Felszólalás adatai

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Mélyen tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Nem kívántam szóba hozni napirend előtti felszólalásomban a Szentszéknél tett látogatást és az ott elmondott mondatok dolgát - de ha már így tették...! Nem azért, merthogy katolikus hitre kereszteltek, nem azért, mert sokáig nemcsak megéltem hitemet, hanem aktívan gyakoroltam is (Nagy zaj.), hanem azért, mert azt gondolom, hogy a jóravalóságra való hit, a szeretet képessége, a megbocsátás ereje, a konkrét vallásos meggyőződéstől függetlenül, talán a legfontosabb abban, hogy az ember oly nagyszerű tud lenni, mint amilyen.

(11.50)

Azt gondolnám, hogy az ember hite, vallásos meggyőződése a legszentebb magánügye. Ebben egyébként, amennyire tudom, eltér a véleményünk egymástól, hiszen a jobboldal mai pártjai azt gondolják, hogy ez nem így van, hanem hogy a legszemélyesebb közügy, ahogy ők fogalmazzák. Ebben vitánk van.

Vita van abban is, hogy én azt gondolom, nem szerencsés, ha az egyházak közéleti szerepvállalásával kapcsolatban sokakban - az vitatható, hogy hány emberben, de kétségtelen, hogy sokakban - ott van az az aggodalom, hogy egy egyház, bármely egyház, jelen esetünkben a keresztény egyházak - azok közül, miután a Szentszéknél voltam, a katolikus egyházra utaltam - vagy azok egyik-másik képviselője a Megváltóhoz, Jézushoz elvivő út keresése helyett, az üdvözülés hirdetése helyett a nagyon is e földi politikai hatalom dolgában próbál meg hívei között eligazító erővel bírni. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólások ugyanonnan: Így van!) Sem a szentatyának, sem a vatikáni látogatásom során másokkal való találkozóm alkalmával nem mondtam mást, és ezt most is így gondolom, hogy ez a szerep kételyeket vet fel, aggodalmat okoz, és azt gondolom, hogy ez nem szerencsés - most is így gondolom.

Nem látogatásra mentem, ahol megsértem a vendéglátót, hanem tárgyalni mentem. (Moraj az ellenzéki padsorokban.) Mert tárgyalni megyek Londonba, tárgyalni megyek Párizsba, tárgyalni megyek Berlinbe, megbeszélni közös ügyeinket, és tárgyalni megyek Rómába is. (Zaj.) Nincs szándékom sem itt vagy ott, alázattal, a magyar társadalom, a magyar nemzet érdekeit elhallgatva nem azt képviselni, ami meggyőződésem nekem, és remélem, és hiszek abban, hogy érdekét szolgálja a magyar nemzetnek.

Önök azt várják tőlem, hogy a szentszéki látogatás az alázatos megfelelés eseménye legyen. (Demeter Ervin: Téved! - Egy hang a Fidesz soraiból: Tőled nem ezt várjuk.) Én nem ezt gondolom. Nekem az a dolgom, hogy tisztességgel, csendben, halk szavakkal elmondjam, hogy milyen bajokat látok. (Derültség és moraj az ellenzéki padsorokban.) Ezt tettem.

Azt gondolom, hogy bár nem vagyok felhatalmazva arra, hogy mi volt a szentatya reagálása - nyilván ő meg fogja tenni, ha úgy gondolja, hogy azon túl, mint amit ő ott nyilvánosságra hozott, kell neki bármit mondani -, nem vagyok felhatalmazva arra, hogy Sodano bíboros, államtitkár úr szavait idézzem (Dr. Semjén Zsolt: Tarts be a szerződést!), de azt tudom mondani, hogy nem közelítette meg azt az indulatos hangzavart, amit önök okoztak. (Nagy taps az MSZP padsoraiban.) A türelem, a nyugodt hang, a közös elemzés (Dr. Semjén Zsolt: A szemérmetlen hazudozás!), a közös elmélkedés hangja volt. (Zaj. - Az elnök csenget.) Azt tudom mondani, hogy Sodano bíboros úr ilyen szavakat nem vett a szájára. (Derültség és taps az MSZP padsoraiban.) Én magam - sok más érték mellett - az őszinteség keresztényi erényének gyakorlását javasolnám a képviselő úrnak. (Derültség és taps az MSZP soraiban.)

Ami pedig az egyéb megjegyzéseket illeti, nézzék... (Egy hang a Fidesz soraiból: Szerénység, szerénység! - Dr. Répássy Róbert: Mikor fogsz gyóntatni? - Dr. Turi-Kovács Béla: Virág elvtárs, szerénység!) Hogy a politikához közelebbi ügyre tereljem a szót, nem tudom elhallgatni, hogy valóban nem csak egyszerűen meglepetést és kételyeket okoz, de határozott rossz érzéssel tölt el, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség elnöke, Orbán Viktor úr az elmúlt több mint két évben nem találta egyszer sem módját, hogy itt a parlamentben fejtse ki véleményét, viszont több mint két tucat alkalommal úgy gondolta, hogy a keresztény templomok alkalmas színhelyei a politikai megnyilatkozásoknak. (Nagy taps az MSZP soraiban. – Közbeszólások ugyanonnan: Úgy van!)

Én a Magyar Köztársaság és a magyar parlamenti demokrácia valóságos veszélyeztetettségét látom ebben az ügyben. A szekularizált állami működés veszélyeztetettségét látom ebben az ügyben. Nem a modern Magyarország, hanem a két világháború közötti Magyarország visszatérésének veszélyét látom ebben. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Felzúdulás az ellenzék soraiban.) Nem egy nyitott, nyugatias demokratikus állam magatartása ez - és lehet, hogy az elnök asszonynak nem tetszik a klerikális jelző - (Dr. Dávid Ibolya felé.), de a politikai hatalom és az isteni üdvösség igéje hirdetésének összefonódása vagy az erre vonatkozó veszély éppen ebben a magatartásban van itt. (Egy hang a Fidesz soraiból: Ezt mondta Rákosi Mátyás.)

Azt gondolom, hogy ha az egyházi iskolák gyermekeit, a tizenéves nebulókat kiviszik az utcára tüntetni, az nincsen rendben. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van! - Nagy taps ugyanonnan.) Azt pedig végképp nem látom rendben lévőnek, ha bármelyik egyház nem a hit szabad megvallása és a vallás szabad gyakorlása kérdésében feltett népszavazási ügyben fontosnak tartja, hogy a szószékről agitáljon egyik vagy másik álláspont mellett, majd ha ezt valaki szóvá teszi, hogy talán ez nem szerencsés, akkor az a legenyhébb megjegyzés, amit a képviselő úr mondott, hogy ez hazugság. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)

Úgy gondolnám, hogy a tisztelet, a megbecsülés, a nagyvonalúság, talán a keresztényi szeretet hangján kellene szólni, drága képviselő urak.

Köszönöm szépen.(Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Mértékletesség! - Hosszan tartó taps a kormánypártok padsoraiban.)