Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VOLNER JÁNOS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Vegyes érzésekkel olvastam a most előttünk fekvő törvényjavaslatot. A vegyes érzéseimnek az az oka, hogy egyrészt az átmeneti bányászjáradék beterjesztett szándékaival kapcsolatban, amit a kormányoldal terjesztett be, egyetértünk, ez egy előrelépés, és üdvözöljük ezt a lépést, amiért azonban van bennem egy negatív érzés ezzel kapcsolatban, az az, hogy mi vezetett odáig, hogy ezeket az embereket most átmeneti bányászjáradékosnak hívjuk, nem pedig bányász nyugdíjasnak. 2012. január 1-jétől szűnt meg a szokásos, addig megszokott bányásznyugdíj, ekkortól nem volt már megállapítható a nyugdíjkorhatár előtti ellátás. Az akkori nyugdíjfolyósítást már nem a tb-kasszából, hanem a költségvetésből egészítették ki, így tehát a költségvetést terhelte közvetlenül ezeknek az embereknek az ellátása, eltartása és nem pedig a nyugdíjkasszát. A 2011. júliusi alkotmánymódosítás lehetővé tette azt, hogy ezek a korhatár előtti nyugdíjak csökkenthetőek, szociális ellátássá alakíthatóak lettek, illetve ha a kedvezményezettek munkaképesek voltak, akkor akár meg is szüntethetőek voltak. Fontos látni azt, hogy nem véletlenül övezte ezt heves ellenállás, heves tiltakozás, egy egész tüntetéssorozat az érintettek részéről, én magam is ebben részt vettem, és én magam is éppen ezért viszonyulok most ehhez az előttünk fekvő törvényjavaslathoz igencsak vegyes érzésekkel, mert erről az egészről nem kellene akkor tárgyalni, ha a kormány egyébként ezen a téren nem avatkozott volna be a munkavállalók jogait csorbító módon. Megjegyzem, nemzetközi fórumokat is megjárt ez a kérdés, az ombudsman is foglalkozott ezzel a kérdéssel, és mindenki a munkavállalói oldalt kedvezményezte ebben a kérdésben.

(18.00)

Nagyon fontos látni azt, hogy a nehéziparban dolgozókat, kiemelten a bányászokat már nagyon hosszú ideje nemcsak Magyarországon, hanem a világ számos országában kiemelt megbecsülés övezte, kiemelt juttatásokat, korengedményes nyugdíjat biztosítottak a számukra. Megjegyzem, volt a szakma részéről egy olyan, egyébként a nemzetközi gyakorlattal összhangban levő hűségprogram ötlete is felvetődött, amellyel egyébként ki lehetett volna kerülni azt, hogy a költségvetésre terheljék ennek minden vonzatát. Hiszen mégiscsak az adófizetők vagy így, az állami felosztó-kirovó rendszerből vagy pedig a költségvetést terhelő tételként kifizetik ezeknek az embereknek a nyugdíját, de meg lehetett volna ezt oldani másképp is.

Megfogalmazta ezt a szakma Szent József-hűségprogram néven, az 58 év feletti munkavállalókat érintené, azokat, akik több mint 35 éves munkaviszonnyal rendelkeznek. Latorcai János képviselő úr, akinek kiemelkedő szakmai felkészültsége nemegyszer megnyilvánult már itt, az Országgyűlésen belül, nem véletlenül bólogat. Ön minden bizonnyal még korábban a Gazdasági bizottság tagjaként végigélte az erről szóló szakmai vitákat. Én tehát arra tennék javaslatot tisztelettel a kormányoldalnak, hogy a jövőre vonatkoztatva vizsgálja felül annak a rendszerét, hogy az ágazaton belül dolgozó embereknek a különböző nyugdíjasellátásával összefüggő költségeket már eleve építsék be ezeknek az embereknek a munkabérébe közteherként és terheljék rá a munkáltatóikra.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ennek meglenne a fedezete, Magyarországon a bányászati ágazat kiemelten nyereséges, a nemzetgazdasági átlagot meghaladó nyereségrátát produkál, tehát ilyen módon javaslom a kormányoldal számára ezt megfontolni, és akkor nem is kell fölvetni egy hasonló, a költségvetést terhelő intézkedés elindítását.

Szintén szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat a 2014-es Jobbik-programban foglaltakra. Ennek volt egy olyan része, amit „Hét vezér” tervnek hívtunk. Az ásványinyersanyagvagyon-hasznosítási tervről, -fejlesztési tervről van szó. Akkor még számoltunk reálisan azzal, hogy a bányászat újraindítható Magyarországon. Ilyen intézkedésekkel egyébként, ahogy említettem is, a munkáltatók közteherviselésbe történő magasabb szintű bevonásával lehetővé vált volna az, hogy ezek a korengedményes nyugdíjak a munkáltatót terheljék, és ilyen módon elérhetővé váljon számos ember számára.

Nagyjából ezzel az intézkedéssel, egy ilyen ásványkincs-hasznosítási programmal az akkori számításaink szerint körülbelül 30 ezer új munkahelyet lehetne közvetlenül a bányászatban Magyarországon teremteni, újraindítani az uránbányászatot, újraindítani a szénbányászatot, és még jó néhány hasonló területen lehetne még Magyarországon is lépni, de azt láttuk, hogy erre igazi szándék Magyarországon sajnos nincs. A bányászat már egyre inkább egy elfeledett ágazatává válik az országunknak, amit én egyébként emberileg is őszintén sajnálok.

Képviselőtársaimtól annyit kérek, hogy ezt a javaslatot, tekintettel arra, hogy az érintett, korábban bányásznyugdíjasoknak előrelépést jelent, segítség, ezért támogassák. A kormányoldaltól pedig azt kérem, hogy az általam megfogalmazott javaslatot  miszerint a munkáltatókat magasabb szinten be kellene vonni a bányászatban a közteherviselésbe és ilyen módon biztosítani a dolgozók korengedményes nyugdíjazásának lehetőségét az ő terhükre  fontolja meg a kormányoldal, és tegyenek ezzel összefüggő lépéseket.

Köszönöm szépen, elnök úr.