Felszólalás adatai

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Ez azért már sokkal érdekesebb volt, mint a vita korábbi része. Itt az utolsó percekben meghallgathattuk azokat az irányelvi megfogalmazásokat, amelyeknek igyekszik megfelelni ez a törvényjavaslat. Meghallgathattuk azt, hogy a legnagyobb ellenzéki frakció egyetért az irányelvben foglaltakkal, majd, mindenféle különösebb magyarázat nélkül, hallhattuk azt is, hogy az irányelvben foglaltak pontosabb átültetését célzó törvénymódosítást nem támogatja a Fidesz.

Akkor talán e helyütt és ebben az időben érdemes visszatérni magához az alaptörvényhez, mármint ahhoz a törvényhez, amelyet ez a törvényjavaslat, amelyről most vitatkozunk, cizellál, technikai értelemben módosít, pontosít. Hiszen érdemes felidézni azt a vitát, ami annak idején folyt erről az alaptörvényről, és szándékosan használom ezt a szót, hogy alaptörvény. Nekünk, liberálisoknak, és azt remélem, nemcsak a liberálisoknak, az a meggyőződésünk, hogy ez egy alapvető jelentőségű törvény volt annak idején, hiszen ez a törvényjavaslat nagyon sok mindent definiált, illetve kimondta az antidiszkrimináció tilalmát. Emlékezetem szerint egy egységes antidiszkriminációs törvény született az előző ciklusban. Képviselőtársaim cáfoljanak meg, hogy ha tévedek, akkor sem támogatta ezt az egységes antidiszkriminációs törvényt az akkori ellenzék.

Miért érdemes ezt felidézni? Érdemes felidézni, hogy pontosan mit is csinált ez az alapvető jelentőségű, egységes antidiszkriminációs törvény. Definiálta, hogy mit tekintünk diszkriminációnak; intézményesítette a diszkriminációval szembeni fellépés különböző lehetőségeit; kimondta a diszkrimináció tilalmát.

Az a vita, ami akkor folyt, és ami most újra felütni látszik a fejét, egy alapvető, ha tetszik, konzervatív-liberális vitát idéz föl az ilyen és az ehhez hasonló kérdésekkel kapcsolatban. Számtalanszor átéltük már ezt a magyar parlamentben a diszkriminációval kapcsolatban, a szegregációval kapcsolatban, a családon belüli erőszak kérdésével kapcsolatban, hogy amikor ezekről a fontos társadalmi problémákról vitát kezdeményezünk, adott esetben törvénymódosításokat kezdeményezünk, akkor azt kell hallani konzervatív képviselőtársainktól - nem azt, hogyan lehetne jobbá tenni az általunk javasoltakat -, arról folyik a vita, hogy vajon létezik-e egyáltalán diszkrimináció, vajon létezik-e egyáltalán családon belüli erőszak.

Képviselőtársaim a fogalmakat kezdik el nem egy esetben vitatni. Nemegyszer azzal állunk szemben, hogy magukat a megoldandó társadalmi jelenségeket próbálják meg eltagadni és kiiktatni a létező társadalmi tények köréből. Annak idején a családon belüli erőszakról folyó parlamenti általános vitában emlékezetem szerint az egy külön szakasz volt, amikor magáról az elnevezésről vitatkoztunk hosszú ideig.

És ugyanez történt az egységes diszkriminációs törvénynél, el nem hangzott, mondjuk, a Fidesz részéről abban az általános vitában, hogy azért Magyarországon szükség lenne egy egységes antidiszkriminációs törvényre. Az hangzott el, hogy miért nem támogatják egy ilyen törvény megalkotását.

Tisztázatlanok tehát a fenntartások, és az embernek, akár szociáldemokrata, akár liberális - mind a két politikai irányzat meglehetősen elkötelezett az emberi jogok ügye mellett -, legalábbis kétségei vannak abban a tekintetben, hogy mi is van valójában az ilyen típusú ellenkezések mögött, amiket az előbb is hallhattunk, vagy amiket a korábbi években már annyiszor volt alkalmunk átélni ezekben a parlamenti vitákban.

(11.20)

Hiszen a vita a fideszes képviselők részéről megint nem arról folyik, amit mondjuk, Pettkó András fölvetett, mert az például egy abszolút vitatható és jogosan felvethető kérdés, hogy egy ilyen hatóságnak milyen jelentési kötelezettsége van, hogyan tárgyalja ezt a parlament, mennyi pénzből gazdálkodik egy ilyen hatóság, hány üggyel foglalkozhat. Emlékeztetném képviselőtársaimat, hogy az ombudsmani jelentéseket évről évre megtárgyaljuk, az ezzel foglalkozó képviselők kötetekben megkapják a különböző ügyeket feldolgozó részletes, több száz oldalas jelentést, és erről aztán politikai vita is folyik. Ezek mind-mind vitatható kérdések lennének; ehhez képest a Fidesz egyik, közjogi ügyekben meghatározónak nevezhető parlamenti képviselője az alkotmányügyi... (Mádi László: Ne a Fidesszel foglalkozzál állandóan! A témával! Ne a Fidesszel! - Az elnök csenget.)

Képviselő Úr! A parlamenti vitában csinálhatom azt is liberális képviselőként, hogy a mögöttem ülő liberális Lakos Imre álláspontjával vitatkozom, de ő valószínűleg egyetért velem ebben a kérdésben, tehát kénytelen vagyok önökkel vitatkozni, mert önöknek van a miénktől eltérő álláspontja, ezért a Fidesz magatartásával és érveivel próbálok meg vitatkozni. Engedje meg nekem, hogy ezt megtegyem a parlamenti vitában.

A vita tehát nem arról folyik, hogyan lehetne ezt az intézményrendszert jobbá tenni, mit tudna tenni a jogalkotás annak érdekében, hogy minél eredményesebben lehessen fellépni az egyenlő bánásmód érvényesítése érdekében, hanem mit tesz isten, az alkotmányügyi bizottság ülésén közjogi ügyekben meghatározó fideszes parlamenti képviselő, Répássy képviselő úr, felteszi a kérdést, hogy egyáltalán szükség van-e Egyenlő Bánásmód Hatóságra. Akkor tessék azt mondani, hogy nincsen erre szükség. Tessék azt mondani, hogy nincsen szükség egységes antidiszkriminációs törvényre. Továbbmegyek: tessék azt mondani, hogy a különböző ágazati törvényekben sincsen szükség antidiszkriminációs rendelkezésekre, mert nincs is diszkrimináció Magyarországon, ahogy családon belüli erőszak sincsen természetesen. De akkor ezt kell mondani, nem pedig azt csinálni, hogy képviselők felolvassák az antidiszkrimináció tilalmát kimondó és az ezzel szembeni fellépés állami kötelezettségeit megfogalmazó európai irányelveket, majd aztán mindenféle indoklás nélkül közlik, hogy nem támogatják azokat a kormányzati javaslatokat, amelyek ezeket az irányelveket próbálják meg átültetni a magyar gyakorlatba.

Hiszen annak idején az volt az alapelve, az alapvető megfontolása az alaptörvénynek, amit módosít a mostani törvényjavaslat, hogy az egyenlő bánásmód érvényesítésének és az esélyegyenlőség kiterjesztése feltételeinek a megteremtése, az ehhez szükséges jogszabályok megalkotása, a megfelelő intézményrendszer létrehozása, a megfelelő szankciórendszer kialakítása és ennek az intézményrendszernek a működtetése alapvető állami feladat. Az volt az alapvető megfontolás, hogy voltak a különböző ágazati jogszabályokban dicséretes antidiszkriminációs törvények, de ezeknek a jogrendszerben való szétszórtsága miatt, a fogalmi tisztázatlanság miatt, a hátrányos megkülönböztetés tilalma kimondásának a hiánya miatt nehéz volt a jogérvényesítés a különböző diszkriminációs ügyekben, ezért született meg annak idején az egységes antidiszkriminációs törvény, amit önök nem támogattak, és ezt cizellálja, pontosítja most ez a javaslat, amelyet szintén nem támogatnak.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)