Felszólalás adatai

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Mondandómat egy személyes élménnyel kezdeném. Amikor a Külügyminisztériumban dolgoztam, felkeresett egyszer az üzbég számvevőszék küldöttsége. Elmondták, hogy korábban a rokon nyelvű Törökországban igyekeztek tapasztalatokat gyűjteni a rendszerváltozás közepette végzendő munkájukhoz, majd ezután jöttek Magyarországra. A régóta a világ nyugati feléhez tartozó török testvéreik alig értették az ő kérdéseiket, és nem tudtak választ adni a szovjet rendszer lebontásakor felmerülő problémákra. Ezért lelkesülten mondtak köszönetet rajtam keresztül Magyarországnak, mert itteni útjukon azt tapasztalták, hogy mi értjük az átalakulás kérdéseit. Azóta számos ízben tapasztaltam, hogy főleg a Kárpát-medencében és az azt körülölelő térségben milyen elismerés kíséri Magyarországnak a rendszer átalakításában elért sikereit. Örömmel vesznek minden tapasztalatot, és az is tanulságos a számukra, ha az átalakulások buktatóiról kapnak szakszerű elemzést.

Tudjuk, hogy az átalakulás idején nálunk is megjelentek a nagy segélyprogramok keretében nyugati szakértői cégek, egyetemi kutatók és civil szervezetek. Legutóbb a stabilitási paktum munkájában volt tapasztalható a felfokozott érdeklődés Magyarország tapasztalatai és segítsége iránt. A magyar politikai pártok nemzetközi ügyekkel foglalkozó politikusai pedig folyamatosan tapasztalhatják a felénk megnyilvánuló érdeklődést, különösen olyan területeken, ahol többletinformációkkal rendelkezünk nyugati kollégáinkkal szemben is. Ilyen területek például az önkormányzatiság, annak rendszerkérdései, kapcsolatai a gazdasági élettel és az önszerveződő civil szférával; ilyen a közigazgatási reform, a bankszektor kiépülése; ilyen volt korábban, de még most sem lefutott téma a privatizáció.

Az igény tehát megvan; a kielégítését viszont, úgy érzem, lehetne szervezettebbé tenni. Hiszen a magyarországi kis- és középvállalkozások, a kutatóintézetek aligha férnek hozzá nemzetközi szervezetek vagy éppen az érintett államok technikai segélyakcióihoz. Ez a terület ígéretes, államilag vezérelt területté tehető, ha valahol felmérik a támogatandó országok szükségleteit, és a külkereskedelmi, külügyi és a gazdaságfejlesztésben érintett szerveknél létezik egy olyan erre vonatkozó jegyzék, amelyből akár pályáztatással is kiválaszthatók a szolgáltatók. Az ilyen tevékenység fontos lehet a kialakuló kapcsolati tőkét tekintve, és országunk vonzó arculatát is erősítené. Különösen vonatkozik ez azokra az országokra, amelyekkel történelmileg kialakult kapcsolataink nem problémamentesek.

Kérdésem tehát az, megvalósíthatónak látja-e a kormány és az államtitkár úr egy ilyen tevékenység összehangolását, tárcaközi szintre emelését, a megfelelő adatbázis kiépítése, kezelő szervezetének működtetése révén.

Várom válaszát. (Taps az MDF soraiban.)