányok politikája, amelynek a növekedésgerjesztő hatása változó, de kétséges, az eladósodás és a hiánynövelő hatás azonban minden esetben azonnali és jelentős mértékű.

Egyetlen paradigmaváltást látunk: a hagyományos gazdaságpolitikai megfontolások helyett teret nyert a vudu gazdaságtan. A vudu gazdaságtan, amely azt mondja: ebben a költségvetésben benne van 400 ezer munkahely. Ha utánaszámolunk, kiderül, hogy ez valójában csupán százezer munkahelyet teremt; jó, hogyha teremt. De ugyanúgy a vudu gazdaságtan képviselőjét hallhattuk akkor, amikor Szijjártó szóvivő úr, képviselőtársam elmondta, hogy mennyivel több pénzt kap például az egészségügy. Valójában azonban az inflációt nem említette meg képviselőtársam, így reálértékben valójában kevesebbet kapnak az egészségügyi dolgozók is. Tehát amire rámondjuk azt, hogy az, az nem feltétlenül az, hiszen még utána is kellene számolnunk. Ennek értelmében nyoma nincs a költségvetésben a fenntarthatóságot szolgáló adóreformnak, sem a hosszú távú fenntarthatóságot megalapozó, a humán közszolgáltatásokat megerősítő politikának, az egészségügy és az oktatás megerősítésének.

Amit ezzel kapcsolatban mondanak és gondolnak - azaz, hogy majd a következő években a beinduló növekedésből lehet majd ezeket a rendszereket rendbe hozni -, nos, ez az év az egészségügyben még nem a megváltás éve lesz. Ezzel csak három baj van. Ez pontosan ugyanaz a logika, mint amit az IMF és a Világbank kényszerített évtizedekig a válságban lévő országokra: előbb megszorítások a humán szférában és a gazdaság talpra állítása; majd lehet a közszolgáltatásokkal foglalkozni, ha már megengedhetjük magunknak. Miniszter úr, miniszterelnök úr, ebben semmi forradalmi nincs!

S ha már mostanában miniszter úr szeret az ázsiai példákra hivatkozni, ott épp ellenkezőleg, minden körülmények között az oktatásba fektetett pénzt növelték ezek a kistigrisek, nem pedig a gazdagok adóit csökkentették első körben.

Hamis az az illúzió, hogy a következő évektől több pénz lesz. A magán-nyugdíjpénztári befizetések 360 plusz 530 milliárdja már nem lesz meg. Feléljük a családi ezüstöt. A válságadók egy év múlva kifutnak. A költségvetésben még akkor is óriási lyukak fognak tátongani, ha az optimista növekedési várakozásaink véletlenül bejönnek. A nemzetközi tapasztalatok szerint az ilyesfajta adócsökkentés se munkahelyet nem teremt, se jelentős növekedést nem hoz, így a közszolgáltatások ígért rendbetétele is megkérdőjeleződik. Itt érdemes figyelembe venni a Költségvetési Tanács javaslatait, amely nem a vudu gazdaságtan paradigmáját követi. Kis túlzással egyetlen pozitív változás van ebben a költségvetési javaslatban, ez pedig a bányajáradék duplájára emelése.

Mint ellenzéki párt, kötelességünk rámutatni a hibákra, és alternatívát javasolni. A költségvetés hibáit és tévedéseit hosszan lehetne sorolni. Ez a költségvetés - az Állami Számvevőszék elnökének megállapításával szemben - sajnos semmivel sem jobb, mint a korábbi költségvetések. Ez a költségvetés felelőtlen, homokra épül, és ebben a homokban hatalmas kráterek fognak éktelenkedni. Ez a költségvetés fenntarthatatlan, mert ott csökkent, ahol nem kellene, s ott nem biztosít forrásokat, ahol égető szükség lenne rá: az oktatásban, az egészségügyben, a rendőri fizetésekben és a mindannyiunk létalapját jelentő környezet védelmében. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a kormány egyik legkockázatosabb és talán legelképesztőbb lépése a jelen költségvetésen belül a magánnyugdíjpénztárakban felhalmozott vagyonból 530 milliárd forint felélése. Ez amellett, hogy a jövő felélése, a legbizonytalanabb bevétel, hiszen csak akkor jön be, ha az emberek visszalépnek az állami rendszerbe. Vajon mit szóltak volna a Fidesz képviselői, ha ezt valamelyik előző kormány lépi meg?

Ez a költségvetés szembemegy a szolidaritással. Magyarországon a bizalomhiány az egyik legnagyobb gátló tényező. A helyzetet tovább rontja, hogy a kormány újabb terheket rak a napról napra küszködő emberekre, a minimálbéren csirkefeldolgozó üzemben dolgozókra, a tanárokra, az ápolókra, az önkormányzati dolgozókra. Pluszteherként az indoklás nélküli kirúgások törvényesítésével, az anyagi létbizonytalanság mellett még munkahelyük biztonságának a megingatásával is sújtja ezeket a rétegeket.

Ez a költségvetés nem foglalkozik érdemben a magyar gazdaság legnagyobb problémájával, a kritikusan alacsony foglalkoztatással. Célzott intézkedések helyett abban a varázslatban, abban a vuduban bízik, ami a világ számos pontján már kudarcot vallott, vagy csak nagyon rövid sikert hozott: az adócsökkentés meghozza majd a beruházási kedvet, ami munkahelyeket teremt. Ám a legtöbb szakmai vélemény szerint az adócsökkentés nagy része fogyasztásra, külföldi megtakarításokba vagy saját adósságok kifizetésére fog menni.

Ez a költségvetés nem foglalkozik a másik égető problémával, a területi egyenlőtlenségekkel sem. Sőt - utalva Mile Lajos képviselőtársam napirend előtti beszédére - az egykulcsos adórendszer éppen a leginkább szenvedő térségeket, megyéket - mint Borsod, Hajdú-Bihar vagy Baranya - sújtja, mert ott a legkevesebb az olyan ember, aki annyit keres, hogy a változásokból valódi hasznot tud húzni. Viszont az élelmiszerárak, az energiaköltségek, a telefonszámlák emelkedése őket ugyanúgy érinteni fogja. És ugyanúgy érinti őket a beruházások visszafogása, a továbbra sem csökkenő hatalmas munkanélküliség.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amikor a tőke és a jómódúak adóit csökkentik, akkor épp azt mondják a napi gondokkal küszködő falvaknak és városoknak, hogy várjatok még egy kicsit, várjatok pár évet.

(19.00)

Most a ti problémáitokkal nem tudunk foglalkozni, először ki kell próbálnunk, hogy Matolcsy úr fantáziái hátha beválnak, előbb jobb helyzetbe kell hozni a jómódúakat!

Mit lehet ebben a helyzetben tenni? Az LMP már többször tett javaslatot egy olyan bevételsemleges átrendezésre, amely egy szolidáris, progresszív adórendszer fenntartásával, az élőmunka terheinek csökkentésével, a tőke és környezethasználat nagyobb adóztatásával, a közszolgáltatások, az oktatás, az egészségügy megerősítésével állítaná fenntartható pályára az országot. Az LMP az eddig elhangzott veszélyek és feltárt kockázatok alapján azt javasolja, hogy a kormány vonja vissza a tőkeadók csökkentését, vonja vissza az egykulcsos adórendszer bevezetését. Ezzel legalább az 530 milliárd forintnyi vagyon megőrizhető, amit a magán-nyugdíjmegtakarításokból kíván eltapsolni. Így több tér marad majd jövőre, hogy valóban egy fenntartható, megvalósítható költségvetést hozzon létre.

Összefoglalva: az LMP szerint a kormány által beterjesztett költségvetés felelőtlen, szolidaritás- és munkahelyellenes és fenntarthatatlan. Felelőtlen, mert ad hoc módon tömködi a kormány a saját maga által vert lyukakat, trükkök százaival fedi el a hosszú távú problémákat. A kormány a magánnyugdíjvagyon felélésével, a munkavállalókat megsarcoló ad hoc járulékemelésekkel, tiszavirág életű válságadókkal fedezi az igazságtalan adóreform révén kieső bevételeket. Hosszú távon az adórendszer változása, a kormány gazdaságpolitikai intézkedései nem járnak olyan mértékű munkahelyteremtéssel és gazdasági növekedéssel, amelyekből a költségvetési lyukak fenntartható módon betömhetők legyenek. Ez a költségvetés tovább fogja növelni a társadalmi egyenlőtlenségeket, azoknak ad, akiknek már van, és a védtelenektől, kiszolgáltatottaktól pedig elvesz. Végül fenntarthatatlan, mert érdemi forrás nélkül nem biztosít a jövő generációk életesélyeit garantáló környezetvédelemre, egészségügyre és oktatásra.

Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Kérem, térjenek le a vudu gazdaságpolitika útjáról, és ajánlom önöknek figyelmébe az ökológiai gazdaságpolitikának a fillérre leváltott forintosított alapját, amit a "Fenntarthatóság és szolidaritás" címmel az LMP jegyez a költségvetési alternatívájában.

Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiban.)