Felszólalás adatai

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Nincs itt Keller képviselőtársam, mert úgy látszik, azt a kevés időt, amit itt töltött, soknak tartotta, és elment, pedig érdemes lett volna neki mondanom, mert nem szívesen mondom a háta mögött: az Állami Számvevőszék négy éve tesz különböző megjegyzéseket e kormány zárszámadási törvényjavaslatairól, így az utóbbiról is, a 2005-ösről.

És akkor mi történt - teszem fel a kérdést -, mi változott az Állami Számvevőszék tanácsa, véleménye, javaslata kapcsán? Mélyen tisztelt hölgyek, urak, semmi nem változott.

És feltenném azt a kérdést is Keller képviselőtársamnak, bár nincs itt, feltehetném így költői kérdésképpen: az üvegzsebprogram, az üvegzsebtörvény csak a kormányra nem vonatkozik? Mégiscsak borzasztó, nem, tisztelt hölgyek, urak, miért van ez a program - vagy ez az államtitkárság megbukott? Mert valami olyan mélységbe került a dolog, hogy igazából jobb róla nem szólni? És fent sem kell tartani az ő beosztását?

Mélyen tisztelt hölgyek, urak, nincs bent kormánypárti képviselő, így csak az államtitkár úrnak tudom mondani, hogy védik a védhetetlent, magyarázzák a magyarázhatatlant. Államtitkár úr, számomra a Pénzügyminisztérium egy megbízható szakmai államigazgatási szerv volt, hosszú éveken keresztül. Mondhatnám azt is, hogy a fiskális szemlélet szimbóluma volt a pénzügyminiszter. Nos, ezt önök megdöntötték, ugyanis hiteltelenítették a szakmát, államtitkár úr, mint ahogy ön is próbál minket sokszor hitelteleníteni. És bocsásson meg, nem kívánom megbántani önt, mint ahogy ön megbánt minket, sokszor mondja azt, hogy: a tények nem érdekelnek, megdöbben a felkészületlenségünkön és ehhez hasonlókat. Államtitkár úr, azt szoktam ilyenkor mondani, ha az ember vezető, nagyobb alázattal próbáljon a kritikával szembenézni, pláne, hogyha néha igaz is. Próbálja megérteni azt, amit mondunk.

De süket fülekre talált hosszú éveken keresztül a mi javaslatunk. Lehet próbálkozni azzal, hogy minket hiteltelenítenek, és ön is, államtitkár úr, de önt minősíti ez a vélekedés, és nem minket, higgye meg! Mert a dolgok nincsenek jól, nagy baj van; nagy baj van, négy éve óriási baj van. Az az érzésem támad, hogy a Pénzügyminisztérium és önök is, a kormány, nem tudnak számolni. Nem tud számolni kormányzás közben. Hogy nem számol a választások előtt, azt még csak elfogadom. De hogy nem tud számolni kormányzás közben sem, ilyen irdatlan hiány keletkezik, és semmi sem jó a zárszámadási törvényjavaslatból...! Mert a zárszámadási törvényjavaslat, államtitkár úr, a kormány szándékai szerint - mert szándékolt - átláthatatlan és zavarosabb, mint a Hármas-Körös áradáskor, pedig az sem kutya, higgye meg! Ezt nem én mondom, az Állami Számvevőszék mondja, tévedés ne essék!

Ember legyen a talpán, aki átlát ezen a zűrzavaron. Semmi sem stimmel. Miért nem stimmel? Az a vélekedésem, és lehet, hogy javasolni is fogom, hogy auditáltatni kellene nemzetközi könyvvizsgálókkal a magyar államháztartás zárszámadási törvényjavaslatát. Ez nagyon fontos dolog lenne, mert én már nem hiszek önöknek. Már csak azért sem, mert mi nem azt mondjuk, hogy önök hazudtak. A miniszterelnökük mondta azt, hogy hazudtak, éjjel-nappal - ja, kifelejtette a nappalt -, reggel, este és éjszaka; a nappalt kifelejtette.

És tudja, még arra is gondoltam, hogy a felelősség is nyomon követhető legyen, mert itt, ebben az országban minden felelőtlenül mehet, felelőtlen ország. Én úgy gondolom, hogy szükség lenne a teljességi záradékra is, amit felelősséggel alá kellene írnia a miniszterelnöknek és a pénzügyminiszternek, hogy egyszer már érezze annak súlyát, amit elénk rak, hogy annak valódinak és igaznak kellene lennie.

Úgyhogy a hitelesség helyett a hiteltelenség - nemcsak itthon, nem előttünk, nem az ország közvéleménye előtt, a nemzetközi közvélemény előtt is hiteltelenek vagyunk, ezt szajkózzák az európai sajtóorgánumok -, és az átláthatóság helyett a zavarosság uralkodik. Nagy gond ez és nagy baj.

Jól elbabrálták és jól elbaltázták, mondja a miniszterelnök úr, nem ezekkel a szavakkal, hanem másként mondta, hogy elbaltázták, én most ezt nem merem kimondani, de a nemzetközi pénzügyi szakma véleménye is ez. Megáll az eszük a magyar pénzügyi gazdálkodáson, a magyar költségvetésen és mindazon, amit a kormány az elmúlt időkben csinált.

Nem kell ehhez tudományos fokozat, államtitkár úr! A nagyanyám azt mondta, hogy fiam, addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér - rém egyszerű bölcsesség! Nos, hát egy kormány nem tudja, hogy addig lehet nyújtózkodni, ameddig a takaró ér, hanem csak költekezik, felelőtlenül, és ráadásul még az ellenzékre próbálja hárítani, eltitkolva az adatokat, hogy képbe se kerüljünk?! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy szokták megcsinálni az állami költségvetést, azért változtatták meg, hogy még csak véletlenül se tudjuk összehasonlítani a táblákat. Aztán meg a statisztikáról jobb nem beszélni. Szóval mindent a kormányzati érdeknek, politikának alárendelni, én úgy gondolom, tisztességtelen.

Sőt azt is mondta a nagyanyám, hogy fiam, ha egyszer hopp van, utána kopp jön. Most kopp van, mégpedig Gyurcsány-csomag, egyes, kettes, hármas. (Pettkó András: Négyes.) Megmagyarázzam? Az egyes az adónövekedések, különböző elvonások és áremelések. A kettes számú a konvergenciaprogram, mert az nem arról szól, hogy mi felzárkózunk és megközelítjük Európa többi tagállamának pénzügyi és szakmai színvonalát - a csudát! Arról szól, hogyan tudunk rendet csinálni, honnan kell elvenni ahhoz, hogy egyáltalán valaha is megfeleljünk a maastrichti követelményeknek. Távol vagyunk, mint Makó Jeruzsálemtől, tisztelt hölgyek, urak, ez is valaminek a következménye. Minek a következménye? Annak, hogy négy éven keresztül, és ez 2005-re is jellemző volt, sosem mondtak igazat, és nem próbáltak számolni. Ki lehet engem oktatni, de én talán népi bölcsességgel is bölcsebb tudok lenni, mint ahogy ön elgondolja.

(20.40)

Szóval kormányozni, jól kormányozni tényleg nagyon nehéz. Rendet is tartani, amit az emberek szeretnek; és nem szeretik, ha hopp meg kopp van. Miért kell egy úton úgy közlekedni, hogy hol a jobb szélre, hol a bal szélre megyünk, és néha féket vetünk be? Ha valaki kitűz magának egy célt, akkor menjen előre. Szépen, megfontoltan, komótosan, mint a parasztember. És akkor nem kell mindenféle megszorítást csinálni, aminek még örülnünk is kéne Szabó képviselőtársam szerint. De hát én úgy gondolom, hogy ha ő szereti a megszorításokat, akkor lelke rajta, szorítgassa saját magát.

Szóval azzal, hogy jól kormányozni, be kell vallani, államtitkár úr - és ez lenne a szerénység és az alázat -, nem birkóztak meg. Nem tudtak megbirkózni sem egy költségvetési törvényjavaslattal, sem egy zárszámadási törvényjavaslattal. Ez nagy baj. Nagy baj! Nálunk, ha otthon valaki ezt így csinálná, hogy összevissza beszél és számol, és számolás nélkül költi a pénzt, én hót ziher megkérném, hogy szíveskedjék távozni.

A politikában arról szokás beszélni, hogy távozzon a miniszterelnök vagy a kormány. Ez teljesen normális követelmény. Úgyhogy én nem tudom, minek kell megfelelnünk a Házban és kinn a téren, de a téren most nem kell megfelelnünk; ott önöknek kéne megfelelni, hogy lemondanak. Tetszik tudni? Meg kéne felelni az emberek józan elvárásának, hogy ha valami jobb, akkor lépésről lépésre legyen jobb, és nem egyszer megszökkenünk, megugrándozunk, jobbra-balra kanyargunk, aztán majd visszafogjuk a dolgokat. Államtitkár úr, borzasztó dolog ez!

Mondok én önnek még más meglepő dolgot is - úgy gondolom, hogy nincs igazán tisztában a reális élet gondjaival. Beismerte a miniszterelnök úr is, hogy önök nem dolgoztak. Nem dolgoztak, márpedig tehették volna 2005-ben is. Ha valahol diszfunkció van, mint amit Keller úr is mondott, szabályozni kellett volna, ellenőrizni kellett volna, és rendbe kellett volna tenni. Nézze, én úgy gondolom, hogy a változás örök, és a változáshoz egy kormánynak is igazodnia kell. Igazodni kellett volna ahhoz, hogy beléptünk az Unióba, és igazodni kellett volna ahhoz az ígérethez, hogy szeretnénk, ha az eurót bevezethetnénk. Hát önök tényleg távol tették ezt a célt, és mindazzal, hogy nem tették meg azt, amit meg kell tenni. Ma kell meglépni azt, amit ma kell, és holnap, amit holnap, de nem összevissza. Szóval nem szabad az idővel versenyt futni, és különösen lemaradni nem, mert az a leszakadásunkat jelenti.

Aztán engem rettentően bosszant az, hogy egy kormány felelőtlen pénzgazdálkodása, költekezése adósságcsapdába kergeti az országot, és még ennek a nyomorult országnak az adósságszolgálatot is meg kell fizetni. Szóval minket az ág is húz. Nemcsak egy rossz kormányzással, a pénzhiánnyal és a kölcsönökkel, a hitelekkel, hanem a kamatszolgálatával is. Szegény embert az ág is húzza, úgyhogy maradunk, úgy látszik, szegények, és ez borzasztó, ez nem jó.

Az az igazság, hogy fölírtam magamnak: számolni sem tudnak. Ez a zárszámadásnál is bebizonyosodik, hiszen a tárcák sem tudtak sok helyütt számolni. Nagy baj. Nagy baj. És akkor hozzáteszem még mindazt, államtitkár úr, hogy eladtak, amit lehetett, kiárusítottak mindent, a családi ékszer is dobra került. Úgy gondolom, meg kellett volna tartani egy-két dolgot. Minket vádolnak azzal, hogy a repülőteret visszavettük, és önök 360 milliárddal többért adták el? Akkor csak nem volt jó és nem volt meggondolt akkortájt sem, Horn Gyula kormányában! Szóval lényeg az, hogy bizonyítványt állítottak ki magukról, adókat emeltek, járulékot emeltek, ami csak sanyargatást jelent, és visszaveti az egész országot. Nézze: ha valahol a pénzt visszafogja valaki, akkor kevesebbet vásárol. Ezt lehet amiatt is csinálni, mert nincsen pénze, és ezért költ kevesebbet, lehet azért is csinálni, mert különben túlköltekezett, és túl sok a hitele. Én úgy gondolom, helytelen dolog az, ha az ember erőn felül költekezik, hiszen az erőlködésnek tűnik, és az úgyis vissza fog ütni. Nagy baj, hiteltelen az egész és szavahihetetlen. Államtitkár úr, engem ez egyébként nagyon bosszant, azért, mert belekevernek engem is személy szerint. Én nem vagyok politikus, de a politikát is hiteltelenítik, és ez megint nem jó. Hiteltelenítik a kormányokat, és ez nem jó Magyarországon. Az emberek parlamentbe vetett hitét is aláásták.

Aztán hadd beszéljek még arról pár percben, hogy államtitkár úr, nem riogatok. Nem riogatok még talán a nyugdíjasok esetében sem, csak tudja, polgármester vagyok, és az én asztalomnál megjelenik számtalan állampolgár, és a számuk egyre növekszik, akik rendkívüli segélyt kérnek, akik rendkívüli gyermekvédelmi támogatást kérnek, akik temetési segélyt kérnek, akik lakbértámogatást kérnek és lakásfenntartási támogatást kérnek. Államtitkár úr, belelátok a nyomorba, belelátok abba, hogy 20-30 ezer forintból élnek emberek. Államtitkár úr, mikor élt ön 30-40 ezer forintból, amiből Békés megyében élnek emberek? Ehhez szintén alázat kellene! Nézze, az az igazság, hogy a nyugdíjasok - és őket sajnálom a legjobban, mert idősek, védtelenek - tényleg azokat a termékeket fogyasztják, amelyeknél önök mindenhol vagy adót, vagy árat emeltek. És ez lelketlenség. Egy kézzel adtak, s hárommal visszavesznek. Nem tudom, honnan van harmadik kezük! Nem a GDP-t fogyasztják, nem a svéd indexálást, nem az átlagot.

Nézze, államtitkár úr - ön a Statisztikai Hivatalban is dolgozott, ért hozzá -, az átlagok sok mindent elfednek. Vannak az országnak olyan régiói, például Dél-Alföld, ahol az emberek nagyon kevés jövedelemből, munkabérből és nagyon kevés nyugdíjból élnek. Ehhez több empátia kellene. Az ország jelentős részén, ahol az emberek nagyon kevésből élnek, nem lehet azt mondani, hogy riogatom őket, mert ezekben a kérelmekben, amelyek egyre sűrűsödnek, nagyon sok elesett embert és alacsony jövedelműt látok. Ez nem jut el az államtitkári székig! Ez nagy baj! De ha kívánja, ha megtartja a titkot, akkor hozok önnek száz aktát, és belenézhet. Amikor tüzelőre és gyógyszerre kérnek és temetésre kérnek segélyt, azért, mert nincsen pénzük. Amikor egy hónap után az önkormányzatnak kell eltemetni egy időst, mert senki nem tudja kifizetni a temetési költségeit. Amikor egy néni bejön hozzám - ezt elmondtam egyszer a parlamentben -, hogy Misikém, édes, bocsánat, polgármester úr, egyenesben vagyok; tíz évig gyűjtött a temetésére havi ezer forintot a nyugdíjából. Nem hiszem, hogy Magyarországon ma egy kormánynak olyan spórolást kéne támogatni, mint ez az idős néni, aki tíz évig tudja összegyűjteni a saját tisztességes temetésének költségeit.

Tehát azt mondom, hogy nagy baj van. Államtitkár úr, több alázat kéne hozzá, és nem minket kéne bántani és szekálni, hiszen önök kormányoznak, hanem rendet kéne tenni és dolgozni kellene, és őszintének kellene lenni, és ha tévedtek, akkor elnézést kellene kérni. Ha netántán tévedtem volna valamiben, akkor én most bocsánatot kérek előre is.

Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps az ellenzéki oldalon.)