Felszólalás adatai

Tisztelt Államtitkár Úr! Az a helyzet, hogy önök ezek szerint olyannyira cinikusak, vagy semmit nem értettek meg abból, hogy ez miért probléma például a magyar ellenzék számára, mármint az olyan típusú ügyáthelyezési jog, ahol az OBH elnökének lehetősége van szubjektív szempontokat érvényesíteni. Önök megint pusztán csak a nyers erőt értik, azt gondolják, hogy majd az európai uniós kritikák is elhalkulnak, hogyha az Európai Unió jogát érintő ügyekben ez az ügyáthelyezési jog nem érvényesül.

(20.40)

Hangsúlyozom még egyszer: vagy ennyire cinikusak és pontosan tudják, hogy ez a javaslat az égadta világon nem válasz semmire, vagy nagyon nem értik, és ha úgy tetszik, ez a rosszabb eset: nagyon nem értik, hogy mi a kritikák lényege. Ezek a kritikák, például az Európai Unióban megfogalmazott kritika nem arra vonatkozik, hogy az Európai Unió jogának érvényesítésével kapcsolatban mi a helyzet Magyarországon. Ez, azt gondolom, hogy önmagában meglehetősen mellékes kérdés, ha az ügy egészét nézzük.

A választóvonal egy demokratikus jogállam és mondjuk azt, hogy egy centralizált demokrácia között, egy tekintélyelvű állam között ebben a kérdésben éppen ott húzódik, hogy akkor, amikor valaki a jogát érvényesíteni óhajtja egy bíróságon vagy valakivel szemben vádat emelnek, valakinek egy szabálysértési vagy közigazgatási ügyét bírálja el egy bíróság, akkor biztos lehet-e abban az a valaki - legyen az egy állampolgár, idegen állampolgár avagy egy gazdálkodó szervezet -, hogy a bíró kijelölése kizárólag objektív szempontok alapján dől el.

Ha biztos lehetek abban, hogy az a kérdés, hogy a peres ügyemet vagy a büntető-, szabálysértési, közigazgatási ügyet, ahol érdekelt vagyok, olyan bíró látja el, akinek a kijelölésére a szubjektív szempontokra vak eljárási szabályok alapján kerül sor, akkor jó okkal bízhatok is abban, hogy az egyéb alkotmányos garanciák mellett ez a bíró kizárólag a jog alapján fog ítélkezni.

Ha és amennyiben arról van szó, hogy amikor az állampolgár ügye bíróság elé kerül, és történetesen áthelyezik a fővárosból Csongrád megyébe az ügyét, akkor nem feltétlenül van tisztában azzal, hogy milyen objektív szempontok alapján került át az ügye, szemben az általános eljárásjogi szabályokkal Budapestről Csongrád megyébe vagy Budapestről mondjuk, Zala megyébe, akkor sajnos nem lehet csodálkozni azon, ha kétely merül fel azzal kapcsolatban, hogy azok a szubjektív okok, amelyek az ügyáthelyezésről döntő személyt vagy fórumot vezetik, adott esetben mintegy megelőzik az ítéletet. Innentől kezdve viszont aligha lehet azon is csodálkozni, hogy a magyar polgárok vagy éppen a Magyarország számára tükröt tartó nemzetközi szervezet, aminek Magyarország tagállama, kételyeket fogalmaz meg a magyar igazságszolgáltatás függetlenségével, pártatlanságával kapcsolatban.

Tisztelt Államtitkár Úr! Már az első alkalommal, amikor önök idehozták a bírói szervezeti törvény módosítását, úgy csináltak - illetve főként Répássy államtitkár úr -, mintha a bíróságok függetlensége vagy a bírák pártatlanságába vetett hit pusztán arról szólna, hogy adott bíró tisztességében kételkedünk-e vagy sem. Nem erről van szó.

Az első viták kapcsán is, vagy amikor Handó Tünde személye először fölmerült mint az OBH elnöke, elmondtam, hogy például Handó Tünde munkaügyi bíró pártatlanságával, felkészültségével kapcsolatban nekem személy szerint mint eljáró ügyvédnek semmiféle kételyem nincsen. Viszont egészen más kérdés az, hogy akkor, amikor nem tudom azt kizárni, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnöke kizárólag objektív mércék alapján helyez el egy ügyet egyik bíróságról a másikra, hogy akkor, amikor nem személytől és politikai szempontokból független objektív tényezők azok, amelyek döntenek arról, hogy egy embernek, egy gazdálkodó szervezetnek az ügyét milyen bírói fórum látja el, akkor egyszerűen nincs garanciám arra, hogy valóban az ügyemet pártatlanul fogják elbírálni.

Államtitkár úr, az a helyzet, hogy egy jogállamban nem becsszóra kell elhinni azt, hogy egy ügyet egy fórum pártatlanul, elfogulatlanul bírál el. Egy jogállamban a szabályok, az objektív szabályok azok, amik garanciát adnak minden jogkereső polgár és minden jogkereső gazdálkodó szervezet számára, hogy az ügyét valóban pártatlanul, elfogulatlanul, részrehajlás-mentesen bírálják el. És ahhoz, hogy az pártatlan, elfogulatlan bíráskodás érvényesüljön egy jogállamban, ahhoz az első lépcsőfok az, hogy az ügykiosztás, az ügyleosztás rendszeréhez egész egyszerűen ne tudjanak hozzáférni szubjektív, ha úgy tetszik, politikai szempontok.

A Lehet Más a Politika pontosan azzal kapcsolatban terjesztett elő módosító javaslatot, hogy kizárólag a leterheltség objektív mérőszámai alapján lehessen ügyeket elhelyezni egy bíróságról, és kizárólag a leterheltség objektív mérőszámai alapján lehessen egy bíróság úgymond donorbíróság, tehát kaphasson meg máshonnan ügyeket. Mi azt mondtuk, hogy egyrészt folyamatban lévő ügyeket ne lehessen áthelyezni. Ha tehát úgy látja az OBH, hogy mondjuk, a Pesti Központi Kerületi Bíróságnak túlságosan nagy a leterheltsége, vagy a Fővárosi Törvényszéknek egy ügyszakon túlságosan nagy a leterheltsége, akkor ha egy ilyen áthelyező határozatot hoz, ez a még be nem érkezett, még ki nem szignált ügyekre vonatkozhasson csak, másrészt pedig a leterheltséget objektíve igazságügyi statisztikából kiinduló mérőszámokhoz lehessen igazítani.

Mi azt mondtuk, hogy ha a leterheltség meghaladja az országos átlag 120 százalékát, akkor lehessen ilyen áthelyező határozatokat hozni, illetve olyan bírósághoz lehessen áttenni ügyeket, ahol nem éri el az országos átlag 80 százalékát a leterheltség. Az a helyzet, hogy ha ezeket az objektív mércéket elfogadnák, tehát hogy kizárólag igazságügyi statisztikai mérőszámokhoz lehessen igazítani az áthelyezést egyik bíróságról a másikra, illetve elfogadnák azt, hogy már folyamatban lévő ügyekkel kapcsolatban ne lehessen áthelyező döntést hozni, akkor valóban mindenki csak egy dologra gondolhatna, hogy önöket kizárólag a pergazdaságossági szempontok vezetik.

Amíg viszont bármilyen kiskapu van arra, hogy az OBH elnöke vagy a döntésben közreműködő bírói tanács bármilyen szubjektív, objektív érvekkel alá nem támasztható szempontok alapján dönt áthelyezésekről, amikor folyamatban levő ügyeket is adott esetben akár szubjektív szempontok alapján lehet terelgetni egyik bíróságról a másikra, akkor bizony az a helyzet, hogy okkal lehet kételkedni általánosságban - nem a konkrét bíró szintjén, általánosságban - a magyar igazságszolgáltatás függetlenségét, pártatlanságát illetően.

Éppen ezért az a helyzet, hogy az a módosító javaslat, amit az államtitkár urak, illetve miniszter úr előterjesztett, köszönő viszonyban sincsen azokkal a kritikákkal, amiket elsősorban belföldön, de egyébként külföldön is megfogalmaztak. A probléma szempontjából tökéletesen lényegtelen az, hogy egy folyamatban lévő üggyel kapcsolatban fölmerül-e egy uniós kötelező jogi aktus avagy sem. Ez egy mellébeszélés, államtitkár úr, megkerülése a valódi problémának, és újra csak azt húzza alá, hogy az Orbán-kormány kizárólag csak az erőből ért. Önökre helyeződik egy külföldi nyomás. Tessék-lássék módon, a lényeget megkerülve, az ellenzéki kritikákat meg sem hallgatva csinálnak egy elterelő hadműveletet.

Ez a módosító javaslat semmit nem old meg a problémából, fönntartja a bizalmatlanságot, fönntartja a bizalmatlanságot az igazságszolgáltatás teljes szervezetrendszerével szemben minden olyan esetben, amikor ügyáthelyezésekről döntenek a későbbiekben.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)