Felszólalás adatai

UGHY ATTILA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen e késői órán a szót. Az alábbi filozofikus kérdéssel fordulnék önökhöz, ami úgy hangzik, hogy hol a határa egy város vagy városrész bevételmaximalizáló gazdaságpolitikájának. Meddig lehet elmenni egy önkormányzatnak, amikor a helyi ipart és az ebből származó adó- és járulékbevételt szem előtt tartva a lakó- és pihenőövezetek közvetlen közelében környezetbarátnak egyáltalán nem mondható ipari tevékenységet engedélyez, illetve ahhoz kapcsolódóan mi az a pillanat, amikor felülvizsgálva korábbi álláspontját, a kárt okozó céget, a tevékenységet megszüntetésre kellene köteleznie?

Akkor talán, amikor több száz ingatlantulajdonos tízesztendős kálváriája után petíciót nyújt be az önkormányzathoz, vagy talán akkor, amikor már a telephely közvetlen szomszédságában lévő temetőlátogatók kegyeleti érzéseit is sérti az az ipari tevékenység, amely azon az iparterületen folyik? Mikor lép közbe vagy léphet közbe a kormányzat? Akkor talán, amikor a II. világháborúban elesett német és magyar katonák földi maradványait az ipari terület bővítésével kapcsolatos építkezések folyamán markológéppel forgatják ki a földből, csontjaik pedig temetetlenül hevernek szanaszét?

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Az előbb felsorolt kérdések nem tudom, hány vidéki és fővárosi önkormányzatnál vetődnek fel, és azt sem tudom, hány önkormányzat oldotta fel, illetve meg az alábbi dilemmát, illetve kérdést. Én csak azt az egyet tudom, hogy választókörzetemben, Budapest XVIII. kerületében lassan tíz esztendeje létezik ez a probléma.

A rendszerváltás előtt e csekély forgalmat lebonyolító szocialista ipari szövetkezet a kilencvenes években privatizálásra került, az új tulajdonos az értékes ingatlanon vámszabad területet hozott létre saját high-tech iparágának támogatására. Ettől kezdve az igen értékes, de csak a kertvárosi szűk utcákon keresztül megközelíthető ingatlan tulajdonosai és a környék lakói között állandósultak a konfliktusok.

A felületkezelt, a 8 méter szélességet sem elérő utcácskákon pöfögnek a kamionok, manőverező tíztonnás kamionok folyamatosan kidöntik a villanyoszlopokat, az utcai gyümölcsfákat, a rezgéstől pedig megrepednek a házak falai. A vámolásra váró hatalmas kamionok, teherautók, parkolóhely híján a családi házak ablakaitól fél-egy méterre parkolnak, ünnepnapot, vasárnapot nem kímélve.

Ráadásul a telephely üzemeltetői és tulajdonosai a szomszédságukban lévő temető mint speciális kegyeleti hely közelségét sem veszik figyelembe tevékenységük tervezésénél, és azt hiszem, ezzel még több embernek okoznak egyre nagyobb kellemetlenséget. Végül pedig nem veszik figyelembe azokat a nemzetközi szerződéseket sem, amelyek alapján a második világháború alatt elesett katonák földi maradványait tisztességes módon kellene kiemelni a földből és végső nyughelyükre elszállítani.

Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőház! Jól tudom, hogy ennyi információ alapján nagyon nehéz ebben a konkrét ügyben állást foglalni, de én nem is ezt kívánom itt, a tisztelt Ház plénuma előtt. Viszont a konkrét ügy alapján szeretném felhívni a figyelmet az egész jelenségre, és annak az általános, az ország bármely pontjára behelyettesíthető elemeire, és a kérdésre, hogy ha egy önkormányzat a fentihez hasonló esetekben a vállalkozók pártjára áll a lakók ellenében, a lakóknak csak a bíróság marad az alkotmányban biztosított jogaik érvényre juttatására - vagy létezik egyéb eszköz is?

Köszönöm, hogy ezen a kései órán meghallgatták ezt a problémát, illetve engem. (Taps a Fidesz soraiban.)