Felszólalás adatai

DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A '95. évi XCII., a takarmányokról szóló törvény gyakorlatilag az új törvény érvénybe léptével teljesen érvényét fogja veszteni. Föltesszük a kérdést, hogy miért van szükség új törvényre.

Ha egy politikust kérdeznénk meg, aki most az Európai Unió felé közeledve válaszolna, akkor nagyon egyszerű: azért, mert 1991. december 16-án aláírtuk az Európai Megállapodást, azért, mert a '94. évi I. törvény 3. §-a szerint ezt előírtuk saját magunknak, és azért, mert az Európai Közösségek jogszabályrendszerét át kell vennünk, vagy legalábbis részben át kell vennünk. Azt hiszem, hogy ez nagyon politikus válasz, és a politikus csillagos ötöst kapna, azonban a törvényjavaslat lényege nem ez.

A törvényjavaslat lényege az - és ezt nagyon fontosnak tartom kifejteni -, hogy itt az élelmiszer-biztonságról van szó, a mi saját személyes érdekünkről, és ehhez nem elsősorban külföldi központoknak a központi irányításait kell figyelembe vennünk, mint amire a történelem során volt példa. Ha ezt így tálalnánk, akkor előbb-utóbb arra a megállapításra jutnánk, hogy csöbörből vödörbe estünk, mert most Brüsszelből diktálják majd, hogy nekünk mit kell szeretni és mit kell elfogadni. Azt hiszem, a szemléletváltozásban épp az a lényeg, hogy olyan dologról van szó, amely nevezetesen a mi személyes érdekünk is. Miről van szó?

Amint képviselőtársaim is említették, az élelmiszer-biztonságról, a food safety-ről van szó, amikor is a nyugati országokban már manapság is gyakorlat az, hogy az istállótól a fogyasztó asztaláig figyelemmel kísérik, nyomon követik az elkészült állati eredetű élelmiszert, és itt bizony a környezeti tényezőknek a termelés helyén történő behatásait is vizsgálni kell.

Az állati szervezet környezetében több környezeti faktor szerepel, és két jelentős tényező az, ami befolyásolja a termelés során: az egyik a tartási körülmények, a másik pedig a takarmányozási körülmények. Itt két láncsorról lehet beszélni: az egyik a növény-állat-ember láncsor, a másik pedig az állat-állat-ember láncsor. A táplálkozási láncokat logikailag végigkövetve láthatjuk azt, hogy az a növényből állatba jutó, jutható, esetleg káros anyag, hormontartalmú anyag vagy egyéb toxikus anyag bizony töredék mértékben bejutva is károsodást okozhat az emberben. Ugyanakkor az állat-állat-ember láncsornál is - pont az előbb említették -, a BSE kóroktanának vizsgálatánál jöttek rá, amikor is a tudomány álláspontja szerint Angliában nem kellően hőkezelt, elhullott juhokból készült húsliszttel takarmányoztak szarvasmarhákat, és a szarvasmarhákon jó időeltolódással jelentek meg a BSE tünetei, és hogy a tudomány legújabb megállapításai szerint ennél a betegségnél, melyet a prion okoz, a prion több állatfajnak, több speciesnek a barrierjét áttöri, ami azt jelenti, hogy átment a juhból a szarvasmarhába.

(21.10)

A tudomány jelenlegi álláspontja szerint nem lehet kizárni azt, hogy a Kreutzfeld-Jacob-szindróma úgynevezett iuvenilis formáját ugyanaz a prion okozza, mint amely a BSE betegséget. Tehát ez egy figyelmeztető jel arra, hogy ennek a takarmányláncsornak, amelyet az előbb felsoroltam, igenis minden fázisát figyelemmel kísérjük.

Az első láncszem tehát, amit jelen esetben vizsgálunk, a növény-állat, és majd az állat-ember. Ebben a vonatkozásban ez a törvényjavaslat gyakorlatilag erről szól, hogy a takarmány-előállítás, -tárolás, -forgalmazás területén melyek lehetnek azok a hibalehetőségek, amelyeket egyrészt jogszabályi, tehát törvényi szabályozással és végrehajtási rendeletekkel ki lehet zárni, másrészt pedig ezeknek az ellenőrzését - egyrészt a laboratóriumi háttérrel, másrészt a hatósági államigazgatási apparátussal - végre lehet hajtani.

Véleményünk szerint a takarmány-előállító üzemek üzembe állításakor nemcsak a működési engedélyek kiadását kellene engedélyeztetni, hanem már a létesítéshez is egy hatósági engedélyeztetési eljárás kellene. Ezt, a saját szakmámból kiindulva, elsősorban a járványtani, állat-egészségügyi okok tennék szükségessé. A törvényben szerepelnek azok az utalások, melyek kapcsán a továbbiakban végrehajtási rendeletek várhatók, ugyanis ez a törvény valóban kerettörvény, nagyon jó szakmai törvény, nagyon jó kerettörvény, amit bizony nagyon sok részletre kiterjedő végrehajtási rendelettel lehet igazán teljessé tenni.

A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, valamint a gazdasági miniszter együttes rendelete várhatóan a takarmány-előállítás, -forgalmazás, -felhasználás, az export, az import, az országon való átszállítás, a csomagolás megjelölése, illetve a vizsgálatok feltételeinek az előírásával fog foglalkozni. Az FVM és az Egészségügyi Minisztérium együttes rendelete pedig a megengedettnél több nemkívánatos anyagot tartalmazó takarmányok további felhasználásának az ellenőrzését, a takarmány-ellenőrzés, -vizsgálat teljes rendjét, a kódex kiadását s a többit fogja rendezni. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, valamint a Pénzügyminisztérium együttesen a takarmány behozatalát, kivitelét, átszállítását és ennek az egész ellenőrzési folyamatát fogja előírni. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, valamint a Pénzügyminisztérium az engedélyeztetési és ellenőrzési eljárások díjtételeit fogja meghatározni. Külön rendeletben szabályozódnak a gyártmánylapok, melyek jelentősége az, hogy a gyártmánylapok megléte után tételesen lehet ellenőrizni azt, hogy azok a beltartalmi értékek, amelyeket előírtak, a valóságban is megvannak-e.

Csak engedéllyel lehet tehát engedélyezett alapanyagot, adalékanyagot felhasználni, és ez alapján lehet ellenőrizni. Mindez mire szolgál? Mindez arra szolgál, hogy a törvény és az ennek a végrehajtására létrehozott rendeletek betartását az ellenőrzés szempontjából rendelkezésre álló laboratóriumi hálózat és hatósági apparátus a lehető legprecízebben ellenőrizze; tehát a feladat megvan, s ennek a pénzügyi feltételei is meglesznek. Mindez azt szolgálja, hogy kialakuljon a minél nagyobb bizalom a hatóságban, az ellenőrzési rendszerben, az ipari takarmányt felhasználóban, hogy az az előállított takarmány, amelyet ő megvásárol, valóban azokat a beltartalmi értékeket tartalmazza, másrészt nem tartalmaz-e egyéb káros, toxikus s a többi anyagot, tehát mindenképpen ezerszázalékos biztonságban kell hogy legyen. De a legfontosabb az, hogy az állati terméket fogyasztó ember, tehát mi, fogyasztók legyünk maximális biztonságban, és ez a biztonság ne csak egy szűk rétegre, hanem az összes fogyasztóra vonatkozzon; és a fogyasztóban kiépüljön az a bizalom, hogy ez a rendszer hibátlanul, olajozottan, a fogaskerekek egymásba kapcsolódásával működjön.

Felmerül a törvénytervezet végén a különféle szintű, első és másodfokon eljáró hatóságok rendszere - itt a rendszer azért egy kicsit nehezen átlátható. Kétségtelenül értékelendő az az igyekezet, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium másodfokú hatóságként minél kevesebbszer szerepeljen; elsőfokú hatóságként az OMMI, illetve az Állat-egészségügyi Állomás szerepel. Ugyanakkor van egy kis kavar a rendszerben, mert az egyik esetben az ÁOGYTI az elsőfokú eljárásban résztvevőként szerepel, a második esetben pedig másodfokú hatóságként szerepel. Tehát ez az igyekezet a magyar megoldásban nem igazán csiszolódott ki; kíváncsi lennék arra, hogy a fejlett ipari országokban ezt hogy oldják meg.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)