Felszólalás adatai

SZABÓ LAJOS (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Úgy tűnik, hogy egyre inkább beérik az a kitartó erőfeszítés, ahogyan a kormány következetesen hajtja végre az államháztartás egyensúlyjavítását, a nagy rendszerek reformját szolgáló programját.

Ami történik, azt a kormány már hónapokkal ezelőtt meghirdette, a mai folyamatok kiolvashatók voltak a konvergenciaprogramból is, amely a nyár végén készült el, és ami egyaránt tartalmazott erőteljes egyensúlyjavító lépéseket, valamint olyan intézkedéseket, amelyek a reform megkezdését szolgálják a legfontosabb területeken, az egészségügyi, az oktatási, a nyugdíjrendszerben, az önkormányzatnál és nem utolsósorban a közigazgatásban. Mégis kezdetben úgymond némi fanyalgással fogadta a piac mindezt. Ma ennek már nyoma sincsen, ugyanis akik az országhatáron kívülről figyelik Magyarországot, azt látják, hogy itt következetes munka folyik.

Elsősorban ezzel lehet magyarázni azt, hogy bár a belpolitikában, az utcán az elmúlt napok, az elmúlt hetek korántsem voltak eseménytelenek, a magyar gazdaságról készült elemzések mind kedvezőbb hangvételűek. Ilyen jelentést közölt az elmúlt hetekben a Nemzetközi Valutaalap, hasonló hangnemben fejtette ki véleményét a Fitch Ratings nemzetközi hitelminősítő intézet és több más jó nevű intézmény is.

Magyarország megítélése tehát aközben változott kedvezően, hogy az ellenzék, a legnagyobb ellenzéki párt ez ellen mindent megtett, olyan körülményeket teremtettek, amelyek akadályozták a normális kormányzást, amelyek azt közvetítették Magyarországról a világ számára, hogy bizonytalan a helyzet, a tiltakozások miatt nem fogja tudni végigvinni a kormány a reformokat. Kétségtelen, volt ezeknek az üzeneteknek hatása a befektetőkre, akik állampapírokat vásárolnak Magyarországon, volt hatása, hiszen a kamatpálya, amivel a konvergenciaprogram készítésénél számoltak, s az a kamatpálya, amivel a jövő évi költségvetés tervez és a többéves kitekintés készült, nem ugyanaz. A pálya az időközben lezajlott utcai események, megmozdulások miatt feljebb került, és a különbség négy év alatt 200 milliárd forintos pluszkiadást eredményez a költségvetésnek, az adófizetőknek. Mivel a hiány nem lehet nagyobb, ezért ez azt jelenti, hogy ennyivel kevesebbet költhetünk oktatásra, utakra, egészségügyre. Nagyon óvnám az érintett ellenzéki pártokat attól, hogy ezen az úton továbbmenjenek, a tűzzel játsszanak, mert amit tesznek, azzal az országnak további súlyos károkat okozhatnak.

Kétségtelen, az egyensúlyteremtés tehernövekedést jelent a lakosságnak, a vállalkozásoknak, így annak senki nem örül, de hogy szükség van a lépésekre, hogy halaszthatatlanok a reformok, hogy tenni kell valamit a jelenlegi rendszerek átalakítása érdekében, az a lakosság többsége számára nyilvánvaló. Ezt mutatják a legutóbbi felmérések, miszerint a válaszadók többsége úgy gondolja, a változás elkerülhetetlen. Ez pedig nagyon fontos számunkra, hogy minél többen érezzék, lássák a változtatás, az előrelépés szükségességét, minél többen gondolják úgy: az szolgálja az ország érdekeit, ha cselekszünk, ha megvalósítjuk a reformokat, és nem pedig az, ha nem csinálunk semmit, ha mindenre azt mondjuk, hogy nem.

Nagyon fontos, hogy a csendes többség mit érez, mit gondol; ők azok, nem pedig a hangos kisebbség, akik eldöntik, hogy mi legyen ebben az országban. Bennük bízva, véleményükre adva halad előre a reformprogram végrehajtása, az eredmény pedig nemcsak a külföldi kedvező véleményekben, a csendes többség növekvő támogatásában mérhető le, hanem abban is, hogy a befektetők ismét Magyarország felé fordulnak. Ezt jelzi az is, hogy hétről hétre egyre erősebb pozícióba került a forint, keresettebbé válik a magyar valuta. Persze, nem szabad túlértékelni a forint erősödését, hiszen a piacon kialakuló árfolyamokat számos tényező befolyásolja, amelyek között csak egy a Magyarország iránt megerősödött bizalom. De jelzés az is, hogy a már eddig meghozott intézkedések is eredményesek, például hogy szeptember elejétől a vállalkozásoknak, a társaságoknak, ha eredményesen működnek, megfelelő jövedelmet termelnek, alkalmazottjaik után legalább a minimálbér kétszeresének megfelelő járulékalap után kell járulékot fizetni. A Pénzügyminisztérium honlapján olvasható, hogy talán a legtöbb kérdés ezen a téren érkezett, és a kérdések hátterében az a ki nem mondott gondolat húzódott meg, mennyire kell komolyan venni ezt az előírást.

Úgy gondolom, látva a kormányzati elszántságot, azt a törekvést, hogy minden téren szűkítsék a kötelező közteherviselés alóli kibújást, sokan komolyan vették ezt a kötelezettséget, ez pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az egyensúly megteremtése ne csak adóemeléssel, ne csak a kiadások visszafogásával történjen, hanem az ügyeskedők, a potyautasok (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) adó- és járulékfizetésre való rászorításával is. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)