Felszólalás adatai

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először is elnézést kérek a címért, nehéz ebből kikövetkeztetni azt, amiről most beszélni fogok. Nem sértődöm meg, ha most erre nem kapok választ.

Tegnap, a miniszterelnök úr beszéde idején úgy éreztem, mintha visszamentünk volna 13-14 esztendőt az időben. Hiszen a magyar külpolitikai törekvések három pilléréről beszélt, amit itt először a parlamentben Antall József miniszterelnök úr fogalmazott meg, és amely azóta is meghatározója a magyar külpolitikának: az euroatlanti törekvések, az európai uniós aktivitás, aminek az eredményeit ma már a mindennapjainkban éljük, és a harmadik, de talán a legfontosabb a határokon túli magyarokkal való kapcsolat, viszony ápolása, rendezése. No, ez a harmadik pillér mintha 2002 óta egy kicsit gyengélkedne, beteg lenne. Tegnap miniszterelnök úr azt mondta, hogy nem kell nekünk mindenben egyetértenünk, hiszen ezért van az, hogy nem egy pártban ülünk. Ezt elfogadom, de azért engedjék meg, hogy tisztelettel különvéleményünknek adjunk hangot, amikor egy olyan intézmény megszüntetéséről van szó, amely 1992 óta segítette a magyar kormányt abban, hogy alkotmányos kötelezettségének, amelyet az alkotmány paragrafusa a határokon túli magyarsággal szemben a mindenkori magyar kormánynak előír, teljesítse.

Ez a Határokon Túli Magyarok Hivatala, amelyet most a miniszterelnök úr, illetve a kormány egy tollvonással megszüntet, 1992 óta látta el a feladatát, és jól látta el. Kiváló szakembergárda nevelődött ki, felkészült emberek, fantasztikus nemzetközi és határon túli kapcsolatokkal rendelkező szakembergárda szélnek eresztésére készül a kormány, ami szerintem nemhogy javítani fogja a határokon túli magyarokkal való kapcsolattartás helyzetét, hanem kifejezetten rontja. 2004. december 5-e után, a népszavazás után miniszterelnök úr azt mondta, hogy más megoldás kell, a kettős állampolgárság nem megoldás. Bízom abban, hogy ez a más megoldás nem azt jelenti, nem abban testesül meg, hogy most a Határokon Túli Magyarok Hivatalát megszüntetik.

Ennek a hivatalnak öt területi főosztálya volt, a romániai, a felvidéki, a kárpátaljai, a délvidéki, valamint az ausztriai és a Kárpát-medencén kívül élő magyarsággal kapcsolatos feladatok ellátására alakult főosztály. Az elképzelések szerint a Miniszterelnöki Hivatal szervezetébe épülne be egy főosztály formájában ez az egész társaság. Node nyilvánvaló, hogy ez az egész problémakör degradálását, lenézését, lekicsinylését jelenti, ami számunkra elfogadhatatlan.

Úgy tűnik, hogy a mostani kormányzati akarat abban merül ki, hogy egyetlen tollvonással úgy szüntet meg egy ilyen nagy múltú intézményt, hogy azt nem egyezteti sem a határokon túli magyarság szervezeteinek választott vezetőivel, sem az ellenzékkel, sem pedig olyan szakemberekkel, akik évtizedek óta ezzel a problémakörrel, ezzel a kérdéssel foglalkoznak.

Azt szeretném kérdezni a jelen lévő kormánytagoktól, hogy mivel tudnak minket biztatni. Ez-e a végső megoldás, hogy egy minisztériumi főosztály fogja a határokon túli magyarság ügyét ezentúl kezelni, vagy pedig van valami titkos fegyver, egy olyan elképzelés, amit még nem ismerünk, ami kiváltaná ezt a hivatalt? Mi lesz annak a körülbelül 80 munkatársnak a sorsa, akik kiválóan felkészültek, és akik nyilván egy minisztériumi főosztály kereteibe nem férnek be? Lehet erre azt mondani, hogy van egy program, a szülőföldprogram, meg van egyéb aktvitása a kormánynak a határokon túli magyarsággal kapcsolatban, de egy program egy intézményt nem válthat ki, nem helyettesíthet.

Lehet arra hivatkozni, hogy a megszorító intézkedések sorában ez a hivatal is áldozatul esik. Node milyen megszorító intézkedések azok, vagy milyen kormányzati gondolkodás és politika az, amely 80 ember bérét, sorsát összeveti azzal a tevékenységgel, azzal az aktivitással, amit 14 esztendeje szinte kifogástalanul végeznek?! Nem megnyugtató és nem elfogadható számunkra ez a döntés, és várjuk, hogy a kormány e helyett a megoldás helyett valami egyenértékű vagy ekvivalens válasszal, megoldással álljon elő, hiszen egy ilyen nagy múltú intézmény megszüntetése, méghozzá oly módon való megszüntetése, hogy pótlásáról, helyettesítéséről nem gondoskodnak, több mint felelőtlenség, és rendkívül rossz üzenet a határokon túli magyarságnak.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)