Készült: 2020.07.06.01:09:18 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

142. ülésnap (2011.11.28.), 4. felszólalás
Felszólaló Dr. Rétvári Bence (KDNP)
Beosztás közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előttihez hozzászólás
Videó/Felszólalás ideje 5:13


Felszólalások:  Előző  4  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Érdekes volt hallgatni az LMP-nek az MSZP elmúlt 20 évben végzett érdemeiről szóló felszólalását. Úgy látszik, mégsem múlt el nyomtalanul a hétvégi időközi választás az LMP számára (Dr. Schiffer András: Nem figyeltél!), és tudják már az új rendet, hogy mihez képest nem lehet más a politika. (Dr. Schiffer András: Nem figyeltél!) Bízunk benne, hogy azért rá is tudnak cáfolni erre majd a későbbiekben.

Ami a képviselő úr alapgondolatát illeti, az igazságtétel gondolatát, ez egyfajta közjogi kötelességünk is volt, hiszen maga az 1990-ben kialakult alkotmány önmagát ideiglenesnek nevezte, és az átmenet korszakának alkotmányaként definiálta magát. Annak a korszaknak tehát, amelyik még nem a teljes jogállamiság, még nem a teljes demokrácia állapotába viszi át Magyarországot ideiglenes jelleggel. Amikor tehát azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy lezárjuk végleg a rendszerváltás folyamatát, az eredeti alkotmányszövegből, a még körülbelül egy hónapig hatályban lévő alkotmányszövegből is következett, hogy a kommunista diktatúra kiszolgálóinak, de még inkább működtetőinek a helyzetét rendeznünk kell, és így kell véglegesen lezárnunk azt a korszakot, amelyet a kommunizmus hagyott nekünk itt örökül. Tehát ez egy alkotmányos kötelezettségünk volt, ilyesfajta jogszabályok meghozatala. Ezeknek a célja semmiképpen nem a bosszú, hanem mindenképpen a történelmi igazság helyreállítása, megnevezni, hogy ki állt a jó és ki állt a rossz oldalon. Teljes elégtételt adni szinte lehetetlen. Bizonyára ön is találkozott már politikai tevékenysége során vagy attól függetlenül is azokkal, akiket meghurcolt a 40 év kommunizmus. Azoknak az embereknek kisebb a lakása, mert nem végezhettek magasabb fokon, mondjuk, az egyetemen, nem tudtak betölteni olyan állást, amiből magasabb jövedelemre tehettek volna szert, így a nyugdíjuk is jóval alacsonyabb. Ezt valamelyest kompenzálták 1990-ben, de nem lehetett 10-20-30-40 évnyi B-listázást, másodlagos állampolgárságot teljes mértékben megtéríteni. És amikor látjuk egymás mellett a volt kommunista rendszernek azokat a működtetőit, akik magas jövedelem mellett magas életszínvonalon élnek, és látjuk azokat az embereket, akiket nemcsak évtizedekig, de mind a mai napig megnyomorított a kommunizmus, nem mondhatjuk azt, hogy a múlttal foglalkozni nem kell, és itt valamiféle igazságtételre nincsen szükség.

(13.10)

Éppen ezért szól úgy a Fidesz-KDNP által beterjesztett, az alkotmány hatályba léptetésével kapcsolatos normaszöveg, hogy ezeket a bevételeket ezeknek az embereknek a jóvátételére, illetőleg a kommunizmus bűneivel kapcsolatban a megemlékezésre kell fordítani, hogy ilyen soha többé ne történjen meg.

Ami pedig a képviselő úr által említettek legelejét illeti, hogy a teljes XX. századi múlttal miként lehet szembenézni vagy miként nem, én úgy gondolom, hogy nagyon előremutató az Európai Unió által idéntől, a magyar EU-elnökségtől bevezetett közös emléknap, augusztus 23-a, a Molotov-Ribbentrop-paktum aláírásának évfordulója, amely minden totális diktatúrával szembeni demokratikus ellenállásnak mintegy emléknapja lesz, reméljük, hosszú évekig, minden évben itt Magyarországon is és máshol is. Más országok sokkal előrébb járnak ebben is hozzánk képest, és sokkal előbb rendezték a múlttal való kapcsolatukat. Németországban az egyik első megállapodás 1990. május 18-án pontosan arról szólt, hogy miként rendezik a keleti blokkban, a keleti részben lévő tagállamokban az ottani volt állampárt működtetőinek a helyzetét. Egy hosszú vita volt, 2010 júniusára fejezeték be ők is, de az ottani állampárt PB- és KB-tagjai, -titkárai, a miniszterek, a miniszterhelyettesek, a minisztertanács egyéb szavazati joggal rendelkező tagjai, a védelmi tanács tagjai, az államtanács tagjai, a minisztertanács elnökei, különböző ügyészek, illetőleg bírák - akik közreműködtek a kommunista rendszer diktatórikus fenntartásában -, hogy úgy mondjam, igazságtétele lezajlott, a privilégiumukat elvették tőlük Németországban.

Lengyelországban 2008-ban egy ennél jóval bővebb kört érintett az igazságtétel - katonák, rendőrök, belbiztonsági, nemzetbiztonsági és katonai elhárítási szolgálatoknál dolgozókra (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), a központi korrupcióellenes irodánál dolgozókra, a határőrségre, a kormánybiztonsági irodánál, a tűzoltóságnál, sőt még a büntetés-végrehajtásnál dolgozókra is kiterjedt az ottani igazságtétel. Litvániában 1995-ben, tehát korábban megvalósult ez, Csehországban csak 2011-ben, de Romániában például a Securitate funkcionáriusaira és kollaboránsaira az a jövő vár, hogy a minimálnyugdíj szintjén kell hogy a hátralévő életüket valamelyest tengessék. Úgyhogy úgy gondolom, Magyarország ebben igencsak lemaradásban volt, itt tartott legtovább az átmenet korszaka.

A gazdaságpolitikáról - a címekből láthatóan - napirend előtt lesz még szó, de engedje meg, hogy két tényt mondjak azon tények mellé, amelyeket ön is említett. Az egyik egy november 18-ai OECD-jelentés, amely a sok negatívum mellett azért azt a pozitívumot is tartalmazta, hogy a vizsgált időszakban a 34 tagállam közül csupán 9-ben mérséklődött a munkanélküliségi ráta, de a legnagyobb mértékben Magyarországon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), 10,3 százalékról 9,9-re, és végül a mai foglalkoztatottsági adat, amely 40 ezer fővel való, gyorsuló ütemű foglalkoztatásnövekedést jelez.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  4  Következő    Ülésnap adatai