Felszólalás adatai

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt határon túlról érkező Honfitársaim! Így a vita vége felé hadd fogalmazzam meg én is a véleményemet, úgy is, mint szintén egy olyan politikus, aki ugyanúgy felelősséget érez a határon túli magyarok sorsáért, mint ahogyan az előttem szóló képviselőtársaim. De nemcsak ebben a minőségemben, hanem úgy is, mint egy olyan ember, aki génjeiben is hordozza a határon túli magyarok sorsát, hiszen édesapám csángó ősei révén, az ő elbeszélései révén volt alkalmam közelről is megismerni a határon túli magyarok helyzetét.

Éppen ezért azt mondom, nem helyes az, ha visszafele mutogatunk és csak a múltról beszélünk. Hiszen a múltat megváltoztatni nem tudjuk. (Közbeszólás: Dehogynem!) A jövőről kell beszélnünk, arról, hogy a jövőben mit akarunk közösen cselekedni mi, ellenzékiek és önök, kormánypártiak, melyek azok a pontok, amelyekben egyetértünk, és amelyekkel valójában azt kívánjuk szolgálni, hogy a határon túl élő magyarok helyzete javuljon. Mert hiszen lehet történelmi bűnöket felsorakoztatni, lehet hangzatos szólamokat mondani, azt hiszem, hogy pont a határon túli magyarok jelen lévő képviselői tudják a legjobban, hogy nagyon gyakran ez nemhogy javította volna, hanem inkább rontotta a helyzetüket.

Azt gondolom, minden kormánynak más volt ebben a lehetősége. Lehet beszélni arról, hogy mit nem tett meg az Antall-kormány, a Boross-kormány, a Horn-Kuncze-kormány vagy az Orbán-Torgyán-kormány, én azt hiszem, hogy nem ez visz előre. Minden kormánynak más volt a lehetősége. Én azt feltételezem, hogy minden kormány megtette a lehetőségeinek megfelelő lépéseket ahhoz, hogy javuljon a határon túli magyarság helyzete, és nagyon remélem azt, hogy a következő ciklusban vagy a következő ciklusokban a következő kormányok egészen más helyzetben lesznek, és még jobb helyzetet tudnak teremteni a határon túl élő magyarok számára.

Még egyet hadd tegyek hozzá ehhez. Szóltak arról is képviselőtársaim, hogy az integrálódó Európában valószínűleg olyan módon tudunk segíteni a határon túl élő magyarok helyzetén, ha abban segítünk a környező országoknak, hogy valóban érvényesüljön a demokrácia, hogy legyen gazdasági fejlettség. Hiszen ha átjárhatóak lennének a határok, ha mindenütt ugyanolyan szinten érvényesülne a demokrácia és ugyanolyan szinten érvényesülhetnének a kisebbségi jogok, akkor azt gondolom, hogy a határon túli magyarok helyzetében is gyökeres változás következne be. A jövő nem a nemzetállamoké, hanem az integrálódó Európáé. Egy átjárható határokkal rendelkező Európában - ugyanazokkal a példákkal, amivel éppen Pósán László képviselőtársam is érvelt - bizonyára nem az lenne a kérdés, hogy hogyan biztosíthatjuk ezeket a jogokat vagy ki hol él, hanem ha mindenki azon a területen, ahol él és amit a hazájának vagy a második hazájának mondhat, ott élhet a demokratikus jogaival, és ott élhet olyan életszínvonalbéli körülmények között, ahova jelenleg csak vágyik, akkor érkezünk el oda, amit mindannyian szeretnénk.

Addig is azt szeretném, ha a magyar parlamentben az lenne az uralkodó hangnem ilyenkor, hogy arról beszéljünk, ami közös és ami összeköt minket, kormánypártot és ellenzéket a határon túli magyarságért érzett felelősségünk jegyében.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)