Felszólalás adatai

Ugyan azt már tudjuk, személyesen öntől, mi is és az egész ország, hogy főleg kampányban nem szabad odafigyelni arra, amit mond, arra kell csak figyelni, amit csinál, és azt gondoljuk, hogy így van ez az elmúlt négyévi kormányzásával is, engedje meg, hogy mégis a beszédével kapcsolatban is reagáljak egy-két dologra, hiszen volt néhány komoly félretájékoztatás, és néhány dolgot talán ki is hagyott.

Az első például, amit kihagyott, az államadósság és az elleni harcának a végeredménye, miniszterelnök úr, ami úgy néz ki, hogy ezt a harcot csúnyán elbuktuk (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Nektek semmi közötök hozzá, így van?), sajnos, az egész ország, hiszen nagyobb ma az államadósság, mint 2010-ben volt, amikor átvette a kormányzást, úgy, hogy mindeközben 3000 milliárd forintnyi, 3 millió ember tízéves nyugdíj-megtakarítását vették el és tapsolták el, anélkül, hogy tudnánk, hogy akkor ez a pénz hová tűnt.

Ugyanígy jó lett volna valamit hallani a forintárfolyamról, és nemcsak azért, mert aktuális, miniszterelnök úr, hanem azért, mert a devizahitelezés legnagyobb problémája az, hogy az önök hiteltelen gazdaságpolitikája és hiteltelen politikusai miatt 70 százalékkal nagyobb törlesztőrészletet fizetnek az emberek, azért, mert a forint árfolyama olyan, amilyen 2010-hez képest. Mindenféle különösebb varázslat és törvénymódosítás nélkül, ezt egy hiteles gazdaságpolitikával meg lehetett volna akadályozni. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás közbeszólása.)

A pénztárgépek tekintetében, miniszterelnök úr, azt csak személyesen szeretném javasolni önnek, hogy ha egy mód van rá, a parlament falain kívül, az emberek között ezt a témát ne hozza fel. Nem biztos, hogy fel van rá készülve, hogy milyen reakciót vált ki azokból az emberekből, akik ezzel az üggyel konkrétan és személy szerint találkoztak az utóbbi hetekben, hónapokban.

Az adóbevételek tekintetében pedig elfelejtette elmondani, miniszterelnök úr, hogy a rendszerváltás óta a legtöbb adót bevezető kormány az öné, és azt is elfelejtette elmondani, hogy a legtöbb adóbevételre szert tevő kormány is ebben az összefüggésben az öné.

De az ország tragédiája leginkább az, miniszterelnök úr, valóban, amit ön csinál, illetve amit ön nem csinál. Hiszen talán nem az a legnagyobb gond, hogy önök önteltek és erőszakosak, bár kétségtelen, ezzel sem lehet hosszú távon többséget szerezni egy országban. Az igazi gond, azt gondoljuk, az, hogy az önteltségükhöz és erőszakosságukhoz nem párosul a hozzáértés szikrája sem. Ön Matolcsy Györgyre bízta ennek az országnak a gazdaságát, miniszterelnök úr, majd most a forintot - köszönjük, látjuk az eredményét. Ön Hoffmann Rózsára és Pintér Arankára bízta a közoktatás szétverését - köszönjük, hiánytalanul elvégezték a munkát. Ön Torgyán József után már megint ügyvédekre bízta a mezőgazdaságot és a vidék Magyarországát, miniszterelnök úr, és Fazekas Sándor és Budai Gyula után ismét kármentésre lesz szükség ezen a területen. Vagy gondoljunk csak a Szócska Miklós-i értelemben vett egészségügyre, Balog Zoltán és a kultúra kibékíthetetlen kapcsolatára, vagy Lázár János trafikügyi, uniós pénzek fel nem használásában jeleskedő államtitkárára.

Sokan csodálják önt, miniszterelnök úr. Sokan csodálják, hogy hogyan tudta elfoglalni és leépíteni a demokratikus intézményeket, az Alkotmánybíróságot, az Állami Számvevőszéket, a választási szerveket; hogyan süllyesztette a magyar közmédiát egyszerű pártpropaganda-eszközzé; hogyan teszik tönkre a valódi civil szervezeteket; hogy milyen mesterien használták a Magyar Országgyűlést a korrupciós ügyeik legalizálására vagy éppen a nyomozó hatóságokat ezen ügyekhez való falazásra. Én vitatkozom ezekkel az emberekkel, szerintem ebben semmilyen csodálatos dolog nincs vagy éppen mesteri, egyszerűen gátlástalanság kérdése, amit itt láttunk az elmúlt négy évben. Tisztességes demokrata ugyanis akkor sem csinál ilyet, ha erre a jogi lehetősége - hívjuk ezt kétharmados felhatalmazásnak - fennáll, akkor sem, miniszterelnök úr.

Végezetül, tisztelt Országgyűlés, a lényeg, hogy miért is fogják magukat leváltani az emberek április 6-án. A szinte felfoghatatlan mértékű és méretű korrupció, demokratikus játékszabályok felrúgása, a politikai kizárólagosságra való törekedés - legyünk őszinték - ma valóban már sok millió polgártársunkról egyszerűen lepereg Magyarországon. Önök azért alkalmatlanok az ország vezetésére, mert mindezen tettük közben nem jutott idejük, hogy a magyar emberekkel és az ő életükkel foglalkozzanak. Azért vannak bukásra ítélve, mert négyévnyi kétharmados kormányzásuk eredményeként ma Magyarországon minden második ember létbizonytalanságban él; mert másfélmillió ember, másfélmillió honfitársunk nyomorog; mert naponta félmillió gyermek éhezik; mert a középosztályban lévők rettegnek a leszakadástól - és minden okuk meg is van rá, ha önök maradnak kormányon. Mert, miniszterelnök úr, ön Kötcsén világossá tette, hogy ön ilyen világot akar, ahol egy szűk elit korlátlanul gazdagszik és a törvények felett áll; azokról a milliókról pedig, akik képtelenek magukért kiállni és sorsukon önerőből fordítani, ön végleg lemondott, nekik marad a csendes nyomor, az elzárás vagy a külföldre menekülés. Ezért alkalmatlanok és méltatlanok önök úgy, ahogy vannak ennek az országnak a vezetésére, ezért fogják önöket leváltani, mert erővel el lehet venni mindent az emberektől, majdnem mindent - az önbecsülésüket és az önérzetüket biztos, hogy nem. És április 6-a után elfoglalja majd a helyét a negyedik Magyar Köztársaság (Moraj a kormánypárti padsorokban.), amely otthont, biztonságot, megélhetést biztosít majd minden polgárának.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az MSZP mögött helyet foglaló függetlenek soraiból.)