Felszólalás adatai

LÁNYI ZSOLT, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! (A díszpáholy felé fordulva:) Kedves határon túli magyar pártok Képviselői! Engedjétek meg, hogy a Független Kisgazdapárt nevében szeretettel üdvözöljelek benneteket, és örüljek, hogy itt vagytok. Sajnáljam, hogy nem kaphattok szót a jelenlegi alkotmány szerint, mert biztos, hogy volna mondanivalótok.

Az előbb felszólaló, az MSZP tisztelt képviselője azt mondta, hogy előzmények is vannak. Hát bizony vannak, és én az előzményekkel kezdem. 1920-szal kezdem, amikor a trianoni dekrétum széttépte hazánkat, és kétharmad részét elcsatolta lakóival, természeti kincseivel, völgyeivel, hegyeivel, folyóival együtt. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Igaza van!) És akkor, 1920-ban volt egy Magyar Országgyűlés, és ennek a Magyar Országgyűlésnek volt egy magyar országgyűlési elnöke, és magyar képviselők ültek itt a padokban (Dr. Gidai Erzsébet: Ez az!), és akkor azt mondotta az akkori elnök, hogy az elcsatolt területeken, az utódállamok területén élő ma már nem magyar állampolgárok, de a mi magyarjaink ugyanúgy a nemzet testéhez tartoznak, mint az anyaországon belül élő magyarok. (Taps a MIÉP padsoraiban.) És akkor az egész parlament itt fölállt, és ezt a törvényt egyhangúlag fogadta el! (Dr. Gidai Erzsébet: Így van!) Mert volt magyar érzés azokban az emberekben, akik akkor itt ültek a parlament soraiban! - ennyit erről.

A másik dolog: a diktatúra éveiben a szőnyeg alá söpörtük 50 évig ezt a kérdést. Egyetlenegy szubjektív véleményt hadd mondhassak, tudom, egy kicsit nem illik. Én kisebbségben születtem. Én tudom azt, hogy mit jelent kisebbségben élni, és tudom azt, hogy mit jelent a kisebbségi magyarnak, ha az anyaország gondoskodik róla. Ha az anyaország előveszi a problémáit, megbeszéli, próbál rajta segíteni, ez rettenetes erőt kölcsönöz. Amikor az államtitkár úr említette, hogy a magyar kisebbségben élő nemzettársaink, magyar testvéreink fogynak, hogy az identitás romlik, hogy a nyelv a csángóknál... - ezeket én most nem akarom hosszan ecsetelni, mert kevés az idő, de egy biztos, ez annak tudható be, hogy 50 évig nem volt olyan politikai megnyilatkozása az anyaországnak, amire '20-ban esküt tettünk. És ez volt, ami miatt a magyarok elvesztették a bátorságukat, úgy érezték, hogy teljesen elhagyta őket az anyaország.

Most a rendszerváltás után elindult valami, először retorikai szinten. Az én tudomásom szerint - lehet, hogy rosszul tudom, képviselőtársaim - az első magyar-magyar csúcs a Béla király úton volt 1996. július 4-én és 5-én, ahol is reggelig fogalmaztunk egy zárónyilatkozatot. Engem az a szerencse ért, hogy én mindegyiken részt vettem, részt vettem először a Béla király úton 1996-ban, de szeptemberben Pápán is részt vettem, majd utána részt vettem a következő, február 20-ain már '99-ben, meg a legutóbbi, november 11-12-ein, akkor már nem magyar-magyar csúcsnak neveztük, hanem Magyar Állandó Értekezletnek neveztük. De ezek az elnevezések nem döntőek, a lényeg a következő:

A július 4-5-ei zárónyilatkozatban nagyon halványan, óvatosan fogalmazva szerepelt egy-két olyan mondat, amelyik vonatkozott az autonómiára, vonatkozott a nyelvhasználatra, és olyan dolgokra vonatkozott, amelyeket minden magyar kormánynak kötelessége támogatni abban az esetben, ha azokat akár a Felvidéken, akár Erdélyben vagy a Délvidéken a legitim magyar pártok a zászlójukra tűzik.

(16.40)

Ez a magyar kormány kötelessége. A magyar anyaország kötelessége, hogy ezeket a törekvéseket támogassa. Nagyon helyesen meghatároztuk akkor, már az első összejövetelünkön, hogy ne Budapesten döntsünk mi a határon túli magyarok sorsáról, hanem a határon túli magyarok képviseljék a magyarságot megfelelő módon, és az ő javaslataikat fontoljuk meg, vitassuk meg, és utána egységesen támogassuk azt.

Ez a július 4-5-ei zárónyilatkozat az akkori szempontok szerint kemény volt, mert egyáltalán meg merte említeni, hogy autonómiát kellene adni, mondjuk, 2 millió magyarnak, aki egy blokkban él a Székelyföldön meg ilyen apróságok. Akkor ez még borzasztó volt, és egy-két liberális újság Nyugaton meg itthon kezdte ezt nacionalizmusnak nevezni. Erre megijedt az akkori kormány, megijedt az akkori kormánypárt, és ezt most azzal bizonyítom be ékesen, hogy egypár hónap múlva, '96. szeptember 4-én Pápára már nem mert eljönni. Egyszerűen nem merte képviseltetni a magyar kormány azon az összejövetelen magát, ahol az egész kisebbség, az összes határon túli magyar legitim párt vezetői ott voltak, és akkor történtek azok a dolgok, amelyeket itt az előbb Tabajdi képviselőtársam említett, ezek az alapszerződések, amelyeknek a világon semmi köze ahhoz nincsen, hogy ma az RMDSZ kormányon van vagy nincs kormányon. Iliescuval kötöttek egy szerződést, két kommunista kezet fogott, az a világot nem rengeti meg, Európát nem rengeti meg, az egyszerűen egy nulla dolog volt, nincs jelentősége. Az országok közötti kapcsolatnak akkor van jelentősége, ha gazdaságilag együttműködnek, akkor van jelentősége, ha az emberi jogok érvényesülnek... - igen, parancsoljon!

ELNÖK: Képviselő úr, elnézését kérem, elnézést, hogy megzavarom a hozzászólásában - 6 perc 35 másodpercet használt el -, de az államtitkár úr mint előterjesztő eltávozott az ülésteremből. A Házszabály értelmében az előterjesztő kötelessége, hogy a teremben tartózkodjon akkor, amikor a témáját tárgyaljuk. Intézkedtem, hogy az államtitkár úr vegyen részt az ülésen.

LÁNYI ZSOLT, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Addig maradjak fönn vagy menjek le?

ELNÖK: Ahogy a képviselő úrnak kényelmes.

LÁNYI ZSOLT, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Itt maradok.

ELNÖK: Kérem képviselőtársaim türelmét, de addig nem tudjuk folytatni az ülést, amíg az előterjesztő nincs jelen az ülésteremben.

Köszönöm a türelmüket.

LÁNYI ZSOLT, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Pedig olyan jól belejöttem, elnök asszony.

ELNÖK: Én is élveztem, képviselő úr, a felszólalását...

LÁNYI ZSOLT, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Meg vagyok törve. Nem baj, megtalálom a fonalat.

ELNÖK: ...de a Házszabály előírásait valamennyiünknek kötelessége betartani. Köszönöm a türelmüket. (Dr. Bánk Attila jelentkezik. - Lányi Zsolt: A frakcióvezetőm jelentkezik!)

DR. BÁNK ATTILA (FKGP): Elnök asszony, indítványozom, hogy rendeljen el szünetet. Nem lehet tudni, hogy mikor tér vissza az államtitkár úr, amikor remélhetőleg meg fogja tudni hallgatni a Kisgazdapárt szónokát. Honnan tudja, elnök asszony, hogy 10 perc vagy 15 perc múlva jön vissza?

ELNÖK: Köszönöm szépen, elfogadom a frakcióvezető úr ajánlatát, 15 perc technikai szünetet rendelek el. Köszönöm a javaslatát. 6 perc 30 másodpercnél folytatjuk.

Köszönöm.

ELNÖK: Tekintettel arra, mivel minden feltétel adott, folytassuk tovább a határon túli magyarokra vonatkozó politikai feladatok végrehajtásáról, különös tekintettel a Magyar Állandó Értekezlet ajánlásaira című jelentés tárgyalását.

Tájékoztatom tisztelt képviselőtársaimat, hogy a Házszabály értelmében az előterjesztő köteles jelen lenni. Az államtitkár úr jelezte, hogy szólni kíván. Államtitkár úr!

NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Alelnök Asszony! Pontosan idézett, az előterjesztőnek valóban kötelessége jelen lenni. Az előterjesztő viszont a kisebbségi bizottság, nem pedig a kormány.

Köszönöm. (Dr. Pósán László tapsol.)

ELNÖK: Tekintettel arra, hogy a határozat előterjesztője valóban a bizottság, viszont a jelentés előterjesztője a kormány (Csurka István felmutatva az iratot: Martonyi János!) - hiszen ha emlékeim nem csalnak, ön mondta az expozét -, és figyelemmel a Házszabály 45. § (4) bekezdésére, amely értelmében a kormány tagja vagy a helyettesítésére jogosult személy akkor is köteles részt venni az Országgyűlés ülésén, ha a napirenden lévő törvényjavaslat, határozati javaslat vagy jelentés az ő feladatkörét érinti, államtitkár úr, ez volt az a szakasz, amely alapján kértem, hogy ön vegyen részt.

Ennek alapján, tekintettel arra, hogy 6 perc 30 másodpercet használt el Lányi képviselő úr a vezérszónoki felszólalásából, 8 perc 30 másodperce van még a képviselő úrnak. Öné a szó.

LÁNYI ZSOLT, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök asszony. Bár egy kis jutalomidőt adhatott volna, amíg újra belelendülök (Derültség.), mert lassan hat-hét éve vagyok parlamenti képviselő, de ilyen még nem volt, hogy egy vezérszónoklatot abba kelljen hagynia az embernek és újra neki kelljen fognia. Tehát ez egy újszerű állapot. Ettől függetlenül, köszönöm szépen.

ELNÖK: Képviselő úr, sajnos sem jutalmazásra, sem büntetésre nincs alkalmam.

LÁNYI ZSOLT, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim, Uraim! Kedves Barátaim, akiket már köszöntöttem! Most akkor folytatnám.

Azt hiszem, ott tartottam, hogy 1996. szeptember 4-én Pápán a kormány már nem képviseltette magát, ennek következtében, bár az összes határon túli legitim magyar szervezet vezetője ott volt, a kormány ezen nem vett részt, hamvába holt az egész kezdeményezés, és maradt tovább a retorika szintjén, ami valamivel több, mint az elmúlt 50 éves diktatúrában, mert akkor még retorika sem volt, de itt legalább retorika szintjén maradt egy darabig valami; és akkor egy hosszú szünet következett - sokkal hosszabb, mint az én felszólalásomban ez a kis intermezzo, mert ez csak 15 perc volt. Ellenben a magyar-magyar összejövetel, amelynek a célja egyértelmű, és ma is ugyanaz, mint az elsőé, amely 1996. július 4-5-én zajlott, hogy a magyar anyaország kormányának három fontos prioritása van: az egyik prioritás - én ezzel szoktam kezdeni - a nemzetpolitika, a másik az euroatlanti csatlakozás, a harmadik pedig a regionális együttműködés a határokon túl élőkkel, gazdasági, kulturális, testvérvárosi és testvérközségi kapcsolatokat létesíteni és tartani a kapcsolatot és a lelket a határon túl élő magyarokban, hogy meg tudjuk őrizni a magyarságunkat, a nemzettudatunkat.

A beszédem elején hivatkoztam 1920-ra és Trianonra, azonban a történelem és Magyarország szeszélyes kapcsolatrendszerében sajnos Magyarországot többször érik olyan tragédiák, amikor nagyon sok magyar barátunknak, magyar társunknak, több százezernek különböző okok miatt el kellett hagynia az országot - ez volt 1945 után és 1956 után is -, és a világon szerteszét szóródtak, tehát ezt most kicsit ki kell egészíteni.

A határon túli magyarok kérdésében jelentős konszenzus látszott kialakulni a legutóbbi megbeszélésünkön. Egy zárónyilatkozatot fogalmaztunk, és a zárónyilatkozatban óvatosabban, de azért már a tiszteletre méltó ellenzék is, amelyik az azelőtti időkben, még a magyar-magyarban kormányzaton volt, elfogadta azt, amit Európa és a világ is elfogad, hogy végeredményben az autonómia nem az ördög, nem a sátán, hanem minden emberi jog alapja, hogy egy közösségben élő, egy nyelvet beszélő, egy kultúrájú emberek ezt érvényre tudják juttatni, azaz magyarul tanulhassanak, olvashassanak és egyáltalán magyarok maradhassanak, de ez vonatkozik minden nációra. Ezt most már az Európai Unió, az amerikaiak és mindenki elfogadja, úgyhogy ma már nem ördög az, amit akkor még nagyon tilos volt, az autonómiáról beszélni.

Ma is azt mondom, hogy ez nagyon fontos kérdés. Azt mondom, rendkívül fontos kérdés, hogy mi az európai uniós csatlakozásunk és a NATO-tagságunk révén nagyon sokat tudunk segíteni az utódállamoknak, amelyek körülöttünk élnek, és amelyek szintén mind a NATO, mind az Európai Unió felé kívánkoznak. Tudunk segíteni abban az esetben, ha ezek az országok betartják a legelemibb emberi jogokat, mely emberi jogok legelemibbje az, hogy az ott nagy tömegben együtt élő kisebbség megkapja azokat a jogosítványokat, amelyektől még jó állampolgár lehet. Mert én attól még nem vagyok nacionalista, ha azt kívánom, hogy legyen magyar könyv, legyen magyar irodalom, magyar egyetem, magyar iskola, és egyáltalán tudjon magyarul élni a magyar ember bárhol a világon. (Taps az FKGP, a Fidesz és a MIÉP soraiból.)

Az új, a nemzeti kormányunk, amelyik 1998-ban vette át az uralkodást, hogy így mondjam (Dr. Lamperth Mónika: Meg is látszik!), 1999. február 20-án már összehívta és törvényi szintre emelte azt a magyar-magyar csúcsbeszélgetést, amelynek nem volt különösebb kötelező jelentősége. Tehát ez már igen nagy vívmány, tisztelt Tabajdi úr... - de nincs itt a képviselőtársam, akkor nem sportszerű, tehát nem mondok semmit. Ennek következtében február 20-án ott már olyan határozat született, hogy ezt a Magyar Állandó Értekezletet törvénybe iktassuk, a parlament elé hozzuk, itt megtárgyaljuk, megvitatjuk és megszavazzuk, és megszavaztuk, tehát ez ma már törvény. Ennek tudható be, hogy felkértük a Külügyminisztériumot, felkértük a bizottságokat, hogy az éves beszámolót meg kell tartani. Ez történt itt meg.

Most nem akarom ismételni az államtitkár úr szavait, az eredményeit, a hat bizottságot, amelyekben a magyar kormánynak államtitkári szinten van képviselete. Nagyon sok mindennek nekikezdtek, és nagyon sok mindennel foglalkoznak, és támogatják és próbálják támogatni a határon túl élő magyarokat a törekvéseikben, és bizonyos kezdeti lépések már megtörténtek, ami nem kevés; most nem akarom újra elismételni, mert lassan elfogy az időm.

Ugyanakkor foglalkoznom kell azzal, hogy '56 után sok százezer magyar és '45 után is elég sokan elhagyták ezt a hazát, és most kisebb vagy nagyobb csoportokban, de mindenképpen nem a határok mentén élnek, hanem szerte a világban; a nyugati emigrációra gondolok. Talán visszaemlékszenek a képviselőtársaim és az itt jelen lévő kedves barátaim is, amikor a Magyar Állandó Értekezleten felmerült ez a kérdés és ott képviseltette magát a nyugati emigráció, akkor a legnagyobb ellenállásba ütközött az az egyetlen mondat, amelyet a Független Kisgazdapárt javaslatára... - de nem szeretnék ebből pártpolitikát csinálni, mert ez nemzeti ügy, és ez annál szentebb, mint hogy ilyen apróságokkal foglalkozzak, mint az előttem szóló MSZP-s képviselő, aki ezt is felhasználta arra, hogy egy kis propagandát fejtsen ki, de én ezt nem teszem meg, mert én ennél sokkal nagyobbra tartom ezt az ügyet, mint hogy pártpolitikai vitákat kezdeményezzek és próbáljam az igazamat magyarázni.

(17.10)

Mert ez előttem szent, hogy minden magyar ember megtalálja az élete értelmét, megtalálja azt, hogy a szülőföldjén egyenrangú állampolgár legyen, és ne kelljen a kisebbség keserű kenyerét egye, amit '20 óta evett, talán most, a XXI. században eljön ez az idő, de ez minden pártpolitika fölött áll. Ez a nemzetnek az egyik legfontosabb értéke.

Visszatérve az emigrációra, ugye, ott borzasztó nagy ellenállásba ütközött a tisztelt MSZP és SZDSZ részéről az az egyetlen mondatocska, amelyet szintén a Kisgazdapárt javaslatára kívántunk volna belevenni, és amely úgy szólt, hogy a kormány foglalkozzon azzal, hogyan lehetne megoldani a kettős állampolgárságú, külföldön élő magyaroknak a választójogát, tehát hogy letehessék a voksukat, és választhassanak, szavazhassanak. Ugye, a mostani törvények szerint még az sem szavazhat, aki nemhogy emigráns, hanem magyar állampolgár, és az Akácfa utca 22-ben lakik, csak véletlenül ki kellett utazzon, mert meghalt a nagymamája Zürichben, pont ott volt, és akkor az már nem is szavazhat.

Én kinn voltam most Amerikában, elég sokat támadtak is érte - de ez most nem ide tartozik -, de egy biztos: én voltam a jobboldaliaknál, voltam a baloldaliaknál, és voltam a liberálisoknál. És meg kell mondjam, drága liberális barátaim, a liberálisok is azt mondták, hogy ez a legnagyobb disznóság (Az elnök jelzi az idő leteltét.), hiszen az összes náció, amikor választani lehet és elmegy szavazni, akkor megy a konzulátusára, vagy megy a nagykövetségére, és ott leadja a voksát. (Dr. Bánk Attila: Úgy van! - Az elnök jelzi az idő leteltét.) Tehát ez nem egy jobboldali és nem egy nacionalista kívánság, amit mondok, ezt minden állampolgár elvárhatja, aki kettős állampolgár és magyar állampolgár (Az elnök jelzi az idő leteltét.), hogy élhessen ezzel a jogával.

Hát ez csak 9 perc 27 másodperc - nekem 15 percem van!

ELNÖK: Képviselő úr!

LÁNYI ZSOLT, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Ennek következtében...

ELNÖK: Képviselő úr!

LÁNYI ZSOLT, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Befejezem, csak ugye, az idővel én is úgy vagyok, matematikából sose voltam jó. (Derültség az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Képviselő úr!

LÁNYI ZSOLT, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tehát gyakorlatilag, akkor most már be kell fejeznem ezek szerint, a kérésem az, igenis én innen most kérem azt a kormánytól, hogy elfogadva és a Kisgazdapárttal maximálisan támogatva azokat a törekvéseket, amelyeket a kormány a határon túli magyarok érdekében tesz, és mindenben támogatja az autonómiatörekvést, az oktatást, a nyelvet és egyebeket...

ELNÖK: Képviselő úr!

LÁNYI ZSOLT, az FKGP képviselőcsoportja részéről: ...a nyugati emigrációval is foglalkozzon, százezrekről van szó, a szavazó nem annyi közel se, de mindenképpen a saját megbecsülésünk és önbecsülésünk érdekében igenis foglalkozzon vele a kormány.

Nagyon szépen köszönöm a türelmüket. Sajnálom, hogy két részletben kellett elmondanom, mint egy folytatásos regényt, a hozzászólásomat. Köszönöm szépen. (Taps az FKGP és a MIÉP soraiban.)