Felszólalás adatai

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Országgyűlés! Még ha helyenként túlzó is, de alapvetően jó szándékú a Fidesz-kormány elmúlt három évet értékelő gazdasági elemzése. A gazdasági teljesítmények javuló bázisán a családi támogatások bővültek. Kár, hogy a mezőgazdaságot nem Fidesz-politikusok irányították.

Tény ugyanakkor, hogy a dinamikus gazdasági növekedés nem saját bázisú. A kormány szerepe mind kisebb a gazdasági folyamatokra. Mindez az 1988-ban elindított gazdasági rendszerváltozás koncepciótlanságára és a magyar érdekeket sértő vitelére vezethető vissza. Ennek következtében megemelkedett az ország gazdasági kiszolgáltatottsága, az államháztartási, külkereskedelmi és fizetési mérlegekben pedig a hiány, a deficit folyamatosan emelkedik.

1988-ról 2001-re a Magyar Köztársaság bruttó finanszírozási igénye 1100 milliárd forinttal emelkedett. Fontos ugyanakkor, hogy a gazdasági szektorban a Fidesz-kormány egy 13 éve adott gazdasági filozófia keretei között vitte tovább a gazdaságpolitikát, azonban új elemeket hozott be a gazdasági növekedés fenntartása érdekében. Az MSZP-SZDSZ-kormányzás gazdasági kilátástalanságából, a befagyasztott hazai vállalkozói lehetőségekből a Fidesz mégiscsak megtalálta a kiutat. Képletesen szólva a Fidesz-kormány megolvasztotta a jeget, de a víz felmelegítésére, a családok helyzetének stabilizálására, a hazai vállalkozások felpezsdítésére, kiszámítható fejlődésére azonban még nem került sor.

A Széchenyi-terv, amely kiváló gazdasági stratégiai felismerés, még ha nincs is minden rendben vele, az ezredforduló Magyarországán mégiscsak olyan lehetőséget kínál, amelyből a hazai vállalkozások is bővülhetnek, növekedhetnek. Az eltelt három és fél évben kézzelfogható gazdaságpolitikai döntés a kormány részéről a Széchenyi Nemzeti Fejlesztési Terv bevezetése volt. A kedvező tendenciák fenntartása folyamatos figyelmet igényel, ezért a kormányprogramban lefektetett társadalmi célok megvalósítása érdekében az államnak szerepet kell vállalnia a gazdaságpolitika alakításában - fogalmaz a Széchenyi-terv preambuluma. Nyilvánvaló azonban, hogy 2000-2001-re a külső erőforrás-vezérelt magyar gazdasági növekedés lelassult, és növekvő pénzügyi egyensúlytalanságok jelentkeznek a költségvetésben és a külgazdasági mérlegekben. A külső felvevőpiacok lanyhulása a belső erőforrások fokozottabb előtérbe kerülését válthatja ki a jelenlegi gazdasági környezetben, amely a belső vállalkozások szerepét is felértékeli.

A bruttó hazaitermék-előállítás komponensei is alapvetően átértékelődnek az ezredfordulón. A nettó export hozzájárulása a bruttó hazaitermék-növekedéshez 2001-ben a Nemzeti Bank prognózisai szerint várhatóan mínusz 0,7 százalék lesz a 2000. évi pozitív 1,1 százalékhoz képest. A külső piacok pozitív gazdasági növekedésére gyakorolt felhúzó hatásának csökkenésével a kormány a kritikus szintre süllyedt állóeszköz-felhalmozás és a belföldi felhasználás növelésére összpontosít. A Széchenyi-terv olyan területre irányul, amelynek ösztönzése láncreakciókat indíthat meg a nemzetgazdaságban, amelyek maguk után húzzák a hozzájuk kapcsolódó ágazatokat, így megsokszorozzák a befektetések hasznát. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a Széchenyi Nemzeti Fejlesztési Terv körül minden rendben volna.

Alapvető kritérium, hogy a Széchenyi Nemzeti Fejlesztési Tervből minél több forrás fordítódjon a hazai belföldi tulajdonosi háttérrel működő vállalkozások megkésett állami támogatására. A nyár folyamán többször is kritizáltam a Széchenyi Nemzeti Fejlesztési Tervnek azt a gyakorlatát, miszerint a hazai vállalkozáserősítő programokból 80 százalékban nem eredetien hazai belföldi tulajdonosi körrel működő gazdasági társaságok részesednek, hanem külföldiek. Az állami pénzforrások felhasználásával folyósított vállalkozáserősítő támogatások 80 százaléka olyan külföldi tulajdonosi háttérrel rendelkező cégekhez került, amelyeknek tőkeerős, a magyar állam költségvetésénél is erősebb pénzügyi háttere van. A General Electric, a VAW alumíniumtechnika, a Sony Hungária, a Samsung elektronika, a Nokia Kft. még ha Magyarországon működnek is, alapvetően azonban ezek nem magyar tulajdonosi háttérrel működő vállalkozások.

Tisztelt Kormány! Tisztelt Parlament! Az elmúlt hónapokban azonban, végiggondolva ezeket a folyamatokat, látható az is, hogy a magyarországi tőkepiac jelentősen visszaesett, a tőzsde haldoklik, mind kevesebb tőkeberuházás érkezik be az országba. Itt a kormány, amikor külföldi tulajdonosi háttérrel működő vállalkozásokat támogat, meg kell mondanom, úgy látom néhány hónap elteltével, hogy kényszerpályán van. Kényszerpályán van a kormány, mert sajnos olyan belföldi vállalkozói háttér, akik a kieső nemzetközi nagyvállalatokat, a Magyarországról kivonuló nemzetközi nagyvállalatokat helyettesíthetnék, sajnos nem áll rendelkezésre. Ám meg kell találni azokat a lehetőségeket, azokat a forrásokat, amelyekkel a hazai vállalkozói szektor erősítése tartósan, kiszámíthatóan bekövetkezik. Első körben, még ha ez a bedolgozói szektor, a bedolgozói részarány növekedésével jár is, azonban mindenképpen a saját bázisú nemzetgazdasági fejlődésnek a saját belföldi tulajdonban lévő vállalkozások lehetnek a tartós alapjai.

Veszélyeket rejt magában ugyanakkor a Széchenyi Nemzeti Fejlesztési Tervből finanszírozott termálvíz-létesítmények fejlesztése is, amennyiben a külgazdasági és fizetési mérlegek reálgazdasági tételeinek növekvő hiányát a kormány kizárólag a szolgáltatások, illetve a turizmus devizabevételeinek extenzív felfuttatásával kívánja ellensúlyozni. A nemzetközi nagyvállalatok növekvő importforgalmát a fizetési mérleg reálgazdasági tranzakcióinak részmérlegén belül, a magyar kis- és középvállalkozások bedolgozói részarányának növelésével, ezt elősegítendő adókedvezményekkel való serkentésével célszerű ellensúlyozni, nem pedig a természeti erőforrásoknak az extenzív, kizsaroló jellegű, sőt a későbbi magánosítás folyamatainak is lehetőséget biztosító kezelésével.

Ugyanakkor az is tisztán látszik, hogy a kormánynak át kell gondolni, felül kell vizsgálni az elmúlt hónapokban tett azon döntéseit, miszerint az európai uniós csatlakozási folyamatban olyan fejezeteket zárt le, mint a IV., a tőke szabad áramlása fejezet, ahol a magyar vállalkozói, a belső tulajdonosi háttérrel működő vállalkozásoknak a fokozott piaci versenybe helyezését hozta előtérbe. Itt nem másról van szó, mint hogy az állami támogatásoknak, az önkormányzatok által adható adókedvezményeknek a fokozatos, lassú megszüntetését fogadta el azzal a kormány, hogy az Európai Unióval folytatott tárgyalásokban az idevonatkozó fejezeteket aláírta. Ez hiba volt. Egyszerre nem lehet szolgálni gazdasági-társadalmi fejlettségünk jelenlegi szintjén az Európai Unió érdekeit és a hazai vállalkozások érdekeit. Ameddig nekünk az Európai Unió teljes jogú tagsága nem adott, az Európai Unió normatív költségvetési támogatási lehetőségei a részünkre nem nyíltak meg, addig nekünk alapvetően a magyar nemzeti érdekek mezsgyéjén kell a gazdaságpolitikát és a társadalompolitikát folytatni.

A kis- és középvállalkozói szektor és a hozzá kötődő családi egzisztenciák megtartása az elkövetkezendő évtizednek az egyik legnagyobb társadalmi kihívása lesz. Úgy vélekedünk erről a folyamatról, hogy az elkövetkezendő évtized, de mondhatnám azt is, hogy évszázad nem másról fog szólni, mint hogy a megtermelt értéktöbbletnek, az ipari vállalkozások, a pénzintézetek szintjén létrejövő nyereségnek a társadalmasítását, a közösségi célokra való szétosztását kell fokozni. Ez nem osztogatást jelent, nem a profitérdekek, a piacgazdaság intézményeinek a teljes mellőzését, azonban el kell érni azt, hogy a Magyarországon működő, nemzetközi tulajdonosi háttéradottságokkal rendelkező vállalkozások a magyarországi közkiadásokhoz, az államháztartás terheihez az anyagi erejükhöz mérten járuljanak hozzá.

(17.20)

Előbb kell megteremteni ezeknek a külföldi cégeknek a honosítását, és utána lehet szó arról, hogy milyen támogatásikedvezmény-lehetőségeket kaphassanak.

A hároméves kormányzati munka - amelynek egyfajta politikai és gazdasági értékelését tette meg a mai napon a MIÉP frakciója - természetesen számos további szempontot is felvet. Azonban ha a gazdaság vitelében, a gazdaságpolitika irányításában a jó szándék motiválja a kormányt, akkor ezek a folyamatok tovább erősödhetnek, tovább javulhatnak, végső soron a gazdasági folyamaton keresztül a társadalmi lehetőségek, a családok boldogulási életesélyei növekednek meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésül elmondanám, hogy minden egyes frakció szónokai egyfajta értékelést kívántak adni a kormány munkájáról. Rám jutott a tisztség, hogy ezt a MIÉP-frakció nevében megtegyem. Az értékelést szavakkal, mondatokkal, táblázatokkal is meg lehet tenni, én azonban egy érdemjegy-értékelést szeretnék mondani. Az előző kormánnyal is összevetve, a Fidesz-kormány gazdaságpolitikáját 4 alára értékeljük. 4 alára, ami annyit jelent, hogy még lehet javítani, van még egy fél éve a kormánynak. Ezt a fél évet arra kell használni, arra kell fordítani, hogy a belső erőforrásokat, a hazai közösségi fogyasztást, a beruházásokat, az állóeszköz-felhalmozást javítsák, és mindezek bázisán a magyar családok támogatása tovább bővüljön.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)