Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy vélem, hogy az egyes oktatási, szakképzési és felnőttképzési törvények és az azokkal összefüggő tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat parlamenti vitáját sikerült előremutató szakmai felvetésekkel, összességében támogató közegben eredményesen lefolytatni.

Az általános vitában elhangzott hozzászólások azt mutatják, hogy a szakképzés és a felnőttképzés rendszerének színvonalas és hatékony működtetését, fejlesztését mindannyian felelősen gondolva kiemelten fontos, közös feladatunknak tekintjük. A vita során kifejtett álláspontok is arra utaltak, hogy lényegében egyetértés van a jelen törvényjavaslatban megcélzott fejlesztési irányokban, a szakképzés intézményrendszere rugalmasságának növelésében és egyáltalán a szakképzés rendszerében, a vállalati gyakorlati képzésben történő részvétel lehetőségeinek kiszélesítésében, a gazdaság és a képzési rendszer kapcsolatának erősítésében, még ha a megvalósítás lehetséges módozatait esetenként különbözőnek is látjuk.

Fény derült arra is, hogy pártállástól függetlenül alapvető fontosságúnak tartjuk a gyakorlati képzések valós munkaerőpiaci körülmények közötti megvalósítását, valamint a várható jövőbeni munkaerőpiaci igények megjelenítését. Ez utóbbi esetben hangsúlyosan számítunk az ágazati készségtanácsok e törvényjavaslat szerinti új, fontos szerepére.

A vita során nyilvánvalóvá vált, hogy a szakképzés és a felnőttképzés rendszerének jobbítására irányuló törekvéseket, célokat a hozzászólók lényegében megértették. A javaslatok pozitív, előremutató céljait számomra mi sem mutatta jobban, mint hogy azokkal összefüggő konkrét kifogások nem érkeztek, a felmerülő észrevételek inkább a kapcsolódó területek, témakörök széles körét érintették. A törvényjavaslat tartalmának támogatottságát jelezte továbbá az is, hogy a törvényjavaslatot tárgyaló Kulturális Bizottság részletes vitát lezáró javaslatai az eredeti javaslatokat megerősítő, azok megvalósulását segítő és szinte kivétel nélkül technikai, nyelvhelyességi pontosításokat tartalmaztak csak. A beérkezett képviselői módosító indítványt is figyelembe vettük a törvényjavaslatban, ezáltal a jogszabály pontosabbá, közérthetőbbé vált.

A szakmai vitában felmerülő témakörök közül összefoglalás-jelleggel néhányra kitérnék. A vita során ellenzéki részről többször is felmerült, hogy miért a gazdaság szolgálata, kiszolgálása kerül előtérbe, és miért nem a fiatalok és a társadalom hosszú távú érdekei. Azt kell hogy mondjam, e felvetés valójában erőltetett számomra, mert a két szempont gyakorlatilag nem választható el egymástól, hiszen ha a szakképzési rendszer rugalmas harmóniában működik együtt a gazdaság rendszerével, segítve, kiszolgálva annak működését, akkor az mindenképpen előnyös hatással van a szakképzésben részt vevő tanulókra is, biztosítja a gazdaság által elvárt tudás megszerzését, és ezzel elősegíti az életben való boldogulásukat. A gazdaságnak sem érdeke az egysíkúan képzett, rugalmatlan munkaerő jelenléte, hiszen ilyen dolgozókkal ma már egyáltalán nem lehet hosszú távon helytállni a gyorsan változó piaci környezetben.

A szakképzési törvény módosítása vonatkozásában örömmel tapasztaltam, hogy egységes képviselőtársaim véleménye abban, hogy az elsősorban technikusképzési célú szakgimnáziumi rendszer rugalmasabbá tétele egyértelműen támogatandó cél.

(16.50)

Az úgynevezett mellék-szakképesítés választhatóvá tétele, illetve elválasztása az érettségitől segítséget nyújt további alternatív, az adott ágazathoz igazodó tanulási utak kialakítására, lehetőséget biztosít a közismereti és szakmai képzési tartalmak arányának az érintett tanulók céljaihoz jobban idomuló kialakítására.

Képviselőtársaim hangsúlyozták a valós munka­erő­piaci körülmények közötti gyakorlati képzések fontosságát is, amelynek biztosításához feltétlenül szükséges a gyakorlati képzés finanszírozási feltételeinek folyamatos javítása, a nem iskolai gyakorlati képzésnek helyt adó szervezetek számának növelése. Ezért is időszerű, hogy a törvényjavaslat a kis- és középvállalkozások számára a szakképzési hozzájárulás rendszerében a jelenleg is elérhető támogatási formákon túli további kedvezmények körét nyissa meg. Továbbá az egyéb szervezetek, például az alapítványok, költségvetési szervként működő intézmények, közintézetek számára lehetővé teszi, hogy a tanulószerződés mellett az együttműködési megállapodás alapján folytatott gyakorlati képzés esetén is elszámolhatóvá, illetve visszaigényelhetővé válik a gyakorlati képzés költsége a szakképzési hozzájárulás terhére.

E törekvésekhez kapcsolódik az a tanulóknak a gyakorlati képzők közötti egyenletes eloszlását, a minőségi és nem mennyiségi képzési folyamatokat segítő rendelkezés, amely alapesetben 12 fős lehetséges tanulói létszámot határoz meg gazdálkodó szervezetenként. Alapvető tévedés azonban e rendelkezésre korlátozásként tekinteni, hiszen magasabb tanulói létszámok megjelenése esetén a gazdasági kamara bármikor felmentést adhat e keretszám alól a megfelelő feltételekkel rendelkező gyakorlati képzőknek.

Már korábban is utaltam rá, hogy a viták során felvetődött az is, hogy a várható jövőbeni mun­ka­erőpiaci igények megjelenítésére fokozottan kell törekedni a szakképzésben. Ezt a célt a gazdaság szereplőinek a szakképzés szabályozási rendszerébe eddiginél is közvetlenebb bekapcsolódását lehetővé tevő ágazati készségtanácsok rendszere hivatott biztosítani. A jövőben megalakuló készségtanácsok tagjai ugyanis az első vonalból vannak, és közvetlen kapcsolatban vannak, napi ráhatással bírnak a gazdasági, technológiai változásokra, az ipar 4.0 folyamatokra, így tanácsadó tevékenységükkel hatékonyan segíteni tudják az adott ágazat jövőbeni készségszükségleteinek megértését, analizálását, a képzések keretében elsajátítandó kulcskompetenciák azonosítását, meghatározását és a megfelelő lépések előkészítését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy ellenzéki képviselőtársaim nem nyújtottak be módosító indítványt, úgy vélem, a bizottsági részletes vita során megértették az általános vitán még félreértett vagy félremagyarázott szakpolitikai törekvéseket, a felnőttképzés és az iskolai rendszerű képzési forma különbözőségeit, a rövidebb ciklusú, államilag támogatott képzések bevezetésének lényegét. Hiszen teljesen világos, hogy a példaként felemlegetett 30 órás képzési programok nem lehetnek az iskolai rendszer részei, amely több száz tanórát magába foglaló félévekre tagolódik. E képzési idő éppen arra elegendő, hogy a felnőttképzés területén még inkább a vállalati belső képzési szférában lehetőséget adjon a továbbképzésekre, ismeretfelújító képzésekre vagy egy új berendezés üzemeltetéséhez szükséges ismeretbővítésre. Mindezen változtatásokkal biztosítani lehet a változásokhoz alkalmazkodni képes munkaerő gyorsabb képzését és átképzését, elősegítve a munkaerőhiány által keltett feszültségek oldását, valamint az államilag támogatott képzések hatékonyságának jelentős javítását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek alapján összegzésképpen elmondhatom, hogy a szakképzési és felnőttképzési rendszer egyes elemei módosításának e törvényjavaslatban meghatározott szakmai irányával és lépéseivel mindannyian egyetértenek. Bár ellenzéki képviselőtársaim a módosító indítványok bizottsági szavazásakor még tartózkodtak, de az elmondottak alapján már abban bízom, hogy támogatni fogják és megszavazzák jelen törvényjavaslatot. A vázolt célok politikai hovatartozástól függetlenül segítik a társadalmi és gazdasági fejlődést, az egyének boldogulását, ezért kérem önöket, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)