Felszólalás adatai

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Én is úgy gondolom, hogy alapvetően egy korrekt vitán vagyunk túl. Egyébként, ha visszaemlékezünk, ez általában így zajlott eddig is, a korábbi években is. Én eddig négyen vettem részt képviselőként, ez az ötödik, kicsit más minőségben. Én is úgy érzem, hogy lehetnek olyan kitörési pontok ebben a rendszerben, amiben tudunk együttműködni.

Azért látok egy alapvető filozófiai különbséget; hogy ezen hogyan tudunk túl lenni, azt most nem tudom. Nagyon nehezen tudom összeegyeztetni azt a fajta mezőgazdaságot és azt a fajta, nemzetközi porondon helytálló, üzletszerűen működő rendszert, amit szerintem pártállástól függetlenül itt többen képviselünk, és azt a fajta, kifejezetten környezetgazdálkodásra, más típusú foglalkoztatási módokra alapozott, új szervezeti rendszert, amiről professzor úr beszélt. Tehát eközött akkora szakadékot látok, amit nagyon-nagyon nehezen tudunk áthidalni, én így látom, de azt javaslom, próbáljuk meg.

De egy dologból nem szeretnénk engedni: a magyar mezőgazdaság nincs a teljesítménye határán, messze nincs. A '80-as években ez az ország bebizonyította a világnak, hogy igenis mindenkit meglepve óriási produktumra volt képes, egy olyanfajta modernizáció kapcsán, aminek a teljes haszna itt maradt. Csak szeretném jelezni, ugyanis annak az agrobiznisznek, annak a modernizációnak a 90 százaléka itt maradt. Ez nem ugyanaz, mint amiről professzor úr beszél. Most is azt mondom, hogy nem kell visszavonulnunk a gabonatermesztésből, nem kell visszavonulnunk az állattenyésztésből, sőt növelni kell a potenciálunkat. Elhangzott, hogy 70 kiló műtrágyával dolgozunk. Mennyi kukoricánk teremne, ha 300 kilóval dolgoznánk? És még mindig nem lenne olyan környezetterhelésünk.

Itt a feladatunk az, hogy legyen hová eladni. Alapvetően ez a feladatunk, hogy legyen hová eladni, ha lehet, nem eladni, hanem itthon feldolgozni, és azt eladni, amit feldolgoztunk. Ez lehet az állat, vagy az a termék, amit abból csinálni lehet. Azt gondolom, miután nem láttam azokat a vidékfejlesztési programokat, amelyekben tételesen le van írva, hogy lesz attól több foglalkoztatás a faluban, ha a fejlesztési forrásnak nem a 13 százalékát tesszük oda, hanem 30-at... Lehet, hogy az összes templomot, ravatalozót, kultúrházat fel fogjuk építeni, csak nem lesz majd, aki használja, mondjuk, a ravatalozó kivételével. Pedig először meg kell teremteni a vidék gazdasági alapjait.

Egy biztos: az agráriumra nem lehet egyedül ráhúzni a teljes foglalkoztatás ügyét. De az agrobiznisz már lehet olyan téma, és ebbe valahol beleférnek ezek a mellékágak, de nem lehet az a fő irány. Nem hiszek abban, hogy most modernizáció nélkül ebből a csapdahelyzetből, amibe Európában kerültünk, már a saját piacaink vesztéséből, ami nemcsak az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos, ki tudunk kerülni. Ez azért van, mert vannak olyanok, Horváth professzor úr mondta, akik olcsóbban, profibban, jobban csinálják, amit mi csinálunk. Ha nem ilyenek leszünk, akkor regélhetünk mindenről, csinálhatunk nagyon-nagyon szép programokat, csak nem lesz, akivel megvalósítsuk a végén.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Nem tudom megállni, ne haragudjon, képviselő úr, hogy ne mondjam, 60 milliárd forintunk maradt volna benn az Európai Unió kasszájában, ha annak a programnak a mentén haladtunk volna, amit többek között képviselő úr szakértőként csinált. Melyik volt a jobb megoldás? Vigyük át a pénzt? Ráadásul agrár-környezetgazdálkodásra vittünk át 20 milliárdot olyan forrásokból, amelyekre olyan pályázatok kerültek kiírásra, például állatjóléti ügyben, amilyen állattartó üzem Magyarországon nem létezik. Azt valaki csak megcsinálta, és nem gondolta végig, hogy mi van ebben az országban. Ott maradt volna az összes forrásunk, bent maradt volna a rendszerben. Itt el kellett döntenünk, hogy kint hagyunk 60 milliárd forintot az Európai Unió kasszájában, vagy urambocsá, a top upra átcsoportosítjuk, ami még mindig jobb, és biztos, hogy nem mindenki ért önnel egyet még ezen az oldalon sem. (Dr. Ángyán József: Nem mondtam ezt, bocsánat.)

Én azt mondom, hogy kell top up, nagyon is kell. De azon lehet meditálni, hogy a top upnak hány százalékát hagyom a gabonatermesztés ágán, és mennyit adok az állattartásra, például a legeltetéses állattartásra. Ebben szerintem megint van közös pont, amiről beszéltünk.

A kutatóintézetek, iskolák kérdésébe nem akarok belemenni, mert még messze nincs vége a dolognak. Nyilván nem arról szól a történet, hogy itt minden fel lesz számolva, de azért egyet szeretnék mondani, és szeretném, ha professzor úr megerősítené. Amerikában egyetlenegy állami kutatóintézet nincs, uraim. És ennek ellenére szerintem van olyan szintű innováció, mint nálunk. Nem hiszek abban, hogy csak állami zsinóron tartott, vagy állami cumisüvegen tartott kutatóintézetek az egyedül üdvözítők. Adjunk nekik megrendelést, adjunk nekik feladatot, de vállalják azt a kockázatot, hogy ha hülyeséget csinálnak, azért feleljenek. Mert most nem erről van szó. Itt arról volt szó, hogy megél egy kéthektáros szőlőtermelő Ausztriában, 30 hektáros kutatóintézetnek meg 200 millió forintot kell adnunk évente. Annak a 30 hektárból vastagon meg kellene élnie. Csak nem ez a szemlélet van. Ebben a szemléletben biztos, hogy változtatás lesz.

Sajnos, az iskoláknál meg az a probléma, és ez kevésbé jellemző a mi intézményeinkre, szeretném jelezni, és ezért is próbálunk valamilyen szinten ragaszkodni a rendszerhez, hogy milyen kezelésben és hogyan, ezen még van vita, hogy az egyéb intézményeknél pontosan ezeket a szakmákat hagyták abba először, mert nem volt rá jelentkező. A mezőgazdasági iskolában most már képeznek mindent, csak nem mezőgazdasági gépszerelőt, nem mezőgazdasági állattenyésztőt, növénytermesztőt, hanem képeznek hentest, pincért, kereskedőt, nem akarom sorolni. Tudom, mert nálunk is van ilyen iskola.

(17.00)

Tudom, hogy ezek a szakok sorban megszűntek. Azt gondolom, a szakmának a nimbuszát kell visszaállítani, és akkor talán majd visszamennek ezek a gyerekek a szakmába is.

A másik a korai nyugdíj; erre is szeretnék reagálni, mert itt pontosítani kell valamit. Az Európai Unióban szó nincsen korai nyugdíjról. Ez egy olyan jövedelemkiegészítés, amit életjáradék formájában valaki megkap azért, hogy átadja a birtokát. Ez egy birtokátadási támogatás. Egyébként 2007-től mi is így fogjuk hívni, és meg is fogjuk adni egy bizonyos körben. Csak ha mi ragaszkodnánk a nyugdíjhoz, akkor azt meg kellene ám adnunk a társas vállalkozások 55 éves korban nyugdíjba menő tagjainak is. De ezt nyilván nem fogjuk tudni megadni, mert akkor nem 5 milliárd forint kellene, hanem 200, amire soha az életben pénzünk nem lenne. Tehát ezért kell tisztázni a fogalmakat, és ezért mondjuk azt, hogy birtokátadási támogatás, mert birtokot nyilván az tud átadni, akinek birtoka van, egyébként más nem nagyon tud átadni.

A fiatal vállalkozóknál ki fog merülni a keret, tehát lepályázták a teljes összeget, annak ellenére, hogy a szabályok - nem a mi szabályaink, hanem az Európai Unió szabályai - nagyon szigorúak. Tehát nem lehet egy deka földje, nem lehet semmilyen eszköz a tulajdonában, és 40 év a határ. Ha belegondol, képviselő úr, ha valaki 38 évesen jön rá, hogy ő most ilyet akar csinálni, és az életében ilyet nem csinált, azért elég nehéz rávenni arra, hogy ilyet csináljon. Tehát maga a rendszer hibás, és nem mi találtuk ki, hanem az Európai Unió. Nem is értjük, mert pont az lenne a logikus, hogy vigye ő tovább a birtokát, itt meg ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy új birtoktest és új üzem alakuljon ki azért, mert mi ebben a támogatási körben segítjük. Nagyon-nagyon problémás, rengeteg hibás pályázat van, és ennek ellenére a pénz szerintem rendben lesz, az biztos.

Tehát nagyon sok minden elhangzott, rengeteg mindent fölírtam én is, és nyilván majd ezekről az ügyekről beszélünk. Biztos, hogy tudunk sok mindent közösen tenni, de azért alapkérdésekben meg kellene állapodni, hogy mi a fontosabb nekünk. Visszaállítsuk az agrárpotenciálunkat, és áldozzunk most, azt mondom, többet a modernizációra, és fejlesszünk, mondjuk, az 1-es tengely mentén - mert itt ugyanis erről van szó, hogy 2007 után mit csináljunk -, vagy pedig álljunk be erre a termelési szintre, és költsük el más ágakon ugyanezt a forrást, de akkor tegyünk le arról, hogy Magyarország lehet újra egy agrárnagyhatalom Európában. Én úgy gondolom, hogy nem kellene letennünk róla, hanem próbáljuk már meg ezeket a forrásokat arra tenni.

A másik, ami nagyon sokszor elhangzott, a stratégia. (Az ellenzéki oldalról érkezett közbeszólásra:) A képviselő úr most is mondja. Képviselőtársaim, mindenki volt már kormányon, úgyhogy nyugodtan egymás szemébe nézhetünk, és ebben senki nem volt különb. Ameddig folyamatosan napi tűzoltással foglalkozunk, folyamatosan napi tűzoltással... (Zaj. - Az elnök csenget. - A Fidesz padsoraiból érkezett közbeszólásra:) Hát igen, akkor én ötéves koromban már kormányon voltam, de hát mindegy, ezt...

ELNÖK: Folytassa, államtitkár úr!

GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Tehát azt szeretném mondani, hogy mindenki csinálta már ezt a szakmát valahol, mindenki irányította is valamilyen szinten, tehát senkinek nincs a másik szemére vetni valója. Egyszer érjük meg, vagy próbáljuk meg csinálni, hogy felejtsük el a napi csatározásokat az ágazatban. Úgyis van olyan, amiben nyilván ha támadás van, védekezni kell. Az viszi el az energiát, hogy folyamatosan olyan ügyek jönnek elő, amelyek persze biztos, hogy sok embert érintenek, de ezeket lehet talán egy kicsit halkabban, talán egy kicsit kevésbé látványosan is csinálni - nyilván azokat is meg kell oldani -, mert akkor több energiánk marad arra, hogy közösen csináljunk egy hosszú távú agrárstratégiát.

Én minden további nélkül partner vagyok abban, hogy ezt próbáljuk megcsinálni, és mutassunk példát más szereplőknek is, ha lehetséges. Csináltunk már ilyet, ezért mondom, a korábbi években, és szerintem fogunk is, pont a GMO kapcsán, ebben is biztos vagyok. Próbáljuk meg lépésenként tovább csinálni, és tényleg legyen egy olyan hosszú távú agrárstratégia, amiben azért nagyjából a szakma szereplőinek a többsége egyetért. Nem hiszem, hogy olyat lehet csinálni, amivel mindenki egyetért, tehát ezt el nem tudom képzelni. Itt egy a kérdés, hogy melyik az a pálya, ami Magyarország érdekeit alapvetően szolgálja.

Én egyértelműen fejlesztéspárti vagyok, és nemcsak az agráriumban, hanem úgy általában. Meg kell céloznunk ezt a területet, természetesen nem félretéve meg nem hanyagolva a környezetvédelmi meg egyéb szempontokat, de úgy érzem, hogy most Magyarországon nem annak van itt az ideje, tehát nekünk ezt a hét évet, ami soha vissza nem térő alkalom a szakmában, arra kell kihasználni, hogy az ágazat, ha nem is a legelső, de legalább az első háromban vagy négyben legyen Európában. Ebben kérem én az együttműködést. Szerintem a mai vita, letisztítva azt a részét, amelyikben nyilván volt azért itt utalás különböző bizniszekre meg erre-arra - ami majd úgyis kiderül, ha volt -, azt hiszem, bőven jó alapot adhat erre. Próbáljuk meg, uraim!

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)