Felszólalás adatai

DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány benyújtotta a T/1096. számú törvényjavaslatát az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról, amely törvényjavaslat a 2003. évi CXXV. törvényt módosítja. A kormány az előző parlamenti ciklusban benyújtott egy módosító javaslatot T/18902. szám alatt, amelyet a köztársasági elnök úr az elfogadást követően megfontolásra visszaküldött az Országgyűlésnek. A 2006 októberében benyújtott módosítás tekintetében az általános és a részletes indokolásra szeretnék kitérni elsősorban a felszólalásom során.

Az általános indokolásban a törvényjavaslat kifejti, hogy a szövegkörnyezet nagy részben megegyezik a köztársasági elnök úr által megfontolásra visszaküldött, majd a kormány által visszavont törvényjavaslattal. A (3) bekezdésben az indokolás az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testületet emeli ki, hangsúlyozza, hogy jelenleg a testületet kormányrendelet statuálja, kiemeli továbbá, hogy a szabályozást uniós és számos civil kritika érte. Itt a számos civil kritikát szeretném kiemelni, amelynek a kifejtése mindeddig sajnálatos módon elmaradt. Feltételezhető, hogy a kritika nem arra irányult, hogy a tanácsadó testületet kormányrendelet statuálja, hiszen a testületnek a kormányzattól független civil elemet kell megjelenítenie az irányelvek végrehajtásának ellenőrzésében.

Ha az ember tovább olvassa az általános indokolást a (3) bekezdésben, rájön arra, hogy mit is akar a törvényalkotó. Az előterjesztő leírja, hogy a testület tagjai érdemi közhatalmi jogosítvánnyal nem rendelkeznek, illetve tiszteletdíjban nem részesülnek. Ezért látja az előterjesztő megalapozottnak azt, hogy e civil tanácsadó testületet törvényi szintre kell emelni, illetve törvényi szinten statuálják.

Tisztelt Országgyűlés! Ha ez így van, akkor az emberben számtalan kérdés vetődik fel. Attól, hogy a törvény statuálja az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testületet, a kormányzattól független lesz-e? Hogyan lesz képes a kormányzattól független civil elemet megjeleníteni az irányelvek végrehajtásának ellenőrzésében? Ez a kérdés azért is vetődik fel ilyen összetetten, mert ha valaki figyelmesen elolvassa a 2003. évi CXXV. törvényt és annak a 13. § (1) bekezdését, valamint a 14. § (3) bekezdését, akkor rájön arra, hogy a törvény kimondja, hogy az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülését országos hatáskörű közigazgatási szerv, a hatóság ellenőrzi, majd a másik bekezdés pedig arról szól, hogy a hatóság feladatait a miniszterelnök által felkért tagokból álló testülettel együttműködve látja el.

Az előzőekből világosan kitűnik, hogy alaposan megkérdőjelezhető a tanácsadó testület függetlensége. Többen is szóltak már erről, de az előttünk lévő törvényjavaslat is rendelkezik arról a 8. §-ában, hogy a testület három tagjára a társadalmi esélyegyenlőség előmozdításáért felelős miniszter, további három tagjára az igazságügyért felelős miniszter tesz javaslatot a miniszterelnöknek. Tehát, tisztelt Országgyűlés, ne játsszuk el a függetlenséget, és ezt még törvényerőre is emeljük, vagy ha komolyan akarjuk venni a civil szervezetek véleményét, hatalmazzuk fel őket arra, hogy ők tegyenek javaslatot a testület tagjaira.

Meggyőződésünk, hogy ha ez a szabályozás változatlan formában kerül elfogadásra, a civil szféra kirekesztése valósul meg, és a testület kormányzattól való függetlensége hiányzik.

(12.00)

De ha megnézzük a törvényjavaslatot, a 12. §-ában a hatályba léptető rendelkezéseknél azt olvashatjuk, hogy a munka törvénykönyve is módosításra kerül; nevezetesen a munka törvénykönyvének 70/A. §-a egy következő (4) bekezdéssel egészül ki. Ez arról szól, hogy az esélyegyenlőségi tervnek rendelkeznie kell a fogyatékos személyek akadálymentes munkahelyi környezete megteremtését biztosító külön intézkedésről, valamint a munkáltató szervezetén belül az egyenlő bánásmód követelményének érvényesítésével kapcsolatos eljárás rendjéről. Nagyon helyesnek tartjuk - ezt hangsúlyozni kívánom -, hogy a munkahelyen a munkaköri környezetben az akadálymentesítést meg kell teremteni.

De felvetődik a kérdés, tisztelt Országgyűlés, hogy a munkaadók, miután ezt a tervet elkészítik, akkor biztosan létrejön-e az akadálymentes munkahelyi környezet, hiszen intézkedési terveket lehet létrehozni, de ennek a forrását ki fogja biztosítani? Ezt azért hangsúlyoznám, hiszen a költségvetési törvény tárgyalása előtt állunk, és a kormányzat figyelmét szeretném felhívni arra, hogy a munkaadók számára - hogy ezt valóban meg tudják valósítani - ennek a forrását szíveskedjenek a költségvetésben valamilyen helyen, illetőleg valamelyik fejezetben biztosítani.

Ha az egyenlő bánásmódot és esélyegyenlőséget valóban biztosítani akarjuk, akkor álláspontunk szerint feltétlenül beszélnünk kellene a szociális kiegyenlítődésről, nevezetesen a létminimum alatt élő emberek esélyegyenlőségéről; a közlekedéstől elzárt települések esélyegyenlőségéről; az egyedül élő, gyermeküket egyedül nevelők esélyéről; a több mint félmillió roma származású ember esélyéről a munkához és a tanuláshoz; a fogyatékossággal élők, az ápolási díjban részesülők, a hajléktalanok esélyéről az emberi életre; az albérletben élő, gyermeket nevelő családok esélyéről az önálló otthon megteremtésére; a gyes, a gyed után és a 40 éven felüliek esélyéről arra, hogy munkát vállalhassanak, biztosított legyen számukra a szakképzés, az előmenetel, az egyenlő bánásmód. Továbbá a tegnap sajnos az éjszakai órákban tárgyalt nyugdíjtörvényről, amely az idős emberek életminőségét érinti, és nagyon méltánytalannak tartottuk és többször elmondtuk, hogy nem kerülhetett sor ennek a törvénynek a ma délelőtti órákban történő tárgyalására, hogy a közvélemény is értesüljön róla.

Tehát ezek szolgálnák, tisztelt Országgyűlés, álláspontunk szerint az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség megteremtését.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)