Felszólalás adatai

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2005. évi agrárgazdaságról szóló jelentés néhány olyan pontjára szeretnék csak kitérni, nagyon sok minden elhangzott már a mai nap során, de van egypár dolog, amit úgy gondolom, nem elég többször is elmondani. Szerintem nagyon is rá kell világítani többek között az alábbi kérdésekre.

Többször elhangzott az, hogy az a termelési szerkezet, ami Magyarországon az utóbbi pár évben kialakult vagy a kényszerhelyzetből fakadt, ma már egyértelműen látszik, hogy olyan torz, amin feltétlenül szükséges változtatni. De kérdezem én, ezt elmondtuk egy, kettő, három, négy, öt, teljesen mindegy, hogy hány éve, nyolc éve vagy kilenc éve, és klasszikus, kézzelfogható változás nem történt. Ezt szomorúnak tartom, ebben kellene most már valóban lépnünk, mert így mindig, minden év őszén csak elmondjuk ezeket a problémákat, és nem tudunk egyik lépéstől a másikig jutni. Hozzáteszem, biztos vagyok benne, hogy az utóbbi évek kormányzatának ez komoly bűne, hogy ebben nem tudtunk konzekvensen lépni.

A másik kérdés többek között az agrárnépesség anyagi helyzete. Járvás képviselőtársam a felszólalásában hosszan ecsetelte, hogy milyen nehézségek ezek, de aki falun, vidéken, kisvárosban él, netalán a mezőgazdasághoz még valami köze is van, az ezt a példát, úgy gondolom, teljesen másképp érzi át és másképp látja. Személyesen tapasztalva merem önöknek mondani, hogy annak a falun élő mezőgazdasági vállalkozónak vagy vállalkozásnak, teljesen mindegy, hogy melyik kategóriát mondom, az abból származó bérei, jövedelmei messze-messze elmaradnak az akár egy nagyobb városban, de a fővárosról már ne is beszéljünk, hasonló kvalifikáltság mellett lévő munkavállalóétól. Úgy gondolom, ez elfogadhatatlan. Évek óta mondjuk ezt a megkülönböztetést, és ebben az ügyben sem tudunk egyik napról a másikra lépni.

A harmadik pedig, ami részben az elsőre vonatkozik, az állattenyésztés szerepének a növelése. Tudjuk nagyon jól, hogy megvannak a lehetőségeink, nemcsak a természeti, hanem a férőhely-lehetőségeink, a szakmai tudásunk, a genetikai alapunk, mindenünk megvan ahhoz, a nagyapáink, dédapáink mondták, én tőlük hallottam, hogy igenis bőrben kell eladni. Mit jelent ez? Nem gabonát értékesíteni, bőrben eladni, tehát valamilyen állatként hasznosítani azokat a takarmányokat, amelyek most is ilyen komoly gondokat okoznak. De ha a bőrnél tartunk, tisztelt képviselőtársaim, megpróbáltam többször átnézni ezt az anyagot, és kerestem egy állatfajt, amit nem találtam leírva. Ebből az állatfajból, ha jól tudom, van Magyarországon 75 ezer darab, és ebben az agrárgazdasági jelentésben nincs benne. Kérdezem önöktől, tudják-e, hogy milyen állatfajra gondolok. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Strucc?) Nem - ló. (Derültség.)

Érdekes módon Magyarország lovas nemzetnek tartja magát, és egy ilyen fontos állatfajról az agrárgazdaságról szóló jelentésben egy szó, egy sor, egy szám nincsen. Miért nincs? Másfél évvel ezelőtt pont a nemzeti lovasprogramot alkottuk meg, négy-ötpárti teljes egyezséggel, úgy gondoltuk, hogy ez az ágazat végre el fog indulni ebben az országban, egy olyan politikai támogatottsággal, amire nem volt példa a parlament falai között az emlékezetem óta, amióta én képviselő vagyok. És megéljük azt, hogy most, 2006 őszén egy sor nincs a lóról az agrárgazdaságról szóló jelentésben. Miért nincs? Holott csak gondoljuk végig, egy óriási érték, genetikai érték, hagyomány, egy olyan kultúra, amelyik semmilyen más ágazathoz, mint az agrárágazathoz tartozik csak, és ugyanazt a kézművesipart, ami ráfűződik, ugyanazokat a különböző szakmákat, amik szintén ráfűződnek, nem lehet máshol művelni, mint vidéken.

Az idegenforgalom egy olyan érték a kezünkben, amit nem kihasználni, megint azt kell mondani, hogy bűn. Éppen ezért kérem a tisztelt államtitkár urat, hogy legyenek szívesek a következő évben erre a kérdésre is odafigyelni, és ezt a kérdést is elemezni majd az agrárgazdasági jelentésben, mert én többek között ezt nagyon hiányolom.

Természetesen mondhatnám még azt is, most van alkalmam megkérdezni, hogy mi lesz a Tattersaal sorsa. Az egyetlen olyan magyar intézmény, ami Budapest főváros, majdnem mondhatnám: közepén van, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fennhatósága alatt működik... (Gőgös Zoltán: Kezeli!) Bocsánat, kezeli. Nem a tiétek, államtitkár úr, azt tudom, tehát a kezelésében működik, és úgy tudom, hogy január 1-jétől az összes lovat szétzavarják mindenestül. Igaz ez a hír? - meg kell kérdeznem. (Gőgös Zoltán: Nem, nem igaz.)

A következő, szintén más téma, a szívem csücske, a kertészet. Itt van az agrárgazdaságról szóló jelentés. A 22. oldal lapalján kezdődik, és a 24. oldal közepe táján végződik, magyarul nincs egészen két oldal a kertészetről egy agrárgazdaságról szóló jelentésben, ami a növénytermesztési termékek bruttó értékének durván 25-30 százalékát teszi ki mint forgalom. Ugyanakkor a legnagyobb foglalkoztatója, a legnagyobb kézi munkaerőt felvevő ágazata a magyar mezőgazdaságnak. Ennyit nem érdemel meg, hogy erről bővebben beszéljünk!

Ugyanakkor a miniszter úr az elmúlt tavasszal számtalan alkalommal, illetve már az elmúlt év őszén, 2005 őszén másról sem beszélt - nagyon örültünk annak a gondolatnak, amit mondott -, hogy meg kell duplázni a magyar hajtatófelület területét. Nem én találtam ki, a miniszter urat idézem. Örültünk, végre elindul valami. Azóta egy sort nem olvastunk arról, hogy milyen lehetőséggel lehet megduplázni ezt a területet! Nem tudjuk, hogy hogyan fogjuk tudni ezt megtenni, és itt jön egy következő kérdés, hogy ezt a területet valóban megduplázzuk, és valóban olyan értéket állítsunk elő, amire az előbb már utaltam a német és a holland paradicsomos példával. Hogy ezt a lehetőséget kihasználjuk, azt a geotermális energiát, ami a talpunk alatt van, és főleg mezőgazdasági hasznosításra, üvegháztelepek létesítésére a Dél-Alföldön, illetve az Alföld jelentős részén meg lehet oldani ezt; erre nem látunk semmiféle olyan kitörési pontot, nem látunk semmiféle olyan konkrét intézkedést, ami 2005-ben ígéret, 2006-ban valóság - de semmit nem látunk, semmit nem tapasztalunk. És önerőből ezeket a fejlesztéseket ma Magyarországon nincs az a tőkeerős vállalkozó, kertész, aki meg tudja csinálni! Ehhez kell a segítség, és komoly segítség kell.

Ez egyben nagyon sok olyan kérdést is megoldana, amiről már az előbb is beszéltem, hogy igen, azoknak a munkavállalóknak, azoknak a nehéz sorban lévő személyeknek, akik esetleg néha kapnak egy-egy bélyeget a kis könyvecskéjükbe valahol, legalább egy biztos munkahelyük, biztos megélhetési pillanatuk lenne.

(16.30)

Ez egy fontos kérdés, és ez a jövőről szól. Ez a jövőről szól, és erről is kell egy agrárgazdasági jelentésnél beszélni, amikor beszélünk 2005-ről, az nemcsak december 31., ahogy már előbb is beszéltünk, hanem ez túlnyúlik, továbbnyúlik. Programokban kellene gondolkodnunk, és erre valóságot kellene találnunk, hogy valóban hogyan fog ez elindulni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Van még két olyan kérdés, még van egypár percem, amire szeretném felhívni a figyelmüket.

Mi lesz azokkal az oktatási intézményekkel, amelyek - ha jól tudom - rendkívül nehéz helyzetbe kerültek már ebben az évben, és várhatóan a következő évben pedig vagy az FVM-ből kikerülve más önkormányzathoz, vagy megyei önkormányzathoz, vagy netalántán megszüntetésre kerül. Ennyire gazdagok vagyunk, hogy lemondunk azokról az oktatási intézményekről, amelyek pont ezt a közel 250-300 ezres gazdatábort vagy gazdaközösséget vagy mezőgazdasági vállalkozói kört, teljesen mindegy, hogy mit mondok, azoknak az utánpótlását szolgálná? Kiöregszünk mi is már lassan! Valakinek követni kell a példát, ezt a földet valakinek meg kell művelni, ezeket az állatokat valakinek tartani kell, ezeket az állatokat gondozni kell, genetikában, egyéb módon. Ki fogja végezni, hogyha ezeket az iskolákat, az alapvető iskolai feltételeket megszüntetjük? Ki fogja? Honnan fogják ezek a fiatalok megtanulni ezt a szakmát? Úgy látom, hogy ez egy komoly gond.

Még egy pontot, és akkor be is fejezem. Elgondolkodtató az, amikor azt mondják ma Magyarországon, hogy szennyezzük a talajokat, és ezt a környezetvédelmi bizottság tagjaként mondom. Mit szennyezünk mi? Amikor 2004-ben 77 kilogramm hatóanyagot adtunk ki egy hektárra, 2005-ben meg 67-et. Közel 10 százalékkal kevesebbet vagy közel 20 százalékkal kevesebbet. Miről beszélünk akkor? (Gőgös Zoltán: Ezt fogjuk vissza.)

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)