Felszólalás adatai

DR. SÜMEGHY CSABA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor ezt a határozati javaslatot megkaptam, tulajdonképpen elgondolkoztam rajta, hogy mi értelme van ilyen anyagok tárgyalásának. Ugyanis valóban a kormányt országgyűlési határozat kötelezte arra, hogy beszámoljon ez irányú tevékenységéről, azonban ezt tavaly csak a bizottságok előtt tette meg, tehát a plenáris ülést kikerülte. Tavaly bőven volt törvényalkotási témája a parlamentnek, illetve a kormány még bőven tudott olyan gazdasági és egyéb jellegű témákat előterjeszteni, ami a parlament figyelmét és idejét lekötötte. Idén a parlamenti munka kiürült, igazán jelentős gazdasági törvénytervezetek benyújtásra nem kerülnek, ezért a kormány gondol egyet, és a plenáris ülés elé terjeszt egy olyan határozati javaslatot, amit eddig csak bizottsági szinten tárgyaltak.

Ezzel nem lenne bajom, mert mondhatnánk azt, hogy a demokrácia kiteljesedése, de mindjárt szeretném ezt megcáfolni. Az önmagában egyre jó csak, hogy egy 2002-es tevékenységet egy parlament 2004-ben vizsgál: hogy elfedje azokat a valós tényezőket, amelyek a mában vannak; ugyanis visszamutat a múltba, nem enged betekinteni a mába, sőt gátolja azt, hogy a jövőbe tekintsünk.

Hála istennek, kormánypárti képviselők elkövették azt a hibát az előterjesztővel együtt, hogy mivel 2002-ről nem volt igazán mondanivalójuk, hiszen a jó szó és a dicséret nem az ő kormányzásukra vezethető vissza, hanem az Orbán-kormány idejére, ezért ők is elkalandoztak, és teljesen másról kezdtek beszélni, összekeverték a jelent a jövővel. Ezért úgy gondolom, hogy rakjunk valahol igazságot ebbe a témába, öntsünk tiszta vizet a pohárba, és nézzük meg, hogy tulajdonképpen hogy is néz ki ez az egész dolog, amit a kormány és a kormánypárti képviselők ma folytattak.

Én teljesen megértem azt a politikai felfogást és stratégiát, ami ma itt kialakul a gazdasági kérdésekben, hiszen ha a máról beszélünk, akkor az katasztrofális következményekkel jár. Attól, hogy az általam nagyra becsült Józsa képviselő úr itt el fogja mondani, hogy az ellenzék bomlaszt, rágalmakat terjeszt és megbontja az egységeket, és hogy milyen kiváló a kormány gazdaságpolitikája, ettől, Józsa képviselőtársam, sok minden nem fog teljesülni. Egyrészt nem az ellenzék bontja meg a vállalkozókat és a magyar gazdaságot, hanem annak a gazdaságpolitikának a hiánya, amit a kormány nem tudott ez ideig fölmutatni. Nem ártana az uraknak, ha néha elmennének az életbe, a piacos kofától a kiskereskedőig, a kiskereskedőtől a húsboltosig, vagy a nagyobb áruházakba, és meghallgatnák ezeket az embereket, hogy mi a véleményük a kormány gazdaságpolitikájáról. Persze, ők nem gazdaságpolitikáról beszélnek; ők arról beszélnek, hogy a kormány tönkretette a magyar vállalkozói rétegeket.

Ugye, nem gondolják komolyan, hogy rá lehet fogni a Fideszre, hogy a Fidesznek nincs gazdaságpolitikája? Nem a Fidesz kormányoz ma. Szeretném az önök figyelmét fölhívni arra, hogy az ellenzéknek igenis az a gondja és dolga, hogy ellenzékből minden olyan témát, ami negatív, megpróbáljon kifogásolni, megpróbáljon jobbító szándékú indítványokat és javaslatokat tenni, amit persze önök nagy ívben nem vesznek figyelembe. Ez a politikai légkör úgy alakult ki, hogy önök azt sem ismerték el, ami jó, azt is degradálták, és általában olyan légkört igyekeznek kialakítani, ami megpróbálja a felelősséget egyrészt a jövőbe tolni, másrészt az ellenzékre hárítani.

Képviselőtársaim! Ez nem megy! Meg kell hogy mondjam, lehet bizonyos szavazati többséggel, lehet erősebb szóval, lehet erős orgánummal részsikereket elérni, de a gazdasági élet ettől még javulni nem fog, a gazdasági élet, a vállalkozói rétegek sajnos romokban hevernek, amikor itt állunk egy hónappal az európai uniós csatlakozás előtt, amit önök nagy dicsérettel és dicsőséggel hirdetnek, hogy az önök idején fog Magyarország csatlakozni, és a magyar gazdaság is akkor fog belépni.

(16.10)

Igen, a magyar gazdaság akkor fog belépni - erre később kitérek -, nem lesz a magyar gazdaság számára ez vidám, és hogy nem lesz vidám, ez pontosan az önök hibájaként róható föl.

Tisztelt Képviselőtársaim! Be kéne egyszer látniuk - ezt a kormánypártoknak mondom -, hogy 2002 egyre volt csak jó, hogy elindítson egy kudarcsorozatot; és én teljesen egyetértek Püski András képviselő úrral, amikor önnek beszólt Józsa István képviselőtársunk, hogy hogyan megy lefelé a gazdaság. Igen, így megy a gazdaság. 2002-től kezdve a magyar gazdaság egy kudarchalmaz, kudarc kudarcot követ, és olyan meredek lejtőn indult el a gazdaság lefelé, amit nem is tudom, milyen formában lehetne egyáltalán megállítani.

Nézzük meg egy pillanatra az önök által földicsőített Európa-tervet! Egyrészt az Európa-terv megfoghatatlan dolog, én még nem is találkoztam ilyennel, de ha valamelyiküknek van egy Európa-terve, egyszer megkérem, hogy adja már át, mert én bármelyik kormánytagtól kértem, még Európa-tervet produkálni nem tudott, csak egy 28 oldalas kis füzetet, ami zagyvaságokkal és érthetetlen, gazdaságilag megmagyarázhatatlan dolgokkal volt telefirkálva. Ha a kormánynak ez az Európa-terve, akkor én ezt nagyon sajnálom. De ez az Európa-terv is a fiókból többször előhúzgált valami, ugyanis ha véletlenül a memóriájuk rossz, szeretném felfrissíteni, hogy 2003-ban már volt Európa-terv, 2004-ben megint van Európa-terv. Gondolom, 2005-ben - feltéve, hogy önök kormányoznak még -, akkor is lesz Európa-terv.

Hát ez az Európa-terv egy gumicsont, csak a probléma az az Európa-tervvel, hogy olyan dolgokat helyez kilátásba az 1350 milliárdos támogatással, ami olyan lehetőség, ami csak akkor nyílik meg a magyar vállalkozók számára - és különösen azon réteg számára, amelynek a helyzetét most tárgyaljuk -, ha a megfelelő magyar források rendelkezésre állnak, ha az a réteg, aki igénybe veheti ezt a támogatási rendszert, fölkészült rá; van információs rendszere, van hálózati rendszere, van csatornája ezeknek a támogatásoknak az igényléséhez. Sajnos, szomorú tény, hogy egyik sincs jelenleg. Az Európa-terv tehát, mondjuk úgy, hogy megbukott. Végső soron voltak olyan fejezetei, amelyek meg sem nyíltak, és összesen mintegy 25 százalékos teljesítése volt.

Megbukott az MFB hasonlóan, nagy dérrel-dúrral beharangozott programja is, a fejlesztési hitelek programja. Nem kívánta a magyar vállalkozói társadalom igénybe venni; vagy ha nem így van, akkor önöknek hihetetlenül rossz a propagandája, mert a magyar vállalkozói társadalom ezt nem ismerte, és a 200 milliárddal szemben nagy nehezen sikerült összeeszkábálni 40 milliárd körül, amit a végén kiosztottak; hogy hova, azt nem tudni. A legszomorúbb ebből az európai technológiai felzárkóztatási program, amihez hihetetlen nagy reményeket fűztek - a 22 milliárdos teljesítésével.

Tisztelt Képviselőház! Úgy gondolom, van azért dicsérnivaló is. Ne menjünk el szó nélkül mellette, legyünk tárgyilagosak! Rendkívül jól működött a Széchenyi-kártya, rendkívül jól működtek a mikrohitelek - csak ezeket nem önök találták ki, ezek már meglévő folyamatok voltak, és annyira már nem voltak a saját ellenségeik, hogy ezeket a nagyon jól működő folyamatokat megszüntessék és meggátolják, mint tették azt egyéb sok mindenben.

Szeretném elmondani - hogy ne csak politikai lózungokat mondjunk, mondjunk számokat is -, az előbbi süllyedéssel kapcsolatban szeretném önöknek elmondani, hogy a költségvetés kis- és középvállalkozásokat segítő programjában 2001-ben 31 milliárd forintot fizettek ki; 2002-ben 43,7 milliárdot; 2003-ban 22 milliárdot; és most, a 2004-es, önök által nagy fellendülésnek nevezett évben - megnézem, hogy ne tévedjek - 15 milliárd forint van erre tervezve.

Úgy gondolom, hogy a kormánydelegáció pekingi látogatása nagyon hasznos volt, mert amióta ott volt, minden évet valamiről elneveznek. A múlt év az én megítélésem szerint a nagy semmitmondások éve volt, ez az év pedig a nagy blöffök éve. Nem tudom, hogy milyen hangzatos jelszavak fognak következni az elkövetkezendő időkben.

Az Európa-tervnél maradva még és általában az európai uniós pénzekhez való hozzájutás kérdéséről beszélve szeretném elmondani, ténykérdés az, hogy három évre 181 milliárd forint áll a költségvetés szerint rendelkezésre, és ez nemcsak azt nem fogja engedélyezni, hogy hozzájussanak a vállalkozók az őket megillető vagy várt összegekhez, hanem az információhiányokat, és amit elmondtam, a saját problémájukat még nehezíti az, hogy a költségvetésből nem lesz lehetőségük ezeknek a pénzeknek a lehívására és megszerzésére.

Nem igaz, tisztelt képviselőtársaim, az sem, hogy az ezerrel növekvő számú kis- és középvállalkozói kategória több összeget fog kapni a támogatásokból, hiszen a keretösszegeket sehol nem emelték föl. Teljesen egyetértek azon ellenzéki képviselőkkel, akik elmondták, hogy nyilván a nagyvállalkozások lesznek sokkal jobb helyzetben, mert lényegesen jobb az információs rendszerük, magasabb az infrastrukturális vonaluk, nagyobb a személyes és baráti viszonyuk az uralkodó kormánypárttal, tehát tulajdonképpen ismét azok szorulnak a perifériára és kerülnek felszámolásra, akik a támogatásra legrászorulóbb réteget alkotják: az igazi mikro-, kis-, középvállalkozások. Nagyon telik az idő, egyébként nagyon szívesen elbeszélgetnék önökkel, és örülök, hogy olyan érdeklődéssel hallgatnak, de egyet még szeretnék elmondani az uniós csatlakozásról, ami a fölkészülést illeti.

Józsa Képviselőtársam! Gyönyörű az a szám, amit elmond, ismert számunkra is. Csak egyetlenegy dolgot szeretnék megemlíteni. Az a szám, ami a képzésben volt, 22 500... - ezt mondta, ha jól emlékszem, de ha nem, akkor bocsásson meg, tévedtem, de ekörül volt. Én is így kaptam adatot: 20-25 ezer körül oktattak Magyarországon kisvállalkozókat. Parragh úr itt ül a díszpáholyban, nagyon jó kapcsolata van az osztrák kamarával, meg tudna erősíteni, de nem akarom politikai vitába belekeverni: Ausztriában öt éven keresztül a vállalkozók 92 százalékát készítették fel az uniós csatlakozásra, ennek ellenére egy évvel a csatlakozás után 12 százalékuk csődbe ment és megszűnt, mert nem tudta magáévá tenni az uniós csatlakozással járó helyi nehézségeket, és annak a külföldről beáramló, elsősorban német tőkének a nyomását, amit a belföldi piaccal pótolni nem tudott.

Hölgyeim és Uraim! A legnagyobb probléma, amit önök előidéztek ebben az országban, hogy bizalmatlanság van a vállalkozók részéről, információhiány van a vállalkozók részéről, azzal teljesen egyetértünk valamennyien, hogy tőkehiány van a vállalkozók részéről, és ezért valamennyi támogatásnak egyre kisebb mértékű a tényleges igénybevétele.

Úgy gondolom, hogy a magyar vállalkozói társadalom nem kap igazán jó üzenetet a kormánytól, csak rossz üzenetek vannak; a magyar vállalkozói társadalmat állandóan büntetni kell valamiért, hol a HACCP-vel, hol a bezárásokkal, hol az adóellenőrzésekkel, hol egyebekkel.

Tisztelt Ház! Tisztelt kormánypárti Képviselők! El kéne egyszer jutni oda - és gondolom, hogy el fognak jutni, mert az uniós csatlakozás után a kényszer rá fogja önöket vinni arra -, hogy szembe kell nézni azokkal a tényekkel, amelyek megoldásra várnak ma Magyarországon. Szembe kell nézni azzal, hogy egy kormánynak gazdaságpolitikát kell kialakítani, és gazdaságpolitikát kell folytatni. Még egy rossz gazdaságpolitika is jobb megoldás, mint az a sodródás és téblábolás, mint ami ma jellemzi a kormányt. (Dr. Józsa István közbeszól.)

Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, hogy egyszer önök szembe fognak ezekkel a tényekkel nézni; és az is megoldás, ha a magyar vállalkozói társadalmat békén hagyják, nem csinálnak vele semmit, mert higgyék el, azzal, hogy állandóan beszélnek nekik, hogy milyen jó helyzetük van, többet ártanak, mint ha nem csinálnának semmit.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

(16.20)