Felszólalás adatai

SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ha az előttünk fekvő jelzálog-hitelintézeti törvényről szeretnénk beszélni, először talán egy kis áttekintést kéne kapni arról, hogyan alakult ki ez az intézményrendszer, hogyan működött, és mik indokolhatják azokat a változásokat, amelyeket most végre kívánunk hajtani.

Az első szabályozás, a jelzálog-hitelintézetekről és jelzáloglevelekről szóló '97. évi XXX. törvény teremtett lehetőséget olyan szakosított hitelintézet létrehozására, amely ingatlanon alapított jelzálog fedezete mellett hosszú lejáratú, futamidejű hiteleket tudott nyújtani, és az ehhez szükséges pénzügyi forrást jelzáloglevelek kibocsátásával teremtették elő. Jelentős változást hozott a 2001. évi L. számú, a pénzügyi tárgyú törvények módosításáról hozott törvény, amely megteremtette a lehetőségét annak, hogy a jelzálog-hitelintézet más hitelintézettől megvásárolja a Magyarország területén lévő ingatlanon alapított önálló zálogjogot, ezzel gyakorlatilag refinanszírozva az általa nyújtott kölcsönt.

A módosítás egy új együttműködést alapozott meg a jelzálog-hitelintézettel, amelynek eredményeként alapvetően megindult a kereskedelmi bankok szerepe a jelzáloghitelek nyújtásában. A magyar pénzügyi szektor mélyülésével a hitelintézeti szektor elért egy olyan fejlettségi szintet, amely már indokolhatja, hogy bizonyos megszorítások mellett a szabályok is lazulhassanak. Mégis a pénzügyi szolgáltatásoknak és a hitelpiac stabilitásáért felelős hatóságoknak - elsősorban a PSZÁF-nek, az MNB-nek - fel kell készülni a közeljövőben a hitelezésbe bevont vagyontömeg jelenleginél jóval nagyobb volumenére, köszönhetően az állami kamattámogatásoknak, valamint a hitelállományok jövedelemfedezettségének csökkenéséből adódó következményekre tekintettel is.

A piaci konkurencia nélküli ügyfélszerzési gyakorlat eredményezte extenzív növekedésnek vége, a verseny az ügyfelekért fokozódik, ami együtt járhat a rosszabb adósok előtérbe kerülésével, ami miatt valószínűleg a hitelportfóliók romlására lehet számítani az elkövetkezendő időszakban. Ezeket a lehetséges negatív kimeneti kockázatokat jelentősen mérsékelni lehet a szolgáltatók részéről termékinnovációval, a jelenleginél szofisztikáltabb biztosítékrendszerrel és kockázatkezelési eljárásokkal, az ügyfeleket tekintve pedig a pénzügyi kultúra fejlődésével.

A jelzálog-hitelezés és kapcsolódó tevékenységei alapvetően jó hatást gyakorolhattak a fentebb említett kockázatok mérséklésére is. A T/1095. törvényjavaslat egyértelműen azt célozza, hogy a megváltozott igényeknek eleget téve kiterjessze a jelzálog-hitelezésben rejlő potenciális lehetőségeket úgy, hogy a jelzálog-hitelezési tevékenység bizonyos szabályainak lazítása ellenére mégse csorbuljon számottevően a hitelkihelyezés biztonságának szintje, a hitelportfóliók minősége vagy a pénzügyi stabilitás.

A hatályos jelzálog-hitelintézeti törvény európai viszonylatban igen szigorú elvárásokat fogalmaz meg a kibocsátókkal és a jelzáloglevelekkel kapcsolatban. Már a törvény 1997-es eredeti változata is a befektetők biztonságát tartotta szem előtt, de az elmúlt években is folyamatosan az európai elvárásoknak való megfelelés biztosítása újabb és újabb kockázatmérséklő pontok beiktatásával, például a jelenértékű alapú fedezeti megfeleltetéssel ezt a biztonságot szolgálta.

A szabályozás talán egyetlen ponton, a kibocsátó fizetésképtelenségének kezelésénél mutatott hiányosságot, ezt kívánja most ez a törvénytervezet korrigálni. Újdonság: a jelzálog-hitelintézetek hitelintézetek vagy biztosító részvénytársaságok mellett pénzügyi vállalkozásoktól is vásárolhatnak jelzáloghiteleket. Mindezt a pénzügyi vállalkozások lakáshitelezésben játszott szerepének folyamatos emelkedése indokolja, amelyek számára a jelzáloglevél alapú hitelezéshez kapcsolódó részvétel olcsóbb forrásbevonást és nagyobb biztonságot valósít meg. Mindez végső soron lecsapódhat a hitelek, az intenzívebbé váló verseny következtében a teljes hiteldíjmutató csökkenésében is.

Annak várható hatása, hogy a jelzálog-hitelintézeteknek az EGT-tagállamok területén lévő ingatlanok fedezete mellett is lehetőségük van hitelt nyújtani, jórészt szimbolikus, mivel előreláthatóan a portfólióikban marginális szerepe lesz csak a külföldi vagyonelemeknek. A 15 százalékos korlát, amelyről államtitkár úr is, illetve a bizottsági előadók is beszéltek, effektív garanciát tud nyújtani a külföldi fedezet idézőjeles magasabb kockázatára.

(10.00)

A teljes hitelállományban a kölcsönszerződések megkötésekor, a jelzáloghitelek megvásárlásakor, valamint az önálló jelzálogjog-vásárlások időpontjában a legalább ötéves futamidejű jelzálog-hitelintézeti követelések aránya nem lehet kevesebb 80 százaléknál. Ez a rendelkezés csak pontosítást tartalmaz a hatályos törvényhez képest, amely csak a kölcsönszerződések megkötésekor írta elő ezt a rendelkezést, így ez a módosítás felfogható kismértékű szigorításnak is.

A javaslat nem enyhít azon a kikötésen, hogy a teljes hitelállomány nem lépheti túl a fedezetül szolgáló ingatlanok hitelbiztosítási értékének 70 százalékát, de hitelenként megengedi maximum 100 százalékig az ennek való kitöltését. Ezzel analóg szabály vonatkozik a futamidőre is. Ezek a lazítások pusztán hitelenként egyedileg növelik a hitelezési kockázatot, noha az aggregált biztonsági szintből sem formálisan, de valószínűleg effektíve sem fognak engedni. Itt szóba jöhet még az adósinformációs rendszerek bevezetésének biztonságemelő hatása is, hogy ellensúlyozásra kerüljenek a magasabb egyedi hitelbiztosítéki érték alatt meghatározott magasabb finanszírozási kockázatok. Ha a jelzálog-hitelfedezet lakóingatlan, akkor a hitelbiztosítéki érték 70 százalékáig vehető figyelembe rendes fedezetként, az idevonatkozó hatályos érték jelenleg 60 százalék.

Ahogy már előzőleg is szó volt róla, Magyarországon a hitelbiztosítási érték elég óvatosan van megállapítva. Ez körülbelül 10-15 százalékkal kevesebb a piaci értéknél, ez biztosítja, hogy a fedezeti értékek csökkenése esetén is elegendő legyen a nem törlesztett követelés kielégítésére. További érv, hogy a lakáshitelek kockázata a többi jelzálogtípushoz képest alacsonyabb, többek közt azért, mert ezek a hitelek dőlnek be legutoljára azok közül, amelyeket a lakosság felvett.

A rendes fedezetbe vont származtatott ügyletekből származó követelésekről is volt szó. Itt a kötelezettségek jelenértékben a jelzáloglevelekből származó kötelezettség jelenértékének 12 százalékát nem haladhatják meg. Ezen érték meghatározása a törvény alapján a Pénzügyminisztérium hatásköréből átkerül a törvényi hatáskörbe, így a biztonságot ez tovább növeli. Egyszerűsíti az igénybevételt az, hogy a jelenlegi közjegyzői közokiratba foglalás mellett egyszerűbb formában lehet ezt az aktust megtenni. Úgy gondoljuk, hogy mindezek a változtatások szükségesek ahhoz, hogy a jelzálog-hitelezés még jobban be tudja tölteni azt a feladatot, amelyet a magyar pénzügyi életben már kezdett betölteni.

Lehet arról vitatkozni, hogy ezek a lépések a szükségesnél, az elégségesnél nagyobb mértékben lazítják-e a biztonságot ezen a területen, de úgy gondoljuk, hogy megfelelő biztosítékrendszer kiépítésével, ezek hozzárendelésével ezek a változások nem fognak nagyobb bizonytalanságot hozni a rendszerben.

Mi, mint eddig mindig a pénzügyi törvények szakmai vitájánál, készek vagyunk az ellenzékkel történő egyeztetésre, várjuk a javaslatokat, és az eddig megszokott formában folytassuk le a vitákat. Remélem, hogy a viták után közösen tudjuk elfogadni ezt a törvényt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)