Felszólalás adatai

DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Nem tisztem, nem feladatom az, hogy ezt a vitát értékeljem. Voltak ennek a vitának összefogottabb részei és kevésbé összefogott részei, voltak tárgyszerűbb és kevésbé tárgyszerű elemei. Mindent összevetve én azt hiszem, hogy ennek ellenére ez nagyon hasznos és értékes vita volt.

Szó esett arról, Nagy Sándor frakcióvezető-helyettes úr jelezte, hogy a kormányoldalról nem hangzott el egyetlenegy önkritikai megjegyzés sem. A dolgot meg lehet fordítani: én nem hallottam ellenzéki oldalról a leghaloványabb elismerést sem. Mert hogyha téves az a feltételezés, hogy 1998-ig ebben az országban minden katasztrofálisan ment, majd '98 után egy ragyogó korszak következett, akkor talán az sem a leghelyesebb megközelítés, amelyik ennek a fordítottja, hogy tudniillik '98-ig '94-től számítva minden nagyszerűen ment, és '98 után következett egy katasztrófakorszak; katasztrófa a gazdaságpolitikában, katasztrófa a demokráciát és a jogállamiságot illetően, katasztrófa az egészségpolitikában, és így tovább, és így tovább.

Én, tisztelt Országgyűlés, nem ezt hallom. Én nap mint nap azt hallom, hogy Magyarország az egyik legfelkészültebb ország, sőt általában azt mondják, hogy a legfelkészültebb ország; mi ezt legtöbbször elhárítjuk, nem szeretjük ezt "a" legfelkészültebb ország megjelölést. Mi megelégszünk azzal, hogyha azt mondják, hogy "egyik" legfelkészültebb ország vagyunk, és ez azt jelenti, hogy egyike leszünk azoknak az országoknak, amelyek legelőször fognak az Európai Unióba belépni.

Én egy kérdést szeretnék föltenni, és annak a lényege az, valójában mi lehet az oka annak, hogy az elmúlt három esztendőben a nemzetközi kapcsolataink minden lényeges területén minőségi előrelépés következett be. Valójában ezt a kérdést én ma már részben megválaszoltam. A válasz az, hogy az előrelépés legfőbb tényezője az volt, hogy sikerült fenntartani és megerősíteni az egységes külpolitika mögötti alapvető nemzeti egyetértést. Ez után a vita után talán ez különösen hangzik, de mégis az a helyzet, hogy a részletkérdésekkel kapcsolatos éles viták ellenére a nemzeti konszenzus az alapkérdésekben fönnállott. Amit bizonyít az európai integrációs politikát támogató hatpárti nyilatkozat, a Magyar Állandó Értekezlet zárónyilatkozatának az aláírása, a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvény 92 százalékos parlamenti többséggel történő elfogadása, legutóbb pedig a nemzetközi terrorizmussal szembeni fellépésre vonatkozó parlamenti határozatok 94-95 százalékos többséggel történő elfogadása. És azt hiszem, hogy ez a lényeg.

Ez a lényeg, és ennek köszönhető az, hogy elérhető közelségbe kerültünk, az európai uniós tagság itt áll a küszöbön, a tárgyalások mennyiségileg nagyobb része mögöttünk van. Sokat vitatkoztunk az átmeneti mentesség iránti kérelmekről, kaptunk olyan szemrehányást, hogy túl sok ilyen kérelmet terjesztünk elő; aztán utóbb kaptunk olyan szemrehányást, hogy talán túl puhán tárgyalunk. Én ennek az utóbbi kifogásnak nagyon örültem, hiszen sokkal kedvezőbb az, hogyha a mindenkori kormány mindenkori ellenzéke erről az oldalról bírálja a kormányt, és nem azokkal ért egyet, akik az asztal másik oldalán ülnek, akik ellenérdekű felek.

A fölkészülés pedig folyik tovább, és ezt a fölkészülést 2002 végéig be fogjuk fejezni. A fölkészülésben történő előrehaladásunkat az Európai Bizottság éves jelentései rendre visszaigazolták, jelezték a lemaradásokat, jelezték a fogyatékosságokat, a hibákat. Ezeket mi minden alkalommal a lehető legkomolyabban vettük, meghoztuk és folyamatosan meghozzuk a szükséges intézkedéseket. Lesz egy európai integrációs vitanapunk is, mint ahogy korábban is volt, és ez is alkalmat nyújt majd arra, hogy ezeket a kérdéseket részletesebben megtárgyaljuk.

Szó esett arról, hogy minden való volt-e, megfelelt-e a valóságnak vagy sem, ami itt elhangzott. Egy észrevételt szeretnék tenni ebben az összefüggésben. Magyarország az autópálya-építés következtében egyetlenegy fillér támogatástól nem esett el; egyszerűen az történt, hogy az erre fordítható támogatást más célok támogatására fordítottuk és fordítjuk, lásd az ISPA-keret elosztását; és a SAPARD-ügynökség kétségkívül késlekedő (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - és itt egy kis önkritikát ha megenged elnök asszony - felállítása miatt sem estünk el egyetlen fillértől sem. Köszönöm szépen.