Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és köszönöm szépen mindenki részéről a felszólalásokat, a bizottságok, nemzetiségi szószólók és a képviselő urak részéről is. A törvényjavaslat benyújtása előtt a nemzetiségi önkormányzatokkal egy külön egyeztetésre került sor, pontosan azért, hogy a fenntartói jogokkal kapcsolatban minden kérdést tisztázzunk, és minden egyéb kérdést is. Úgy hiszem, hogy ez a javaslat valóban csak egy egyeztetés után került ide.Vannak általános megjegyzéseim az elhangzottak kapcsán. Az ellenzéknek ma igencsak a fókuszában volt, hogy miniszterelnök úr rendszerváltó beszéde elhangzik a rendszerváltás 30. évfordulóján olyan eseményeken, ahol sokan ott vannak. Szerintem ez azért fáj önöknek, főleg a DK képviselőinek, mert ha lejátszottuk volna párhuzamosan Gyurcsány Ferenc beszédét ugyanebből a történelmi korszakból (Arató Gergely: Csodálkozna, államtitkár úr, nagyon!), akkor, hogy úgy mondjam, eléggé megrökönyödnének. Bár nyilván az őszödi beszéd is… (Arató Gergely: Államtitkár úr csodálkozna jobban, én azt hiszem!) Hát, azt hiszem, hogy az akkori állampárt Kommunista Ifjúsági Szövetség nevű állampárti hatalomgyakorló szervezetének egyik legfőbb vezetőjeként kicsit más oldalon volt akkor Gyurcsány Ferenc, mint Orbán Viktor, aki valóban bátran a szabadság nevében szót emelt (Z. Kárpát Dániel: Nem volt a KISZ-ben?), mint ahogy most is szót emel (Z. Kárpát Dániel: Ezt nem hallod meg?) bármilyen nemzetközi fórumon. Úgyhogy ez önöknek valóban fáj, mert más a Kommunista Ifjúsági Szövetségben rendszerváltást végignézni, és más a Fiatal Demokraták Szövetségében végigharcolni a rendszerváltást.

A másik pedig, ami általánosságban is jellemző, hogy amikor a polgári, nemzeti értékrendű kormány valamilyen területen rendet szeretne, egységes gyakorlatot, rendezettséget, kiszámíthatóságot, átláthatóságot, az az ellenzék balliberális filozófiája szerint egyenlő a diktatúrával. Tehát nekik az anarchia a szabadság, a rend pedig egyenlő a diktatúrával. Mi viszont úgy gondoljuk, hogy az emberek, a családok számára a biztonságot csak a rend, a szabályozottság, a rendezettség tudja megteremteni, de úgy természetesen, hogy ez ne legyen túlburjánzó szabályozás. Önök is már többször láthatták itt, a parlament napirendjén is azokat a deregulációs javaslatainkat, amelyek pontosan ezeket a felesleges túlszabályozottságokat próbálják visszahúzni.

Akkor a pár konkrét kérdés, amelyet ellenzéki képviselőtársaink felvetettek; óvodáztatással kapcsolatos kérdések. A törvényjavaslat két irányból közelít az óvodáztatás felé. Az egyik az, hogy valóban hároméves kortól óvodába járjon minél több gyerek. Ez nem az állam elsődleges érdeke, hogy úgy mondjam, vagy az óvodáknak, az intézményeknek, hanem a gyerekeknek és a családoknak. Hiszen ha valaki már hároméves korában óvodába jár, egyrészről a közösségi, szociális képességei sokkal inkább ki tudnak alakulni, másrészről pedig, ha valamiben tehetséges, vagy valamiben lemarad a többi gyerekhez képest, akkor ez jobb, ha hároméves korában derül ki, mint ha kilencéves korában derül ki. Mert ha hároméves korában kiderül, sokkal hamarabb lehet a tehetségét gondozni vagy a lemaradását különböző fejlesztéssel kompenzálni, és akkor a többieket be tudja érni és nem jelent majd neki az érettségi környékén problémát, hogy valamilyen koncentrációs vagy szövegértési, vagy egyéb beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küszködött már háromévesen. Nyilván önök is tudják: minél hamarabb felismerik a problémát, annál könnyebb orvosolni.

A másik irány pedig  szerintem ezzel mindenki józan ész alapján egyet tud érteni , hogy az óvoda utolsó éve legyen minél inkább iskola-előkészítő év, az iskolaérettségét minél inkább segítse elő. Úgyhogy szerintem ez is egy olyan irány, amit mindenki józan ész alapján is és pedagógiai szakmai érvek alapján is tud támogatni a jelen törvénymódosításban.

A magántanulói státusz. Amikor valaki nem szakmai, hanem politikai szándékkal közelít ezen törvényjavaslat felé  és itt nemcsak politikusokról beszélek, hanem nagyon sok, magát civilnek és szakmainak mondó esetleges megszólalóra vagy szervezetre is gondolok , akkor itt mindig csak azt mondják el, hogy a magántanulói státusz megszűnik. Ez kétségtelenül megszűnik, csak éppen bejön az egyéni munkarend lehetősége, amely nem egy széttartó, nem egy különböző joggyakorlatot, és éppen ezért sokszor visszaélést eredményező jogi lehetőség, hanem az egyéni munkarend sokkal inkább egy egységes, a diákok érdekeit szem előtt tartó jogintézmény a törvényjavaslatban; mert segít azoknak, akik külföldi út miatt nem tudnak az iskolába járni, segít azoknak, akik élsportolók és ezért nem tudnak az órákra járni, és segít azokon, akik betegség miatt nem tudnak az órákra járni. Csak kiküszöböli annak a lehetőségét, hogy ha egy diáktól csak megszabadulni akar az iskola, mert túl sok probléma van vele, akkor ne tudjon a senki földjére kerülni, ne tudjon kikerülni a köznevelésből úgy, hogy az iskolával, az egész iskolarendszerrel véglegesen megszakad a kapcsolata, és nem tudja megszerezni még a nyolc általános végzettséget sem, nemhogy valamilyen szakmát, valamilyen középfokú végzettséget. Úgy gondolom, ez is józan ész alapján mindenki számára beláthatóan egy pozitív változás, és nem a lopakodó diktatúra újabb lehetősége, mint amit önök mondanak.

Tantárgyi struktúra és kerettanterv. Valóban, ez már a ma tárgyalandó javaslataink közé tartozik a bizottsági ülés után. Itt arról van szó, hogy maga a tantárgyi struktúra 30 százalékban térhet el az egyes, ha tetszik, alternatív kerettantervekben. Itt azt kell figyelembe vennünk, hogy azért mégis a középfokú tanulmányok végén egyféle érettségi van. Mindenkinek ugyanazt az érettségit kell letenni. Odáig mindenkinek el kell jutni, egyrészről.

Másrészről vannak családok, akik költöznek, vagy valamilyen más élethelyzet miatt a gyermeküket egyik iskolából a másik iskolába íratják. Fontos, hogy át tudjon menni a gyerek, hiszen jó pár családot érint ez a kérdés, és ne legyen a kerettanterv, a tanított anyag, a tankönyvek és minden más annyira széttartó, hogy egy-egy ilyen váltás nehezen kezelhető legyen a család számára.

Egy 30 százalékos eltérési lehetőség nem kis eltérési lehetőség, ha általában a jogszabályokat vagy az oktatási szabályozókat nézzük, ez széles körű eltérési lehetőség a tantárgyi struktúrában, hogy pontosan idézzem a módosító javaslatot. Ez tehát továbbra is megnyitja a lehetőséget másfajta módszereknek, de azért mégiscsak a diákok érdekét kell figyelembe venni, azt, hogy előbb-utóbb az érettségihez el kell jutni, és azt nem lehet akkor, ha valaki olyan mértékben tér el a Nemzeti alaptantervtől, olyan mértékben tér el a kerettantervtől, ami már ezt is veszélyeztetheti. (Arató Gergely: Ez harminc évig nem okozott problémát!)

(18.30)

Valóban senkinek nem célja semmifajta alternatív iskolarendszernek az ellehetetlenítése, csupán a gyermekek érdekeinek a szem előtt tartása. Nem az a lényeg, hogy ilyen vagy olyan iskolarendszer erősödjön vagy gyengüljön, hanem az, hogy a gyermekek számára a szükséges tudás, a szükséges képességfejlesztés megszerezhető legyen az iskolában.

Illetve azért arra felhívnám a figyelmet  főleg, azt hiszem, Tordai képviselő úr is utalt erre, de ezt a DK-tól, mindenki mástól is hallhattuk, hogy azért van szükség ilyen iskolákra, azért van szükség alternatív iskolákra, mert a köznevelésből ki kell menekíteni a gyermekeket, és akinek bármifajta felelőssége van a gyerek iránt, az rohanva kell hogy meneküljön a köznevelés rendszeréből. Talán nem voltak itt az előző időszakban, a kérdések, az azonnali kérdések és a szóbeli kérdések órájában, de ott pont arról beszéltünk, hogy az OECD legutóbbi jelentése, amelyet az összes fejlett országban elvégzett, az önök ilyesfajta riogatásait a legkisebb mértékben sem támasztotta alá, sőt épp ellentétesen, azt mondták, hogy a tudás megszerzésére és a tudás átadására a magyar iskolarendszer még inkább képes, és a magyar pedagógusok… (Arató Gergely: Csak ezt az eredmények nem igazolják, képviselő úr, államtitkár úr, bocsánat!) De, képviselő úr, ez van az OECD mindenki számára elérhető jelentésében, ezt…

ELNÖK: Bocsánat! Bármilyen furcsa, most az államtitkár úrnál van a szó, úgyhogy próbáljuk ezt tiszteletben tartani! Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen. Lehet, hogy a képviselő úr is volt államtitkár, és ezért vette magára a szóadás lehetőségét. No, visszatérve: tehát az OECD jelentésében (Közbeszólás az ellenzék soraiból.) pontosan az szerepel, hogy a tudásátadásnak nagyobb terepe is van, mint más fejlett országokban, többek között azért, mert fegyelmezésre például kevesebbet kell fordítani, nyilván azért, mert más országokban a migránsok integrációjának a terepe az iskola, Magyarországon ez nem így van, nálunk a tudás átadására nagyobb lehetőség nyílik, és nem a fegyelmezéssel vagy a kulturális különbségek kezelésével kell foglalkozni. Tisztelt képviselő urak, azt kérem tehát, hogy ha magyar diákok a természettudományos versenyektől kezdve a különböző egyéb megmérettetésekben nemzetközi szinten is az elmúlt tanévben is azért mégiscsak óriási sikereket arattak, hogy ha az OECD-nek a kimutatása azt mondja, hogy semmiben sem vagyunk nagymértékben az átlagtól lemaradva, egy-két kérdés van, amelyben átlag alatt vagyunk valóban (Arató Gergely: Például a diákok tudása!), amely a hosszú távú projekteknek a kezelése például, tehát egy projektszemléletnek a megtanítása az iskolákban, és hasonlók, de ebben sem nagymértékű a lemaradás, csak ebben valami látható, és tudásátadásban viszont az átlag fölött vagyunk a többi országhoz képest, önök ne mondják azt a magyar szülőknek, amit semmilyen mértékadó elemzés  a saját házi kutatóintézeteiken és házi szociológusaikon kívül  nem mond, hogy el kellene bárkit is menekíteni a magyar köznevelésből.

Ráadásul hogyha megnézik a különböző számszaki kimutatásokat, azt is láthatták, hogy az érettségizők száma is emelkedett, 800 fővel emelkedett úgy, hogy egyébként a korcsoport összlétszáma csökkent; arról is beszéltünk, hogy a diplomával rendelkezőknek az aránya (Az elnök csenget.) messze már közelebb van a vállalásainkhoz, mint korábban, tehát igenis jó teljesítménye van a magyar köznevelési rendszernek  ne keltsék önök a rossz hírét, és kérem, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)