A felszólalás szövege:

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Elnök Asszony! Képviselő Úr! Köszönöm a kérdést. Alapvetően félreértés van; itt egy adminisztratív tevékenység finanszírozásáról van szó, amely elkülönül a tényleges pontértéktől, illetve a ki nem fizetett érték bekerül.

Két csoportra osztotta a képviselő úr a kérdését, egy akutra és egy krónikusra. Ez olyan orvosiasan is hangzik. Igaza van a képviselő úrnak, hogy a finanszírozásról szóló '95-ös kormányrendelet bevezetése nem volt zökkenőmentés. Az is igaz, hogy ezt az adatállományt szoftverhibák miatt javítani kellett. De az is tudott, hogy a kézzel írt jelentéseket is elfogadták, és ezt is tudták kezelni. Az zavaró elem volt - és több ilyen zavaró elem volt a rendszerben -, hogy részletezett jelentést kértek egy szűrővizsgálati tevékenységről és egy preventív tevékenységről. Akik a jelentéseket lemezen küldték, azokat befogadták, és a korrekciókat a hivatal elvégezte.

A rendelkezések és a finanszírozás eredeti célja tulajdonképpen az volt, hogy a preventív tevékenység felmérése, dokumentálhatósága és hosszú távú tervezése megalapozott legyen. A tárgyilagosság kedvéért el kell mondani, hogy kezdetben nagy ellenszenv kísérte ezt, mert az első negyedévben mindössze 97 ilyen jelentés futott be az OEP-hez; a második negyedévben viszont 7320, a harmadik negyedévben pedig már 118 ezer. Tehát valahol a kollégák azonosultak a céllal, és el is tudták végezni.

Az teljesen igaz, hogy a finanszírozási szabályok jelenleg nem teszik lehetővé azt, hogy nagy értékű állóeszközt vásároljon a kolléga. Ezt nem is nekik kell megtenniük, hanem úgy kell módosítani a központi rendszerünket, hogy az alapellátás számítógépeit biztosítsuk. Ilyen vonatkozásban a megnyugtató rendezés a terveink között szerepel.

A krónikussá válás kérdése, amit a képviselő úr fejtegetett, azt kell mondjam, hogy nem helytálló, mert a prevenciót szolgáló 120 milliós keretnek semmi köze nincs a pontokhoz. Az elvégzett vizsgálatok után járó visszafizetéseket havonta egy alkalommal betegenként teszik meg és a betegpontértékek a gyermek és felnőtt viszonylatban úgy történtek megállapításra, hogy nagyjából azonos teljesítményt azonos összeg fed.

Összegezve: azt gondolom, hogy a finanszírozási rendelet esedékes módosításával meg kell oldani, amit jogosan vetett fel a képviselő úr. Kérem a válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Elnök Asszony! Képviselő Asszony! A kérdés témája végül is, azt hiszem, a 30/1995. rendelet, amelyet idézett is, s hogy annak költségei tűrhetetlen terhet jelentenek a beteg, illetve hozzátartozói számára - én így összegeztem a kérdést. A rendelet hatféle gyártmányú pelenkázónadrágot sorol fel, és 313 és 662 forintot jelent negyedévenként.

(16.10)

Úgy gondolom, hogy negyedévenként ennyi pénz nem dönti romba a háztartások költségvetését.

Az a megjegyzése képviselő asszonynak, ami a közgyógyellátás kérdését érinti, kitüntetett kérdés, és azt gondolom, hogy sokkal inkább meg kell fontolni azt, hogy mit tegyünk közgyógyellátási listára. Azért kérdés ez, mert ez jelen pillanatban egy pozitív diszkrimináció, úgy a gyógyszer, mint a gyógyászati segédeszközök terén, de nem teljes körű.

Elképzelésünk szerint, mivel a közgyógyellátás szociális kérdés, ezért azt gondoljuk, hogy a teljes körű hozzáférhetőség minden támogatott készítménynél és gyógyászati segédeszköznél megengedett, és a szociális szférának kell az ellentételezést a helyi önkormányzatok vagy az orvos kollégák révén biztosítani. Vissza kell hozni azt a régi rendelési módot, amit fekete vényként ismer a gyakorlat. Ezt tervezzük, és reméljük, hogy megoldódik. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Keller Képviselő Úr! A Wesselényi utcai székház megvételéről az Egészségbiztosítási Önkormányzat közgyűlése döntött '97. május 20-án, 40. sorszámú határozatával, adott önkormányzati vezetés mellett. A határozat ellen annak törvénysértő volta miatt - mint ahogy említette - a Népjóléti Minisztérium keresetet indított az önkormányzat ellen a Fővárosi Bíróság előtt. A perben a bíróság '98. június 5-én hirdetett ítéletet. Az ítéletben a bíróság megállapította azt, hogy az önkormányzat közgyűlésének határozata, tehát egy '97-es határozat törvénysértő volt. Mellőzte azonban az önkormányzat új eljárásra utasítását a székház megvételével kapcsolatban.

Időközben, '98. július 26-án hatályba lépett a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyelete - a '98-as XXXIX. törvény -, amely többek között megszüntette a társadalombiztosítási önkormányzatokat, általános és univerzális megoldást adva ahhoz, hogy az önkormányzatok esetlegesen ismétlődő törvénysértő tevékenysége folytatásának lehetősége is megszűnjék.

A közigazgatási perben az előzőekre tekintettel további intézkedés szükségtelenné vált, így a Fővárosi Bíróság ítélete '98. augusztus 12-én jogerőre emelkedett. A Miniszterelnöki Hivatal és az Igazságügyi Minisztérium a perbeli tényállás teljes körű vizsgálata alapján, amelyet az Egészségügyi Minisztérium szakértői is megerősítettek, arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a peres eljárás továbbvitele a kereseti kérelem szerinti bírósági döntés meghozatalához alkalmatlan, erre tekintettel az Egészségügyi Minisztérium a keresettől elállt. Ez a lépés természetesen nincs hatással azokra az intézkedésekre, amelyeket a székház ügyében a Miniszterelnöki Hivatal illetékesei eddig megtettek, illetve a jövőben terveznek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az egészségügyi önkormányzatnak a magyar állam képviseletében eljáró jogutódjaként. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Elnök Asszony! Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Valóban volt, amikor politikai szempontok alapján kíséreltek meg döntést hozni - egy belső interpellációval kísérelje meg a volt kormányzatnál tisztázni, hogy '97. augusztus 29-én miért született egy olyan kormányhatározat, amelyből idézek: "A miskolci székhelyű kórházak struktúraátalakítással összekötött rekonstrukciójának címzett támogatása a '98. évtől csak abban az esetben kezdeményezhető, ha a megyei és a városi intézmények szakmai programjának összehangolása, továbbá a Miskolc megyei jogú város tulajdonában lévő kórházak szervezeti összevonása megtörténik." Ez az önkormányzatok ügyébe való beavatkozás.

Ez nem volt elég, ezt követte egy '98. február 4-ei határozat, amelynek a lényege az - most már nem olvasom végig -, hogy a '99. évi címzett támogatás igénybejelentés határidejéig eleget tesz ennek a megelőző határozatnak - tehát ha így dönt az önkormányzat.

Ezt követte - megint tessék figyelni a dátumra - ez év júliusában egy levél az önkormányzattól, amely így szól: "A két városi kórház szervezeti összevonására vonatkozó kormányhatározatot méltánytalannak, hátrányos megkülönböztetésnek, azaz az önkormányzat hatáskörébe való közvetlen beavatkozásnak tartjuk." A fentiek alapján kérték a megelőző kettő hatálytalanítását.

Kérem, a kormányzat ennek eleget tett a kormányzat szeptember 30-án. Miután ezt hatályon kívül helyeztük, akkor megvizsgáltuk a tényleges támogatási igényt. Az ön által említett belgyógyászat kért összesen 1,4 milliárd forintot egyetlen osztálynak, míg meg tudtunk ítélni 1,3 milliárdot, amelyben benne van a mindkét kórház érdekét szolgáló konyharekonstrukció és a traumatológiát is magában foglaló diósgyőri intézkedés. Ennyit tudtunk 7,5 milliárdból adni Miskolc egy kórházának, míg az ország 147 kórháza nem kapott támogatást. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Elnök Asszony! Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy Béki Gabriella kérdésére csak azt lehet válaszolni, hogy meg kell oldani azt a lehetetlen helyzetet, hogy Magyarországon az abortuszok száma gyakorlatilag elérte a szülések számát. Mindkettő százezer alatt van. Ez azt jelenti, hogy a fogyás nő. Mindannyiunk számára világos, hogy ebben a legkritikusabb kérdés az, hogy az abortusz következménye az abortuszon átesettek jó részénél a fertilitás elmaradása. Jelen pillanatban 2 millió fölött van azon nők száma, akiknek a teherbe esése lehetséges, azaz fertilis korban vannak.

(15.50)

A 2 milliárdot meghaladja az az összeg, amelyet fogamzásgátlásra költ az ország - egy 123 milliárdos zárt kassza mellett ezt az összeget fölvállalni nem lehet. A megoldás sem ez lehet. Az a megoldás, aminek a modellálása megkezdődött a debreceni nőgyógyászati klinikán. A modell lényege az, hogy 14 éves kortól felvilágosítást, nőgyógyásszal való találkozást és tényleges, életre való tanácsokat kapnak a gyerekek, a kislányok. Ennek a következménye már mérhető: a hároméves program végén a programban résztvevőknél a korosztályos abortusz feleződött. Ez az a program, amelyet szeretnénk kiterjeszteni, s ez az, amire utalt a miniszterelnök úr is, hogy 1999-ben és 2000-ben több centrumban elindítjuk ezt a programot, és szeretnénk, ha az életbe kilépők már olyan egészségkultúrával jutnának ki, hogy nem az abortusz lenne a megoldás. (Folyamatos zaj.) Ugyanazok, akik ezeken a programokon részt vesznek, ingyenesen vagy nagyon alacsony áron hozzá fognak jutni a fogamzásgátláshoz.

És még egy eleme van ennek: azt gondolom, elengedhetetlen, hogy a férfiemberek is felvilágosultak legyenek. Nemcsak női kérdés a fogamzásgátlás, valahol ez egy komplex kérdés, és erre szeretnénk felkészíteni. Nem a támogatás a megoldás!

Köszönöm a kérdését. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselő Asszony! Azt gondolom, amikor a mai parlamenti ülésen Sasvári Szilárd felvetette a szülő nők, a szülések körülményeit, amikor Béki Gabriella kérdezte, hogy mit teszünk a fogamzásgátlás optimalizálásra, és most, amikor képviselőtársam megkérdezte, mit tervez a tárca, mindez arra utal, hogy kitüntetett jelentőségű kérdésről van szó. Amit Pusztai államtitkár asszony elmondott a szülészeti osztályok kérdéséről, s amit - utalva a miniszterelnök úr Vigadó-beli beszédére is - Béki képviselő asszonynak válaszoltam, annak összegezése az, amit most elmondhatok.

Ez komplex kérdés: ennek kapcsán felmerülnek társadalmi, gazdasági, szociális és egészségügyi kérdések. Mivel mi az egészség kérdését a polgári programban kitüntetett értéknek, kincsnek tekintettük és alapegységnek a családot, így azt gondolom, a család szaporodását, a kívánt gyermekek megszületését előtérbe helyezzük.

Mit tehet az egészségügy? Kialakítottuk azt a komplex programot, amelyet szeretnénk elterjeszteni és gyakorlatilag minden megyében megvalósítani, hogy az ifjú nemzedék, gyermeket várva, jó családkoncepcióval induljon útnak. A társadalmi modell, a családmodell, a család értékké válása ugyancsak a programunk szerint halad, és mivel komolyan vettük ezt, így a családtámogató intézmények: a családi pótlék, a gyes, a gyed már működnek. A család komplex támogatási programja az év második felére elénk kerül, nagy valószínűséggel parlamenti döntést igénylő előterjesztésekben.

Mit tehetünk a terhesekért? A fogamzás előtti gyógyszeres támogatást már megadjuk, a várandósokat gondozzuk, és mindent megteszünk az újszülött befogadásáért.

Köszönöm a kérdést. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Elnök Asszony! Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy Kelemen doktor előtt is ismert, hogy '92 óta rendezett, népjóléti minisztériumi rendelet szabályozza a járó- és fekvőbeteg-konzíliumok rendjét, amelyek területre épülnek, és a tisztiorvosi szolgálat koordinálásával, ismertetésével az adott térségben működnek. Teljesen jogos, amit fölvet a képviselő úr, meg kell változtatni, hiszen csak az első orvoshoz fordulás kötött, a többi szabad, és szakmai kompetenciája a kollégának, hogy milyen konzíliumot vesz igénybe, és a tájékozottsága határozza meg, hogy a betegeinek milyen biztonsági szolgáltatást tud adni a járóbeteg- vagy fekvőbetegkeretben. Az új egészségügyi törvény és elképzeléseink szerint az átalakítás egy oktatási és egy szakmai szerkezeti térségi rendszerben gondolkodik. Tehát teljesen egyetértek a képviselő úrral, hogy ezt a rendszert úgy kell fölépíteni és úgy kell megismertetni a kollégával, hogy optimálisan használja ki a betege számára.

Az ajánlatot, hogy térségre megalapozott tájékoztatók kerüljenek forgalomba, átgondoljuk, megkísérli a minisztérium ezt kezdeményezni, bevonva az OEP-et és a Magyar Orvosi Kamarát, talán lassan a vállalkozó orvosok szövetségeit is, hiszen az ajánlattevők között ilyenek is lesznek. Megvizsgáljuk, hogy milyen összeget kell erre biztosítani, milyen a megfelelő forma, és ezt eljuttatjuk a kollégákhoz. Ajánlatot fogunk tenni a Magyar Orvosi Kamarának, hogy a lapjában tegyen közzé ilyen ajánlatokat, hogy tisztázott betegutakkal jó orvosi konzíliumokra kerülhessen sor, természetesen megfelelve a speciális reklám- és egyéb, etikai szabályoknak is.

Köszönöm a kérdését. (Taps.)

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter, a napirendi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szociális biztonsági egyezmények - korábbi terminológia szerint szociálpolitikai egyezmények - tárgyi hatálya alapvetően a társadalombiztosítási, nevezetesen az egészségbiztosítási és nyugdíj-biztosítási ágazatokra terjed ki. A jelenlegi európai követelményekhez közelítő, illetve azoknak megfelelő, s különösen a vándorló munkaerő és a szabadon mozgó polgár szociális biztonságára vonatkozó kétoldali egyezmények létrehozása rendkívül indokolt. A Magyar Köztársaság számára ez kettős feladatot jelent. Egyrészt felül kell vizsgálnia a már meglévő, több évtizede hatályos, elsősorban közép-kelet-európai országokkal létesített, ma már korszerűtlen megállapodásokat, másrészt minél több, elsősorban európai uniós tagországgal kell rendeznie e tárgyú egyezményes kapcsolatait.

A kétoldali szociális biztonsági egyezmények létrehozása a csatlakozásra történő felkészülés fontos eleme, hiszen ezek az egyezmények mindenképpen figyelembe veszik az Európai Unión belül vándorló munkaerő szociális biztonságára vonatkozó legfontosabb koordinációs eszközöket, mint például az ellátásokhoz való jog biztosítását, a már megszerzett jogosultságok fenntartását és érvényesítését, a jogosultsági időtartam egybeszámításának lehetőségét, az ellátások exportját, az arányos teherviselést.

A fent említett követelmények figyelembevételével egy új típusú szociális biztonsági egyezmény létrehozása hosszú évek előkészítő munkáját igényli. A Budapesten 1998. május 2-án aláírt magyar-német szociális biztonsági egyezmény tulajdonképpen az első korszerű és példa értékű egyezményünk, hiszen a Svájci Államszövetséggel 1996-ban aláírt megállapodásunk tárgyi hatálya elsősorban a nyugellátásra terjed ki. A magyar-német egyezmény létrehozását természetesen speciális körülmények is indokolták, mint például a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Magyar Köztársaság közötti politikai és gazdasági kapcsolatok, valamint a korábbi magyar-NDK szociálpolitikai egyezmény megszüntetése.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy az egyenlő elbánás alapelvén nyugvó magyar-német szociális biztonsági egyezmény néhány tartalmi elemére felhívjam szíves figyelmüket. Az egyezmény tárgyi hatálya kiterjed az egészség- és baleset-biztosítás, valamint a nyugdíjbiztosítás területeire, a vonatkozó jogsegély, az ellátások exportjának és a jogviták rendezésének szabályaira; személyi hatálya mindazon személyekre, valamint igényjogosultság hátramaradt hozzátartozóikra, akik az egyezmény tárgyát képező fent említett társadalombiztosítási jogszabályok hatálya alá tartoznak. Az egyezmény főszabályként kimondja, hogy a munkavállalók biztosítási kötelezettsége annak a szerződő államnak a jogszabályai szerint áll fenn, amelynek területén a foglalkozást folytatja, akkor is, ha a munkaadó a másik szerződő állam területén van.

A különleges rendelkezések között az egészség-, a baleset-biztosítás és a nyugdíjbiztosítás speciális kérdései szerepelnek. Az egészségbiztosítás különleges rendelkezéseinek lényege, hogy a biztosítási kötelezettség, az önkéntes biztosításhoz való jog, az ellátásokra való igényjogosultság és az ellátások nyújtásának időtartama tekintetében mindkét szerződő félre a saját jogszabályai az irányadók. Azonban meghatározott esetben egybeszámítják a két országban szerzett biztosítási vagy annak tekintendő időket, amennyiben azok nem azonos időszakra esnek. A természetbeni ellátások nyújtásánál felmerült költségeket az illetékes teherviselő köteles megtéríteni az ellátást nyújtó teherviselőnek.

A baleset-biztosítással kapcsolatos szabályok az üzemi baleset és foglalkozási megbetegedés esetére járó biztosítás speciális kérdéseit rendezik. Az általános szabály szerint az illetékes biztosító teherviselő a saját jogszabályai szerint állapítja meg és folyósítja az ellátásokat.

A nyugdíjbiztosításnál a főszabály értelmében a nyugdíjjogosultságot a szerződő államok alapvetően saját jogszabályaik szerint bírálják el.

Tisztelt Ház! Megítélésem szerint a magyar államnak jelentős érdeke fűződik a magyar-német szociális biztonsági egyezmény megerősítéséhez. Kijelentem ezt annak tudatában is, hogy az egyezmény alkalmazása, rendelkezéseinek végrehajtása költségeket keletkeztet a teherviselőkre, végső soron az államra. E költségek elfogadható korlátok közé tereléséről kormányhatározat alapján dolgozunk ki társszerveinkkel és külföldi partnereinkkel megoldást. Meggyőződésem, hogy a magyar-német szociális biztonsági egyezmény mind a két ország közötti kapcsolatok, mind az európai integrációs folyamat szempontjából a Magyar Köztársaság és természetesen állampolgárai számára elengedhetetlenül fontos.

Kérem a tisztelt Házat, hogy az Országgyűlés erősítse meg az egyezményt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A dohányzás elleni küzdelem azóta folyik, amióta Amerikát felfedezték, és Európába került a dohány. Nicotról elnevezett nikotintartalma az, amelyhez hozzá lehet szokni, s amelynek káros voltát több kutatás, több megalapozott vizsgálat bizonyította.

Kábítószerként indult, majd kábítószerré vált, mert a mai megközelítése az Egyesült Államokban ilyen szintű. Európában a küzdelem elindult - több helyen, több fronton, több menetben. Rendelkezésünkre áll az angol küzdelem húsz éve, amelynek 32 lépcsője volt. Civil kezdeményezések ütköztek az ipari, kereskedelmi érdekekkel, parlamenti döntések ütköztek az ipari, kereskedelmi érdekekkel, majd lassan iterálódott a mai gyakorlattá.

Nálunk is elkezdődött a küzdelem, amely hosszú lesz, hiszen meg kell győzni mindazokat, akik ennek a szenvedélynek rabjai. Meg kell győznünk a döntéshozókat, hogy ipari, kereskedelmi érdekű motíváció nem lehet elégséges ahhoz, hogy ne a legfőbb értéket, az egészséget védjük. Én azt gondolom, nálunk is annyi menete lesz ennek a küzdelemnek, mint Angliában, és lassan fogjuk elérni azt az optimális helyzetet, amikor a dohányzást gyakorlók kiközösítése nem fog megtörténni, de korlátozása igen. Viszont biztosítani fogjuk a nemdohányosok védelmét, és elősegítjük azt, hogy minél kevesebben szokjanak rá erre a nemkívánatos szenvedélyre.

Azt szeretném jelezni, hogy nagyon árnyalt és összetett ez a kérdés, ezért két anyagot eljuttatunk a képviselői postába a döntéshozóknak. Azért juttatjuk el, hogy árnyaltan tudják a javaslatokat, kiegészítéseket a törvényhez megtenni, és rendelkezésükre álljon úgy az összes magyar adat, mint a legutolsó WHO-állásfoglalás is.

Azt hiszem, mindenki számára világos, hogy népegészségügyi katasztrófa szintű a dohányzás. Minden hét halálesetből egy ok-okozati összefüggésbe hozható az aktív vagy passzív dohányzás egészségkárosító hatásával. Minden ezer tonna dohánytermésért ezer ember fog végül az életével fizetni. Magyarországon az egy főre jutó cigarettafogyasztás mértéke messze az európai átlag fölött van. Hazánkban az orvosok, a pedagógusok és a politikusok mintegy egyharmada dohányzik. Ők tehát nem szolgálnak követendő példával a betegek, a gyermekek és a képviseltek számára!

A rendszeres dohányzóvá válás egyre fiatalabb életkorhoz kötődik, a jelenleg 30-34 évesek 18 éves korukban szoktak rá a dohányzásra, míg egy '96-os felmérés szerint ma már 16 éves korra esik a rászokás. Természetesen vannak bíztató jelek is, mert az elmúlt évek egészségnevelési, felvilágosítási és a gonddal szembesülő információi motiválják a közvéleményt. Pécsi felmérés szerint a megkérdezettek 73 százaléka egyetért a dohányzás teljes tiltásával az iskolákban, 69 százalékuk a kórházakban és 65 százalékuk a személyszállító eszközökön. Egyre többször találkozunk a vonatjegy váltásakor nemdohányzó kocsi igénylésével, és a MÁV tájékoztatása szerint megnőtt az igény a nemdohányzó kocsik szaporítására.

Az eddigi tapasztalatok alapján állítható: nagymértékben valószínűtlen, hogy valaki elkezdjen dohányozni, ha serdülőkorában füstmentes környezetben élt.

Tisztelt Ház! Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a dohányzás általában része a társadalom mindennapi életének.

Tapasztalhatjuk a parlament folyosóján is, hogy a dohánytermékek fogyasztását sem a jog eszközeivel, sem más módon megszüntetni nem lehet, de azt is, hogy a fogyasztás tételes mennyiségi korlátozása is értelmetlen. A nemzetközi tapasztalatok alapján a dohányzás mérséklésére csupán indirekt jogi eszközök - reklámtilalmak, forgalmazási korlátok - bevezetésével és direkt szakmai módszerek - például egészségnevelés - együttes alkalmazásával kerülhet csak sor.

(9.10)

Úgy vélem, hogy a dohányzás okozta veszélyek és károk csökkentése érdekében mindenkinek meg kell tennie minden tőle telhetőt, és mindenkinek a maga helyén kell megtenni mindent. Nyilván a mi feladatunk az, hogy megfelelő szabályozásokat, törvényi, rendeleti szabályozásokat biztosítsunk.

Nem zárkózhat el a jogalkotó, ez esetben mi magunk attól, hogy az alkotmány 70/D. §-ában rögzített, a legmagasabb szintű testi egészséghez fűződő alapjog, valamint a 18. §-ban deklarált, az egészséges környezethez való alapjog védelmére tekintettel, a védelemhez fűződő érdekkel arányos jogi eszközökkel, tilalmakkal, magatartási szabályok felállításával a nemdohányzó többség, a nemdohányzó gyermekek és felnőttek érdekvédelmét biztosítsuk. Ebben az esetben e védelem aktív, jogalkotói eszközökkel történő biztosítása az államnak nem pusztán joga, de egyben kötelezettsége is, azért, hogy egyébként önmagukban ki nem kényszeríthető alapjogok konkrét, érvényesíthető jogosultságokként jelentkezzenek.

A törvényjavaslat készítői tudatában voltak annak, hogy sokan általános személyiségi jogként kezelik az emberi méltósághoz való, alkotmányban biztosított jog részének a dohányzás lehetőségét is. Ezért a törvényjavaslat az egyes konkrét fogyasztási tilalmakhoz minden esetben a dohányzáshoz való jogot szavatoló kötelezettséget is rendel dohányzóhelyek kötelező létesítésével, kijelölésével. E megoldás a társadalmi együttműködés íratlan szabályainak érvényesülését kívánja elősegíteni, sokkal inkább kiegészítő jogi megoldásnak tekinthető, semmint jogot korlátozó szabályozásnak. A tervezet mellőz minden olyan szabályozást, amely sérthetné a - szintén az alkotmányban rögzített - diszkrimináció tilalmával biztosított esélyegyenlőséget a dohányzáshoz való viszony, az egyéni szokások alapján.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat a nemdohányzók védelmét a passzív dohányzás egészségkárosító hatásaitól és a dohányzás visszaszorítását elsődlegesen dohányzási tilalmak előírásával, illetve az azokra vonatkozó pontos szabályok, keretek felállításával kívánja elérni. A kiegyensúlyozott és végrehajtható szabályozás érdekében azonban a tilalmak mellett a törvényjavaslat két irányban is rögzíti az egyoldalú korlátozást mérsékelő szabályokat. Egyrészt a dohányzási tilalmakat a javaslat következetesen összekapcsolja a dohányzóhely kijelölésének kötelezettségével, illetőleg amennyiben nem lehet vagy nem szabad megfelelő helyet elkülöníteni, a dohányzásra szolgáló terület meghatározásának kötelezettségével. Másrészt egyes - egyébként a törvény dohányzást korlátozó rendelkezéseinek hatálya alá tartozó - szórakoztató, vendéglátó-ipari intézményeket e korlátozás alól mentesít. A dohányzóhelyek kijelölésének szakmai feltételeit a javaslat pontosan meghatározza annak érdekében, hogy a kitűzött jogalkotói cél szempontjából ne váljon a törvény egésze diszfunkcionálissá, és ne a jelenlegi szabályozatlan gyakorlat konzerválódjék most már törvényi legitimációban.

A javaslat szabályozási tárgyköre kiterjed bizonyos, a dohánytermékek forgalmazását korlátozó rendelkezésekre is. Ezek a forgalmazást kizárólag meghatározott, életkoruk vagy egészségi állapotuk miatt fokozott védelmet igénylő személyek érdekében, illetőleg az egészségvédelem szempontjait fokozottan érvényre juttató csomagolási szabályok felállításával érintik. Nem tartalmaz ugyanakkor a törvényjavaslat a dohánytermékek reklámozására vonatkozó szabályokat, bár a jelen tervezet tárgykörébe is illeszthetők lennének. Azért nem, mert ez a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvény uniós direktívákkal összhangban lévő, küszöbön álló módosításának lesz a feladata. Tudomásom szerint a tavaszi ülésszak kapcsán szóba kerül.

Az előterjesztett javaslat egészségvédelmi bírság nevesítésével szankciót biztosított a törvényben szabályozott, valamint a munkahelyeket érintő valamennyi dohányzási korlátozás, illetve azzal összefüggő kötelezettség megsértése esetére. A fizetendő pénzbírság konkrét összege a jogsértő magatartás jellege szerint differenciált, felső határa 30 ezer forint és 100 ezer forint között alakul. A befolyt pénzbírság a fogyasztóvédelmi felügyelőségek által az előterjesztett törvénytervezet alapján alkalmazott fogyasztóvédelmi bírság 50 százalékával együtt a központi költségvetésbe, az Egészségügyi Minisztérium fejezet számára nyitott célszámlára kerülne, mely kizárólag a törvényben meghatározott, az egészségügyi ellátás szakmai színvonalát, egyéb egészségpolitikai prioritások megvalósítását ösztönző programok támogatására lenne igénybe vehető.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénytervezet 1997 júniusában egyszer már benyújtatott, a törvényjavaslat vitájára azonban a választásokat megelőzően nem került sor. A kormány a korábbiakban már egyeztetett és az alapvető egyetértéssel találkozó törvénytervezet tartalmát a lényeges kérdéseket illetően nem változtatta meg. De a mostani törvényjavaslatába olyan új elemek is bekerültek, amelyeket a kormány egészségpolitikai prioritásai, a korábbi törvényjavaslat parlamenti bizottsági vitája, valamint a beérkezett képviselői módosító indítványok indokolttá tettek. Ilyen elem például, hogy az elsőbbséget élvező egészségvédelem fokozott biztosítása érdekében indokolt a 18 éven aluli személyeket nem csupán a dohánytermékekhez való hozzájutásukban, hanem a dohánytermékek fogyasztásában is korlátozni. Vagy az, hogy egységesen 18 éves korhatár alatt a forgalmazás módjától függetlenül korlátozzuk a kiskorúaknak a dohánytermékekhez kereskedelmi forgalomban való hozzájutását.

Az ismételt közigazgatási egyeztetés eredményeként a következő további új elemek kerültek a javaslatba: a dohányzással, a dohánytermékek forgalmazásával összefüggő ellenőrzést, illetőleg hatósági ellenőrzést végző személyeknek az eljárás eredményességét biztosító jogosítványai; a dohányzással, a dohánytermékek forgalmazásával összefüggő tilalmak, korlátozások megtartásának ellenőrzéséért feladatkörükben nem hatóságként felelős személyek mulasztásának jogkövetkezményei; a fiatalkorúak jogi felelősségére vonatkozó részletes, differenciált szabályozás; az egészségvédelmi bírság kiszabására irányuló eljárás során a büntetés korlátlan enyhítésének, illetőleg a felelősségre vonás mellőzésének lehetősége, széles körű mérlegelést biztosítva ezzel az eljáró hatóságok számára a bírság mértékének meghatározására, illetőleg a bírságkiszabás esetleges mellőzésére.

Tisztelt Ház! Meggyőződésem, hogy e törvényjavaslat lehetőséget teremt arra, hogy a dohányzás okozta nagyon kedvezőtlen népegészségügyi tendenciák megálljanak és megforduljanak.

(9.20)

Természetesen tudjuk, hogy a szabályozás hatása a társadalmi folyamatok jellege miatt csak hosszabb időszak elteltével jelentkezik, és számos más tényező is befolyásolja a kedvező hatás előtérbe kerülését.

A törvényjavaslat elfogadásával elsősorban a nemdohányzók nyernek valóban nemcsak jogot, hanem lehetőséget is a füstmentes környezetre. A törvény alapvető célja az, hogy a dohányzás fokozatos visszaszorításával érezhető egészségjavulást érjen el hosszú távon. Tekintettel a folyamatok jellegére, rövid távon várhatóan nem fog jelentkezni lényeges javulás a teljes népességen belül. A külföldi tapasztalatok is azt jelzik, hogy a hetvenes években bevezetett, dohányzást visszaszorító programok társadalmi méretű hatásához minimum 20 év volt szükséges, bár már középtávon is várható bizonyos kedvező tendencia megjelenése.

Tisztelt Ház! A nemzetközi tapasztalatok alapján egyértelmű, megfelelő törvényi szabályozás nélkül a dohányzásra való rászokás megelőzését célzó különböző egészségmegőrzési programok üres frázisok maradhatnak. Tegyük meg hát, ami rajtunk múlik, biztosítsuk a nemdohányzó többség egészséghez, egészséges környezethez való jogát, és óvjuk gyermekeink, unokáink egészségét is! Szeretném jelezni, hogy az anyagainkat használják fel, mérlegeljék, és támogassák azt, hogy az egészség mielőbb érték legyen, és ne a GDP 2 százaléka közvetlen veszteségként, ráfordításként további 1 százaléka - azaz az egészségre fordított mintegy 6 százaléknyi GDP fele jelenjék - meg negatívumként a dohányzás következtében. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Köszönöm a lehetőséget. Mivel nagyon sok hozzászóló, a pártok, frakciók képviselői jelezték, hogy a részletes vita kapcsán módosító javaslatokat is be kívánnak benyújtani, ennek kapcsán nyilván lesz mód reflexióra.

Nagyon köszönöm, hogy pozitívan fogadta minden frakció ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm azt is, hogy utaltak arra, hogy egy hosszú és, reméljük, végigvitt folyamat vége lesz ez a törvény. Szeretném jelezni, hogy amikor három évvel ezelőtt még mint a Magyar Orvosi Kamara elnöke az akkori parlament pártjainak egybehangzó ajánlására fordultam Gál Zoltánhoz, hogy tárgyalja a parlament ezt a törvényt, azt gondoltam, hogy a következő ciklusra ez megszületik. Reméljük, hogy ezt a kitüntetett, az egészséget, az egészségi állapotot befolyásoló törvényt a parlament meg fogja hozni.

Köszönöm azt is, hogy mindenki méltatta, hogy egy együttélést biztosító törvényről van szó, ahol az együttélés biztosított azok számára, akik a természetes állapotban élnek, azaz a nemdohányzók számára, és lehetőséget ad a szenvedélybetegeknek, a szenvedéllyel élőknek arra, hogy a szenvedélyüknek éljenek.

A harmadik elemét is jól észlelték a hozzászólók, hogy a megelőzést tekintjük kitüntetettnek, azaz a rászokást szeretnénk elkerülni minden módon. Annak, hogy jelezték a képviselők, hogy az előkészítettségét és a háttéranyagokat jónak találják, örülök, mert így előkészítve egy törvény jobb elfogadottságot kaphat. Meg kell jegyeznem, hogy amit néhány képviselő hiányolt, a kommunikációs stratégia előkészíttetett és folyik, és a kormány egészség-, egészségügyi programjának kitüntetett eleme az egészségvédelem. Azt gondolom, hogy a közeljövőben ezt is megismerik a képviselőtársaim. A törvény egy szükséges, de nem elégséges feltétel. Nagyon sok feladatunk marad. Ezek között a példaadás, a nevelés mind mind egy-egy rész.

Azt gondolom, hogy akik számon kérték, hogy nem felel meg a jövőbeni európai uniós szabályozásnak ez a törvény, azok egy kicsit előreszaladtak. Amikorra szükséges, úgy ez a törvény - mint a hirdetési törvény - meg fog felelni az európai uniós elvárásoknak. Szeretném azt is jelezni, hogy nem ez a parlamenti ciklus puhította föl a reklámtörvényt, viszont mi kezdeményeztük, és a tavaszon bekerülő törvénymódosítás kapcsán már e törvény szellemében fogjuk megtenni a javaslatainkat.

Nem térnék ki részletesen azokra a javaslatokra, amelyek elhangzottak. A kormány nyitott arra, hogy minden olyan javaslatot, ami elvszerű, szakszerű, jogszerű és a végrehajthatóságot elősegíti, befogadja. Minden javaslatot szívesen várunk, a félreértéseket tisztázni fogjuk, és remélem, hogy a parlament példaadó törvényt fog hozni, hogy az egyik legnagyobb egészségrontó környezeti tényező egyre inkább visszaszoruljon. Nagyon köszönöm a támogatást, a megértést és a nagyon konstruktív együttműködést.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps minden oldalon.)

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! A '97-es XCVI. törvény és a '96-os XXV. törvény intézkedik a tulajdonosi felelősségről. Valahol egyetértek abban, hogy nem születtek meg a megfelelő döntések. A tulajdonosi felelősség az, amelynek biztosítani kellene a működés feltételét, és az OEP a vásárlója a szolgáltatásnak. Azt gondolom, hogy ha az egészségügyi intézmények menedzsmentje megfelelő döntéssort hoz, ha a tulajdonos teljesítette volna hosszabb távon visszamenőleg a LXIII. törvénytől a kötelezettségét, akkor ez nem jön létre. A kormányzatnak van felelőssége; nincs kitüntetett felelőssége a fővárosra, hanem a 10 millió magyar ellátásáért van felelőssége. Ennek nyilvánvalóan része a központi térség 3 milliója is.

Mit tett a kormány? Azt a béradósságot, amely megjelenik az intézményeknél és 37 milliárdra tehető, felméri. A felmérés után tisztázza a felelősségkört, tisztázza az önkormányzati tulajdonosi felelősségkört, és tisztázza a menedzsment felelősségkörét is. Ezt követően ezt konszolidálja. Ez a folyamat az, ami elindult, mert úgy érezzük, hogy ez kötelességünk. A többi a tulajdonosoké.

Remélem, a főváros azzal, hogy segélyt adott, kiegészítette a finanszírozást, az első lépést megtette, de a döntő lépést a fővárosi térség egészségügyi rendszerének az átalakítása fogja adni. A kormány a rá háruló kötelezettséget és a biztonságot meg fogja teremteni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Elnök Úr! Képviselő Úr! Azt gondolom, önnek igaza van abban, hogy ez a kérdés összetettebb. Ez volt az oka annak, hogy az elmúlt év decemberében a csődeljárást hatályba léptettük. A mai naptól abban az esetben, ha csődhelyzetbe kerül egy önkormányzati kórház, az önkormányzat gazdálkodása is vizsgálat alá kerül. Abban az esetben, ha ez megjelenik, nyilván a kormányzat a vizsgálatot lefolytatja, a felelősséget megállapítja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

(14.10)

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársam! Amikor ennek a hozzászólásnak a címét olvastam, végül is át kellett gondolnom, hogy mit jelent Közép-Európa, és mit jelenthetnek ezek a gondok. Mivel van egy közép-európai kamarai tömörülés, végiggondoltam, hogy annak kik a tagjai. Annak tagja a svájci orvoskamara, az osztrák orvoskamara, a horvát orvoskamara, kétségtelenül a szlovák, a cseh, a lengyel és a Magyar Orvosi Kamara is. Megfigyelői státuszú a román orvoskamara. Valamikor két évvel ezelőtt még a Magyar Orvosi Kamara a Pénztárszövetséggel - látva és tudva a gondokat - meginvitálta a társkamarákat. Akkor különböző megközelítését láttuk a kétségtelenül ezredvégi gondoknak, ami mindenütt jelentkezik Közép-Európában. Ez az öregedő társadalmak gondja: azt hiszem, minden országra jellemzően az egészségügyi ellátási technológiák költségrobbanása. Ez az, ami közös Közép-Európában.

Amiben már különbség van, az a forrásokhoz való hozzájutás, és bizonyos fokig az ellátási hagyomány. Amikor a Fidesz - mint önálló párt - '94-ben foglalkozni kezdett a gondok megoldásával, akkor már szembesülni kellett, mert a társadalombiztosítás és annak felügyelete, amely létrejött, a Fidesz előtt már akkor világossá tette, hogy sem a járulékbeszedés, sem a járulék útja, sem a felhasználása nem biztosított az adott rendszerben. Az akkori programunk még ennek a kialakult rendszernek csak a kritikáját tartalmazta, megoldást és a gyakorlat miatti változtatásokat még nem.

De a '98-as választási programunk és a partnereinkkel együtt kialakított kormányprogram alapvetően meghatározta, és azt gondolom, a ciklusra mindenképpen biztosítottá tette azt, hogy mi megváltoztatjuk azt a gyakorlatot, amely képtelen volt a járulékfizetők érdekeit képviselni, képtelen volt beszedni a járulékot, képtelen volt ellenőrizni a felhasználását, és a korrupció melegágyává vált. Ez volt az első döntés, amellyel elindultunk, hogy tiszta lapot teremtsünk. A tiszta lap teremtése meghozta az eredményét, és egyben biztosítja azt is, hogy az ellenőrzött járulékbeszedés és az alapok irányítása, működésének kontrollja a szűk források jó felhasználását teszi lehetővé.

A kormányprogramunk azt is kimondta, hogy a betegbiztosítást tovább kell fejleszteni. Ezt majdnem szó szerint így mondja ki a kormányprogramunk. Azt is kimondja, hogy azért, mert többletforráshoz kell jutni, egy kétszintű biztosítási rendszerben gondolkodunk. Azok a műhelymunkák, amelyek most folynak, két területen alapvetőek. Az egyik: rendezni szeretnénk a 10 millió kockázatközösségű alapbiztosítás járulékbeszedését, -felhasználását, és optimálissá kell tennünk a szűk forrás mellett az alapbiztosításhoz hozzárendelhető szolgáltatást. A szolgáltatási rendszer korszerűsítését segítené az, hogy az alapbiztosítási rendszerünket szeretnénk megosztani, térségi biztosítókat létrehozva. Így tudjuk elérni azt, hogy az adott szolgáltatási rendszerekben megjelenjen egy többletlehetőség, egy kiegészítő biztosítási rendszer és esetleg harmadik elemként az üzleti szféra is.

Mindenképpen a kormányprogram alapelve az, hogy biztonságos szolgáltatást adjunk a 10 milliós kockázatközösségnek. Ezért a korszerű ellátási rendszert biztonságossá tervezzük, szétválasztjuk a tervezhető és nem tervezhető ellátó rendszert (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), és ezt a szétválasztott rendszert finanszírozni fogjuk.

Az október 28-i, Selmeczi Gabriellával közösen tartott sajtóértekezletünkön elmondtuk az előkészítés fő elveit. Remélem, hogy a jövő héten sor kerül ugyancsak együttesen azon anyag, anyagok fő elveinek az ismertetésére, ami visszaigazolja a kormányprogram elemeit, amelyek részben az egészségügyi fejezetben, részben a társadalombiztosítási fejezetben találhatók.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Elnök Asszony! Az önök előtt fekvő törvénycsomag az egészségügyi ágazat számára meghatározó jelentőségű törvények módosítását tartalmazza. Két részben terjesztem elő, az egyik a kamarai törvényrész, a másik a gyógyszer-forgalmazási rész.

Az orvostudomány és a gyógyszerészet művelői hagyományosan nagy felkészültségű szakemberek, akik foglalkozásában az önálló gondolkodás, a kreatív cselekvés, az etikus és humánus magatartás alapvető követelmények. Éppen ezért mind az orvosok, mind pedig a gyógyszerészek évszázadok óta igyekeznek ezeket az értékeket mindig a kor szelleméhez alkalmazva őrizni. Mindkét szakma hagyományai közé sorolhatjuk az önszerveződések, a tudományos és szakmai fórumok megteremtésének az igényét is. Több formában lehetséges ennek teret adni, melyek közül az egyik legfontosabb a kamarai szerveződés.

A magyar orvostársadalomban mindig megvolt az igény, de csak tíz évvel ezelőtt lett lehetőség, hogy a kamarát újból megalakítsák, és ezzel az ország egészségügyi ellátásának, egészségpolitikájának hatékony befolyásolása legyen lehetséges. A kezdeti egyesületi formát végül is '94 óta törvényi felhatalmazottsággal hivatásrendi köztestületként működtetik, és ez a Magyar Orvosi Kamara és a Gyógyszerész Kamara. A '94-es törvényi keretek lehetőséget biztosítottak arra, hogy megkezdődjön az önigazgatás, az önszerveződés és a napi gyakorlat kialakítása.

Az elmúlt évek törekvései pozitív és negatív tapasztalatokkal egyaránt szolgáltak mind a kamarák tagsága, mind pedig az állami irányítás számára. A tapasztalatok alapján merült fel a jogosnak mondható igény, hogy a törvény által megszabott kereteken változtassunk. A kamarák törekvése sok tekintetben egybevág az állami irányításról, a közigazgatásról alkotott reformelképzeléseinkkel. Fontos cél, hogy ott, ahol lehetséges, az állam vonuljon ki korábbi közvetlen ügyintézői szerepéből, és bízza ezeket a feladatokat az önigazgatásra képes és alkalmas hivatásrendi kamarákra. Ezen elvnek megfelelően bővülnek a kamarai jogosítványok. Ugyanakkor pontosabb, részletes tartalmi meghatározást kapott a miniszter törvényességi felügyelete, azaz garancia lesz a jövőben is arra, hogy fennakadás nélkül születhessenek meg a döntések.

A kamarák szerepének növekedésével együtt növekszik a döntés-előkészítésben való felelősségük is. A nagyobb felelősség ugyanakkor megköveteli annak fokozott érvényesíthetőségét is. Ez az, amiért a kamara bővülő feladatainak ellátására a szakmai kollégiumrendszer az igazgatás szakszerűségét biztosítani tudja. Ezzel teremtjük meg a lehetőséget arra is, hogy olyan főállású szakemberek végezzék a feladatokat, akiknek a szerepét leginkább a helyi önkormányzatok mellett dolgozó jegyző szerepével hasonlíthatjuk össze.

Az igazgatás szakszerűségén túl a javaslat alapvető jelentőségűnek tekinti az igazgatás racionalizálását. Ennek érdekében a kamarai feladatok jellegének jobban megfelelő, az operatív működést elősegítő belső szervezeti változások is indokoltak, elsődlegesen a működés egyszerűsítésének igényével. Az Orvosi és a Gyógyszerész Kamara kitüntetett helyzetben van azáltal, hogy az adott szakmák minden gyakorló képviselőjét tömörítik. Úgy gondoljuk, hogy ennek megtartása feltétlenül szükséges. Ez a helyzet teszi lehetővé, hogy a hivatás gyakorlóit érintő jogalkotásban aktívan részt vegyenek. Ezért a törvénymódosítás előírja, hogy a döntések előkészítése és meghozatala során nemcsak formálisan, hanem valódi partnerként, az egészségügyi igazgatás egyenrangú szereplőjeként kell a kamarákat bevonni, tudva azt, hogy a szakmaiságon túl közvetlen politikai felelősség a kamarákat nem terheli. Ezen a módon vélhetően nagyobb szakmai legitimációt kapnak az ágazatirányítói döntések.

A törvénymódosítást az is indokolta, hogy a kamarai törvényt illetően az Alkotmánybíróság döntést hozott, és hosszú kommentárral indokolta azt. Az egészségügyi ágazat működése elképzelhetetlen erős, szakmai hatósági ellenőrzés nélkül. Ez a szerep azonban összeférhetetlen a kamara érdekképviseleti feladataival, illetőleg azzal, hogy a kamara orvosetikai és egyéb szakmai magatartási kérdésekben kötelező normákat ír elő, és etikai bizottságai útján szankcionálhatja ezen szabályok megsértőit. Az államigazgatási érdekek és a kamarai érdekek esetleges ütközését feloldja a törvénymódosítás a tekintetben, hogy a korábbinál pontosabban rendelkezik az összeférhetetlenség szabályairól és a kamara etikai jogköréről.

Tisztelt Képviselők! Hazánkban az Orvosi Kamara és a Gyógyszerész Kamara működése hagyományosan a német-osztrák típusú modell alapján formálódott. Ennek megfelelően a kamarák köztestületi jellege magában hordozza azt, hogy részesei az állami feladatok megvalósításának. Nem minden európai államban követhetjük nyomon ezt a gyakorlatot. Sok országban az egyesületek keretében szerveződő szakmai szervezetek testesítik meg az adott hivatás érdekképviseletét, és közvetítik szakmapolitikai álláspontjukat.

(17.30)

A magyar gyakorlatot tudatosan nem lobbyszervezetek felé szeretnénk fejleszteni, hanem az önigazgatási és döntési felelősség lehetőségét és kötelezettségét kívánjuk nyújtani. Meggyőződésem, hogy mindkét kamara eddigi működése megfelelően alátámasztja, hogy ezzel előremutató lépést teszünk.

A másik előterjesztés tulajdonképpen a gyógyszerekről szóló 1998. évi XXV. törvényt módosítja. A törvény módosítását az előzőekben előterjesztett két kamarai törvény is szükségessé teszi, hiszen az e tárgykört szabályozó joganyaggal egyeztetni kellett a gyógyszer előállítását, forgalmazását és a termékkör felhasználását és útjának alapvető szabályait. A törvény módosításának elsősorban technikai jellegű szövegpontosítás, illetve a teljes jogharmonizációt megvalósító szabályozás kialakítása volt a célja.

A módosítás másik fő iránya a kormányprogramban meghatározott közigazgatási korszerűsítési cél, amely a központi közigazgatási szervek hatósági feladatoktól történő megtisztítását irányozza elő. A kormány programja célul tűzi ki a jogalkotás számára, hogy azokat az alapvetően hatósági jellegű feladatokat, amelyeket jogszabály minisztériumhoz telepít, célszerű alacsonyabb szintű közigazgatási szervhez, illetve ha erre az ágazaton belül lehetőség van, a közfeladatot ellátó köztestülethez telepíteni. Jó példa erre a gyógyszertárak létesítéséhez, illetve működéséhez szükséges személyi jog engedélyezésének a Magyar Gyógyszerész Kamarához való telepítése.

A módosítás eredményeként így már a bírói utat megelőzően, még a közigazgatás rendszerén belül lehetőség nyílik a jogorvoslati út igénybevételére, ténylegesen szakmai döntéshozatal elősegítésére. Ezzel a megoldással megvalósul az a kormányzati cél, mely szerint a tárcának első számú feladata elsősorban nem a hatósági feladatok ellátása, hanem a kormányzati ágazati jogszabályok előkészítése, megalkotása, illetve a megalapozott döntés-előkészítés megvalósítása.

A fenti szempontokra figyelemmel a javaslat a gyógyszertörvényben az egészségügyi miniszterhez vagy a minisztériumhoz telepített azon hatósági feladatokat, melyekben a megalapozott döntés elsősorban a szakmai feltételeket megállapító jogszabályoknak történő megfelelésén alapul, az ellátás szakmai felügyeletét ellátó Országos Gyógyszerészeti Intézethez helyezi át. A két törvénycsomag - a két kamaráról és a gyógyszerforgalmazásról szóló - módosításait kérem, hogy támogassák, és ezzel segítsék elő a két hivatásrendi kamara szakmai tekintélyének növekedését, közhatalmi szerepének erősödését és két további ágazati törvény hozzáigazítását a kamara szerepeihez; azt gondolom, hogy előrelépést jelent az irányításban és a közfeladatok ellátásában egyaránt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Igen tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Véget ért a nemdohányzók védelméről és a fogyasztás, forgalmazás szabályairól szóló törvényjavaslat általános és részletes vitája. Azt gondolom, hogy korszakosnak mondható törvényjavaslat, hiszen először fogadunk el egy olyan törvényt, amely az egészség értékké válását segíti.

A törvényjavaslat nyolc paragrafusához 130 módosító indítvány és kapcsolódó módosítvány került benyújtásra. Önmagában ez a szám is jelzi, hogy úgy a társadalom, mint a képviselők fokozottan érdeklődtek, figyelmüket fölkeltette a dohányzással kapcsolatos kérdéskör.

Nagyon hasznos volt az általános és részletes vita periódusában a sajtó megnyilvánulása, a markánsan elkülönülő vélemények megjelenítése is. Örvendetes tény az is, hogy a plenáris és a bizottsági üléseken, a vitában lényegében senki nem kérdőjelezte meg a törvényjavaslat eredeti céljait, mindenki egyetértett az abban foglalt főbb cselekvési irányokkal és teendőkkel. Azt hiszem, hogy ezekben a pontokban valóban egyetértettünk.

Ugyanakkor a célok eléréséhez vezető módszerekben, azok szükségességében, megvalósításuk módjában vagy bevezetésük időpontjában jelentős nézetkülönbségek mutatkoztak közöttünk.

Ahogy azt a benyújtott módosító javaslatok jól tükrözik, mind az általános, mind a részletes vita során sajátos módon, lényegében pártállástól függetlenül két markánsan eltérő megközelítés nyilvánult meg. Az első csoport a kormány által benyújtott törvényjavaslatot a dohánylobbynak engedményeket tevőnek minősítette. Az ilyen vélemények nyomán született módosító javaslatok értelemszerűen a törvény szigorát, nem is annyira a korlátozásokat, sokkal inkább a tilalmak szigorát kívánták növelni.

A másik irányból többek megfogalmazásában, a dohánylobby befolyásának köszönhetően a törvényjavaslat végrehajthatóságát kérdőjelezték meg, elsősorban a vendéglátóiparban, és ott is hangsúlyozottan idegenforgalmi szempontok szerint. Ennek okán olyan módosító javaslatok is születtek, melyek a törvény hatálybalépését hosszú évekkel késleltették volna, kérdésessé téve a rendelkezések komolyságát.

Emellett a vita során észlelhető volt egy harmadik áramlat is, amely az emberi jogi szempontból a serdülőkre vonatkozó szabályozás differenciáltabbá tételét javasolta anélkül, hogy megkérdőjelezte volna a törvény célját és a javasolt eszközeit.

Ezeket az árnyalatokat, ezt a három irányzatot kellett összehangolni, és végül is sikerrel kerül a végszavazásra és a módosító javaslatok szavazására ma sor. Három olyan csomópont emelhető ki, ahol össze kellett egyeztetni az eltérő véleményeket. Ilyen volt a dohányzóhelyek elkülönítése. Itt végül is a feltételek minimumát, az elhatárolásnál a légtechnikát, a teljes egészében nemdohányzóvá válás lehetőségét és a piktogramokkal való választási lehetőség biztosítását sikerült összehangolni. Azt a területet, amely a 18 év alatti korosztály dohányzási, dohányvásárlási tilalmára vonatkozott, végül is, azt gondolom, feloldották a kiegészítő javaslatok. Az időtartam, a fölkészülés azzal, hogy 2001. január 1-jéig meghosszabbítottuk a határidőt, ugyancsak eleget tesz a kétkedőknek.

Számos szövegpontosító, egyértelműbb megfogalmazást nyújtó javaslattal együtt úgy gondolom, hogy egy megvalósítható törvényt fog elfogadni a parlament. Köszönöm képviselőtársaim aktivitását ahhoz az első lépéshez, amit megtettünk, hogy az egyikünk által sem vitatott célt elérjük, azaz a nemdohányzókat védjük, és a dohányzás okozta károkat mérsékeljük. Azt kérem, hogy mindenki úgy mérlegelje, ez egy hosszú mérkőzés első menete, az ellenfél profi, tehát kiütéses győzelemre senki ne számítson. Az első menetet megnyerték azok, akik hisznek abban, hogy az egészség érték.

Köszönöm a figyelmüket, és kérem azt, hogy a viták alapján a szavazatukkal a törvény hatálybalépését tegyék lehetővé. (Taps.)