Felszólalás adatai

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Én ebben a vitaszakaszban két témakört emelek ki az általam benyújtott több módosító indítvány közül. Az egyik, amellyel kapcsolatban nagyon szomorúan tapasztaltam, hogy egyetlen bizottságban sem kapott támogatást, az 52. ajánlási pont. Az elnök úr már megfeddett bennünket azért, hogy ne olvassunk fel részeket szó szerint, ezért megpróbálom csak körülírni.

Kedves Képviselőtársaim! Tisztelettel kérem, hogy nézzék meg a 49/B. § (1) bekezdését. A vicclapokba illő megfogalmazás van ebben a törvényjavaslatban arra vonatkozóan... (Közbeszólásra reagálva:) 94/B. § (1) bekezdése, az 52. ajánlási pont. (Babák Mihály: 49-et mondott!) Elnézést kérek, nyelvbotlás volt.

Arról van szó ebben a paragrafusban, hogy amennyiben a munkáltató csoportos létszámcsökkentésre szánja el magát, milyen magatartást kell folytatni. Azt gondolom, és tudom, hogy ebből nagy vita lesz, ebben a paragrafusban tökéletesen tükröződik a jelenlegi kormánynak a kormányzási stílusa, magatartása, ahogy viszonyul az egész érdekegyeztetési folyamathoz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt a javaslat úgy szól, hogy amennyiben a munkáltató csoportos leépítést akar végrehajtani, nem kell mást tennie, mint a képviselettel rendelkező szakszervezettel vagy a munkavállalók képviselőiből létrehozott bizottsággal konzultációt kezdeményezni - ennyi. (Hegyi Gyula: 15...) A napokról most nem vitatkozom, az már önmagában komolytalan, de ha a napokat elmondom, akkor arról vitatkozunk, holott sokkal súlyosabb az, hogy megkezdhet egy konzultációt, amit csak addig kell folytatni, amíg meghozza a döntést. Tehát egy teljesen parttalan, komolytalan dologgá teszi. Itt el lehet mondani, úgy, ahogy az eddigi vitában mondtuk, hogy szabályozva van, keretszabály van, de valójában semmi nem kötelezi a munkáltatót arra, hogy az a megkezdett konzultáció... - a törvény alapján hiszem, hogy mindenki jogkövető magatartást folytat és megkezdi ezt a konzultációt -, hogy ebben el kell jutni valamilyen állapotig és azt az állapotot rögzíteni kell, azt gondolom, enélkül a munka törvénykönyve módosítását elfogadni egyszerűen nem lehet.

(22.20)

Én tisztelettel kérem önöket, még egyszer gondolják végig! A 15 nap is nyilván azért 15 nap, mert nem is akarták, szándékukban sincs, még az egészen távoli jövőben sem, hogy itt valaha egyszer megegyezésre sor kerül. Nem. Kezdje meg, ki lehet pipálni - utána dönthet, amit akar.

Önök így viszonyulnak az egész érdekegyeztetési folyamathoz! Hiába csóválja a fejét, képviselő úr, sajnos nem egy éve, most már hosszú ideje ezt tapasztaljuk, ez így működik. Ezért kérem önöket, mérlegeljék még egyszer, hogy akár kapcsolódó módosító indítvánnyal, de tényleg tegyük olyanná ezt a paragrafust vagy ennek a paragrafusnak ezt a bekezdését, amely alkalmassá teszi arra, hogy működjön a munkáltató és a munkavállaló közti viszonyban.

Tisztelettel ajánlom még az önök figyelmébe hasonlóan az 54., 56., 57. indítványt, ami ezzel összefügg, szintén az időpontokról van szó és az írásbeliségről. Én azt gondolom, igenis elő kell írni, hogy vagy valamilyen megállapodás legyen, de ha nincs, akkor is azt írásban kelljen rögzíteni, hogy később valamilyen nyoma legyen annak, mi történt a döntést megelőzően.

A 67-est egy fél mondattal szeretném mindössze elintézni, elnök úr: én azt gondolom, a kirendelés jogintézményénél is célszerű a munkatörvénykönyvben egy egészen konkrét határnapot meghatározni. Lehet, hogy az, amit én javaslok, vitatható, de azt gondolom, itt is korlátot kell fölállítani, hogy mi az, amilyen időtartamig a kirendelés megtörténhet.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)