Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A védelem és a védekezés költségvetése a 2024-es költségvetés, ebben egyébként a honvédelmi fejezetnek kiemelkedő szerepe van, én erről szeretnék beszélni.

(18.10)

Tudjuk azt, hogy Magyarország védelmét három pillérre alapozzuk. Az egyik a saját képességünk arra vonatkozóan, hogy megvédjük magunkat. A másik az, hogy egy olyan védelmi szövetségnek vagyunk tagjai, amely kétségkívül a világ legerősebb katonai védelmi szövetsége. A harmadik pedig az, hogy olyan külpolitikát folytassunk, amely külpolitikai eszközökkel kezeli azokat a vitákat, konfliktusokat, problémákat, amelyek adott esetben akár háborúhoz is vezetnének, és teljesen tudatosan és következetesen kimaradunk azokból a háborúkból és konfliktusokból, amelyekbe egyébként többször megpróbálták Magyarországot becsábítani.

Nem emlékszünk már rá, de emlékezzünk vissza, a délszláv háborúban az Egyesült Államoknak kifejezetten kérése volt az, hogy Magyarországról is lehessen hadműveleteket folytatni szerb területek ellen. Elzárkózott ez elől Magyarország. Tehát a béke melletti álláspontunk nem valami új keletű hóbort, hanem mindig is az volt az álláspontunk, hogy próbáljuk meg a konfliktusainkat politikai, külpolitikai eszközökkel kezelni.

Még régebben volt, de a magyar kormány az elsők között kötött az ukrán kormánnyal béke- és barátsági megállapodást, amely egyébként biztosította a kárpátaljai magyar kisebbségnek a nyelvhasználatot, az iskolákhoz, a közösségépítéshez és a kulturális autonómiához szükséges jogokat. Az más kérdés, hogy az ukránok ezt nem tartották be. Egyébként ezt még az első ciklusban az Antall-kormány kezdeményezte. Tehát nem új keletű ez a politika.

De nézzük meg azt, hogy az első képességből, tehát ami saját magunk megvédése, és a másodikból, a NATO-val kapcsolatos tagságunkból egyébként milyen költségvetési politika következik. Kezdem a NATO-val. A NATO-nak a működés és a belépés kapcsán van egy elfogadott, nem kötelező, de erősen ajánlott mutatószáma arra vonatkozólag, hogy minden NATO-ország GDP-arányosan 2 százalékot költsön saját védelmére. Amikor beléptünk a NATO-ba, akkor ez az arány nem érte el az 1 százalékot. 2010-ben ez 1,2 százalék volt, tehát messze alatta teljesítettünk a NATO-elvárásnak, ami a biztonságunkhoz szükséges lenne, hiszen ha egy szövetségben elvárjuk a többiektől, hogy bajban jöjjenek Magyarország segítségére, akkor a szövetség nyugodtan elvárhatja, hogy egyébként mi is tegyük meg azokat a kötelességeket és lépéseket, amelyeket ők igényelnek tőlünk.

De ez a növekedés is látszólagos volt. Talán emlékeznek még arra a miniszterelnökre, aki úgy fogalmazott, hogy „és költségvetési trükkök százai, amiről nektek nem kell tudni”. (Varju László: 96 volt múlt évben! 96!) Varju László, biztos! Varju László biztosan kitűnően emlékszik azokra a meghatározó és történelmi pillanatokra, amikor a bandavezér közölte a bűntársaival, hogy mindenkit becsaptak, hazudtak, loptak reggel, éjjel meg este.

Na most, mi volt az akkori költségvetési trükk? Az egyébként egyre jobban bővülő, úgynevezett szolgálati nyugdíjazási rendszerben egész egyszerűen a katonai szolgálatból időarányosan jóval korábban korkedvezménnyel nyugdíjba vonulók nyugdíjkifizetését katonai rubrikában tüntették fel, ezzel tornázták feljebb a katonai kiadásokat. Nem kell mondjam, hogy a katonai nyugdíjasok nyugdíjfolyósítása mennyiben erősíti az ország védelmi képességét.

Ezzel párhuzamosan viszont szintén a szocialista kormányzat Gyurcsány Ferenc vezetésével egy olyan haderő-leépítési programot hajtott végre 2004-től kezdődően, amihez képest a trianoni békediktátum egy fegyverkezési program. (Derültség a Fidesz soraiból.) Létszámban, képességekben leszerelték a komplett páncélozott mozgó tüzérségi képességünket, eladták az összes Gvozdikát, szétszedték az összes Acaciát, meghagytak egy D-20-as tarackot, ami tulajdonképpen már akkor is elavult volt, amikor bevezették. Megszűnt lényegében a páncélos képessége Magyarországnak, olyan mértékben csökkentették a honvédség létszámát, mert azt mondták, hogy nem kell nekünk nagy tömeghadsereg, megszüntettük a sorkatonaságot, azt mondtuk, hogy helyette kell professzionális hadsereg, és majd  nyugodtan mondhatom  önkéntesek, kiképzett önkéntesek tízezrei azok, akikhez egyébként fordulni kell. Ebből az valósult meg, hogy 2010-ben volt 17 darab kiképzett önkéntese Magyarországnak.

Egy egészen tragikus állapotban lévő hadsereggel néztünk szembe, vagyis próbáltuk megnézni, hogy akkor miből is kellene Magyarország védelmét biztosítani. Azon poénkodtak egymás között a labdarúgó-szurkolók, hogy egy egyesített Újpest-Fradi B-közép kontra magyar hadseregben inkább az Újpest-B-középre kéne fogadni, mert olyan tragikusak voltak az állapotok. (Derültség a Fidesz soraiból.)

Hozzáteszem, nem mindenki járt ezzel rosszul. Emlékezzünk rá, hogy Veres pénzügyminiszter jóbarátját, vállalkozótársát még le is csukták egyébként visszaélések miatt. Ő volt az, aki az inkurrenciát… (Varju László: Simon Miklós!) Nem a Simon, annak a tárgyalása még most folyik. (Dr. Pósán László: Simon Gábor!) Ő, ugye, a Szocialista Párt alelnöke volt, de a Simont egy teljesen más bűnügyben vonták felelősségre. Tudom, hogy nehéz fejben tartani, kedves Varju képviselőtársam, a szocialista bűnözők különböző politikai ügyeit (Gy. Németh Erzsébet: Jól sikerült a forint árfolyamát elintézni!), de segítünk. (Derültség a Fidesz soraiból.) Mindenesetre az nem is volt kérdés 2010-től kezdődően, hogy a számtalan baj közül orvosolni kell azt, amilyen állapotban van a Magyar Honvédség.

Ma azt lehet mondani, hogy amit Orbán Viktor 2017-ben Walesben vállalt, ugye, emlékszünk rá, az volt a nevezetes NATO-csúcs, hogy megerősítették azt, hogy 2 százalékát a védelmi kiadásoknak el kell érni, ezt ezzel a költségvetéssel elérjük. Ez azt jelenti, hogy egy történelmi pillanat van. Volt néhány ilyen történelmi pillanat. Az is történelmi pillanat volt, amikor a polgári kormány vezetésével Magyarország a túlzottdeficit-eljárás alól kikerült, ha emlékszünk rá, amibe a belépésünktől kezdve a szocialista kormányok idején végig benne voltunk, csak akkor Almunia biztosnak ez nem volt annyire fontos, és nem kellett annyira vigyázni az Európai Unió költségvetésére, és ezzel kapcsolatban hogy, hogy nem, nem volt felszólalás, szerencsére, és örülök neki, hogy Magyarország ezen túlvan.

És most, ha átlépjük ezt a 4 százalékot azzal az 1716 milliárdos honvédelmi kiadási előirányzattal, amely ebben a költségvetésben benne van, akkor megint léptünk egy nagyot azzal kapcsolatban, hogy Magyarország védelmét biztosítsuk. Ez nem egyedüli lépés, és nem is kizárólagos, de az egyik pillér megvan. A Magyar Honvédség haderőfejlesztési programja és annak a megvalósítása segít bennünket abban, hogy Magyarország biztonságát valamilyen módon garantálni tudjuk.

Hozzáteszem, mert ez megint nagyon fontos, ne felejtsük el, hogy 2004-től kezdődően nemcsak a Magyar Honvédséget építették le, hanem a teljes magyar honvédelmi ipart. 2010-re odajutottunk, hogy egyedül a Puskás Művek gyártott gumilövedékes fegyvert Magyarországon. Ez volt a hadiipar. Gumilövedékes fegyvert… (Közbeszólások a Fidesz soraiból, köztük: Keserű Művek!) A Keserű Művek, bocsánat, a Keserű Művek. Persze a 2006-os események függvényében lehet tudni, hogy a gumilövedékhez a szocialisták erős vonzalmat éreztek, és egyébként talán érthető, hogy így maradt fenn ez az egyedüli képesség, de hát tudjuk, hogy ez semmire nem jó.

Na most, az Orbán-kormányok politikája kezdetektől kezdve próbálta visszaépíteni a védelmi ipart. Védelmi ipar nélküli védelmi képesség nehezen képzelhető el. Nehéz út ez, és ma már ott tartunk, hogy a kézi lőfegyverek és a hozzájuk való lőszer-javadalmazástól az aknavetőgyártáson át a repülőgépgyártásig Magyarországon és egyébként a környező országokban megvetette a lábát a magyar védelmi ipar. Milyen jó ezt mondani!

Mikor volt utoljára Magyarországnak érdekeltsége, úgy értem, egyáltalán a Magyarországhoz kötődő tőkének érdekeltsége a hadiiparban? A Rheinmetall együttműködik velünk, sőt Zalaegerszegen gyárt egyébként gyalogsági páncélozott szállító harcjárművet, amit tévesen ugyan tanknak szoktak titulálni, de ebből a szempontból teljesen másodlagos, merthogy volt valamikor a Magyar Honvédségnek ilyen képessége. Hogyha valaki nézi és érti a katonai felszereléseket, akkor látja, hogy azokat az eszközöket, például a BMP 1-est, 2-est, amiket a szocialisták leszereltek, azokkal egyébként az ukrán háborúban szakmányban harcolnak mind a két oldalon kellő korszerűsítés után.

Úgyhogy én nagyon fontosnak tartom azt is, hogy ez a védelmi ipari fejlesztés fölötte a haderőfejlesztési programnak és ennek az 1716 milliárd forintnak, még egy 105 milliárd forint előirányzatot biztosít azért, hogy tervszerűen tudjunk ebben is előre menni.

(18.20)

Azt kell mondjam, nagyon sajnos, hogy ezt kell mondani, de a mai időkben, amikor Magyarország biztonságát ténylegesen fenyegetik, amikor arról szólnak a hírek, hogy Magyarország szempontjából kulcsfontosságú infrastruktúra van fenyegetve, akkor ahhoz, hogy minket komolyan vegyenek akár a NATO-ban, akár a külkapcsolatainkban, kénytelenek vagyunk erre pénzt áldozni, akármilyen nehéz a költségvetési helyzet, akármennyire meg lehet fogalmazni azt egyébként, hogy milyen más területek vannak, amikre…  milyen jó lenne, ha nem fegyverekre kellene költeni a pénzt, hanem egyéb területekre.

De ez olyan kiadás, ami szükséges, ami nélkül az összes többi kiadásunk veszélybe kerül vagy értelmetlenné válhat. És egyre kétségbeesettebben figyeljük azt, hogy mennyire hatástalan az, amit mi mondunk, hogy márpedig tűzszünet kell, béke kell; és semmi, de semmi értelme nincs annak, hogy az Európai Unió az úgynevezett Békealapból finanszíroz fegyvereket és fegyverszállítást, amivel csak egyetlenegy dolgot lehet elérni, azt, hogy tovább folyik az öldöklés teljesen reménytelenül is kilátástalanul, és olyan helyzetet állítunk ezzel az egész politikával elő, amiben  nyugodtan mondhatjuk  ennek a háborúnak nem lesz győztese, de hogy az Európai Unió az egyik legnagyobb vesztese lesz ennek a háborúnak, ez már most borítékolható.

Ebben a helyzetben, azt gondolom, hogy a magyar kormánynak az a döntése, hogy elérjük a 2024. évben a 2 százalékos GDP-arányos védelmikiadás-ráfordítást, kulcskérdés. Hozzáteszem, mindig szoktuk mondani, ez még mindig egy útnak az eleje. Hiszen oké, a haderőt fejlesztettük, egy csomó korszerű eszközt szerzünk be, de tudjuk azt, hogy ez a háború mutatja meg, hogy csak másfél év alatt mennyi mindent megváltoztatott ez a háború a hadigondolkodásban, a stratégiai és a harcászati-hadászati gondolkodásban; látjuk azt, hogy a drónoknak hogy felértékelődött a szerepük; látjuk azt, hogy a harci eljárásoknak, a kiképzésnek, a légierőnek, a légvédelemnek milyen kulcsfontosságú szerepei vannak; tehát szerencse, hogy ez az előirányzat nem merev.

És egyébként ennek kapcsán külön hangsúlyozni kell, hogy meg kell adni a kormánynak azt a szabadságfokot ennek a költségvetési előirányzatnak a felhasználása kapcsán, ami alkalmassá tesz bennünket arra, hogy tudjunk reagálni. Hiszen tudjuk, hogy néz ki a dolog. Oké, a Panzerhaubitze 2000-es önjáró löveg egy nagyon korszerű eszköz, nagyon drága, nagyon korszerű, viszonylag bonyolult üzemeltetni, mint általában a német járműveket; de nagyon pontos szervizelőírásai vannak, eljárások vannak, amiket egyébként hogyha nem tartanak be, akkor az egész ócskavassá válik pillanatok alatt. De tudjuk, hogy megrendeltük, két év múlva szállítják le, kettő év múlva. Nem tudnak a németek gyorsabban gyártani. Miközben azt látjuk, hogy lehet, hogy egyébként a Panzerhaubitze alkalmazási stratégiai eljárásai már régen elavulttá teszik ezt az eszközt. Még meg sem jön, mert látjuk, hogy az orosz-ukrán háborúban a drónok hogyan képezik a védekezés alapját ezen eszközök ellen.

Tehát muszáj, hogy rugalmasak legyünk, muszáj, hogy alkalmazkodjunk a feltételekhez. Ez a háború a legjobb példája és bizonyítéka annak, hogy a merev beszerzés, a merev felépítés, a merev harceljárás, harcászati, hadászati magatartás sokszor nem vezet eredményre. Ezért van az, hogy valószínűleg ennek a felhasználásnak, ennek az összegnek a végrehajtása kapcsán is azt a rugalmasságot természetesen a kormánynak meg kell adni, ami nem a költségvetés módosítása, hanem a végrehajtásnak az a keretrendszere, amiben ezt rugalmasan tudjuk használni. Szerencsére a piaci helyzet is olyan, hogy most nem bonyolult ezeket rugalmasan használni, mert olyan túlkereslet van a piacon, hogy ha valaki egy megrendelést visszavon, arra azonnal ráugranak öten-tízen.

Ez a rugalmasság is megtalálható az előterjesztésben, és éppen ezért azt gondolom, hogy a magyarországi 2024. évi költségvetésről szóló törvény és annak a Honvédelmi Minisztériumról szóló fejezete maximálisan támogatandó. Mi lehet fontosabb számunkra, mint a magyar emberek biztonsága, és Magyarország biztonságának garantálása azokkal az eszközökkel, amelyek rendelkezésünkre állnak? Ezért kérem, hogy tisztelt képviselőtársaim támogassák a költségvetést. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)