Felszólalás adatai

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott törvényjavaslatok közül elsősorban a 2., 4., 10., 11., 22., 26., 33., 52., 57. és 69. ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni. Ezeket az ajánlási pontokat azért soroltam fel, mert maga a hozzászólás elsősorban három tárgykört érint. Ezek közül az első - a 33., az 52. és a 69. - a támogatásra szoruló személyek körére, a definícióra, a hozzájuk kapcsolódó segítő szolgálatokra vonatkozik, és az érdekvédelmükre. A közbülső javaslatok ettől különböznek, és van még egy 33-as, amely pedig egy másik típusú intézményre, a lakóotthonokra vonatkoznak; ezért három csokorba próbáltam szedni a módosító indítványunkat.

Kezdeném a 2. ajánlási ponttal, amelyet nem képviselőtársaimmal nyújtottam be, ez az ajánlás Béki Gabriella szabad demokrata képviselőtársunk indítványa.

(22.50)

Ebben a fogyatékos személy definíciót próbálja valamilyen módon közelíteni ahhoz, amit korszerűnek, a fogyatékos személyekhez méltónak és a támogatások elérhetősége szempontjából számukra kedvezőbbnek kell ítélni.

Nem szeretném a Ház elé hozni a szociális bizottságban lefolytatott, nem minden mozzanatában ízléses szópárbajunkat. Ezért csak egészen röviden mondanám el, hogy a kormánypárti képviselőtársaink szerint mi magunk is ebbe a kategóriába vagyunk sorolhatók, hiszen Béki képviselőtársam definíciós ajánlata úgy szól, hogy fogyatékos személy az, aki az 1998. évi XXVI. törvény hatálya alá esik, valamint akinek egészségkárosodása olyan mértékű, hogy önálló életvitelében akadályozza, mindennapi teendőiben rendszeresen eszközök vagy személyek segítségére szorul. Itt megjegyezte a bizottságban egy kormánypárti képviselőtársam, hogy akkor mi bizonyára fogyatékos személyek vagyunk, hiszen egészségkárosodottnak vagyunk tekinthetők mi mindannyian, szemüvegesek.

Én azonban azt gondolom, hogy aki ezt a bonmot-t a bizottságban elmondta, bizonyára ennél érzékenyebb a fogyatékos személyek iránt. Miért kell mégis beszélnünk arról, hogy kit kell fogyatékos személynek tekinteni? Azért különösen fontos számunkra, mert miközben számtalan kritikát megfogalmaztunk a szociális törvény módosításával kapcsolatban, azt készséggel elismerjük, hogy a szociális törvény módosítása igen sok segítséget kíván nyújtani a normaszöveg alapján a fogyatékos személyeknek, így a segítő szolgálatok létrehozása egy olyan korszerű és követendő megoldás, amely ebben a szociális törvényben, úgy gondoljuk, jól fogja szolgálni a fogyatékos személyek érdekeit. De hát kiknek az érdekeit fogja jól szolgálni?

Ha marad az a definíció, amelyet a normaszöveg-javaslatban egyszerűen csak átemeltek a '98-as törvényből, akkor sajnos maradni fog, vagy marad majd a végrehajtási szabály is, amelyet viszont egy éve a fogyatékosszervezetek és minden képviselőjük minden lehetséges fórumon megpróbálnak megváltoztatni. A kormánypárti képviselőtársaimat is talán rá tudjuk bírni arra, hogy a fogyatékosságnak egy korszerű megfogalmazását fogadják el. Ezért bátorkodtam ide hozni a plenáris ülésre az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentését, amelyet többek között számtalan fogyatékos személy és -szervezet beadványa mellett az én beadványomra is adott válaszként az állampolgári jogok országgyűlési biztosa ez év szeptember 7-én.

A jelentése, amelyben megvizsgálja a vonatkozó törvényt és a végrehajtási szabályokat, természetesen olyan terjedelmű, hogy nem idézhetem a Ház elé. De talán megengedik nekem, hogy egy rövid szakaszát felolvassam a konklúzióból:

"Azok a mozgássérültek, akiknek mozgásrendszere súlyosan károsodott, és önálló életvitelre képtelenek, vagy mások állandó segítségére szorulnak, tehát fennáll náluk a biológiai károsodás és az ebből fakadó társadalmi hátrány is, de valamely oknál fogva nem használják a jogszabályban felsorolt segédeszközöket, nem részesülhetnek támogatásban.

Az Alkotmánybíróság gyakorlatában az egyenlő méltóságú személyként való kezelés azt jelenti, hogy azonos tisztelettel és körültekintéssel az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni - idézet a 9/1990. IV. hó 25-i alkotmánybírósági határozatból.

Jelen esetben a jogalkotó nem az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kezelte a súlyos mozgássérültek azon körét, akik súlyos mértékben fogyatékosok, nem képesek saját magukat ellátni, és szenvednek az ebből fakadó társadalmi hátrányoktól és többletköltségektől, ugyanakkor valamely oknál fogva nem használják felsorolt segédeszközüket, a jogalkotó indokolatlanul és önkényesen tett különbséget a sérülés, a fogyatékosság mértéke és az ebből fakadó társadalmi hátrányok szempontjából homogénnek tekinthető csoporton belül, és rekesztette ki a támogatásból a mozgássérültek fent említett részét.

Erre tekintettel azon mozgáskorlátozottak tekintetében, akik súlyosan fogyatékosok, de segédeszköz használatának hiányában nem részesülhetnek a fogyatékossági támogatásban, az emberi méltósághoz való joggal, alkotmány 54. § (1) bekezdés, ezzel együtt a diszkrimináció tilalmával, alkotmány 70/A. § (1) bekezdés és a szociális biztonsághoz való joggal, alkotmány 70/E. § összefüggésében visszásságot állapítok meg.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló '93. évi LIX. törvény 25. §-a alapján a feltárt visszásság orvoslására az alábbi ajánlást teszem. A szociális és családügyi miniszter kezdeményezze a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény és a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításainak szabályairól szóló 141/2000. VIII. hó 9-i kormányrendelet módosítását úgy, hogy a fogyatékossági támogatás feltételei között ne szerepeljen meghatározott segédeszköz használata."

Köszönöm a türelmüket, hogy meghallgatták ezt a felolvasást, melyet csak azért hoztam - Lenkovics Barnabás írta le, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa -, hogy felhívjam a kormány figyelmét arra, hogy a szociális törvénybe beemelt definíció vagy átemelt definíció az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentése alapján alkotmányellenes. Természetesen nem köti a kormányt olyan értelemben az állampolgári jogok biztosának jelentése és ajánlása, hogy feltétlenül meg kell hogy változtassa ezt a definíciót.

Én azonban tisztelettel kérem önöket, hogy menjenek elébe e hibás törvény megváltoztatása más úton való kezdeményezésének azzal, hogy változtassák meg legalább a szociális törvényben ezt a definíciót, és akkor persze mondhatják a képviselőtársaim, hogy koherenciazavar keletkezik két törvény között. Én azonban azt gondolom, hogy akkor már könnyebb lesz kiküszöbölni azt a fogyatékosságról szóló '98-as törvényt, és könnyebb lesz a kormánynak megváltoztatni azt a rendeletét, amely ma igen sok fogyatékos személyt sért.

Ha ez lehetségessé válik, akkor elérhetővé válik számtalan fogyatékos személy számára az a támogató szolgálat, amelyet ma még azért nem tudnak majd igénybe venni - akármilyen szép is és korszerű lesz is a támogató szolgálatok intézménye, és épül be ebbe a törvénybe -, hiszen nem lesznek jogosultak igénybe venni ezt a támogató szolgálatot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Vissza szeretnék térni ahhoz a 10. és 11. ajánlási ponthoz, amely ebben a Házban igazán parázs vitát váltott ki, és amelynek az a lényege, hogy azok is kérhessenek adósságkezelési szolgáltatást, akiknek az adóssága nem haladja meg az 50 ezer forintot.

(23.00)

A módosító javaslatunk lényege tehát az összegszerűség meghatározásának az eltörlésére irányul, másodszor pedig, hogy az adósság halmozódását kerüljük ki. Ezért azt javasoljuk, hogy rövidebb tartozások fennállása idején is igénybe vehessék ezt a szolgálatot.

Egy megyei jogú város önkormányzati képviselőjeként egy, a közszolgáltatók és az önkormányzat által alapított, a rászorulók életét segítő alapítvány kurátora voltam több évig, ahova azok fordulhattak, akiknek a közüzemi tartozása olyan mértékű volt, hogy szemmel láthatóan önhibájukból kerültek oda, és önerejükből nem tudnak kikerülni abból az adósságcsapdából, amelybe belekerültek. Azt gondolom, sok száz kérvény elbírálása után bizton állíthatom, hogy azok a legrászorultabbak, akiknek látszólag egészen kis összegű tartozásuk van, és akiknek semmi esélyük nincs a kis jövedelmükből, a nyugdíjukból teljesíteni a közszolgáltató vállalatoknak az adósságrendezésre tett ajánlatát. Hiszen a legtöbb szolgáltató ahhoz köti az egyezséget, hogy az adós fizessen ki legalább egyharmadnyi részt a fennálló tartozásából, majd fizesse rendszeresen az adósság még hátralévő részleteit, és ne képződjön új köztartozása, tehát fizesse folyamatosan a lakás fenntartásának a költségeit. Szeretném elmondani, hogy ez a legtöbb kis jövedelmű, kis adós esetében majdnem teljesíthetetlen feltétel.

Az önkormányzatok túlnyomó többsége saját helyi rendeletében a lakásfenntartási támogatás odaítélését olyan feltételhez köti, hogy lakásfenntartási támogatást akkor köthet egy közüzemi hátralékkal rendelkező adós, ha szerződést köt a szolgáltató vállalattal a tartozása törlesztésére, lásd az előbb említett feltételeket, és akkor az önkormányzat hozzájárul a lakásfenntartás költségeihez. Ez a látszólag építő konstrukció a kisjövedelmű adósok számára a 22-es csapdája. Vagy nem tudják teljesíteni az adósságszolgálataikat, vagy nem tudják fizetni folyamatosan a rezsijüket. Ez az élet ilyen nagyon egyszerű és majdnem feloldhatatlan problémája.

Ezek az alapítványok természetesen azért jöttek létre, hogy átvállalják az adóstól az önrészt, de nem minden önkormányzat van abban a helyzetben, hogy képes egy ilyen alapítványt létrehozni. Ezért azt gondolom, hogy ha Steinerné képviselőtársam nem téveszti össze a prevenciót a krízisintervencióval, akkor ő maga is rá fog jönni, hogy a törvény szellemével a prevenció esik egybe, ez pedig csak akkor valósulhat meg, ha a leghamarabb és a legkisebb adósságállomány mellett kezdjük meg a segítséget megadni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék még jó néhány javaslat indoklásába belefogni, az idő azonban igen későre jár, ezért tisztelettel engedjék meg, hogy a 33. ajánlási pontban a lakóotthonok nagyságához beadott módosító indítványunkat indokoljam. Az eredeti ajánlás szerint a lakóotthonokat akkor lehet létrehozni, ha abban a férőhely nyolc és tizenkettő között van. A módosító indítványunk arra irányul, hogy a lakóotthonban lakók létszáma kapcsán csak a felső létszámot szabályozza a javaslat, és törölje el a nyolcat mint kritériumot, amely a bentlakók számát jelenti, mert nincs arra válasz, hogy miért éppen nyolc. Azért, mert a hat kevés, a kilenc meg sok? Hiszen elsősorban azért jönnek létre a lakóotthonok, hogy a családias környezetet tudják biztosítani a lakóotthonban lakók számára, ezért az a javaslatunk, hogy a lakóotthonban lakók létszáma legfeljebb tizenkettő legyen. A javaslat végtelenül egyszerű, remélem, az indoklása is az. Csak reménykedni tudunk abban, hogy kormánypárti képviselőtársaink, a bizottsági vitától függetlenül, a szavazáskor megfontolják a javaslatunkat.

Az 57. ajánlási pontban azt javasoljuk, hogy az ellátottjogi képviselői állásra pályázni lehessen, és hogy az ellátottjogi képviselő legyen független az intézmények fenntartóitól. Ez a beadott módosító indítvány szinte nem is kíván indoklást. Az a határozott véleményünk, hogy az ellátottjogi képviselő csak akkor tudja maradéktalanul képviselni az ellátottak érdekeit, ha nincs függő viszonyban azzal az intézménnyel, amelynek az alkalmazásában áll.

Nem vonom kétségbe, hogy az ellátottjogi képviselők az alkalmasságukon túl rendelkezni fognak kellő mértékű civil bátorsággal, és ha kell, akár az alkalmazójukkal szemben is képviselni fogják az ellátottak érdekeit. Én azonban képviselőtársaimmal együtt úgy gondolom, hogy ezt a civil bátorságot a külvilág és az intézmények fenntartói felé kell megosztaniuk. Mi azt szeretnénk, ha az ellátottjogi képviselők kizárólag a feladatuk ellátására koncentrálnának, és nem arra, hogy egy konfliktus esetén mi fontosabb, az ellátottak érdekeinek a képviselete, vagy a munkahelyük.

Még egy indítvány van, amelyet indokolni szeretnék, ez pedig a legkiszolgáltatottabb betegcsoportot érinti, az intézetekben elhelyezett pszichiátriai betegeket. A módosító indítványunk, amely az 52. ajánlási pontban található, arra szolgál - ezt Béki Gabriella képviselőtársam fogalmazta meg a legpontosabban -, hogy szűnjön meg a hálós ágy használata ezekben az otthonokban. Nem lehet indok az, amit a korábbi vitákban felhoztak, hogy nincs elég személyzet, hogy zsúfoltak az otthonok, hogy nem lehet másképpen gondoskodni a pszichiátriai otthonokban elhelyezett betegek biztonságáról, mert azt gondoljuk, hogy azokban a pszichiátriai otthonokban, amelyekben nincs elég személyzet, ahol nem tudnak törődni a betegek biztonságával, ahol nincs megfelelő orvosi és szakszemélyzeti ellátottság, ott nem a hálós ágy intézményét kell újra felfedezni, hanem nincs létjogosultsága ennek az intézménynek. Ebben az esetben úgy gondolom, hogy a betegek és az elhelyezettek javát akkor szolgáljuk a legjobban, ha a lehetséges legszigorúbb kritériumokat állítjuk fel.

Az állampolgári jogok biztosának a korábbi működéséről adott jelentései kapcsán nagyon sok beadvánnyal találkozunk, melyek szerint az itt elhelyezett személyek emberi méltósága súlyosan sérült, és ezt az ombudsman rendszeresen megállapítja; nem lesz addig előrelépés, amíg a hálós ágy mint olyan, elő fog fordulni ezekben a szociális otthonokban.

(23.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottságban a szocialista frakcióból mindannyian és a szabad demokraták képviselői is abban a meggyőződésünkben tettük meg módosító indítványainkat, hogy egy törvényjavaslat nemcsak akkor lehet jó, ha a kormányjavaslatot támogatja az ellenzéki képviselőcsoportok bármelyike vagy mindegyike. Sok törvény született már e parlament falai között, amikor sikerült konszenzussal elfogadni nagy horderejű törvényeket. A szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi törvény módosítására tett kormányzati ajánlás nagy terjedelmű és nagy horderejű módosítási indítvány. Terjedelménél és hatásainál fogva különösen indokolt, hogy ne csak a kormánypárti, hanem az ellenzéki konstruktív javaslatok is beépüljenek. Nekünk minden javaslatunk csak az ellátottak ellátási minőségének javítására, az itt dolgozó emberek munkája hatékonyságának a növelésére és megbecsültségére irányult, ezért minden javaslatunkat konstruktívnak tartjuk.

A módosító indítványokról történő szavazás nem az ellenzéki módosító indítványok konstruktivitásáról fog szólni véleményünk szerint, hanem arról, hogy van-e a kormánynak és a kormánypártoknak füle és érzékenysége ennek az együttműködési készségnek a fogadására.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)