Felszólalás adatai

Úgy tűnik, az oktatási államtitkárságról a kormányzati előterjesztések menetrendszerűen megjárják a nyilvánosságot, így történt ez a felsőoktatásra vonatkozó előterjesztéssel is, amelynek különböző verziói alapján már láthatjuk, hogy a rémálom jövőre is folytatódik. Már a kormány által elrendelt jelentős, több mint hétmilliárd forintos zárolást is csak nagy nehézségek árán fogják tudni kigazdálkodni az egyetemek, ezt még maga az államtitkár asszony is megerősítette, mondván, senki számára nem lehet meglepetés az, hogy meg kell húzni a nadrágszíjat.

A felsőoktatásra vonatkozó kiszivárgó tervek alapján azonban ez már sokkal inkább egy hurok, ami az intézmények nyaka köré szorul. A Fidesz-KDNP-kormánynak szűk három év alatt sikerült a felsőoktatás 200-210 milliárdos finanszírozását a zárolásokkal együtt 130-140 milliárd forintra csökkentenie. A forradalminak gondolt felsőoktatási átalakítás már eddig is radikálisan csökkenő állami finanszírozást, kiterjesztett tandíjas képzést, menet közben változó felvételi szabályokat, több tízezerrel kevesebb felvételizőt és a hallgatók röghöz kötését jelentette.

Jövőre viszont ismét belerondítanak a képzési kínálatba: az idei 40 százalék után további 20 százalékkal csökkentik az államilag finanszírozott férőhelyek számát, az állami jogász- és közgazdászképzés végleg megszűnik. Rosszul járnak a kormány által stratégiai fontosságúként aposztrofált területek is, így az agrár-, informatikai, műszaki és természettudományos képzések is, itt 15 ezer részösztöndíjas helyet kívánnak megszüntetni, ezeket ugyanis már nem egységes képzési területekhez szeretnék csoportosítani, hanem többek között a hátrányos helyzetű hallgatók részére biztosítanák ezt; ők majd biztosan ki tudják fizetni a fél tandíjat. Aki a növekvő terheket nem tudja vállalni, az adósodjon el évtizedekre, vegye fel a diákhitelt - üzeni nekik az államtitkár asszony. Egyébként itt szeretném megjegyezni, hogy a diákhitel ízléstelen reklámfilmjét a felháborodások ellenére még csak most, nemrégiben tiltották be.

A tervezett változásokat még hosszasan lehetne sorolni, de az irány egyértelmű: még szűkebbre zárják a felsőoktatás kapuit, az előterjesztés készítői még azt is elismerik - hiszen leírták -, hogy a változások további korlátot fognak jelenteni a továbbtanulásban. Az államtitkár asszony munkatársai mindezt számításokkal is alátámasztották.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egyszerűen nem értjük, hogy ilyen elvonások és vágások után miért lesz jobb a felsőoktatás. Mitől nő a képzések minősége, és hogyan javul a hatékonyság? Kinek jó az, ha a továbbtanulás és ezáltal a társadalmi felemelkedés lehetőségétől több tízezer fiatalt zárnak el?

A miniszterelnök úr a múlt héten európai kormányfőkkel, döntéshozókkal találkozott. Nézzük meg talán európai szempontból is a felsőoktatás kérdését! Mit mond a Közösség? Már 2000-ben, a lisszaboni stratégia elfogadásakor célul tűzték ki a teljes foglalkoztatottság mellett a tudásalapú társadalom megteremtését. Mindez két éve az "Európa 2020" programmal újra megerősítésre került, a tagállamok szerint ugyanis csak a tudáson és az innováción alapuló reformokkal lehet növekedést generálni, megállítani a válságot. Mindezzel Magyarország is egyetértett, bár az új "Európa 2020" stratégia egyik legfontosabb célkitűzését, a felsőfokú végzettséggel rendelkezőknél elérendő 40 százalékos célkitűzést nem tudtuk vállalni a 30-34 éves korosztály tekintetében, de még az általunk vállalt alacsonyabb, 30 százalékos célkitűzés is veszélybe kerülhet az újabb átalakítások következtében.

Ez szerepel a kiszivárgó kormány-előterjesztésben is, miszerint más európai vagy nemzetstratégiai célkitűzésekkel megyünk szembe. A józan ész hangjai, a statisztikával alátámasztott érvelés, úgy látszik, hidegen hagyja önöket; hidegen hagyja, hogy szembemennek mindenkivel, az egyetemekkel, a felvételizőkkel, a hallgatókkal, a szakértőkkel, magával az EU-val. A magyar kormány miniszterelnöke, Orbán Viktor ugyanakkor továbbra is görcsösen ragaszkodik fantazmagóriájához, a munkaalapú társadalomhoz. Pár napja ismét ezzel példálózott éppen Frankfurtban; gyanítom, aztán figyelmeztették külföldi politikustársai. De ha nem, mi a következőket üzennénk neki (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.): már régen mindenki rájött arra, hogy nincs foglalkoztatásbővítés, gazdasági növekedés a tudás bővítése, az oktatás kapuinak megnyitása nélkül. (Az elnök ismét csenget.)

ELNÖK: Köszönöm szépen.

OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): A felsőoktatás leépítése ezzel megy teljesen szembe. (Az elnök ismét csenget.) Ez egy rémálom, amiből ideje, hogy felébredjenek!

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony.

OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban. - Zaj.)