Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok minden nem hangzik el tartalmi korlátok miatt a Parlament falai között, és nagyon sok olyan téma van, ami viszont idekívánkozik. Én ma egy olyan témával készültem, ami úgy gondolom, az egészségügynek egy nagyon pici kis látlelete, de egy nagyon fontos visszaigazolása annak, hogy nincs minden rendben a XXI. századinak mondott egészségügyünkben. Ez pedig nem más, mint a kórházi adományok, illetve az adományozás kérdése. Világos, hogy egy olyan egészségügyi rendszerben, ahol az állam talán nem költ elegendőt a kórházak, az egészségügyi intézmények ellátására és arra, hogy miként legyenek felszerelve, ott a dolgozók, a hozzátartozók, a betegek megpróbálják kipótolni, komfortosabbá tenni, megfelelőbbé tenni és biztonságosabbá tenni az ellátást. Ez nemcsak az egészségügyben, hanem mindenhol máshol így van. A közlekedésben is ha valaki nem finanszírozza megfelelően például a buszjáratait vagy nagyon rosszak az ülések, akkor előbb-utóbb az ott utazók valahogy próbálják kompenzálni, valahogy megoldani azt, hogy ez a közösségi szolgáltatás mégis elviselhetőbb és biztonságosabb legyen. Hát, ezt próbálják az emberek az egészségügyben is elérni, és nagyon sokszor, teljesen logikusan, ha az állam nem költ rá, akkor ők saját maguk költenek rá.

Ha nincsenek civilek, sokszor azt látjuk, hogy Magyarországon az egészségügyi intézmények sokkal nehezebb helyzetben vannak. S hogy mégis mi a trend Magyarországon? Hát, látjuk azt, hogy itthon nagyon sok esetben külföldi celebritások, médiaszemélyiségek segítik az egyébként rossz állapotban lévő egészségügyet. Talán mindenki emlékszik Terence Hillnek a legutóbbi akciójára, a magyar szombat délutánok bearanyozójának az akciójára. Terence Hill volt az, aki adománygyűjtést szervezett az egyik hazai kórháznak, pontosan azért, hogy az ott lábadozó betegeknek egy kicsit jobb lehetőségük, egy kicsit jobb életük legyen, ezzel egyébként számottevő terhet levéve az államról. De ugyanígy járt el Ruby Rose is, egy kevésbé ismert színész vagy kevésbé gyakran látott színész is, aki az Uzsoki Kórházban járva látta meg, hogy Magyarországon horrorállapotok uralkodnak a kórházban. Teszem hozzá, az Uzsoki Utcai Kórház az egyik legjobb kórház Budapesten, tehát ha ennél rosszabbakat akart volna látni, akkor sajnos rosszabb helyekre is tudott volna menni. Viszont ő is úgy gondolta, hogy valamivel hozzá kell járulni a magyar egészségügy sikeréhez, ezért eszközöket, illetve játékokat adományozott a betegeknek, illetve a gyermekeknek.

Ilyenkor merül fel az emberben, hogy hol van a társadalmi felelősségvállalás a NER részéről. Vajon miért nem látjuk azt, hogy Mészáros Lőrinc, aki rekordsebességgel lett Magyarország leggazdagabbja, és hamarosan az itt felsorolt Terence Hillnél és Roby Rose-nál már szerintem ezerszer gazdagabb, hol van ő, amikor ajándékozni vagy adományozni kellene a magyar kórházak részére. Rendre feltűnik akkor, amikor magánrepülőgéppel a Maldív-szigetekre kell járni, amikor luxusjachttal Horvátországban kell parádézni, vagy amikor eszéki focicsapatot lehet vásárolni, de egyszer se gondolt arra, hogy örökbe fogadjon egy kórházat, mondjuk, örökbe fogadja a leglepattantabb budapesti kórházat, vagy örökbe fogadja az egyik egyébként legnehezebb helyzetben lévő vidéki kórházat. De ugyanígy a NER-pajtások, az összes többi oligarcha, aki kinőtt Orbán Viktor kincsesládájából, szintén nem kapkodnak azért, hogy a magyar kórházakat, a magyar egészségügyi intézményeket megsegítsék. Ehelyett vannak a kisemberek, akik viszont, mint látjuk, az ajándékozás mindenfajta formáját biztosítják. Volt már itt olyan apuka, aki kifestett kórtermet, voltak olyanok, akik tévét adtak, vannak, akik mesét felolvasni járnak oda. Nyilvánvalóan nem kérnénk Mészáros Lőrincet, hogy menjen be mesét felolvasni, hiszen már átlátszó lenne az ő meséje is a gazdagodásáról, hiszen mindenki tudja, hogy valójában ő csak egy stróman, ezt a mesét már senki nem hinné el. De a magyar civilek azért ettől függetlenül kesztyűt, fertőtlenítő szereket és más eszközöket is szoktak a kórházaknak adományozni.

S akkor álljunk meg egy pillanatra, hogy ebben mégis mi a gond, mert úgy tűnik, hogy a kormány számára ez gond. Láthatjuk a Heim Pál Gyermekkórház esetét, amikor egy apuka azért, hogy a szülők ne a gyermekük mellett a földön aludjanak; a földön, a szülő pontosan tudja, micsoda megaláztató helyzet az, hogy bármikor is a földön egy közintézményben aludni kell. Nos, ezek a szülők és ez az apuka arra gyűjtött, hogy legyen ilyen ágy. A kórház ezt visszautasította  ilyen világot élünk! , de amikor rájöttek, hogy nagy a civil nyomás, akkor mégis hirtelen engedélyezték, hogy ilyen ágyakat beszerezzen az állam. Sőt, volt olyan képviselőtársunk, akinek más intézményből hozott ágyát, amelyet ajándékozott volna a rossz helyzetben lévő kórháznak, szimplán csak visszautasították, mert azt mondták, hogy egy politikai szereplőtől nekik nincs szükségük adományra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt tartunk. A civilek, a kisemberek próbálkoznának, meg akarják menteni a magyar egészségügyet. De feltehetjük a kérdést, miért nem járul hozzá Orbán haveri köre az egészségügy jobbá tételéhez. Miért nem, ha már egyébként a költségvetési szinten az összes létező pénzt elsíbolták?

Tisztelt Képviselőtársaim! Figyeljünk oda, és legyünk nyitottak az ilyen adományozásokkal szemben, mert igenis segíteni kell az egészségügyön. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)