Felszólalás adatai

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Valószínűleg az én drága frakciótársaim igen tréfás kedvükben voltak, amikor engem mint majdnem láncdohányost kértek fel arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak a vitájában a Magyar Szocialista Párt részéről járuljak hozzá ahhoz, hogy egy újabb csapást mérjünk a dohányzásra, pontosabban hogy újabb erőfeszítést tegyünk a dohányzás visszaszorítására. Meg kell mondjam őszintén, hogy nem szándékozom meghasonlani, hanem tényleg jó szívvel ajánlom ennek a törvénymódosításnak az elfogadását az Országgyűlés számára.

(12.40)

Amint itt a kormány részéről az államtitkár úr, a szakbizottság részéről a képviselő urak elmondták azokat a szakmai érveket, amelyek ennek a törvénymódosításnak a lényegét jelentik, én nem óhajtom ezeket az érveket megismételni, önmagukért beszélnek ezek az érvek, ellenben engedje meg, elnök úr, hogy néhány politikai megfigyelést is tegyek ennek a törvénymódosításnak a környékén.

Mindenekelőtt arról szeretnék beszélni a Szocialista Párt részéről, hogy itt látszólag egy apró mozzanat van, nevezetesen az EU-jogharmonizáció mentén egy újabb törvényi kiigazítást teszünk - ami egyébként rendjén való dolog -, ugyanakkor ez az a pont, amikor mindig-mindig el kell gondolkodnunk azon, hogy tulajdonképpen mire is jó az EU. Szóval rengeteg olyan dolgot vezettünk át a jogszabályainkban - és fogunk is a jövőben -, amelyek valamiféle tágabb közösségi akaratból fakadnak, amelyeket nem biztos, hogy pusztán önnön szándékunkból megtettünk volna. És ez nem valamiféle kényszer, hanem egyszerűen egy kontinensnyi közösség életében való konstruktív részvétel. És ha már azt mondom, hogy mire való az Európai Unió, akkor emlékeztetni kell ezen a ponton arra is, hogy a hazai közbeszéd az Európai Uniót többnyire ilyen nagy, euró feliratú pénzeszsákkal próbálja azonosítani. Messze nem erről van szó, tartalmilag is sokkal-sokkal többről van szó, amikor az európai uniós csatlakozásunk utáni helyzetet is elemezzük.

A másik, amit ezen a ponton említenem kell, és itt szintén a hazai közbeszédet szeretném bizonyos értelemben részben moderálni, nevezetesen, hogy amikor reformokról beszélünk, főleg amikor az előttünk álló reformokról beszélünk, akkor azért ne feledkezzünk meg arról az egy "apróságról" - most idézőjelben mondtam, hogy apróság -, ne feledkezzünk meg arról az egy dologról, hogy végül is 1989 óta a teljes jogharmonizációs folyamatunk a magyar történelem egyik legnagyobb reformlépése volt. És ezt tegyük magunk elé, és ismerjük el, és ne legyen ez csupán egyféle feledés homályába utalt összefüggés.

A másik pont, amit itt a törvénymódosítás mentén a szó politikai értelmében érdemesnek tartok megjegyezni, hogy amikor a reklámtevékenység sorából kitoljuk a dohánytermékeket, itt valójában közvetett módon az állam lemond egyféle jövedelemről. És ez a mai időkben, amikor az állam kétségbeesetten keresi a bevételnövelés feltételeit, azért ez egy olyan pillanat, amikor igen, ha közvetetten is, de lemond bizonyos jövedelmekről, és én úgy gondolom, hogy ezt is mérlegelnünk kell, és ezt is magunk elé kell tenni, mint olyan tényezőt, ami meghatározza ma Magyarország politikai életét.

A harmadik szempont, amit én azt hiszem, hogy nyugodtan elemezhetünk megint csak politikai értelemben, ez az egészségvédelemmel kapcsolatos kérdéskör. Amikor azt mondjuk, hogy a dohányzás káros - vannak itt persze viták, ezek évtizedek óta folynak, hogy ennyire vagy annyira vagy mennyire káros, összességét tekintve azt hiszem, elmondhatjuk, hogy a dohányzás semmiféleképpen nem kockázatmentes tevékenység -, és bizony a közösség, a közösség rendkívül sokat fizet mindazon betegségek gyógyítása vonatkozásában, amely betegségeket közvetve vagy közvetlenül a dohányzás okoz.

Tehát itt arról van szó, hogy azon túlmenően, hogy az állam lemond bizonyos jövedelmekről, itt igyekszik ezen a ponton egyféle megtakarítást is tető alá hozni, hiszen a kórházak, általában az egészségügyi intézmények értelemszerűen potenciálisan azzal számolnak, hogy kevesebb gyógyító munkát kell a dohányzás kiváltotta betegségek kapcsán elvégezniük.

És itt jön az a pillanat, elnök úr, amikor föl kell hívni arra a figyelmet, hogy igen, van valamiféle új egyensúlyi igény az egyéni felelősség és a közösségi szolidaritás dolgában, mert igen, egyéni felelősség kérdése az, hogy az ember hogyan dönt, hogy dohányzik vagy nem dohányzik, és igenis a közösségi szolidaritás nem kis pénzben is kifejezhető megjelenése az, amikor a dohányzás okozta betegségeket a magyar egészségügy vagy bármelyik másik európai egészségügy gyógyítja.

Elnök Úr! Tisztelettel én ezekre az összefüggésekre szerettem volna fölhívni a figyelmet, és úgy gondolom, hogy amikor egy ilyen aprónak tűnő kiigazítást teszünk, jelen esetben a reklámtörvényben, akkor lássuk azt, hogy ebben a pici cseppben hogyan jelenik meg a tenger.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)