Felszólalás adatai

HOCK ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Ház! Úgy fogalmaztam, hogy még nem késő visszatérni a tárgyalásokhoz. Hiszen a parlament egy biztos kudarc irányába menetel, amely nemcsak a parlament kudarca lesz a mi megítélésünk szerint, hanem az egész politikai osztálynak a további erodálását fogja előidézni.

Október 1-jével a miniszterelnök innét, a patkótól néhány tíz méterre kiugrott a mikrofonok elé, és bejelentette, hogy most elszánta magát, hogy megtisztítja a közéletet, és egy tisztasági csomaggal fogja meglepni a magyar Országgyűlést. Ezzel önmagában nincsen baj, hiszen évek óta minden politikus ezzel kel és fekszik, hogy hogyan lehet a korrupciót visszaszorítani, hogyan lehet a politikát transzparenssé, átláthatóvá tenni, és általában hogyan lehet elviselhetővé tenni a politika és a társadalom viszonyát.

Az időzítéssel volt a baj, nem a szándékkal, a megoldási metodikával volt baj, nem a törekvéssel, tudniillik eleve lehetett látni, hogy ebből sem megállapodás, sem törvény, sem élhető politika, sem új kiegyezés, sem értelmes működés nem fog következni. Hiszen azt a kérdést, amelyet 17 év alatt nem sikerült megoldania a politikának, nem lehet egy hét alatt, nem lehet két hét alatt megoldani. Látható volt, hogy a miniszterelnök beszorultságában, politikai értelemben egy beszorult állapotából kitörendő az egész konfliktust áttolta a parlament színterére, egyfajta zsarolási pozíciót alakított ki a maga számára, és a parlament nem vette észre a csapdát és belement ebbe a játékba, rosszízű játékba.

Múlt héten itt a patkóban folyt ennek a törvénynek az általános vitája - a képviselők tiszteletdíjáról van természetesen szó -, amely rendkívül színvonaltalan volt, rendkívül ízléstelen volt, és aki látta, az szégyellte magát, aki részt vett benne, azóta is tagadja, hogy akkor a parlamentben helyet foglalt, illetve adott esetben hozzászólt. Azt gondolom, hogy ebben a kérdésben meg kellett volna tudni a parlamentnek adni saját magának a lehetőséget, hogy értelmes párbeszéd keretében, értelmes határidőket megszabva saját magunknak, a közös célok elérése érdekében a tárgyalóasztalnál érleljük ki azokat a szándékokat, törekvéseket, amelyeket aztán később törvény formájában a parlament tárgyalni tud, és amelyekhez meg lehet szerezni mindkét oldalnak a teljes támogatottságát, és ezáltal lehet elfogadhatóbbá, élhetőbbé tenni a társadalom számára. Nem történt ez meg, nem sikerült ez. Kommunikációs technikák, a közvélemény tematizálása, a nyilvánosság tematizálása sokkal fontosabb, mint értelmes, világos törvényeknek az alkotása.

Fantasztikus érveket hallottunk pró és kontra ebben a kérdésben. Az egyik oldal azt mondja, hogy csak bruttósítjuk a költségtérítést. Milyen nagyszerű! Holnap már a költségtérítés után is adót fogunk fizetni. Erre persze fölkiált több tíz- vagy több százezer közalkalmazott, köztisztviselő, hogy az ő közlekedési hozzájárulásukat, az ő étkezési hozzájárulásukat, az ő ruhapénzüket miért nem lehet bruttósítani, miért nem költheti ettől kezdődően arra egyébként, amire szeretné, hiszen ha bruttósítjuk, akkor adót is fizet utána, és nem kell neki sem elszámolnia, és nem csak arra költheti adott esetben, amire a jogalkotó vagy éppen a munkáltatója ezt szánta számára. Tehát önmagában az érvelés hamis.

És persze hallottunk kiváló érveket a másik oldalról is, hiszen a képviselő a költségtérítéséből most is adózik, hiszen amikor benzint vásárol, megfizeti a jövedéki adót, megfizeti a forgalmi adót, sőt amikor virágot vásárol, akkor is adózik, hiszen az is tartalmaz bizonyos áfavonzatot.

(8.30)

Mulatságos ezt persze képviselő szájából hallani, hiszen a hallgatónak az juthat az eszébe, hogy adott esetben csak a képviselőknek kell adót fizetni, mindenki más számára áfa- és jövedékiadó-mentes minden szolgáltatás és termék. Ez is mutatja, hogy mennyire kiérleletlen, mennyire átgondolatlan ez a törvény, és ez is mutatja, hogy egy buta mennyiségi szemlélettel hajszoljuk bele magunkat a biztos kudarcba. Úgy gondolom, ha fel tudja ismerni a parlament, a patkóban ülők fel tudják ismerni a saját önérdeküket, a politika fel tudja ismerni a saját önérdekét, akkor a biztos kudarcot elkerülendő van még lehetősége, hogy kihátráljon ebből a lehetetlen, ostoba, idióta helyzetből.

Ennek megfelelően kérem a törvény benyújtóit, hogy vonják vissza ezt a törvényt, kezdjünk el egy új bázison tárgyalásokat, belátható időn belül hozzuk vissza ezt a törvényt, amely adott esetben bírja az öt párt támogatását, és ennek megfelelően ebben a kérdésben békét lehetne teremteni. Nagyon fontos az Egyesült Államok alkotmányának 27. kiegészítése, amely úgy szól, hogy a képviselők és a szenátorok illetményéről szóló törvény csak akkor léphet hatályba, ha a következő választás megtörténik, és az új képviselőkre vonatkozik. Elképzelhető, hogy ez a megoldás, ez a helyes út, hogy ebben kezdjünk el gondolkodni, hogy nem magunkról hozunk törvényt, hanem előrevetített hatállyal, előremutató körülményként fogalmazzuk meg a törvényt, amely adott esetben mindenki által támogathatóvá válik, és ennek megfelelően rendet tudunk ebben a kérdésben tenni.

Ezért kérem a parlament valamennyi pártját, amelynek van ebben felelőssége, nem késő, van még két hetünk, tegyék meg, amit tudnak érte.

Köszönöm. (Taps az MDF soraiban.)