Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes törvények, továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/10241. számon megismerhették.

Az előterjesztői expozéval kezdünk. A Belügyminisztérium képviseletében Tállai András államtitkár úrnak mintegy 20 perces maximális időkeret áll a rendelkezésére. Öné a szó.

TÁLLAI ANDRÁS belügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat több törvény módosítását kezdeményezi. Ennek legfőbb eleme, hogy módosítja a szövetkezeti törvényt, a 2006. évi X. törvényt, ennek a szociális szövetkezetekre vonatkozó rendelkezéseit.

A szociális szövetkezetekre vonatkozó speciális szabályok tekintetében emlékeztetni szeretném önöket a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége 1995-ben Manchesterben tartott kongresszusán elfogadott, a szövetkezetek mibenlétére vonatkozó definíciójára. Az elfogadott definíció szerint a szövetkezet olyan személyek autonóm társulása, akik önként egyesültek abból a célból, hogy közös gazdasági, társadalmi és kulturális céljaikat közös tulajdonú és demokratikusan irányított vállalkozások útján megvalósítsák. A szövetség szerint a szövetkezés értékei az önsegély, az egyéni felelősség, a demokrácia, az egyenlőség, az igazságosság és a szolidaritás értékein alapulnak.

E kis nemzetközi kitekintés és a szövetkezés alapelveire vonatkozó kitérő szükséges ahhoz, hogy a szociális szövetkezetekre vonatkozó törvényjavaslat célja és szellemisége érthetővé és elfogadhatóvá váljon. Évek óta aktuális kérdés mind hazánkban, mind pedig az Európai Unióban, hogy miképpen lehet a szociális gazdaságot és ezen belül a szociális szövetkezeteket az elhelyezkedés szempontjából a leghátrányosabb helyzetű emberek szolgálatába állítani. Hogyan lehet, ha szükséges, akár állami segítséggel is az együtt dolgozás feltételeit megteremteni?

A szociális szövetkezetek a hatályos szövetkezeti törvény szerint olyan szövetkezetek, amelyek célja a hátrányos helyzetben lévő tagjai számára munkafeltételek teremtése, valamint szociális helyzetük javításának egyéb módon történő elősegítése. A szövetkezeti tagsági jogviszony feltételezi a szövetkezet tevékenységében történő személyes közreműködést. Az alapszabály előírhatja, hogy a személyes közreműködés munkavégzés formájában történjen, azonban ez csak munkaviszony, megbízási jogviszony vagy vállalkozási jogviszony keretében történhet.

(13.20)

Amennyiben a tag a megengedett bármely jogviszony keretében fejti ki tevékenységét, az jelentősen leszűkíti a szociális szövetkezetek lehetőségeit céljaik elérésében, tehát abban, hogy hátrányos helyzetben lévő tagjai számára munkafeltételeket teremtsen. Meg kell felelniük ugyanis az adott munkavégzésre irányadó jogszabályi feltételeknek, így különösen, ha a személyes közreműködés például munkaviszonyban történik, akkor érvényesülnie kell a minimálbérre, a garantált bérre, szabadságra, végkielégítésre, járulékfizetésre vonatkozó rendelkezéseknek, ami jelentős többletterhet ró a szociális szövetkezetekre.

A szövetkezetekről szóló törvény módosítására vonatkozó javaslat szellemiségében visszanyúl a szövetkezés alapjaihoz és kezdeteihez, amikor a szövetkezetbe tömörült személyek nem munkaviszonyban és nem más jogviszonyban fejtették ki tevékenységüket, hanem közvetlenül, munkájukkal járultak hozzá a közös gazdálkodáshoz, és a munkájukhoz igazodóan részesültek a közösen megtermelt javakból.

A törvényjavaslatban a tagi munkavégzési jogviszony megváltozik a következők szerint. Legfontosabb sajátossága, hogy a tag munkájával minden más jogi kötöttség nélkül - például munkaviszony, megbízásos jogviszony - közvetlenül részt vehet a szövetkezet gazdasági tevékenységében. A tag munkájának ellentételezése - a közös tevékenységben való részvétele arányában - természetben is történhet. A tagi munkavégzési jogviszony a szociális szövetkezeti tagsághoz kötődik, amennyiben a belépni szándékozó tag ezt a jogviszonyt választja személyes közreműködésként, úgy a jogviszony a tagi felvételt követő napon keletkezik, és a tagsági jogviszonyt követő napon megszűnik.

A szociális törvény - az 1993. évi III. törvény - és a személyi jövedelemadóról szóló törvény - ez pedig az 1995. évi CXVII. törvény - korábbi módosítása lehetővé tette, hogy a tagi jogállásra tekintettel a személyes közreműködés ellentételezésére természetben kapott juttatás ne minősüljön keresőtevékenységnek, és mentes legyen a személyi jövedelemadó megfizetése alól, amennyiben annak értéke nem haladja meg az éves minimálbér összegét. A szociális törvény e rendelkezése egyben azt is jelenti, hogy a tagi munkavégzési jogviszonyban lévő szociális szövetkezeti tag, amennyiben egyébként megfelel a szociális törvényben meghatározott feltételeknek, jogosult a foglalkoztatást helyettesítő támogatásra.

A szövetkezeti autonómiát tiszteletben tartva a törvényjavaslat széles körű lehetőséget biztosít arra, hogy a szövetkezeti tagok az alapszabály elfogadásával saját maguk határozzák meg a tagi munkavégzési jogviszony feltételeit. A törvényjavaslat csak abból a szempontból ír elő kötelezettséget, hogy a jogviszony tekintetében az alapszabályban rögzíteni kell a tag által teljesítendő munkafeladatok meghatározását. Szintén alapszabályban kell meghatározni a munkafeladatok ellátása dokumentálásának és a megtermelt javakból való részesedésnek a módját is. A hátrányos helyzetben lévő szociális szövetkezeti tagok számára történő munkafeltételek megteremtését szolgálja az a rendelkezés, hogy tagi munkavégzési jogviszonyt csak regisztrált álláskereső létesíthet, illetve tarthat fenn. Amennyiben a szociális szövetkezet tagja más jogviszony alapján végez munkát, a tagi munkavégzési jogviszonya szünetel.

A szövetkezeti törvény módosításának további célja, hogy a leghátrányosabb helyzetben lévők is tudjanak szövetkezni, illetve tagjai lehessenek a szociális szövetkezeteknek. E cél érdekében a szövetkezeti törvény módosítására vonatkozó javaslat lehetőséget kíván teremteni arra, hogy az egyébként kötelező és belépéskor teljesítendő vagyoni hozzájárulást - részjegytőkejegyzést - a tag a munkavégzése során tulajdonába került javakkal késleltetett módon is megfizethesse. A szociális szövetkezetekben a tagi munkavégzés lehetőségének megteremtése mellett, mivel várhatóan az új típusú, főként mezőgazdasági termeléssel foglakozó szociális szövetkezetek az egyszerű foglalkoztatásról szóló törvény - ez a 2010. évi LXXV.törvény -feltételeinek nem minden esetben tudnak megfelelni, a törvényjavaslat mentesítő rendelkezéseket tartalmaz arra az esetre, ha a szociális szövetkezet egyszerűsített foglalkoztatási jogviszony útján kívánja megoldani az átmeneti munkaerőigényeket.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők! Az eddigiek során is többször elhangzott az e jogviszonyra vonatkozó meghatározó kulcsszó, ez pedig a hátrányos helyzet. Az új típusú szociális szövetkezetek főleg a kezdeti időszakban nem azokhoz a vállalkozási formákhoz fognak tartozni, amelyek erős gazdasági háttérrel rendelkeznek, ezért különösen nagy szükség van arra, hogy az önkormányzatokon kívül olyan tagjaik is legyenek, akik mind a tag, mind pedig a szövetkezet tekintetében képesek, ha mással nem is, adományokkal támogatni a szociális szövetkezetet. Ilyen szervezetek lehetnek a karitatív tevékenységet folytató közhasznú szervezetek, amelyek a közhasznú jogállásuk megszűnéséig a szociális szövetkezetek tagjai lehetnek.

Annak érdekében, hogy az egyéként legelesettebbek és legrászorultabbak ne legyenek kizárva a szociális szövetkezetekből, szükséges, hogy a jelenlegi szociális szövetkezetek alapszabályukat a törvényjavaslat szerint módosítsák. Az a szociális szövetkezet, amelyik ezt nem teszi meg, tehát kizárja a tagi munkavégzés lehetőségét, a javaslat szerint köteles lesz 2013. szeptember 30-áig a szövetkezet szociális jellegét megszüntetni.

A törvényjavaslat e sajátos jogviszony jellegéhez igazodóan módosítja, illetve kiegészíti a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultságról szóló törvényt is, valamint ezenfelül az egyes adótörvények és az ezzel összefüggő egyéb törvények módosítását is. A társadalombiztosítási törvény javasolt módosításával a tagi munkavégzési jogviszonyban lévő szociális szövetkezeti tag jogosulttá válik a pénzbeli egészségügyi szolgáltatások igénybevételére. Az egészségügyi szolgáltatási járulék, 6660 forint/hó - ez 222 forint/nap - megfizetését az állam degresszív módon átvállalja: az első évben 100 százalékos mértékben, amely minden következő évben 25 százalékkal csökken, az ötödik évben a járulék teljes összegét a szociális szövetkezet fizeti majd meg. Az Egészségbiztosítási Alap részére az állam által átvállalt járulék megtérítése a Nemzeti Foglalkoztatási Alapból negyedévente fog megtörténni.

A törvényjavaslat e jogviszony után mentesíti a szociális szövetkezetet a szociális hozzájárulás megfizetésére vonatkozó kötelezettség alól. A jelzett törvények szabályozzák egyben az e jogviszonyhoz kapcsolódó társadalombiztosítási, illetve adóhatósághoz történő bejelentés rendszerét. Mint ahogy az előbb jeleztem a tisztelt Háznak, az egészségügyi szolgáltatási járulék átvállalásának forrása a Nemzeti Foglalkoztatási Alap lesz, ezért a törvényjavaslat módosítja a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényt is. E törvény tekintetében további módosítás, hogy külön előirányzat fogja tartalmazni a kötelező legkisebb munkabér és a garantált bérminimum emeléséből a 2013 első félévében adódó többletterhekhez igénybe vehető támogatásokat.

A törvényjavaslat érinti a közfoglalkoztatás és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint az egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvényt is. A módosítás jellege kétirányú. Egyrészt a közfoglalkoztatásról szóló törvény eddig is lehetővé tette, hogy a közfoglalkoztatottak, amennyiben egy közfoglalkoztatónál legalább kétéves közfoglalkoztatási jogviszonyban álltak, és vállalják, hogy szociális szövetkezet tagjaként legalább két évet együtt dolgoznak, ingyenesen használatba kaphassák az általuk használt termelőeszközöket. Szintén ingyenesen a szociális szövetkezet használatába kerülhet a közfoglalkoztatási programok megvalósításához biztosított állatállomány is. A törvényjavaslat egy évre csökkenti a használatbavételhez szükséges közfoglalkoztatási jogviszony időtartamát, elősegítve ezzel a közfoglalkoztatás során megszerzett tapasztalatok alapján a szociális szövetkezetek megalakulását.

(13.30)

Mivel nem kevés értékről és vagyonról van szó, a módosítási javaslat feltételül szabja, hogy az eszközök, illetve az állatállomány csak akkor kerülhet a szociális szövetkezet használatába, ha a szociális szövetkezet vállalja, hogy a hasznosításra vonatkozó döntések tekintetében a kijelölt állami képviselő véleményét kikéri. Az átadott vagyon megfelelő hasznosítását biztosító állami képviselőt a közfoglalkoztatásért felelős miniszter jelöli ki. A közfoglalkoztatásról szóló törvény másik fontos változása, hogy a közfoglalkoztatottak olyan, az állam által finanszírozott értékteremtő munkákban vesznek részt, amelyek szervesen kapcsolódnak az önkormányzatok, más állami szervek közfeladataihoz.

A közfoglalkoztatásban részt vevők tekintetében e feladataikra tekintettel elvárható a legalapvetőbb erkölcsi és társadalmi együttélési szabályok megtartása, így a gyermekek tankötelezettségének teljesítésével kapcsolatos felelős szülői magatartás, továbbá a lakókörnyezettel kapcsolatos helyi önkormányzati rendeletben meghatározott szabályszegések elkerülése. E cél érdekében a törvényjavaslat lehetővé teszi az álláskereső közfoglalkoztatásból való kizárását, amennyiben a tankötelezettséggel kapcsolatos mulasztás miatt ellene szabálysértési eljárás indult, illetve szabálysértés miatt a kiközvetítéstől számított 3 hónapon belül jogerősen elmarasztalták. A hatályos jogszabályok szerint a tanköteles gyermek 30 órát meghaladó igazolatlan mulasztása alapítja meg a szülő szabálysértési felelősségét. Szintén kizárási ok a lakókörnyezet tisztán tartására vonatkozó helyi rendelet szabályainak megszegése. A kizárás időtartama 3 hónap, amelyről első fokon a munkaügyi kirendeltség, másodfokon a munkaügyi központ dönt.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, vitassák meg a törvényjavaslatot, és lehetőség szerint támogassák. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Következnek a bizottsági álláspontok és a bizottságokban megfogalmazódott kisebbségi vélemények. Ezek ismertetésére fel fogom kérni a képviselő hölgyeket és urakat.

Elsőként Patay Vilmosnak, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadójának adom meg a szót, ötperces időkeretben.

PATAY VILMOS, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága tegnap, március 11-én tárgyalta a szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes törvények, továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló T/10241. számú törvényjavaslatot.

A szövetkezési formák között a szociális szövetkezetek társadalmi szerepvállalása fokozatosan növekedett az elmúlt években. Ennek felismerése és működési hatékonyságuk növelése megkívánja a szabályozási környezetük gyakoribb kiigazítását. Tulajdonképpen a mostani előterjesztés is ezt szolgálja. Korszakos előrelépés lesz, hogy a szociális szövetkezetekben a személyes közreműködésként előírható munkavégzés a jövőben nemcsak kizárólag munkaviszonyban, vállalkozási vagy megbízási jogviszonyban teljesíthető, hanem önmagában már a tagsági jogviszony is elégséges lesz a szövetkezetben a munkavégzéshez, azaz a szövetkezet közös gazdasági tevékenységében való részvételhez. A törvénytervezet sajátos, kizárólag a szociális szövetkezeteknél alkalmazható jogviszonyként szabályozza a tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyt, és meghatározza a tagi munkavégzés fogalmát is. A javaslat helyesen rendelkezik arról is, hogy a tagi munkavégzés nem tartozik más törvény hatálya alá, és lehetőséget teremt arra, hogy a munka ellentételezése a megtermelt javakból is megtörténhessen.

Fontos változás még, hogy a szövetkezeti tag tagsági jogviszonyát a részjeggyel tudja igazolni, és a tagi munkavégzés esetében a jogviszony fennállásának igazolására csak a tagi nyilvántartás lehet alkalmas. A gyakorlat szempontjából előnyös a részjegy jegyzésének, azaz a vagyoni hozzájárulás megfizetésének tervezett könnyítése, segítve ezzel is a hátrányos helyzetben lévő szociális szövetkezeti taggá válást, de előnyös az egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetésének könnyítése is, hogy a tag tagi jogviszony keletkezését követő első négy évben a hozzájárulás összegét az állam csökkenő mértékben átvállalja. A törvénytervezet a felnőttképzés terén a mesterképzésről, a közfoglalkoztatás terén pedig a résztvevőkkel szemben megszabott feltételekről tesz vitára okot adó, de a többség által támogatott változásokra javaslatokat. Figyelemmel arra, hogy a szociális szövetkezetek speciális formája, a foglalkoztatási szövetkezetek vonatkozásában az előterjesztés nem tett kiterjesztő javaslatot, erre egyéni képviselői javaslatként kerül sor.

Tisztelt Képviselőház! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság tagjai 14 igen szavazattal, 4 nem szavazat mellett támogatták az előterjesztést, és a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találtuk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kiss Péter képviselő urat kérem az MSZP frakciójából, hogy a kisebbségi véleményt ismertesse.

KISS PÉTER, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottság ülésén, ahogyan el is hangzott, kisebbségi álláspontot fogalmaztak meg az ellenzéki képviselők, méghozzá azért, mert több ponton is vitatták az előterjesztett változatot, ugyanakkor kiindulópontként azt szeretném a kisebbségi álláspont kapcsán is rögzíteni, hogy a törvénynek az a szándéka, amelyik is a szociális szövetkezés ügyét akarja továbbfejleszteni, támogatásra talált a bizottság jelentős többségében. Ugyanis abból indultunk ki, hogy a világon az egyre inkább tipikussá válik, amelyik is ma Magyarországon atipikusnak nevezett megoldás, idetartozóan a szövetkezés, a munkavállalói részvénytulajdonosi programok vagy a foglalkoztatás világában a rész- vagy töredék-munkaidős foglalkoztatás. Világos mindannyiunk számára, hogy az ilyen típusú megoldások kettős haszonnal is járnak. A született érdekellentéteket tőke és munka, munkaadó és munkavállaló között ezek a megoldások a munka világában megszokotton túl képesek kezelni, illetve többletfoglalkoztatáshoz járulnak hozzá a nagyobb társadalmi hatékonyságuk miatt.

Az látható, hogy a részvénytulajdonosi programok, a szövetkezés Nyugat-Európában például a foglalkoztatás mintegy 8-9 százalékát jelenti, tehát a tipikusan foglalkoztatási céllal létrejött második gazdaság keretében Magyarországon is helye volna több százezres többletfoglalkoztatás lehetőségének, ha képesek volnánk élni ezekkel a megoldásokkal, ezért tehát üdvözlöm az erre irányuló szándékot, és a kisebbségi állásponton belül is szeretném hangsúlyozni, hogy bár nem világos, hogy az itt leírt elgondolások a kormányzati döntésekkel hogyan lesznek fenntarthatóak, de a szándék ilyen típusú irányát szeretném támogatni.

Másodsorban szeretnék arról szólni, hogy nagyon komoly kritikát kapott a bizottsági ülésen is, hogy a törvény foglalkozik a felnőttképzési törvény módosításával. Nem kell felhívnom a közvetítést hallgatók figyelmét, a parlament munkáját követők figyelmét arra, hogy éppen ezekben a hetekben zajlik a felnőttképzési törvény más irányú módosítása, átfogó módosítása, ezért alapvetően szokatlan, és azt kell megfogalmaznom, hogy a parlament rangjával, szerepével szemben nem tisztes eljárás - nevezhetném skandalumnak is -, hogy egy már folyó törvényhez a kormány benyújt egy olyan új törvénymódosítást egy másik törvény keretében, amelyik annak alapvetően érinti a tartalmát, ráadásul a felnőttképzési törvény egész koncepciója keretében vitatkozni is lehet ezzel a módosítási szándékkal. Önök is tudják jól, hogy a duális szakképzésre és az ebből következő felnőttképzésre irányuló kormányzati szándék mögött a gazdaság vállalkozásainak mintegy 2 százaléka áll.

(13.40)

Nem egészen 2 százalék az, aki a nagyon hangsúlyozott jelszót, hogy duális szakképzés folyik Magyarországon, a maga gyakorlatával alátámasztja; 98 százaléknál nem zajlik ilyen. Most ezek után annak a Kereskedelmi és Iparkamarának adja oda a felnőttképzés egy jelentős feladatkörét ez a mostani módosítás, amely e mögött a 2 százalékos reprezentáció mögött áll.

Én azt nem gondolom, hogy ne kelljen nagyon fontos szerepet adni a gazdaság képviselőinek, kell fontos szerepet adni, de egy 2 százalékos arány mellett 100 százalékot túlzás, azt gondolom, és vitára érdemes; egy olyan törvényben érdemes vitára, ami erről szól.

A harmadik vitapontunk a közmunkáról szóló szabályozásváltozás volt. Szél Bernadett képviselőtársam vetette fel nagy erővel és - azt gondolom - joggal azt a kritikát, amely úgy szól, hogy a közmunkásokat érintő retorzió semmilyen módon nem alátámasztott egyébként a kormányzat ez irányú segítő szándékával, programokkal, illetve abban az értelemben sem alátámasztott, hogy miért éppen a közmunkásokra vonatkozik egy ilyen kiemelt retorzió, nem vonatkoztatva ezt a kérdést az éppen munkával nem rendelkezőkre, közmunkában részt nem vevőkre vagy akár a dolgozó emberekre, mert bár az tartalmilag természetesen támogatható, hogy a gyerekek rendszeresen és rendesen járjanak iskolába, és ki-ki a környezetét tartsa rendben, de hogy ezt ebben a retorziós formában mindenfajta segítség nélkül kelljen tenni, ez a bizottságban jelentős kritikát kapott.

Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Én is köszönöm szépen a kisebbségi álláspont ismertetését. Most megadom a szót Rónaszékiné Keresztes Monikának, képviselő asszonynak, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadójának, ugyancsak 5 percben.

RÓNASZÉKINÉ KERESZTES MONIKA, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság 2013. március 11-ei ülésén a T/10241. számon benyújtott, a szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes törvények, továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot megtárgyalta. A bizottság a törvényjavaslatot 16 igennel, tartózkodás nélkül és 5 ellenszavazattal általános vitára alkalmasnak találta.

A jelenlegi szövetkezési formák között speciális helyet foglalnak el a szociális szövetkezetek, melyek abból a célból szerveződtek, hogy hátrányos helyzetben lévő emberek számára munkafeltételeket teremtsenek, valamint szociális helyzetük javítását egyéb módon is elősegítsék. A javaslat célja a szociális szövetkezetek helyi kezdeményezések, aktivitások általi megerősítése, amely lehetőséget biztosít a tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személyek egyes társadalombiztosítási ellátására és a szociális hozzájárulási adó fizetése alóli mentesítésre.

A törvényjavaslat abból kiindulva, hogy a közfoglalkoztatottak olyan értékteremtő munkában vesznek részt, amelyek szervesen kapcsolódnak az önkormányzatok, más állami szervek közfeladataihoz, a közfoglalkoztatásban részt vevőkkel szemben feltételül szabja az általánosan elvárható erkölcsi, magatartási szabályok betartását.

A bizottság kormánypárti szakpolitikusai általános vitára alkalmasnak találták és támogatják a törvénymódosító javaslatot. Minden képviselőtársamat arra szeretném biztatni, hogy támogassák az előttük fekvő indítványt.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: A kisebbségi álláspont ismertetését ketten osztják meg, már hogy az ötperces időkeretet egymás között. Elsőként Pál Bélának adom meg a szót. Képviselő úr!

PÁL BÉLA, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. A bizottsági ülésen megfogalmazott kisebbségi vélemény alapján elmondhatom, hogy a szándék, a módosítás szándéka tényleg jó - nyolc törvényt módosít az előttünk fekvő javaslat -, még akkor is, hogyha a jó szándék megvalósulásához vezető út véleményünk szerint kicsit girbegurba és keszekusza, és ez természetesen a megvalósulást, a cél elérését is nagymértékben hátráltatja majd.

Pozitívnak tartjuk teljesen azokat a rendelkezéseket, amelyek a szociális szövetkezetek foglalkoztatási lehetőségeit bővítik, a hátrányos helyzetben lévők szociális szövetkezeti taggá válását vagy a szociális szövetkezetek megerősítését, és a szociális szövetkezetek mentesítését például a szociális hozzájárulási adó befizetése alól.

Ugyanakkor van három olyan lényeges pontja ennek az előttünk fekvő törvényjavaslatnak, amely alapján nem tudjuk támogatni ezt a javaslatot. Az első ilyen pontja az, amely lehetőséget ad arra, hogy a munkaügyi szervezetek jogosultak a nemzetiségre utaló adatok kezelésére.

A második része az, amely jogtechnikailag is aggályos, még akkor is, ha a kormánypárti kétharmados többség meglehetősen biztos abban, hogy elfogadják a javaslatot, hogy egyszerre van a felnőttképzési törvény napirenden, és egyszerre módosítja a felnőttképzési törvény paragrafusait az előttünk fekvő törvényjavaslat. Ez a jó ízléssel is ellenkezik, de még ha csak azzal, az hagyján, de jogtechnikailag is nagyon aggályos. Nem szerencsés ez a megoldási javaslat.

A harmadik pedig a legsúlyosabb, az az, hogy a módosítás elfogadása lehetőséget teremt arra, hogy a szabálysértést elkövetett személyek kizárásra kerüljenek az állami szociális ellátórendszerből, amely sajnos évek, évtizedek óta amúgy is eléggé hiányos szövésű, hiszen itt 30 órás igazolatlan hiányzás vagy éppen a lakókörnyezet rendben tartására vonatkozó szabályok megszegése esetén megvonják az érintettektől azt, hogy a szociális ellátórendszerből részesüljenek.

Nyilván valamilyen szankcióra szükség van és szükség is lehet, de nem támogatjuk azt, hogy ezt rendészeti eszközökkel próbálják meg kezelni. Én azt gondolom, hogy megfelelő szakemberek alkalmazásával utána lehetne járni annak, hogy miért mulaszt a gyermek az iskolából, hogyan lehet visszaterelni az iskolába, és sokkal célravezetőbb lenne, mint ez, hogy megvonással sújtjuk őket, mert utána felmerülhet a kérdés, hogy miből fognak megélni, miből tartják el a gyerekeiket. Ezért nem támogatjuk az általános vitára való alkalmasságot. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Baráth Zsolt képviselő úr folytatja.

BARÁTH ZSOLT, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes törvények, továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló javaslatot általános vitára sem tartjuk alkalmasnak. Kisebbségi véleményként a jobbikos képviselők és a saját magam véleményét tolmácsolom.

Továbbra sem értünk egyet azzal, hogy etnikai alapon ad a kormány engedményeket. Nem értünk egyet azzal, hogy láthatatlan munkavégzéssel biztosítási státust osztogatnak. Fenntartással vagyunk, amikor több hátrányos helyzetű személy közfoglalkoztatónál áll legalább egyéves időtartamban közfoglalkoztatási jogviszonyban, és a közfoglalkoztatottak vállalják, hogy szociális szövetkezet tagjaként a továbbiakban legalább két évet együtt fognak dolgozni, a közfoglalkoztatás során használt ingó tárgyi eszközöket az általuk megállapított szociális szövetkezet a közfoglalkoztatótól haszon-kölcsönszerződés alapján ingyenesen használatba veheti. Nincsenek garanciák, és könnyen áthághatóak a szabályok, tehát fenntartással vagyunk ezzel kapcsolatban is.

Pár nap híján egy éve, hogy tárgyalta a parlament a szövetkezetekről szóló 2006. évi, az illetékekről szóló 1990. évi törvény, a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi törvény módosítását. Azóta sem láthatók az eredmények. Nem kaptunk választ arra, hogy mennyire tudnak megfelelni a működési feltételeknek a szociális szövetkezetek, és arra sem, hogy milyen hatékonysággal működnek. Továbbra is 300 alatti a bejegyzett szociális szövetkezetek száma, és továbbra is egyharmaduk működik valamilyen eredménnyel. Összességében továbbra is folytatódik az etnikai pénzpumpa, mint egy éve.

Önök nem olyan régen a Jobbik javaslatát, miszerint ne járjanak bizonyos juttatások azoknak, akiknek a gyermeke súlyos bűncselekményt követ el, elutasították azzal az indokkal, hogy nem érhet egy személyt joghátrány más személy cselekedete miatt. Önök most mégis másképp gondolják. Sőt, a Jobbik álláspontja pont az, hogy a közmunka lehetőségét nem szabad megvonni senkitől, sőt a segélyek helyett munkát kell adni.

A javaslatot tehát szakmailag megalapozatlannak, aggályosnak tartjuk, nem tudjuk támogatni. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Dankó Béla képviselő úrnak, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadójának.

DANKÓ BÉLA, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság a március 11-ei ülésén tárgyalta a szociális szövetkezetekkel összefüggésben egyes törvények, továbbá a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot.

Miután Felkai László államtitkár úr válaszolt a felmerült kérdésekre, a bizottság 16 igen, 4 nem és 2 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, tisztelt képviselő úr. Most az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a hozzászólás lehetőségét 15 perces időkeretben, hiszen általános vitában vagyunk; elsőként Kiss Péter képviselő úr, az MSZP frakciója.

(13.50)

KISS PÉTER (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási bizottság kisebbségi álláspontja kapcsán már kiemeltem, hogy ennek a törvénynek a szociális szövetkezés fejlesztésére irányuló szándékát pártolom, de ebben a hozzászólásban részletesebb módon immáron van lehetőség arról szólni, hogy ugyanakkor nyilvánvaló, hogy akkor lehetünk nyugodtak a mostani törvénymódosítás erre irányuló szándékában, ha ennek a módosításnak a pénzügyi, gazdasági és a társadalombiztosítás egészére vonatkozó fenntarthatóságára is választ fogunk találni.

Nagyon helyénvaló volna, ha a vitában a kormányzat képviselői elmondanák, hogy egyébként a későbbi kormányzati szintű szabályozással hogyan kívánják ezeket a kérdéseket rendezni, hiszen ez mindannyiunk számára megnyugvást jelentene. Ebben az esetben nemcsak egy adott, ma meglévő, valódi probléma rövid távú kezelésére irányuló rendszer iránti lépéseket láthatnánk, hanem láthatnánk azt is, hogy az így kialakult fejlődő rendszer hosszú távú fenntarthatósága hogyan is van.

Az előbbiekben már szóltam arról, hogy a törvénynek a felnőttképzési törvény módosítására irányuló szándéka mind tartalmilag, mind eljárási szempontból vállalhatatlan és nem jó. Úgy hiszem, helyénvaló volna, ha a törvény vitája során a kormányzat megtenné azt a kijelentést, hogy itt az erre irányuló kezdeményezéseket visszavonja, és az amúgy vita alatt lévő felnőttképzési törvény kapcsán módosító indítvány formájában, a parlamenti többség képviselői indítványai formájában vitára segíti. Akkor úgy, abban a keretben van értelme vitatkozni róla, még akkor is, hogyha az én személyes álláspontom vitatkozó az itt leírt szándékkal kapcsolatban, de akkor legalább a keretét tekintve helyére kerülne az önök által felvetett törvényhozási szándék, amelyik tehát a Kereskedelmi és Iparkamarának a vizsgáztatások kapcsán megadná a monopóliumot.

A harmadik kérdés, amiről szeretnék bővebben szólni, itt képviselőtársaim már szóltak róla, hogy a közmunka szabályozásának az itt említett módosítása milyen problémákkal is jár. Egy momentummal szeretném folytatni, ami talán a legfontosabb. A legfontosabb ugyanis nem a közmunkára irányuló hatása ennek a módosításnak, hogy az adott szabálysértést elkövető közmunkásra milyen retorzió vonatkozik, hanem a probléma tartalma. A problémának ugyanis az a tartalma, hogy azzal, hogy a közmunkást érné az önök által tervezett retorzió, azzal a gyerek számára semmi mértékű megoldást nem kínál ez a mostani módosítás. Azt a helyzetet kínálja a gyermek számára, hogy a család még a közmunkából szerezhető forrás nélkül is kell hogy szembenézzen a megélhetés drámai feltételeivel, ez pedig, azt gondolom, semmiképpen nem kívánatos. Azzal kell a családnak szembenéznie, hogy a gyermek olyan családban kell hogy felnőjön és követelményeket teljesítsen, például az iskolába járás követelményét, ahol a családfővel szembeni követelmények teljesítésének az az elemi feltétele sincsen meg, hogy legalább dolgozhasson, tehát hogy a maga dolgát tehesse.

Nem lehet pontosan látni, hogy az amúgy e körben a családokból hozott hátrányok kiegyenlítése érdekében a kormányzat milyen lépéseket tervez, hiszen az iskolából való kimaradás, az iskola eredménytelen végzése ebben a körben jellemzően éppen a családból hozott kulturális és egyéb hátrányok miatt van, magyarán: a korai fejlesztés elmaradásának oka miatt van. Egyetlenegy megoldási javaslatot nem látunk ebben az előterjesztésben, éppen a korai fejlesztés rendszerének továbbépítésére, a probléma alapjainak a kezelésére. Ugyanis azt állítom, hogy ezek a gyermekek ezekben a családokban nem azért maradnak ki zömében az iskolából, mert az apjuk, a szüleik nem kényszerítik őket az iskolába járásra, hanem azért, mert számukra kudarcos az iskola, mert az iskolába járás esélyét már akkor elveszítették, amikor beiratkoztak az iskolába, hiszen az iskolai kor előtti időszakban a kulturális hátrányaik olyan magasak, olyan meghaladhatók voltak, hogy ők már zömében sokszor képtelenek helytállni az iskolában.

Ezért indokolt felvetni a kérdést, hogy mit tesz a retorzió helyett a korai fejlesztés érdekében, a gyermekek érdekében a kormányzat, hogyan tud ahhoz hozzájárulni, hogy a retorzión, a büntetésen túl, ami egyébként a közvélekedést abba az irányba orientálja, mintha itt egyedül a szülők pillanatnyi felelősségéről volna szó, emellett, ehelyett mit tesz a kormány.

A következő megjegyzésem a közfoglalkoztatás itt elmaradt szabályainak a módosításával kapcsolatos. Tehát a kritika tárgya egyrészt a közmunkáról szóló törvény előbb említett irányú módosítása, illetve az, hogy a leglényegesebb pontokon, azon a négy ponton, ahol valóban kellene módosítani a közfoglalkoztatást az eddigi tapasztalatok alapján, ott viszont nem látunk változást.

Az első, talán legfontosabb a későbbi ügyek kezelése szempontjából az volna, hogy a közfoglalkoztatás társadalmi hatásával, számossági hatásával, a megoldás súlyát érintően való hatásával legyen egy igazi, valós szembenézés. Magyarán: fejeződjön be a közmunkával kapcsolatos politikai statisztikai trükközés. Ugyanis ha ez a rendszer valóban sok százezer ember számára jelentene megoldást Magyarországon, akkor indokolt volna valóban másképp viszonyulni hozzá, vagy például levonni következtetést a nem közfoglalkoztatási célú aktív munkaerő-piaci eszközökkel kapcsolatban. Hogy magyarul fogalmazzak: ha ez a kérdés valóban félmillió vagy 300-400 ezer ember számára jelentene megoldást, mint ahogy sajnos nem jelent, akkor én is azt mondanám, hogy minden pénzt, ami a Munkaerő-piaci Alapban van és a munkában elhelyezkedést segíti elő, vagy a minden pénznek a nagy részét érdemes erre fordítani. De nem így áll a helyzet.

Ez a közfoglalkoztatás, közmunkában való foglalkoztatás százezer, három-négy havonta változó embernek a foglalkoztatását teszi durván lehetővé Magyarországon. Bár ez is nagy dolog, nem akarom lebecsülni, de korántsem járul hozzá, csak töredék százalékokban, 3-4 százalékban, hogy ezek közül néhányan visszakerüljenek a munkaerőpiacra, és nem 400-500 ezer embernek egy éven keresztüli esélyét javítja, hanem ebben a rendszerben megforog az a pár százezer ember, akinek ez csak az érintettsége. Itt tehát elvileg másról van szó, és ha másról van szó, akkor azt más súllyal kell kezelni, arra más pénzeszközt kell használni, akkor annak alternatívájaként más aktív munkaerő-piaci eszközöket is használni kell.

Vagy hogy kormánybarátabb szempontból fogalmazzak: annak az igénynek az a közmunkarendszer eleve, tartalmánál fogva nem tud eleget tenni, amit számon kérnek ma a Belügyminisztériumon, illetve az ezt szervezőkön. Ez a rendszer ugyanis nem tud tízezreket munkába segíteni, ez a rendszer válságkezelő rendszer. Ez a rendszer csak arra való - nem lényegtelen, hogy erre egyébként pedig töredékesen alkalmas -, hogy egy-egy válságszituációban lévő régióban egy kis tehermentesítést, fellélegzést hozhat, de arra nem, hogy megoldást kínáljon a regionális felzárkóztatásra és családok rossz helyzetből való kitörésére. Önök is tudják, 2-3 vagy 4 hónap 6-8 órás közfoglalkoztatást követően, jó esetben ott a segély a maga 22 800 forintjával. Ezt tessék egy évre kiszorozni, és a közmunkának a másik problémáját, hogy csak 46-48 ezer forintot fizet, ez mutatja, hogy bizony a családok számára ez nem jelent a válsághelyzetükből való kilépést.

A második kérdés éppen a bér problematikája. Politikai vita folyt róla, de szeretném világossá tenni, hogy ha önök azt akarják hangsúlyozni, hogy a segélynek a munka az alternatívája, és a közmunka ezen munka körébe tartozik, akkor nem lehet a munka és munka között ilyen természetű negatív megkülönböztetést csinálni, hogy a minimálbérnél alacsonyabb, az elfogadhatónál kevesebbet fizessenek munkáért, mert ott akkor vagy a munkáról fogadjuk azt el, hogy az nem valódi munka, és hogy az értéktelen, vagy pedig a bérről kell kimondanunk, hogy valódi munkáért értéktelen bért akar fizetni. Egyik sem vállalható út.

(14.00)

A harmadik dolog az átzsilipelés kérdése. A program indításakor úgy fogalmaztak, hogy hozzájáruló, a közmunkához kötődő képzéssel próbálják meg elősegíteni azt, hogy legyen többeknek esélye a közmunkából átzsilipelni az aktív munkaerőpiacra. Őszintén szólva, ez egy tisztes szándék, nem is vitatkozom vele, ugyanakkor a gyakorlatára, úgy látom, forrás nem jut, a gyakorlata alig jár eredményekkel. Nem véletlen, hogy 1-2-3 százalékos csak a munkaerőpiacra visszakerülés. Bár legyünk őszinték, egy nem bővülő, egy érzékelhetően a versenyszférában nem változó munkaerőpiacon valóban csoda is lenne, ha éppen a közfoglalkoztatásból kerülnének felvételre emberek, bár a közfoglalkoztatás olyan típusai, mint az erdőgazdálkodás, útépítés és egyebek, mégis állami megrendelés mellett ezt biztosíthatná.

Az utolsó dolog, amit már részben említettem, a más aktív megoldások kiszorulása, ez pedig egyfajta sajátos pénzügyi kényszer, nem elfogadható pénzügyi kényszer, ahol is a Munkaerő-piaci Alap tripartit felügyelete helyébe lépett állami központosítás nem tudott ellenállni annak, hogy a költségvetés kivonjon forrásokat az egyébként e célra szánt aktív munkaerő-piaci eszközökből.

Önök is tudják, hogy Magyarországon ez nem újbóli kérdés, nem az utolsó három év kérdése, hanem sajnos több mint húszéves kérdés. Nagyon pici az aránya az aktív foglalkoztatásba visszasegítő eszközöknek a GDP-hez képest. Talán negyede, ötöde ez az arány az európai átlagnak. Nos, ilyen arányok között történik meg az, hogy a közmunka túlhangsúlyozása az egyéb ilyen célú, tehát foglalkoztatásba visszasegítő célú pénzeszközöket visszaszorította, pont a költségvetésihiány-mérséklés egyébként központi jelszavával. Alig vitatható jelszóról van szó, de az is alig vitatható, hogy egy ilyen nehéz társadalmi-gazdasági helyzetben lévő lakosság esetén pont itt nem volna szabad spórolni.

Ez az a négy terület, ahol szemben a közmunkáról szóló törvényre irányuló konkrét javaslatukkal, változásra volna szükség, és indokolt volna módosító indítványokat tenni, ha már ezt a törvényt, ezt a jogi szabályozást felnyitották.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Következő hozzászóló a Fidesz frakciójából Patay Vilmos képviselő úr, ugyancsak az általános vita szabályainak megfelelően maximálisan 15 perces időkeretben.

PATAY VILMOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Frakciószövetségünk tagjaival, de másokkal is több elemző beszélgetést folytattunk a hazai szövetkezők világának legújabb időkben leginkább változó részéről, a szociális szövetkezetek jogi szabályozási és ösztönző környezetéről.

Az elmúlt nyolc esztendőt inkább az állandó változás, mint az állandóság jellemezte. Többen vagyunk, akik szerint ez így van jól, hiszen ezen a területen a teljes útkeresés a jellemző. Én magam a szociális szövetkezeteket a foglalkoztatást szervező szövetkezetek csoportjába sorolom, amelyeknek az a célja, hogy az elsődleges munkaerőpiacon elhelyezkedni nem tudó emberek a gyakorlatban is munkára késszé, képessé válhassanak.

A többi szövetkezeti szektortól eltérően a tag és a szövetkezet közötti viszonyban a munkavégzésre irányuló tevékenység a domináns, ami speciális szabályozást igényel, mind a szövetkezeti, mind a munkaviszonyt szabályozó joganyagban. A foglalkoztatást szervező szövetkezetek tevékenységéhez fűződő közérdek világos elhatárolást indokol a többi piaci kapcsolatú szövetkezeti szektor tevékenységétől.

A szociális gazdaság modellje, a piaci folyamatok mellett, helyenként ahhoz kapcsolódva az állam tudatos társadalomszervező tevékenységével építhető ki. A jogalkotás feladata pontosan az, hogy az előírásokat olyan keretek között változtassa, ami a hátrányos helyzetűek számára a tartós jogi, gazdasági és szociális biztonság irányába mutat. Úgy látom, ha lassan is, de ezen az úton haladunk.

Tisztelt Ház! Ahogy az ismert mindenki előtt, a szövetkezeti tagi jogviszonyon alapuló munkaviszonyra ma a munka törvénykönyve vonatkozik. A szociális szövetkezetek esetében az elérhető uniós támogatások lehívhatósága és a társadalmi réteg speciális foglalkoztatási igénye miatt a munkajog keretében történő önálló munkajogviszony kategóriát kell létrehozni: a tagi munkavégzést, ami a személyes közreműködés sajátos formája, a közös terhelésben való tagsági viszonyon alapuló közvetlen közreműködés.

A most beterjesztett törvényjavaslat ismét egy korszakos változást hoz a szociális szövetkezeti jog területén azzal, hogy ezentúl a tagsági jogviszony is keletkeztet munkavégzésre irányuló jogviszonyt. Méghozzá úgy, hogy a tagi munkavégzés nem fog tartozni más törvény hatálya alá. E változásból következik, hogy a szövetkezeti tag tagsági jogviszonyát a részjeggyel tudja igazolni, míg a szövetkezettel munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló pedig ezt a jogviszonyát munkaszerződéssel vagy vállalkozási szerződéssel igazolhatja. A tagi munkavégzés esetében a jogviszony fennállásának igazolására természetesen a tagi nyilvántartás szolgál.

Azt is nagyon fontosnak tartom, hogy a törvényjavaslat az általánostól eltérő szabályok alkalmazását teszi lehetővé a részjegy jegyzésére, azaz a vagyoni hozzájárulás megfizetésére. Ezzel jelentősen könnyebbé válik a hátrányos helyzetben lévők szociális szövetkezeti taggá válása.

Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztésben megcélzott szövetkezeti szektor a szociális szövetkezeteket nevesíti, az iskolaszövetkezeteket ide nem értve. A javasolt módosításból ugyanakkor kimarad a szociális szövetkezetek egyik új, de általános típusa, a foglalkoztatási szövetkezetek. Ez nem indokolt, hiszen a foglalkoztatási szövetkezet olyan szociális szövetkezet, amelynek taglétszáma legalább 500 fő, és legalább egy országos nemzetiségi önkormányzat a tagja, a magasabb taglétszám és a nemzetiségi önkormányzat országos jellege pedig nem olyan jogi specifikáció, amely mentén egyébként célszerű és jogilag is indokolt volna a foglalkoztatási szövetkezetek kizárása a tagi munkavégzés keretéből.

Figyelemmel arra, hogy a foglalkoztatási szövetkezet előnye éppen az, hogy nem önmaga kívánja megoldani a hátrányos helyzetű tagjai foglalkoztatását, hanem a piaci szereplők, könnyen beláthatóan szélesebb körű lehetőségeit kívánja a foglalkoztatásuk szolgálatába állítani, a törvényjavaslat kiterjesztésére teszek módosító javaslatot. A foglalkoztatási szövetkezet ezzel, ha úgy tetszik, a modern kor munkásszövetkezete lehet.

Végezetül, nem válaszolva és nem bekapcsolódva a Kiss képviselőtársam által vitaként indított gondolatokhoz, azt javaslom, hogy a törvényjavaslat mesterképzésre vonatkozó felnőttképzési javaslatát, illetve a közfoglalkoztatás terén a résztvevőkkel szemben megszabott feltételekre tett javaslatokat támogassuk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(Hegedűs Lorántnét a jegyzői székben Nyakó István váltja fel.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Következik a Jobbik frakciójából Bertha Szilvia képviselő asszony. Öné a szó.

BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy tűnik, hogy a nagy stratégiai szövetségkeresés közben valaki végre ráeszmélt arra a hiányosságra, amelyet már a múlt évben, a 2013. évi költségvetési törvényben rendezni kellett volna, de legalábbis az év elején.

Mint az az indoklásból is kiderül, az idei paraméterekről, vagyis a minimálbérről és a garantált bérminimumról tavaly december 9-én megszületett egy megállapodás, amivel kapcsolatban a kormány vállalásokat tett, csak éppen az ahhoz szükséges forrásokat eddig nem biztosította. Ezt kívánják most pótolni.

(14.10)

Igaz ugyan, hogy az első félév még nem járt le, még csak annak a fele telt el, csakhogy eddig ezeket a többletterheket a foglalkoztatóknak kellett biztosítani, akik egyébként is elég rossz helyzetben vannak. Kérdés, hogy vajon hány embert bocsátottak el amiatt, mert ezeket a pluszterheket nem tudták vállalni, és a kormányzat nem biztosított idejében forrást ezekre a pluszkiadásokra. Kérdés az is, hogy ez vajon csak hanyagság, és ez is a munkahelyteremtés része-e, vagy hogyan gondolják ezeket az ígéreteket.

Örömmel vennénk, hogy a nemzetiségre vonatkozó adatokat az érintettek hozzájárulása esetén innentől a foglalkoztatási szerveknél is vezetni lehet. Csakhogy ez továbbra sem tisztázza azt a kérdést, hogy pontosan honnan is lehet tudni, hogy valaki az adott kisebbséghez tartozik-e. Bárki vallhatja magát például cigánynak, ha ebből akkor, éppen ott előnye származik. És ha valakinek, mondjuk, az ügyintéző a külső jegyek alapján merő segítő szándékkal azt tanácsolja, hogy vegyék hozzá az adatnyilvántartáshoz, hogy ő cigány származású, mert esetleg így támogatásra jogosult, adott esetben ez az ember feljelentheti az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál azért, mert rasszista, és miért cigányozta le őt. Tehát egyértelmű helyzetet kellene teremteni végre ebben a témában is. Azt gondolom, hogy valamilyen etnikumhoz, nemzetiséghez tartozás nem olyan, mint egy vallás, amit felveszek és leteszek, hanem valaki vagy oda tartozik, vagy nem. És ha akkor vállalja, amikor pluszjogokat kap, akkor bizony ezt egyértelműen nyilván kell tartani, mert a pluszjogokhoz kötelezettségek is társulnak. Normális esetben; sajnos ez Magyarországon még nem így van, de erre kellene törekedni.

A javaslat saláta jellegét bizonyítja, hogy a felnőttképzésről szóló törvényt is módosítják benne. Ez, ahogy már el is hangzott, azért különösképpen érdekes, merthogy egyébként éppen most van az Országgyűlés előtt a felnőttképzésről egy új törvényjavaslat, aminek következtében az ebben a javaslatban lévő módosítások, elfogadásuk esetén egyébként is hatályukat fogják veszíteni. Tehát úgy tűnik, ismét nem tudja a jobb kéz a kormánynál, hogy mit csinál a bal.

Ebből a saláta javaslatból nagyon sok minden kiderül arról, hogyan gondolkodik a kormány, illetve az is, hogy valójában nincsenek tisztában a magyar valósággal és a magyar társadalom véleményével. Világosan látszik például, hogy a közmunkát szociális segélynek tekintik, nem pedig értékteremtő tevékenységnek, sem nem munkára visszaszoktatásnak vagy átmeneti munkahelypótléknak. Mi más állna a mögött a gondolatsor mögött, hogy ha valaki közmunkásként nem tartja be az alapvető társadalmi normákat, tehát a gyereke nem jár rendesen iskolába, vagy nem tartja rendben a lakókörnyezetét, akkor pont a közmunkától tiltják el három hónapra? Emögött csak az a gondolat állhat, hogy önök nem munkának tekintik a közmunkát, hanem segélynek. Nyilván ezért nem érzik gondnak, ha nem végez rendes munkát egy közmunkás vagy nem jelenik meg rendesen munkavégzésre, és nyilván ezért nem törekednek arra, hogy valóban értékteremtés történjen a közmunka keretei között, mert ezzel nyilvánvalóan egy komoly gazdasági potenciálról mondanak le. Nyilván ezért nincs lelkiismeret-furdalásuk, ha nem kapják meg rendesen még azt a kevés bért sem a közmunkások. Ezzel csak az a gond, hogy pont ez a segélyfelfogás és ebből eredő hozzáállás az, ami miatt olyan kevés a közmunkások köréből az elsődleges munkaerőpiacra történő sikeres belépés. Hozzáteszem, hogy a többségi magyar társadalomból kikerülő munkanélküliek egyébként örülnek majd ennek az eltiltó szabályozásnak, merthogy végre ők is közmunkához juthatnak. Rengeteg panasz érzik a többségi társadalom munkanélkülijeitől, hogy hiába jelentkeznek közmunkára, a szomszéd cigányt már háromszor felveszik az önkormányzathoz, mire ő egyszer végre hozzájut a lehetőséghez.

Itt jegyezném meg azt is, hogy a heti bérfizetésről a havi bérfizetésre áttérésnél megint nem gondolták át ezt az egészet társadalmi szempontból. Ugyanis ha valaki megkapta a heti bérét, és a következőt egy hónap múlva fogja kapni, akkor az egyheti bérből kellene, ami 10-12 ezer forint, egy hónapon keresztül megélnie. Tehát ezt nyilván hosszabb időtáv alatt kellett volna átvezetni, amikor a heti bérfizetésesek kifutnak, és helyettük havira felvenni a következő váltást.

Nézzük a helyzetet, hogy mi lesz akkor, ha ez a szabályozás életbe lép, mi a probléma ezzel az egésszel. Még magával a szankcionálás elvével a Jobbik egyet is ért és üdvözölné, csak nem ilyen egylábú asztalként. Mert hogy ezek után ki fogja megvédeni a pedagógust, aki jelezni meri a gyermek hiányzását? Vagy ki fogja megvédeni a családvédelmist, akinek ki kell mennie és beszélnie kell a problémás családdal és a problémás szülőkkel? Vagy ki fogja megvédeni a jegyzőt, akinek a szabálysértési eljárást el kell indítani a szülők ellen? Ezek az emberek vesznek részt abban, hogy a közmunkától és ezáltal a segélytől is eltiltásra kerüljenek ezek a családok. Fontos, hogy ne arra keressük a választ, hogy el tudják-e kapni adott esetben a bűnösöket. Mert itt a szomszédokra is gondolni kell, vagy az egyszerű járókelőkre. Mert hogy ezekkel az emberekkel ezek után mi lesz? Miből fogják a megélhetésüket megteremteni? Nyilván a piacon nem tudnak elhelyezkedni, rendvédelem nincs, ami biztosítaná, garantálná az emberek biztonságát. Tehát a legkönnyebb út a bűnözés. Ki fogja a szomszédokat megvédeni a lopástól, betöréstől, vagy az utcai járókelőt attól, hogy kirabolják, megverjék, adott esetben megöljék?

Persze az sem hátrány, hogy az elkövető megkerül majd, de annak, akit megloptak, kiraboltak, megvertek, megöltek, annak ez már csekély elégtétel. Tehát a megelőzésre kellene koncentrálni, és arra kellene a hangsúlyt helyezni, hogy van-e olyan közbiztonság és van-e olyan rendvédelem Magyarországon, hogy ezt a rendelkezést úgy végre lehessen hajtani, hogy ebből ne kára legyen az egész társadalomnak. Illetve a valószínűbb az, hogy alkotnak most valamit, aminek aztán nem lesz végrehajtása. Persze majd lobogtathatják, hogy hoztak ilyen szabályozást, csak éppen nem mer majd vele élni a magyar társadalom, merthogy nem tudják megvédeni. Az a baj, hogy bár az alapgondolattal nagyon egyet tudnánk érteni, de ez egylábú asztal, nincs meg hozzá így az oktatásügyi, a rendvédelmi és a szociális része. Ezek a lábak hiányoznak. Ez csak rendszerben valósítható meg, nem véletlen, hogy a Jobbik egyfolytában a bentlakásos iskolák létrehozását szorgalmazza, a rendőrség megerősítését és a csendőrség létrehozását sürgeti és a szociális ellátórendszer alapelveinek a megváltoztatását. Vagy önök komolyan úgy érzik, hogy egy olyan családban, ahol nem érdekli a felnőttet, hogy a gyerek jár-e iskolába, vagy hogy milyen trágyadomb a háza, a kertje, ott majd rá lehet venni az alapvető magyar társadalmi normák betartására azzal, hogy eltiltják a munkától? Tehát ezt nyilván önök sem gondolhatják komolyan! Nyilvánvaló, hogy majd a könnyebb utat keresi: bűnözés, vagy a tanárok, a jegyző, a családvédelmis megfenyegetése. Nyilván nem várható el, hogy majd a homlokára csap, és drákói szigorral lép fel a gyermekével szemben, és kiganézza a kertjét. Ezt önök sem gondolhatják komolyan. Ez a javaslat egy egy lábon álló és elboruló asztal.

Térjünk át a másik fontos témára: a szociális foglalkoztatásra. Azt csak csendben jegyzem meg, bár remélhetőleg nem ez volt a kormány célja, de komoly figyelem övezi a szociális foglalkoztatás, illetve szövetkezeti forma szabályozását, mert egyes vélemények szerint erős pénzmosási potenciált jelent a jövőre nézve. Így amennyiben nem ez volt a céljuk, kérem, hogy ilyen aspektusból is vizsgálják meg, és gyomlálják ki a lehetőségeket.

A statisztikákat hallgatva, ugye, közel 300 szociális szövetkezet van, és ennek 30 százaléka működik, azon gondolkodtam, hogy mi lehet az oka annak, hogy ennyire nem működnek ezek a szövetkezetek. Nem lehet-e, hogy mégis az a probléma, hogy mégsem akarnak dolgozni azok, akiknek ezt a foglalkoztatási formát szánták? Vagy hogy nem a halmozottan hátrányos helyzetük miatt nem tudnak elhelyezkedni, hanem ilyen egyszerű az indok: nem akarnak dolgozni? És ennek ellenére önök megpróbálnak még kedvezőbb körülményeket teremteni számukra, gyakorlatilag adózniuk, járulékot fizetniük sem kell már semmit, és nulla munkával is teljes társadalombiztosítást kaphatnak, a piacinál egyszerűbb és kedvezőbb feltételekkel lehet majd egyszerűsített foglalkoztatás keretei közt is munkát végezni az ilyen szövetkezeteknél, a természetben kapott juttatások után pedig nem kell adózni szintén. De ki ellenőrzi le azt, hogy esetleg nem értékesíti ezeket a természetben neki juttatott javakat? Erre a bizottságban az volt a válasz, hogy ha majd eléri az adóköteles értéket az eladások bevétele, akkor bevallják és leadózzák. Tehát nyilván ez egy rendkívül életszerű feltételezés.

Ahogy az a kérdés is felmerül, hogy ha beindulnak ezek a szociális szövetkezetek, és valóban nekiállnak termelni, mennyire fogják meggyengíteni a piacon a piaci feltételek mellett működő, hasonló profilú vállalkozásokat. Merthogy a szociális szövetkezeteknek járnak a kedvezmények, de a piacinak nem, tehát lényegesen nehezebb körülmények között kell helytállniuk. Ez azt jelenti, hogy valójában ezzel a szabályozással nincs jó végeredmény, mert ha működik, akkor azért káros, ha pedig nem működik, akkor potya foglalkoztatotti státus és rengeteg állami pénz, mondhatjuk, hogy egyfajta segély kerül kifizetésre, csak másként.

A mai társadalmi helyzetben sajnos nem megkerülhető a szociális foglalkoztatás, ez kétségtelen, a baj az, hogy a kormány hangsúlyt és a költségvetési forrásokat egyre inkább a szociális jellegű, a gazdasági növekedést nem igazán segítő foglalkoztatási formák támogatására helyezi a valódi piaci munkahelyek létrehozása helyett.

(14.20)

Itt azért felmerül a gyanú, hogy jön a kampány, és a fosztogatást most az osztogatás kezdi el követni a szavazatszerzések reményében. Mert arra azért felhívnám a figyelmet, hogy ennek a módosításnak a nyomán statisztikailag majd foglalkoztatottnak minősülnek immár a szociális szövetkezeti tagként munkát végzők is. Adót, járulékot ugyan nem kell fizetniük, tehát pénzügyi oka nem lehet annak, hogy ne kerüljenek ilyen jogi státusba, viszont egy újabb elem, amivel a foglalkoztatási statisztikákat szépen lehet kozmetikázni és manipulálni. Így valóban hamarosan majd kimutathatják, hogy hónapról hónapra több ezrével növekszik a foglalkoztatottak száma, csak kérdés, hogy ezzel megint kiket akarnak átverni. Merthogy magukat átverik, az egészen biztos; minket nem lehet. Az embereket sem lehet átverni, mert érzik, hogy nincs munkahely.

Nem véletlen ez az iszonyatos mértékű kivándorlás külföldre, hiszen az emberek itt nem találnak munkát. Ez a másik probléma, hogy a külföldön munkát vállalókat nem foglalkoztatottként kell nyilvántartani, hanem munkanélküliként. Hiszen ők azért mennek el, mert itt, Magyarországon nem találnak munkát, vagy ha találnak, abból nem tudnak megélni. Ezért duplán csapják be saját magukat. Mert ki mást? Hiszen ezek az emberek a foglalkoztatottak számát gyarapítják, holott onnan is le kéne őket vonni, és betenni a munkanélküliségbe ezt a nagy számszerűséget, és ezzel egyből kijönne, hogy valójában mintegy másfél millióan vannak munkanélküliek, akik vagy nincsenek benne a rendszerben, és nem látszanak, ilyenből is több százezer van, vagy csak külföldön találnak munkát, vagy valóban munkanélküliként vannak nyilvántartva.

Tehát bár a szociális foglalkoztatás elképzelése nem ördögtől való, de mint mindenben, ebben is a megvalósítással komoly gondok vannak, és ilyenformán a Jobbik ezt a javaslatot semmiképpen nem tudja támogatni.

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: A következő hozzászóló a független képviselő, Szél Bernadett képviselő asszony. Öné a lehetőség.

DR. SZÉL BERNADETT (független). Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Alapvetően nagyon szerencsétlennek tartom azt, hogy egy téma kapcsán két olyan helyet nyitunk meg, konkrétan a szociális szövetkezeteket és a közfoglalkoztatást is, amelyben az egyik területen vannak olyan intézkedések, amelyeket támogathatunk, és előrelépésnek gondolhatunk, a másik helyen viszont gyakorlatilag azt látjuk, hogy egy újabb pusztítás következik be. Így még azt a jobbító szándékot, amit én felfedezni vélek ebben az anyagban, azt is agyoncsapják azzal, hogy teljesen életképtelen és kritizálásra abszolút alkalmas törvényt nyitnak meg. Ráadásul annak is egy olyan helyét, ami gyakorlatilag elfogadhatatlan mind a magyar családok, mind a gyermekek szempontjából.

Kezdem a történet pozitív részével, amit a szociális szövetkezetekkel kapcsolatban alkottak. Nem tudom osztani Patay képviselőtársamnak azt a véleményét, hogy itt korszakváltás következne be. Mert mi pont azt reméltük, hogy az elmúlt 3 évben önök fölkészültek arra, hogy közmunka után nekiállnak végre azzal foglalkozni, hogy hogyan lehet a közmunkából visszakerülni a nyílt munkaerőpiacra. Ennek megfelelően mi régóta mondtuk önöknek, hogy a szociális szövetkezetekkel foglalkozni kell. Bevallom őszintén, hogy amikor elkezdtem itt a törvényt olvasni, azt reméltem, hogy ezt a bizonyos korszakváltást leteszik az asztalra, és végre akkor arról tudunk beszélni, hogy amit önök megígértek, hogy a közmunka megteremti az utat vissza a nyílt munkaerőpiacra, az hogyan fog a szociális szövetkezeteken keresztül megvalósulni.

Sajnos, azt látom, és az önök távlati elképzeléseit továbbra sem ismerem, de ez a törvény erre a fajta korszakváltásra nem alkalmas, inkább egy toldozgatásnak-foldozgatásnak tűnik. De mind minden toldozgatásnak-foldozgatásnak, ennek is vannak pozitív elemei, úgyhogy azokat méltányolni tudom. Ilyen például, a Lehet Más a Politika végül is támogatni tudja azt, hogy a szociális szövetkezet első szakaszában lehetőséget adnak arra, hogy a tagok természetbeni juttatás formájában kapják meg a munkájuk ellentételezését, és hogy az állam átvállalja a tb-járulékokat egy meghatározott ideig. Ez így önmagában jó.

De kérdezem én tisztelt államtitkár urat, hogy az évnek abban a részében, amikor nincs termény, miből fogják megkapni ezt a juttatást. Mi lesz idényen kívül? Hogy lesz lerendezve a szociális szövetkezetekben és a tagokkal? A másik az, hogy ugye, ismerem azt a könyvet, amit a közfoglalkoztatásban használnak oktatásra, bár sajnálattal hallom, hogy az oktatások mindig késnek. Az ismeretek átadása mindig későbbre tevődik, ahol egyáltalán megtörténik. Szóval, a Start-közmunkaprogramban létezik egy könyv, ami növénytermesztésről, tartósításról, kártevő elleni védekezésről szól. Itt lehet olvasni hagymákról, burgonyákról, káposztákról, uborkákról és sok minden másról, ami teljesen rendjén van. De kérdezem én, hogy itt, a szociális szövetkezetekben ki fog ismeretet adni azoknak az embereknek, akik részt vesznek benne.

Egyáltalán, gondolkodnak önök abban, hogy valamilyen képzést lehetővé tegyenek a szövetkezeti tagok számára? Régóta beszélünk arról, hogy magát azt, hogy egy ilyen szociális szövetkezet létrejöjjön, és ez elkezdjen gazdálkodni, mentorhálózattal és tanácsadói hálózattal kell megtámogatni. Ráadásul az mindig egy kritikus kérdés, hogy az értékesítést hogyan fogják megszervezni, tehát a piacra jutást hogyan lehet elősegíteni. Ez a versenyszférában egy önálló szakma. Ha elkezdünk mérvadóan foglalkozni szociális szövetkezetekkel, akkor elkerülhetetlen az, hogy az értékesítésre vonatkozó megfelelő ismeretek elkerüljenek ezekre a helyekre. Sajnálattal látom, hogy ez most ebben a javaslatban nem szerepel.

Megnéztük a nyugati szövetkezeteket is, és azt látjuk, hogy a termeléstől az értékesítésig az áru vagy a szolgáltatás teljes életciklusát átfogóan tartalmaznak rendelkezéseket, tehát a működést. Most azt látjuk, hogy ez, amit önök letettek az asztalra, sokkal inkább az önellátásra fókuszál. Kérdezem én, hogy mi lesz a maradék esetleges értékesítésével, a tőkefelhalmozással, vagy egyáltalán hogyan segítik önök a szociális szövetkezeteket abban, hogy a későbbi sikereiket meg tudják alapozni. Ez mind hiányzik ebből a törvényből. Sajnálattal láttam, és végeztem egy kis kutatást is ezzel kapcsolatban, hogy a szövetkezeti érdekvédelmi szervezetek véleményét sem igazán csatornázták be ebbe a javaslatba, holott azt gondolom, hogy ezek a konstruktív kritikák jótékony hatással lettek volna erre a normaszövegre.

Egy következő kritikám vagy kérdésem és félig-meddig kritikám az, hogy azzal önmagában egyet tudok érteni, hogy a gazdasági értéktermék előállításában való részvétel mértéke meghatározó a tagok juttatásainál. Azt gondolom, hogy ez így rendben van. Ami viszont ezután történik, a törvényben az szerepel, hogy az alapszabály rögzíti azt, hogy a munka ellentételezésének mi a szabálya. Na most, felmerül itt a kérdés, hogy ha szövetkezetről szövetkezetre vándorolunk, ahol mindegyiknek van egy saját alapszabálya, akkor hogy fog ez kinézni. Az egyik szövetkezetben ugyanazért a munkáért többet lehet majd kapni, a másikban meg kevesebbet? Mi tehát itt a zsinórmérték, kérdezem én. Ez tehát a szövetkezetekkel kapcsolatos kritikám, kérdéseim, észrevételeim köre.

Akkor térjünk át a dolog rázósabb részére, méghozzá konkrétan arra, hogy rászabadították a belügyminisztert ismét erre a törvényre, és megint egy szociálpolitikának álcázott intézkedést pakoltak bele ebbe a javaslatba. Azt gondolom, ez teljesen felesleges volt, és teljesen méltatlan is. Sokkal jobb lenne itt a Házban erről beszélni, hogy a szociális szövetkezetek helyzetét hogyan oldjuk meg, hogyan segítjük. Nem tudom, miért kellett a közmunkának és a közmunkásoknak ilyen módon nekirongyolni? Itt 261 ezer ember dolgozott közmunkásként a statisztikák szerint. Önök ezt néha kicsit többnek mondják, néha egy kicsit máshogy értelmezik, de az biztos, hogy rengeteg emberről van szó. Nem is beszélünk ebben az esetben arról a 340 ezer emberről, akikről tudjuk, hogy ellátatlanok.

Szóval tudjuk, hogy itt több százezer emberről van szó, akiket érint ez a módosítás, amit itt sikerült megint beterjeszteniük. Én nem restellettem, és nemcsak a saját bizottságomban, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottságban, hanem a szociális bizottságba is bementem és végighallgattam az ezzel kapcsolatos előterjesztést. Nagyon kíváncsi voltam rá, hogy maga a tárca, ha már eszébe jut még ilyen ötlet, hogy gyermekeket, szülőket foszt meg a jövedelmüktől egy olyan országban, ahol ilyen mértékű gyermekszegénység van, gyakorlatilag a családok szájából veszik ki az utolsó falatot, hogyan gondolják önök ezt megvédeni.

Alapvetően hét érvvel találkoztam, bár az egy kicsit túlzás, hogy érvet hallottam, inkább ilyen reflektálatlan gondolatok, képzetek, meggyőződések terjengtek ott a teremben. Az első érv például, amit önök említettek, hogy ez miért fontos, miért jó ez önöknek, az volt, hogy gyakorlatilag semmi új nincs ebben a törvényjavaslatban, eddig is voltak olyan szankciók, amelyek arra vonatkoztak, hogy ha a gyerekek nem járnak iskolába, akkor azért bizony büntetés jár. És említették itt a családi pótlékot, hogy évek óta él a szabály, csak iskoláztatási kötelezettség teljesítése esetén jár az ellátás. Na most, kérdezem én, ha önöknek ez a büntetőpolitikája, amit eddig folytattak, annyira sikeres volt, akkor miért kellett ezt újra elővenni.

Ugye, első lépésben önök a családi pótlékot átalakították iskoláztatási támogatássá, és azt mondták, hogy ha a gyermek nem jár iskolába, akkor ezt felfüggesztik. Egy ideig ezt a felfüggesztést, ha a gyermek elkezdett újra iskolába járni, akkor visszaadták a családoknak, utána megvonták ezt a támogatást. A következő szigorítás az volt, hogy egy szabálysértési kategóriává tették a szülői mulasztást, ha a tanköteles korú gyermek 30 órát meghaladó igazolatlan hiányzása következik be. Ugye, megszületett az iskolakerülésről szóló törvény, amely lehetővé tette azt, hogy rendőr vezesse az igazgatóhoz a lógó diákot. Azt látjuk gyakorlatilag, hogy nagyon kétséges eredményeket tudtak ezzel elérni.

Világosan és régóta mondtuk azt, hogy az, ha valaki nem jár iskolába, nem egyedül a szülők felelőssége. Minden normális ember persze azt akarja, hogy a gyermek iskolába járjon, de most komolyan, egy olyan kormány hoz fel ezzel kapcsolatban érveket, és kezd egy olyan folyamatos szankcionáló, büntetőpolitikába átcsapni, amelyik 16 éves korra csökkentette a tankötelezettség felső korhatárát?

(14.30)

Komolyan önök beszélnek aggódással a jövő nemzedékek iránt, amikor gyakorlatilag szétverték a teljes oktatást, több generációt fosztottak meg attól, hogy a mobilitás csatornáit tágra nyitva feljussanak egy jobb életbe? Hát tüntetnek kint az emberek a röghöz kötés miatt! Gyakorlatilag tegnap lángokban állt a város, forradalmi hevület volt mindenhol, pontosan azért, mert önök alkotmányosan ellehetetlenítették az oktatást. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból.) Önök aggódnak a gyerekekért, tisztelt képviselőtársaim?!

Ráadásul a konkrét szabályok, amik eddig voltak, eddig is nagyon kétségesek. Nagyon látszik az, hogy szórványos eredményt hoztak, nagyon sok tanuló át tudott kerülni magántanulói státusba, és onnantól kezdve nem látszik a rendszerben az, hogy iskolakerülő vagy sem. Tehát lehet, hogy statisztikaszinten van valamifajta javulás, de az biztos, hogy ezzel a problémák gyökerét nem tudták megszüntetni. Ez a baj az önök társadalompolitikájával. Soha nem azt érzik, de soha, hogy mi a probléma, mindig csak azt érzik, hogy hogyan lehet azt kezelni. És ki kezel? Egy belügyminiszter kezel, nem egy hozzáértő szociálpolitikus kezel. Ebből jönnek ki ezek a vadhajtások, ebből jönnek ki ezek a teljesen elfogadhatatlan törvények.

A másik érv az volt, hogy már a közszférában most is vannak olyan szabályok, hogy a munkakörnek megfelelő magatartást várnak el az alkalmazottaktól. Ez teljesen abszurd. Én voltam köztisztviselő. Az én hátsó udvaromban senki nem jelent meg megnézni azt, hogy az hogy néz ki, és senkinek nem jutott eszébe az, hogy ezért a fizetésemet elvegye. Tehát ráadásul, ha arról van szó, hogy munkakörrel összefüggő viselkedésről beszélünk - kérem, az, hogy egy közmunkásnak hogy néz ki a háza, ami azért nagymértékben egy anyagi kérdés, mert festéket venni kell, maltert venni kell, csomó mindent venni kell, az pénzbe kerül, tehát ha erről van szó -, az nem egy munkakörrel összefüggő viselkedés, hogy hogy néz ki a házam. Az, hogy rendezett valakinek a megjelenése, hogy munkára képes állapotban jelenik meg, vagy az, hogy a köz szolgálatát szem előtt tartja, miközben munkát végez, az összefügg vele. De a lakókörnyezet, a lakás? Sőt, esetleg be is lehet kukkantani? Nézzék meg a törvényt! Talán még a szekrénybe is be lehet nézni? Nem tudom, ezt hogy gondolták önök.

A következő érvük az volt, hogy mivel közpénzből finanszírozzák a közmunkát, ezért jogosan kötik feltételekhez a benne való részvételt. Nézzék, gyakorlatilag ez teljes beismerése annak, hogy képtelenek a mélyszegénységet, a hátrányos helyzetet és a leszakadó rétegek problémáját kezelni. Ebben az országban rengeteg mindent finanszíroznak közpénzből, és azonkívül rengeteg minden van már feltételekhez kötve, hogyha a közmunkásokról van szó vagy a szegénységről, akkor is. Gyakorlatilag azt látjuk, hogy ez az érv egyáltalán nem állja meg a helyét.

Az ötödik érvük az volt, hogy éppen az alacsony iskolázottság és a mélyszegénység ellen kívánnak hatni. Ezt az előbbiekben már kibontottam valamennyire; most egy kicsit folytatom, mert nekem mindig az volt az álláspontom, és a Lehet Más a Politika is mindig úgy gondolta, hogy amennyiben egy területen problémát észlelünk, akkor azt azzal a szakpolitikával kell kezelni. Vegyük például a hulladékok esetét: én nem restelltem, és megnéztem azt, hogy ha mondjuk, szemetes valakinek a háza vagy az udvara, akkor milyen törvények vannak már most, amik alkalmasak arra, hogy ha ezeket megfelelően foganatosítják, érvényesítik, akkor ezt a problémát kezelje. Tehát gyakorlatilag, ha a lakókörnyezettel önöknek gondja van, akkor a hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény a veszélyes hulladékok tárolására vonatkozó szabályokat tartalmazza. Tisztelt kormánypártok, ki kell kényszeríteni. Nézzenek utána, csinálják meg!

Akkor ott van a köztisztasági és a települési szilárd hulladékkal összefüggő tevékenységről szóló 1986. évi együttes rendelet, ami az ingatlan előtti járdaszakasz tisztán tartásáról szól. Vagy ott van a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény, ami az avar és a kerti hulladék égetése. De akár ott van a légszennyezés, a levegő lakosságot zavaró bűzzel való terhelésének az esete vagy a parlagfű-mentesítés. Van egy csomó szakpolitikai törvényük. Miért nem azokkal foglalkozunk? Mert önök büntetni akarnak. Kit akarnak büntetni? A szegényeket, a nélkülöző embereket akarják büntetni, és ez egy hatalmas bűn önmagában, egy hatalmas bűn a kormány részéről.

A kritikáimat még tudnám folytatni hosszú ideig, de azt gondolom, hogy ez egy olyan pont, amelyben önöknek tényleg meg kell állni; meg kell állni, és végig kell gondolniuk azt, hogy abban a kormányzati teljesítményben, amit az elmúlt három évben önök nyújtottak, minden embernek, aki ebben az országban anyagi problémákkal küzd és nélkülözni kényszerül, ez a törvény, amit önök letettek az asztalra, ezeknek az embereknek a végső arculcsapása.

Tehát az, hogy önök megvonnák a közmunkásoktól azt, hogy közmunkában részt vegyenek, azért, mert nincs rendben a hátsó udvar, az teljesen abszurd és teljesen elfogadhatatlan. Még egyszer hangsúlyozom, hogy ezen emberek nagy részének gyereke van. Az még rendben van, hogy a felnőtteket büntetik - szerintem nincs rendben, de az még valahogy indokolható, mert önök azt gondolják vagy a belügyminiszter úgy gondolja, hogy ezt érdemli a magyar ember, ez is önmagában nagyon támadható. De az, hogy gyerekektől elveszik az utolsó betevő falatot a szájukból!

Tehát ha megfosztják a szülőket attól a nyomorúságos közmunkabértől, attól a 49 ezer forinttól, vagy amennyit éppen kapnak, ha 8 óránál kevesebbet dolgoznak, akkor miből fognak ezek a családok megélni? Ezt a kérdést, hogy miből fognak ezek a családok megélni, hogyha kirakják őket a közmunkából, nem csak én tettem fel. Tegnap bizottsági ülésen a szociális bizottságban kormánypárti képviselő szájából is elhangzott ez a kérdés. A saját pártjuk is kérdezi önöket, hogy akkor miből fognak ezek a családok megélni. Vagy önöknek teljesen mindegy, hogy most 340 ezer ember ellátatlan, akikről tudunk, és még hozzátesznek 340 ezret? Ez önöknek teljesen nem számít? (Horváth Zoltán közbeszól.) A másik, amit ezzel kapcsolatban... - az én demagógiám? Az önöké. Ne ordítozzon, legyen kedves, nyomjon kétpercest, beszélgessünk úgy!

Ráadásul hozzátéve azt, hogy miből fognak ezek az emberek megélni. Nagyon fontos azt látniuk, hogy itt gyermekekről van szó, szülőkről van szó, családokról van szó, nem politikai statisztikáról van szó. Önöknek most már tényleg be kellene azt fejezni, hogy folyamatosan az adatokkal játszanak, és mindahányszor kijön egy számsorozat, kiállnak és kiadnak egy győzelmi jelentést arról, hogy Magyarországon hány ember tud dolgozni, és ahhoz mennyit tettek hozzá.

Az önök legfontosabb választási ígérete, a munkahelyteremtésre vonatkozó egy hatalmas smafu volt. Önök nem tudtak munkahelyet teremteni ebben az országban, viszont szociálpolitikát se tudtak csinálni, és ez a kettő halálos elegy, önök ezzel családokat tettek ki az út szélére. Mi már nagyon régóta megmondtuk önöknek, hogy térjenek le erről a veszélyes útról, de ez, amit itt letettek az asztalra, mindennek a teteje, tisztelt képviselőtársak! (Harangozó Gábor tapsol.)

(Dr. Tiba István elfoglalja jegyzői helyét.)

ELNÖK: Továbbadjuk a szót, Vágó Sebestyén képviselő úr a hozzászóló, a Jobbik frakciója. Ő is előre bejelentett, tehát írásban bejelentkező képviselő. Tessék parancsolni!

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mielőtt a tervezett felszólalásomba belekezdenék, két dolgot azért nem hagyhatok szó nélkül. Az egyik a Ház méltóságának tiszteletben tartása. Eddig még csak a volt LMP-frakciótól szoktuk azt meg, hogy rájuk nézünk, és nem tudjuk azt, hogy éppen edzésen vagyunk vagy egy plenáris ülésen, de úgy látszik, hogy már a volt kancelláriaminiszter is, igaz, hogy már nem tartózkodik a teremben, de már úgy jár be a parlamentbe (Az elnök csenget.), mintha éppen a délutáni tréningjére érkezne.

ELNÖK: Hadd jelezzem képviselő úrnak, hogy nem a tárgyról beszél, tehát érdemes visszatérni a tárgyra.

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Az általános vitában elhangzottakról és az általános vitában történtekről ejtettem szót.

ELNÖK: Az általános vitában sem a tárgyról beszél. A másik képviselőt az általános vitában, bármilyen kérdéskörről van szó, akár kormánypárti, akár a saját frakciójában ülő, akár ellenzéki, nem illik minősíteni akkor, hogyha egyébként nem a tartalmáról beszél, hanem bármilyen másról. (Szilágyi György: Tényeket közöl!)

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Nem szeretnék elnök úrral vitatkozni, mert tudom, hogy a...

ELNÖK: Ne is tegye meg, mert kikapcsolom a mikrofonját azonnal.

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): ...szabályok nem engedik meg, de egymást is tiszteletben kell tartanunk szerintem a megjelenésünkkel. (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Önnek biztos jobban tetszene, hogyha az LMP-s képviselők vagy a szoci képviselők Gárda-mellényben járnának a parlamentbe, de ezt a szívességet nem fogják önöknek megtenni.

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Én örülnék, ha azzal járnának. (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Van valami problémájuk, képviselő urak? (Szilágyi György: Hogy jön ez most ide, hogy bejön a képviselőtársa úgy, ami nem megfelelő a Ház méltóságához? Hogy jön ez most ide? Megint teljesen elfogultan vezeti az ülést!) Kettő perc technikai szünetet rendelek el, mert a Jobbik frakciójában túlzottan nagy a türelmetlenség, szerintem érdemes, hogy egy kicsit kipihenjék magukat. Kettő perc technikai szünet, amíg megnyugszanak. (Rövid szünet.)

Ha mindenki kész van arra, hogy a parlament napirendjét folytatva tartalmi munkát végezzen, és nem az egyes képviselőtársait nem a napirendhez kapcsolódó, hanem a kinézetükhöz kapcsolódó megjegyzésekkel illesse, akkor visszaadom a szót, és természetesen elölről indítom a számlálót, tehát 0.0-ával indulunk. Vágó Sebestyén képviselő úr, Jobbik, tessék parancsolni!

(14.40)

VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és köszönöm szépen a lehetőséget, hogy most így két perc után megnyugodva, elölről kezdhetem az időmet.

A másik, amire reagálni szeretnék, már tényleg konkrétan a tárgyhoz tartozik. Szél Bernadett felszólalásában több olyan pont volt, ami konyhanyelven szólva kiverte nálam a biztosítékot. De ami a legjobban kiverte, az az, hogy hogyan merészelik bármilyen juttatás vagy bármilyen szolgáltatás biztosítását olyan dolgokhoz kötni, mint például a lakókörnyezet rendben tartása, merthogy ez is sokszor anyagi kérdés, merthogy ki kell festeni azt a házat. Nem tudom, hogy képviselő asszony járt-e - megpróbálom polkorrekten megfogalmazni - város vagy falu szegregált külterületén elhelyezkedő lakókörnyezetben, ahol szükséglakások vannak, ahol nem azzal van probléma, hogy nem festik le az ingatlant, hanem azzal van probléma, hogy nemhogy az illemhelyiséget nem megfelelően használják, hanem az illemhelyiséget meg sem találják, és a dolgukat sokszor nem is a saját portájukon, hanem közterületen végzik el. Itt konkrétan ilyen esetekről van szó. Javaslom önnek, hogy keressen fel pár ilyen helyet. Ha gondolja, meglátogathat Tatabányán, elviszem a Mésztelepre, és mutatok - főleg nyáron, amikor már jó idő van - érdekes dolgokat. Szerintem a törvényhozók az ilyen típusú lakókörnyezet-karbantartásokra gondoltak.

Viszont úgy látszik, hogy most tökéletesen ellenzékbe kerültünk még az ellenzéki véleményünkkel is, ugyanis mi az egész szociális szövetkezeti rendszernek az irányelvével, az irányával nem értünk egyet, ugyanis ez nem más, mint cigányút. Már az eredeti törvény általános és részletes vitájában is kiderült, hogy itt semmi másról nincs szó, mint egy újabb etnikai alapú támogatásról, mégpedig azzal, hogy egy országos kisebbségi önkormányzatnak részt kell vennie ebben a szövetkezetben. Én nem tudok arról, hogy például a bolgárkertészek elkezdtek volna mozgolódni, és bolgár kertészeti szövetkezeteket hoztak volna létre, vagy nem tudok arról például, hogy a szlovák kisebbség nekiállt volna drótos cégeket létrehozni országos szinten. Ilyenekről nem hallottam. Tehát mondhatjuk azt, hogy ez kifejezetten egy etnikai kisebbségnek, a cigányságnak szól.

Ezt alátámasztja az is, hogy véleményem szerint elég csúnya módon, már a bizottsági ülés előtt Tapolczai Gergely képviselőtársamnak visszavonatták azt a módosító indítványát, amivel szerette volna belevetetni a szociális szövetkezeti törvénybe az országos fogyatékos érdekvédelmi szervezeteket is mint szükséges társszervezetet a szövetkezetek létrehozásában. Akkor miért? Egyetlenegy hátrányos helyzetű csoport van ma Magyarországon? Nincsenek hátrányos helyzetű magyar származású emberek vidéken vagy akár a fővárosban? Most eltekintve ettől. De ha a hátrányos helyzetet az okozta, hogy valamilyen csoporthoz tartozik, például egy etnikai kisebbséghez, amit ez a törvény tartalmaz, de ha a rokkantsága vagy a fogyatékossága miatt egy másik csoporthoz tartozik, akkor őt miért diszkrimináljuk? Akkor már vegyünk górcső alá csoportokat, és hozzuk létre ezt csoportoknak! De akkor ne csak egy csoportnak! Végre merjünk már eltérni ettől a 22 éve rossz irányba tartó cigányúttól! Ugyanis nem más ez a szociális szövetkezeti törvény, ez nem egy foglalkoztatással kapcsolatos törvény, hanem ez egy újabb szociális juttatás a cigányság részére.

Persze lesznek foglalkoztatási vonatkozásai, olyanok, amikről Bertha Szilvia képviselőtársam is beszélt, hogy persze, a statisztikákat nagyon jól javítani fogja, igen, a cigányság foglalkoztatásának a statisztikai adatait is nagyon jól fogja javítani, bizonyos, a foglalkoztatás szempontjából hátrányos helyzetű térségek foglalkoztatási mutatóit biztos javítani fogja - de hogy munkát nem fog adni, az biztos! És ezt a mostani módosítás még inkább alátámasztja.

Persze tartalmaz olyan elemeket ez a javaslat, amelyeknél próbálja a vasöklét mutatni a kormány, hogy ha valamilyen kritériumoknak nem felel meg vagy ha valamit elkövet, akkor nem foglalkoztatható a szövetkezetben, de hát ezek csak látszólagos keménykedések - csúnya szóval élve -, mellette pedig azt tapasztaljuk, hogy bárki most már ennek a módosításnak a következtében könnyített módon tagja lehet egy szövetkezetnek, onnantól fogva természetbeni juttatást kap. Persze itt is szerintem bizonyos társadalmi, illetve állampolgári érzésekkel is operálnak, hogy az emberek már ilyenkor azt gondolják, hogy ó, hát természetbeni juttatásként kapja meg, akkor ez biztos valószínűleg már megint annak a folyamatnak a része, hogy most már ugyan nem játékgépre, de ne a még legális szerencsejátékokra költse a pénzét, ne alkoholra költse a pénzét, ne dohányárura költse a pénzét, hanem ténylegesen természetbeni juttatásként megkapva arra a célra tudja felhasználni, ami a mindennapi létfenntartásához szükséges. Csak itt nem erről van szó. Itt a természetbeni juttatást azért kellett beemelni ebbe a törvénybe, hogy meg tudjuk tenni azt, hogy egységnyi tagi munkavégzés után egységnyi természetbeni juttatást kap. És mivel a tagi munkavégzés után az egységnyi természetbeni juttatás megkapta, ezért egészségbiztosítási szempontból biztosítottá vált, tehát az állam fizeti utána a 6600 forintot.

Gondoljunk bele egy olyan példába, amit én a bizottsági ülésen is felhoztam példaként, és azt tudtam kibogozni a válaszból, hogy nem tévedtem, és sajnos úgy van a történet, ahogy én azt gondoltam. Tehát ha veszünk egy olyan példát, hogy egy mezőgazdasággal foglalkozó szövetkezetben az adott tag egész évben egy darab szalmaszálat keresztbe tesz, és ezért tagi juttatásként természetben kap egy szem búzát, akkor ő az egész évben biztosítotti jogviszonyban volt egészségbiztosítási szempontból. Ez egy kicsit igazságtalan! És már megint olyanoknak adunk juttatásokat és olyanokat juttatunk előnyhöz, akik még az életükben - előfordulhat ez az eset, és mivel az érintettek köre eléggé behatárolt, sok esetben elő is fog fordulni ez az eset -, olyanokat juttatunk ehhez a kedvezményhez, akik életükben még semmit a közös kosárba nem tettek bele.

Szemben például azokkal a diszkriminált és eléggé hátrányos helyzetben lévő emberekkel - egyébként rengeteg választópolgári levelet kapok ezzel a témakörrel kapcsolatban -, akik egy munkahelyen eltöltöttek harminc évet - még az is elképzelhető, hogy jó munkaerőként ugyanazon a munkahelyen eltöltöttek harminc évet -, pár éve munkanélkülivé váltak, s olyan korban vannak, nem az új törvény szerinti védett korban, hanem 50 és 55 év közötti korban vannak, és évek óta nem tudtak elhelyezkedni, és már az életkörülményeik is olyanok, hogy nem tudják havonta kifizetni saját maguknak a 6600 forintot, akkor hogyha ők kórházi ellátásban részesülnek, nekik ki kell fizetniük a kórházi díjat. Ez igazságosság? Nem azoknak próbálunk adni, akik önmaguk is próbálnak tenni valamit? Én sajnos pont az ellenkezőjét látom. Én azt látom, hogy megint azokat tömjük pénzzel, akik eddig - most egy kicsit képzavarba keveredek a saját példámmal kapcsolatban - egy szalmaszálat sem tettek keresztbe. Jó, most egy szalmaszálat keresztbe fognak tenni, de azzal nem igazán mozdítják előre az ország szekerét.

Ezt az igazságtalanságot inkább - ahelyett, hogy újabb igazságtalansággal tetézték, amit szövetkezeti törvénynek hívunk - fel kellett volna oldani, és olyan irányba kellett volna eltolni a szövetkezeteket, ami nem diszkriminál faji alapon, és ami igenis ahhoz köti bizonyos juttatások szolgáltatását, hogy legalább egy minimális szintű munkavégzést produkáljon a tag. De nem efelé megyünk el, és nagyon jól tudhatjuk, hogy miért nem efelé megyünk el. S most nemcsak amiatt, hogy az egyharmada nem működik a jelenlegi szociális szövetkezeteknek. Szerintem egyébként ez a módosítás túl sokat nem fog lendíteni ezen az állapoton, maximum adminisztrációs szempontból papíron több működő szövetkezet lesz, de a működését és a hatékonyságát tekintve sok minden nem igazán fog változni. Akkor tehát ilyen szempontból ettől csodákat ne várjunk!

És ha ezeket a számokat, ezeket az arányokat nézzük, akkor megint ott tartunk, hogy ismét egy fideszes országgyűlési képviselő háttérszervezetét támogatjuk, egy fideszes országgyűlési képviselő más testületét támogatjuk, nevesítve megint a cigány kisebbségi önkormányzatot támogatjuk bizonyos törvényekkel olyan papírba csomagolva, hogy ez most a hátrányos helyzetűek felzárkóztatását segíti, a hátrányos helyzetűek munkába állását segíti, és azokon az embereken próbál segíteni, akik tenni is akarnak valamit, közben pedig ha elolvassuk a törvényt, akkor pont az ellenkezőjét látjuk.

(14.50)

Tehát azt fontolnám meg a kormány helyében, hogy milyen irányba akar indulni. Amit már említettem, folytatni akarja-e az elmúlt 22 év elhibázott kisebbségi politikáját, cigánypolitikáját, szőnyeg alá söpörve az igazságokat, szőnyeg alá söpörve a tényeket, tabukról nem beszélve, abba a feneketlen kútba még több milliárdokat beleölve, vagy világosan beszélve, a tényeket nem elhallgatva, tényleges adatokra alapozva egy olyan cigánystratégiát, egy olyan cigányfelzárkóztatási programot hoz létre, amely a gyakorlatban is működik? És akkor kezdve egyébként azzal, ha már Kiss Péter képviselőtársam említette a korai fejlesztést, akár a korai fejlesztés is beletartozhat, de azért így utólag kijavítanám, hogy a korai fejlesztés nem az iskola-előkészítést jelenti, hanem a korai fejlesztést általában csecsemőknél szokták alkalmazni, például az oxigénhiánnyal született csecsemőknél ajánlott korai fejlesztésben részt venni. De akár a korai fejlesztés is, jól működő gyermekvédelmi jelzőrendszerrel, gyerekorvosokkal, illetve védőnők jelzésével akár ebben a korban elindítva. Aztán később pedig az óvodáztatási támogatás jelenlegi, szintén ezen az úton haladó rendszerének átalakításával rákényszeríteni a szülőket arra, hogy óvodába járassák a gyereküket, majd pedig a bentlakásos iskola rendszerében, onnan kijőve, szakképesítéssel a kezében - vagy a tőle elvárható maximum teljesítésével - vagy akár továbblépési, továbbtanulási lehetőséggel hagyhatja el, mondjuk, a középiskola kapuit egy hátrányos helyzetű vagy egy halmozottan hátrányos helyzetű gyerek. Innentől fogva lenne lehetősége, illetve innentől fogva lenne esélye arra, hogy a társadalomba reintegrálódjon vagy integrálódjon, illetve a munkaerőpiacon integrálódjon.

Ahogy itt körülnézek - befejezve a gondolataimat -, örömmel tapasztalom, hogy jelenleg mindenki plenáris ülésen és nem futballedzésen tartózkodik.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra érkezett jelzés, Patay Vilmos képviselő úr, aki mindezt kérte, Fidesz. Tessék parancsolni!

PATAY VILMOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Gondolkodtam, hogy hozzászóljak-e, hiszen úgy éreztem, hogy itt az elmúlt percekben több olyan hozzászólás hangzott el, ami tartalmában egyáltalán nem az előterjesztéssel foglalkozott, hanem minden mással. Aztán azért is gondolkoztam ezen, hogy hozzászóljak-e, hiszen olyan ismerethiányt érzek a hozzászólók tudásában - már ami a szövetkezeti joganyaggal kapcsolatos -, hogy azt gondolom, a két perc kevés lenne ahhoz, hogy ebben bárkinek is segítsek.

Tehát azt gondolom, hogy egy fontos kérdést vagy nem vettek észre, vagy szándékosan nem is kíváncsiak rá, hogy ez a mostani szabályozás a meglévő szövetkezeti joganyagok finomhangolása - ha úgy tetszik -, és nem kormányzati szándék, hanem a szociális szövetkezetek felől megfogalmazott, onnan artikulálódott igény annak érdekében, hogy a szabályozás jobban szolgálja a szociális szövetkezetek sokasodását, és jobban szolgáljon olyan speciális igényeket, mint azoknak az embereknek a foglalkoztatását, akik egyébként nagyon régóta nem tudnak munkához jutni. A szociális szövetkezet kereteiben lenne rá lehetőség, de magatartásukban nem alkalmasak arra, hogy a munka törvénykönyve hatálya alatt vagy a munka törvénykönyvéhez köthető munkaviszony kereteiben jussanak munkához. Épp ezért én csak üdvözölni tudom, hogy a kormányzat azokat a javaslatokat, amelyek itt az elmúlt két évben megfogalmazódtak a szociális szövetkezetek szövetségétől, szociális szövetkezeti vezetőktől, figyelembe veszi, és akként módosítja a jelenlegi szabályozást.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Én is köszönöm. Pál Béla képviselő úr, MSZP, 15 perces időkeretben.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Azzal szeretném kezdeni, amit Patay Vilmos képviselőtársam is említett, hogy nyilván az egyik igény ennek a problémának a megoldására a szociális szövetkezetek részéről érkezett, mint ahogy mondta, a másik a kormánynak az a szándéka, hogy valamilyen formában bővíthesse a közfoglalkoztatást, és erre egyébként Orbán Viktor miniszterelnöktől is volt egy megrendelés, majd ezt a későbbiekben szeretném említeni. A harmadik, még fontosabb, hogy egy valós társadalmi igény, amelyet az szült, hogy Magyarországon közel négymillióan élnek létminimum alatt. Ez nem most, a jelenlegi kormányzás alatt alakult ki, nem is a korábbi alatt, hanem évtizedek alatt, de ezt a problémát valahogy kezelni kell.

Számomra ez a vita, annak ellenére, hogy a kormánynak nyilván ez egy jó szándékú kezdeményezése, hogy az egyik szeletét próbálja megoldani a szociális szövetkezetekkel és a közfoglalkoztatással, de számomra ez a vita is azt jelzi, hogy ezt az egész kérdéskört nem lehet csak egy tárca hatáskörébe utalni. Hiszen még a vita során is kiderült, hogy vannak oktatásügyi, vannak szociálpolitikai, nyugdíj-biztosítási és egyéb vonatkozásai az egész ügynek, ahogy éppen egészségügyi vonatkozásai is. Így hát ez olyan komplex megközelítést igényel, amely nem kezelhető csak kizárólagosan, hanem nagyon sok tárcának részt kellene vennie. Akkor például nem ez lenne a megoldási mód, hogy vonjuk meg a közfoglalkoztatás lehetőségét vagy a családi pótlékot, hanem talán helyesebb lenne, ha olyan szakemberek beállításával megvizsgálnánk, hogy melyek az iskolakerülés okai, milyen módon lehet ezt kezelni, milyen módon lehet visszaterelni a gyerekeket az iskolába, és hogyan lehet segíteni azoknak a szülőknek, akik dolgozni akarnak, abban, hogy dolgozhassanak. Mert ők vannak többen, képviselőtársaim.

Így tehát az első részben hadd mondjam el újra, hogy méltányolva a kormánynak ezt a kezdeményezését, számos olyan pont van, amely támogatható ebben a törvényjavaslatban. Az is, hogy munkafeltételeket biztosítani tudjanak a hátrányos helyzetűeknek, amelyek nem szűkíthetők le csak egy népcsoportra, vagy azt is, hogy ilyen módon járuljanak hozzá az élethelyzetük javításához. A foglalkoztatási lehetőségek bővítése is pozitív, a hátrányos helyzetben lévők szociális szövetkezeti taggá válásának a segítése és a szövetkezetek megerősítése is, valamint még az is, hogy a tagi munkavégzés lehetőségét megteremti, az egyszerűsített foglalkoztatás feltételeinek való megfelelést segíti, és az is, hogy a szociális szövetkezeteket mentesíti a szociális hozzájárulás megfizetése alól.

Van azonban három olyan terület, amiben nem tudok ilyen jókat mondani. Az egyik az, amit a bizottsági véleménynél már jeleztem, hogy a javaslat megteremti azt a lehetőséget, amely szerint a munkaügyi szervezet jogosulttá válik a nemzetiségre utaló adatok kezelésére. Ez számunkra mindenképpen aggályosnak tűnik, hiszen ez lehetőséget teremt a visszaélésekre.

Jeleztem a másik ilyen területet is: a felnőttképzést érintő értelmezhetetlen helyzetet. Bár a végeredménye az lenne, hogy a javaslattal biztosítják a szakmai mesterképzés és a vizsgáztatás állami és uniós forrásokból történő támogathatóságát, amely természetesen pozitív, ugyanakkor viszont - mivel a felnőttoktatási törvény átfogó módosítása jelen pillanatban is a parlament előtt fekszik, most zajlik az általános és a részletes vitája - aggályos és jogtechnikailag sem szerencsés, ha egy törvényt kettő vagy annál több törvényjavaslatban módosít a kormányzat, mivel így majd követhetetlenné válik a tényleges szövegszerű módosítás. Itt a felnőttképzésről szóló törvény hatálya alól kikerül a mesterképzés és az ehhez kapcsolódó szakmai vizsgáztatás, mert a szakképzésről szóló törvény értelmében miniszteri rendeletben kiadott követelmények alapján kizárólag az országos gazdasági kamara folytathat mesterképzést és vizsgáztatást. A szándékot értem, az támogatható, de ebben a formájában, így számos olyan jogtechnikai aggályt is felvet, amelynek a rendezésére jelenleg még nem látunk biztosítékot, kivéve azt, hogy a kétharmados többség úgyis azt fogad el, amit akar.

S hadd szóljak a legaggályosabb részről, amelyet az előttem szólók már elég szépen körbejártak, de szeretném elmondani egynéhány olyan metszetét, amelyről eddig talán még nem így vagy nem olyan súllyal esett szó. A Belügyminisztérium által beterjesztett törvénymódosítási javaslat szerint kizárnák a közfoglalkoztatásból azokat az álláskeresőket, akik nem járatják iskolába rendszeresen a gyermekeiket, és ezért szabálysértési eljárás folyik ellenük, valamint azokat, akik a helyi önkormányzati rendeletekkel ellentétben nem tartják rendben lakókörnyezetüket, vagyis a kertjüket, udvarukat, és éppen az ingatlanukhoz tartozó közterületeket.

Az indoklás szerint a javaslat a tanköteles gyermek 30 órás igazolatlan mulasztása miatt a szülő ellen indítható szabálysértési eljárásra okot adó esetben teszi lehetővé a kizárás alkalmazását.

(15.00)

Továbbá leírják, a javaslat abból indul ki, hogy a közfoglalkoztatottak olyan értékteremtő munkában vesznek részt, illetve munkákban vesznek részt, amelyek szervesen kapcsolódnak az önkormányzatok, más állami szervek közfeladataihoz, a közfoglalkoztatásban részt vevőkkel szemben ezért szabják feltételül az általánosan elvárható erkölcsi magatartási szabályok betartását, amelyet szintén tartalmaz a törvényjavaslat.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Az ezzel kapcsolatos törvények kidolgozására, mint ahogyan erre utaltam a bevezetőben, még február 5-én egy kormányhatározatban kérte fel Orbán Viktor miniszterelnök a belügyminisztert, ebben azt kérte, hogy a jogszabály-módosításban a közfoglalkoztatásban a részvétel feltételeként határozzák meg a bűncselekmények és a szabálysértések elkerülését. 2010 szeptemberétől - csak szeretném jelezni - az iskolából 50 óránál többet hiányzó gyermekek családja nem kap családi pótlékot, pontosabban iskoláztatási támogatást. Tavaly szeptember óta pedig nemcsak felfüggesztik 50 igazolatlan óra után az ellátás folyósítását, hanem szüneteltetik. Ez azt jelenti, hogy a mulasztás időszakára már nem lehet visszamenőleg kifizetni a családi pótlékot, akkor sem, ha a gyerek később már nem hiányzik igazolatlanul az iskolából.

A mostani törvénymódosító javaslat szerint az iskolából hiányzó gyermek szülei, illetve azok, akik nem felelnek meg az előbb általam már idézett, a lakókörnyezetükre vonatkozóan önkormányzatilag előírt feltételeknek, a közfoglalkoztatásban nem vehetnek részt. Ezzel az a probléma, értem a szándékot, hogy valamilyen módon kötelezni őket arra, hogy dolgozzanak, de ezzel ilyen módon az a probléma, hogy rossz az eszköz, mert így ellátás nélkül hagynak családokat, akik így azután végképp nyomorogni fognak, és nagy eséllyel kriminalizálódik a helyzetük. Valóban ezt akarja a kormány? Szerintem kizárt dolog, ezt nem akarhatja! Ahelyett, hogy segítséget és lehetőséget biztosítana a rászoruló gyermekek és a nélkülöző családok számára, mert hiszen ezzel az a probléma, hogy még rosszabb helyzetbe taszítja őket, mind a családokat, mind pedig a gyermekeket, és nem látjuk azt az eszközt, amellyel a gyereket visszavezetné az iskolába, a családot pedig a munkaerőpiacra, mert a célnak ennek kellene lennie, és ezekkel az eszközökkel, amelyeket a törvénytervezet tartalmaz, ezekkel az eszközökkel ez nem teljesíthető.

A kormány a "Magyarország jobban teljesít" című kampányában azt állítja, hogy a családi pótlék megvonásával fenyegető szankcióval a tanulók csaknem felét sikerült visszavezetni az iskolába a tizedik igazolatlan órát követő figyelmeztetéssel. 2012-ben sokkal kevesebb diák hiányzott az iskolából, mint az előző évben, és a támogatást 7427 esetben függesztették fel jogerősen, állítják ebben az anyagban. A probléma ezzel csak az, hogy a hiányzásról szólóan nincsen konkrét és friss adatokkal alátámasztva az információ. Az egyetlen adat, amit az ellátás felfüggesztéséről írtak, az is 2011. augusztusi, tehát nincs friss adat. Az is problémát jelent, hogy a családi pótlék szankcionálása nem egészül ki semmilyen támogató funkcióval, amelyet már említettem, amely a gyermek érdekeit figyelembe venné, így érdemben nem segíti azt, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek képességei fejlődjenek, hogy az oktatás színvonala javuljon, hogy szeressenek iskolába járni, hogy jól érezzék magukat, és ne az iskola mellé járjanak. Kutatási adatokból tudhatjuk azt is, a parlamenti patkó bármely részén is ülünk ellenzékiként vagy kormánypártiként, hogy az iskolakerülés a nagyobb gyerekek körében gyakoribb.

A kormány nemcsak az érintett gyermekek támogatásáról mond le ezzel a javaslattal, hanem az oktatásukról is lemondott korábban, hiszen lecsökkentette a tankötelezettség korhatárát, ezzel pedig azt segíti elő, hogy egyre többen fognak kiszorulni a közoktatásból, egyre kevesebben fognak szakmához, képzettséghez, ezáltal pedig később munkához jutni. Mindezek mellett, csak megjegyezném, hogy a Fidesz a családi pótlékot egy fillérrel sem emelte, megismételve ezzel első kormányzásának gyakorlatát. Ebből is lehet látni, hogy nem csak a belügyminiszter feladata ez, kedves képviselőtársaim, van oktatáspolitikai vonatkozása, van más társadalompolitikai vonatkozása is, amit, hogyha nem komplexen kezelik, nem lehet megoldani.

A közmunka kérdéséhez pedig meg kell említeni, hogy a múlt héten fontos beismerést tett a kormányfő egy válaszában. Tulajdonképpen beismerte, hogy a kormány nem fordít elegendő pénzt a közfoglalkoztatásra. Elismerte, hogy nem jut minden dolgozni szándékozó ember közmunkához. Úgy tűnik, most ezt a javaslatot megismerve, hogy a kormány most mégsem a forrásokat akarja bővíteni, hanem a jogosultak körét akarja szűkíteni, természetesen mindezt szépen erkölcsi magyarázattal becsomagolva, hiszen Orbán Viktor a múlt héten azt mondta a parlamentben: "Mi azt tapasztaltuk, hogy a cigány emberek sorban állnak a munkáért, és azt tapasztaltuk, hogy van 50-60 ezer olyan ember a közmunkások között, akik egyébként ebből az etnikai csoportból, illetve kulturális háttérből érkeznek, és a korlátja annak, hogy ők többet dolgozzanak, ma nem az, hogy ők nem akarnak dolgozni, hanem a kormány még nem tudott olyan közmunkaprogramot szervezni, hogy mindannyian dolgozhassanak. Ezért a 2013. évnek az az egyik költségvetési feladata, hogy előteremtsük a forrásokat arra, hogy mindenki, aki Magyarországon nem jut a piacon munkához, az közmunka révén munkához juthasson, közöttük a dolgozni akaró cigány emberek is."

Nagyon szép szavak. Ezt egyébként, ezeket a szavakat vagy a szavak megvalósulását természetesen segíthetné, hogyha arányosan megvalósulna az az 1 millió új munkahely, amit a Fidesz megígért, de amely egyre inkább a távolba vész, és azt segítené az is, ha költségvetési eszközök állnának rendelkezésre a közmunkaprogramra, de nem állnak megfelelő mértékben rendelkezésre, amivel lehetne kezelni ezt a problémát, és ezt segítené az is, hogyha - bár mi most a Belügyminisztérium államtitkárának címezzük a mondanivalóinkat - nemcsak ő, hanem a kormány olyan komplex módon kezelné ezt az egész kérdéskört, hogyha ebben benne lenne az összes vonatkozása a gyermek megsegítésétől a családok segítésén át a munkahely biztosításáig, mert különben mi egy-egy törvényen hiába vitatkozunk, megállapítjuk, hogy igen, szándékaiban jó, jogos, de mégsem éri el a célját.

Éppen ezért, mivel úgy találjuk, hogy ebben a törvényjavaslatban számos pozitív javaslat ellenére nem valósulhat meg az a cél, amit szeretnének, ezért a Magyar Szocialista Párt frakciója nem tudja ezt támogatni, de javasoljuk azt a kormánynak, hogy e témakör komplex kezelésével, amely kiterjed az oktatásra, a szociális ellátórendszer más elemeire, és amellyel persze segíti a szociális szövetkezetekben a leghátrányosabb helyzetűek foglalkoztatását vagy a közfoglalkoztatás megvalósítását, ilyen módon próbálja elérni a célját, és ne azzal, amit ebben találunk, hogy akkor, ha a gyermek nem jár iskolába vagy iskolakerülő lesz, akkor megvonják a szülőtől a közfoglalkoztatás lehetőségét, ha többet mulaszt, akkor a családi pótlékot, és végül ellátás nélkül marad, marad számára a kriminalizálódás. Ezt senki nem akarhatja Magyarországon, sem önök, sem mi és egyetlen felelősen gondolkodó közéleti szereplő sem.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. Kétperces hozzászólások következnek; elsőként Patay Vilmos, Fidesz.

PATAY VILMOS (Fidesz): Elnök úr, köszönöm szépen, szeretném folytatni az előbbi kétpercesemet. Tehát Vágó és Szél képviselőtársaimnak szeretném jelezni, hogy a szövetkezés társadalmi vállalkozás, személyi egyesülés. A személyek arra vállalkoznak, heten, legalább heten vagy többen is, hogy szövetkezeti keretekben segítik egymás gazdasági, kulturális, szociális dolgait. Igazából, amikor önök kritikát fogalmaznak meg a kormányzat felé szövetkezeti ügyben, akkor, ha úgy tetszik, a szövetkezetekkel, a jelenleg működő szövetkezetekkel, a szociális szövetkezetekkel szemben fogalmaznak meg kritikát. Az, hogy 300, 298 szociális szövetkezet alakult az elmúlt időszakban, és csak egyharmaduk működik, ha önöket érdekli ez a világ, a szociális szövetkezeti világ, akkor tessenek utánanézni, hogyan alakultak, mire alakultak, és milyen tevékenységeket kezdtek el művelni, ami azután az elmúlt években fönnakadt. Tehát én azt gondolom, hogy nagyobb tiszteletet érdemel a működő szövetkezetek közössége, azok a fáradságot és a személyes szabadságukat, szabadidejüket nem kímélő aktivisták, akik ma is működtetik a különböző kisebb-nagyobb településeken a szociális szövetkezeteket.

Azt gondolom, amikor önök kritikát fogalmaznak meg a kormányzattal szemben, akkor igazából óhatatlanul is őket kritizálják, hiszen a mostani szabályozás a jól becsatornázott vélemények, kérések figyelembevétele. Az elmúlt két esztendőben több alkalommal részt vettem a kormányzat által szervezett megbeszéléseken, ahol mindig azt beszéltük meg, hogyan lehetne az ő javaslataikat jobban figyelembe venni. Most is ez történik (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) ezzel a mostani törvényjavaslattal.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(15.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre Szilágyi György jobbikos képviselő urat illeti a szó.

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem értettem Pál Béla kifogásait itt a közfoglalkoztatással kapcsolatban. A közfoglalkoztatásra úgy kell tekinteni, mint egy munkahelyre, egy olyan munkahelyre, amit az adófizetők pénzéből azért működtet a kormány, hogy bizonyos embereket visszavezessünk a munka világába. Ha ezt egy befektetésnek szánja a kormány, akkor egyértelmű, hogy ez nem lehet egyoldalú akarat, hogy ezek az emberek visszakerüljenek a munka világába, mert ezt a másik oldalnak is akarnia kell. Mi mással is akarhatná a másik oldal, mi mással bizonyíthatná be a másik oldal azt, hogy valóban ő is szeretné azt, hogy normális életet éljen és minden egyebet? Azzal bizonyíthatja be, hogy az alapvető társadalmi normákat betartja: járatja rendesen iskolába a gyermekét, ha már szülő és vannak gyerekei; normálisan rendben tartja a saját portáját; és megpróbál becsületes élni, hiszen ezek az alapok ahhoz, hogy ezen a programon keresztül ő még utána munkát is találjon.

Tehát szerintem bármilyen kívánalmakat állítunk ezekkel az emberekkel szemben azért, hogy részt vehessenek ebben a programban, az énszerintem teljes mértékben megfelelő, hiszen ha egy gyerek nem jár iskolába, az egyetlenegy ember felelőssége, a szülei felelőssége, nekik kell ezeket a gyermekeket iskolába járatni. Ez nem kriminalizálás, hiszen nagyon sok ember, aki megtalálta a munkahelyét, és munkahelyen dolgozik, szintén betart szabályokat, mert nem szeretné elveszíteni a munkahelyét, és el szeretné tartani a gyermekeit.

Aztán lehet, hogy felkapják a fejüket emberek, de idéznék, és az is igaz, hogy: "A Start-munkások nagy része cigány, akiknek először munkakultúrát kell tanítani." - mondta Orbán Viktor ma egy megbeszélésen. Ha ezt mi mondtuk volna valamikor, akkor rasszisták lennénk, de végre kezdjük kimondani az igazságot ezzel kapcsolatosan. Valóban erről szól a Start-munkaprogram, valóban erről szól a közfoglalkoztatás (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), tehát ha itt erre áldozunk, akkor elvárható a másik oldalról is, hogy normális életet éljenek, és az alapvető társadalmi normákat betartsák. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő kétperces Nyakó István képviselő úr, MSZP.

NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Csendben jegyzem meg, hogy az adófizetők pénzéből nagyon sokan élnek ebben az országban, ön is, képviselőtársam, mi itt mindannyian a közigazgatásban, államigazgatásban és többek között a Start-munkaprogramban vagy a közmunkaprogramban is. Éppen ezért az a méltó és igazságos, hogy ha szabályokat alkalmazunk és állapítunk meg, akkor az mindenkire vonatkozzon ugyanúgy - egyszer.

Másodszor: itt van a kezemben az alapvető jogok biztosának jelentése, december 27-én adta ki ezt a biztos úr. Rengeteg ponton fogalmazott meg kritikai észrevételt a közmunkaprogramokkal kapcsolatban: emberi méltósághoz való jog, egyenlő bánásmód követelménye, szociális biztonsághoz való jog. Jó lett volna, ha adott esetben ezekkel is tudunk ma foglalkozni, vagyis ezekkel tudtunk volna először foglalkozni, és utána olyan kritériumokkal, amelyeket a belügyminiszter úr, illetve a minisztérium elénk tárt.

Az egyenlő bánásmódhoz való jog kapcsán hadd idézzek kettőt, reggel már ezt megtettem. A bérfizetés tekintetében ugye, ők nem kaphatják a minimálbért, mint 2010-ig, másfél heti bérüket elvették a közmunkásoknak. Erről a következőképpen szól az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: "Megállapítom, hogy a közfoglalkoztatottak esetében az eltérő kötelező bérminimumok előírása, ennek következtében pedig az alacsonyabb összegben meghatározott betegszabadság és táppénz sérti az egyenlő bánásmód követelményét." De jó lett volna, államtitkár úr, ha ezekkel a kérdésekkel is tudunk foglalkozni!

Vagy a szabadság tekintetében itt arról van szó, hogy húsz nap alapszabadság jár mindenkinek, ezen kívül az életkor előrehaladtával, illetve a gyermekek száma után pótszabadságot kapnak. Na, nekik nem jár ez a dolog, a következőt mondja a biztos úr: "Megállapítom, hogy a közfoglalkoztatottak esetében a szabadság kiadásával, illetve mértékével kapcsolatban - a többi munkavállalóhoz képest - a rájuk vonatkozó garanciális szabályoktól ésszerű indokok nélkül eltérő rendelkezések sértik az egyenlő bánásmód követelményét." Szerintem ezek problémák, sajnálom, hogy ezekkel nem tudtunk foglalkozni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szél Bernadett képviselő asszony, független!

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm, és egyben tiltakozni szeretnék képviselőtársam megjegyzése ellen, mert engem összemosott itt más képviselőkkel, konkrétan egy jobbikos képviselő véleményével, és olyan válaszokat adott a számba, amiket én nem mondtam. Én három kérdést tettem fel az államtitkár úrnak: ezek egyrészt a kormányzat távlati elképzeléseire vonatkoztak, az oktatás és az ismeretátadás problémáira, meg arra, hogy idényen kívül mit fognak kapni azok az emberek, akik a szociális szövetkezetekben tagok, ha a munkájukért cserébe abból kapnak terményeket.

Másrészt meg hadd jegyezzem meg, hogy abszurdnak tartom azt a megjegyzését, hogy azt mondja, hogy aki a kormányt kritizálja, az kvázi a szociális aktorokat kritizálja. Azt hiszem, ez egy olyan mondat volt, ami nagyon szerencsétlenül sikeredett.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A következő kétperces Révész Máriusz képviselő úré, Fidesz.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Régi vita az a parlamentben, hogy a családi pótlékot szabad-e iskolába járáshoz kötni. Azt gondoltam, hogy ez a vita már nyugvópontra jutott az elmúlt évek után, de Pál Béla képviselő úr ezt a vitát újra felemlegette.

Az az igazság, azt lássuk be, hogy ha közpénzből támogatunk embereket, mondjuk, családi pótlékkal, akkor az minimális elvárás lehet, hogy olyan lépéseket tegyenek meg, amelyek a saját gyermekük életesélyét növelik. Tisztelt képviselő úr, önök azt mondják, hogy ezt a támogatást adjuk oda akkor is a gyerekeknek - és ezt a döntést meg is hozták, amikor kormányra jutottak utánunk -, ha nem járnak iskolába. Csak gondoljunk előre tizenöt-húsz évet! Mi lesz ezekkel a gyerekekkel? Nem járnak iskolába, megkapják a családi pótlékot, félanalfabétán eljutnak 18 éves korukig. És mi lesz? Vagy tolvajlásból, rablásból, törvénytelen úton fognak megélni, vagy pedig egyébként az állam különböző segélyeket kell hogy biztosítson számukra.

Tisztelt Képviselő Úr! Csak azt akarom mondani, hogy arrafelé, amiért önök síkra szállnak, amiért önök érvelnek, nincs út. Tehát abban szerintem itt a parlamentben megegyezhetünk, közmegegyezésre juthatunk, hogy a leszakadó társadalmi rétegeknek elemi érdeke egyébként, hogy iskolába járjanak. Ráadásul egyébként a statisztikák alá is támasztják, hogy ezzel a döntéssel jelentősen tudtuk csökkenteni az igazolatlan hiányzások számát az iskolákban. Ez még nem elegendő feltétel egyébként, hogy ezek a rétegek felzárkózzanak, de ha nem járnak iskolába, képviselő úr, akkor biztos, hogy nem fognak felzárkózni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő kétperces: Pál Béla képviselő úr, MSZP.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. Kedves Képviselőtársaim! Azt hiszem, sokat segítenénk a vitán és önmagunkon is, ha mindenki azt hallaná, amit a másik mond, és nem azt, amit ő maga szeretne. Nekünk abban nincs vitánk, hogy természetesen az oktatás az egyik kiút a mélyszegénységből, teljesen egyetértünk, de akkor tessék mondani, hogy miért engedték le 18 évről 16 évre az iskolázottság korhatárát. Ez az egyik kérdésem. (Tállai András hátrafordulva beszél frakciótársaihoz.)

A másik meg az, hogy nekünk abban van vitánk, hogy csupán kényszerítő eszközök alkalmazásával nem lehet megoldani ezt a kérdéskört, azért beszéltem arról, hogy ez több eszköz együttes alkalmazását igényli. Majd ha idefigyel az államtitkár úr, akkor lehet, hogy legközelebb nemcsak a lapátot tudja kivinni a közmunkásoknak, hanem tud velük is majd értelmes mondatokat váltani. Köszönöm előre is megtisztelő figyelmét. (Tállai András visszaül a helyére.)

És azért ehhez még egy dolgot hadd tegyek hozzá, és hadd kérdezzük meg mindannyiuktól, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, akik nem kapnak semmilyen ellátást; aki nem válhat közfoglalkoztatottá, mert kizárják ebből a körből, amire úgyis kevés a pénz, hiszen az előbb ezért említettem a miniszterelnök úr nemrégiben elmondott szavait. Mi lesz azokkal, akik a családi pótlékból nem tudnak kenyeret adni gyermekeiknek? Mi lesz azokkal, akik kiesnek minden ellátásból? Mert ez a kérdés. A részleteken vitatkozhatunk, csak azt mondják meg, Szilágyi és Révész Máriusz képviselőtársaim, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, akiknek nem lesz a világon semmilyen ellátásuk. Ezt válaszolják meg, de ne nekem, hanem azoknak a választópolgároknak, akik önöket ideültették az ígéreteik alapján.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További kétpercesek; Szilágyi György képviselő úr, Jobbik!

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Sajnálom, hogy Nyakó István elment, mert megkérdeztem volna tőle. Azt mondta, hogy mindenkire vonatkoznak a dolgok, arra gondolt, hogy járatom-e iskolába a gyermekeimet. Igen, járatom mindegyiket, és úgy gondolom, a köztisztviselők és a közalkalmazottak nagy része is rendesen járatja iskolába a gyermekeit, hiszen közpénzből vállalnak, mondjuk, munkát - ahogy Nyakó István mondta -, és még rendben is tartják a portáikat. Itt nem ez a kérdés.

Az a kérdés, hogy mire költjük a pénzt, tehát mire költjük az adófizetők pénzét. Például közfoglalkoztatásra költjük, ahol dolgozni kell, ahol bizonyos követelmények vannak, ahol az együttélés alapvető szabályait be kell tartani valakinek ahhoz, hogy bekerüljön ebbe a programba. Erre költsük a pénzt, vagy arra költsük a pénzt és olyan felzárkóztatási programokra, ahol ezekkel a felzárkóztatási programokkal kapcsolatban szinte nincsenek követelmények, és ezeknek a felzárkóztatási programoknak a vezetői kiállnak, mondjuk, egy pólóban, hogy "roma vagyok, nem bűnöző", majd másfél év után elítélik egy év tíz hónapra?

(15.20)

Tehát ez a kérdés, hogy melyik a megfelelőbb, hogy mire költsük a pénzt, és mi azt mondjuk, hogy az a megfelelőbb, hogy közfoglalkoztatásra költsük a pénzt, hogy megpróbáljuk ezeket az embereket visszavezetni a munka világába. Az, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, akik nem tartják be a társadalmi együttélés szabályait, és ezért kikerülnek ebből a programból: valahol nekik is felelősséget kell vállalni a saját életükért, a saját családjukért. Mint ahogy mindannyian, akik ebben az országban bérből és fizetésből próbálnak élni, akik bejárnak normálisan dolgozni és normálisan járatják az iskolába a gyermekeiket, ők is felelősséget vállalnak a saját tetteikért, felelősséget vállalnak a saját gyermekeikért, felelősséget vállalnak a saját életükért. Végre felelősséget kell vállalni a másik oldalnak is, és be kell bizonyítani a másik oldalnak is, hogy igenis, szeretne visszatérni a normális életbe, a normális társadalomba, és szeretné betartani a normális szabályokat, hiszen mi is azt mondjuk, mint Érpatak polgármestere mondja: csak romboló és építő emberek vannak, eközött kell megkülönböztetni a társadalmi rétegeket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A képernyőn négy kétperces hozzászólásra jelentkező képviselő neve. Elsőként Nagy István, Fidesz.

DR. NAGY ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először is szeretném visszautasítani Pál Béla képviselőtársam ízetlen megjegyzését államtitkár úrra. Azt hiszem, hogy ez teljesen méltatlan ahhoz a vitához, ami itt zajlik.

Továbbmenve ezen a gondolaton, mindenképpen tisztázni szeretném: a szociális szövetkezetek kérdése vagy a közmunka kérdése nem egyenlő a segély kérdésével, és a legnagyobb probléma szerintem itt van ellenzéki képviselőtársaink és a kormánypártiak között, amikor ezt szeretnék összemosni.

Óriási gondot okoz ez a gondolkodás hosszú-hosszú idő óta, hiszen az a segély, amikor az emberek abból kénytelenek voltak megélni és arra számítottak, akkor a mértéke is akkora volt, ami rombolta a munkába állás lehetőségét. Persze, a szociális közmunka nem segély. Nem azt a célt szolgálja, hogy automatikusan jár, hiszen azért, amiből ezt juttatják, nagyon keményen megdolgozik a társadalom másik része. Tehát valahol egy igazságot kell ebben teremteni. Nemcsak jogok vannak, hanem kötelességek is vannak.

És mi a kötelesség, ami ehhez társul? Az, hogy a gyermekét iskolába kell járatni? Az, hogy a környezetét rendbe kell tenni? Tessenek szívesek már megmondani, normáltalan kérés ez? Elfogadhatatlan kérés ez? Szél Bernadett képviselő asszony teljesen kikérte magának, de megkérdezem: ez egy olyan kérés vagy kötelesség, ami elfogadhatatlan egy normális társadalomban? Szerintem nem.

Ráadásul a gyermekek iskolába járatása egy olyan lehetőséget ad a gyermekek társadalomba való beilleszkedésére, a társadalmi különbözőségek kiküszöbölésére, ami szerintem az egyik legjobb módszer arra, hogy Magyarországon egy igazságosabb társadalmi rendszer alakulhasson ki a jövőben. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A következő kétperces hozzászóló Szél Bernadett képviselő asszony, független.

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most közvetlenül tudok csatlakozni Nagy képviselőtársam mondatához.

Nézze, képviselő úr, a Lehet Más a Politika, amikor ebbe a parlamentbe bejutott, már akkor egy olyan programot tett le az asztalra, ami arról szólt, hogy igazságos társadalmat akarunk, és arról szólt, hogy hogyan kívánjuk azt elérni.

Nekünk volt egy olyan oktatáspolitikánk és a mai napig van, és egyre inkább arról szól, hogy hogyan lehet ebben a társadalomban, Magyarországon a társadalmi felemelkedés csatornáit tágra nyitni, és feljutni azokba a székekbe akár, ahol mi most vagyunk, azokból a falvakból, ahonnan például képviselőtársaim származnak. Önök ezeket a csatornákat bezárták.

Nézze, itt arról van szó, hogy ön beszél jogokról és beszél kötelességekről. Önök már az eddigi kormányzás alatt is nagyon kemény kötelességeket írtak elő, az egyik a 30 napos munkavégzés, amit a segélyhez igazolni kell, a közmunkát el kell fogadni, az udvart így is rendben kell tartani, mert jöhet az önkormányzat és ellenőrizhet, azonkívül a szülőknek is be kell tartani a gyermek iskolába járatásával kapcsolatos kötelezettségüket.

De van itt egy összemosás - amit azért nem kellene megtenni - a családi pótlék és a közmunkáért járó munkabér között. A családi pótlékot azért kapja egy család, hogy a gyermekkel járó pluszkiadásokat fedezze, a közmunkabér pedig egy munkának a bére. Innentől elkezdve kérdezem én tisztelt államtitkár urat vagy a tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat főleg, az alaptörvény 16. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy minden gyereknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Hogyan fog az a közmunkás szülő gondoskodni a gyermekéről, akitől önök az utolsó fityingjét is elveszik, hiszen ha közmunkából kerül ki, akkor 60 nap, mire be tud jelentkezni segélyre, és egy évet együtt kell működnie? Mit fog az alatt a 14 hónap alatt csinálni?

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percre megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak, Fidesz.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Pál Béla Képviselő Úr! Azt gondolom, hogy nagyon jó, hogy elmondta, amit elmondott, mert az a fajta gondolatmenet, amit ön itt felvázolt, teljesen nyilvánvaló, hogy az vezetett ahhoz a helyzethez, ami ma Magyarországon van.

Adtuk a segélyeket, adta az ország a segélyeket, és úgy, hogy a társadalmi szolidaritás jegyében ezekért semmit nem követelt meg. Most nézzük meg, hogy lett társadalmi integráció? Sikerült ezeket az embereket integrálni, képviselő úr? Nem sikerült. Szétesett az egész társadalom, annak a politikának a következményeként, amit egyébként önök vittek, és amit most ön itt ismét elmondott.

Szerintem a társadalmi szolidaritás - és persze lehet az arányokról vitatkozni - úgy működik, hogy a társadalom azon része, amely munkát vállal, adót fizet, az segít azokon, akik nincsenek ebben a helyzetben valamilyen okból kifolyólag. De nagyon helyes, hogy mind az oktatás, mind a közmunka, mind egyéb területen ezekért a segélyekért, közmunkáért, oktatásért valamilyen egyéb elvárásokat is megfogalmaznak.

Szél Bernadetthez csatlakoznék: ha a gyerek nem jár iskolába, akkor teljesítjük azt a kötelezettséget, amit az alkotmányból felolvasott? Nem. Nem lehetetlent kérünk. Ahogy képviselő úr elmondta, akkor segítünk a gyereken, ha a szülő elviszi az iskolába. És ha a szülő ezt a nem lehetetlen kérést, hogy a saját gyerekét vigye az iskolába, tartsa rendben a portáját, teljesíti, akkor támaszkodhat a társadalom többségének a szolidaritására. Így működik a rendszer.

Az elmúlt időszakban nem működött, látjuk is, hogy mi lett ennek a következménye. Szétesett a társadalom, integrálatlan tömegek vannak az ország különböző részein, és nem működik az egész. A Fidesznek ebben az ügyben teljesen más a filozófiája, mint az előző kormánynak volt. Szolidaritásra számíthat mindenki, a minimális követelményeket pedig be kell tartani a saját érdekükben.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két perc, Spaller Endre, Kereszténydemokrata Néppárt.

SPALLER ENDRE (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Valóban régi vita az, hogy az embereknek kell-e valamit tenni a saját felemelkedésükért, vagy lehetséges olyan szociálpolitikát bevezetni, ami elintézi ezt kvázi helyettük, és minden különösebb megerőltetés nélkül, vagy minden olyan megerőltetés nélkül, amihez nekik nincsen kedvük vagy nem jön belső indíttatásból, mégis lehetséges ez a felemelkedés.

Ez a szociálpolitikának egy nagyon régi vitája. Azt gondolom, hogy ez a kormány egy olyan szociálpolitikát képvisel, ami azt mondja, hogy igenis, az embereknek meg kell bizonyos dolgokat tenni, anélkül nem fog menni, hogy ők maguk ne akarják ezt a felemelkedést.

Az a kérdés, hogy van-e könnyebb út annál, mint amit ez a kormány, vagy amit úgy általában a józan ész diktál. Mi azt mondjuk erre, hogy nem.

Arra felhívnám az önök figyelmét, hogy a Start-munka nem egyszerűen szociálpolitikai eszköz, ugyanúgy, ahogy a szociális szövetkezet sem egyszerűen egy szociálpolitikai eszköz, hanem ez - szándékaink szerint legalábbis - a felemelkedés egyik eszköze lehet.

Gondoljunk csak arra, Révész Máriusz mondta, hogy mennyi pénzt költöttünk romaintegrációra - meg sem moccant a magyarországi romák helyzete. Hogyha ezeket a szabályokat most a parlament elfogadja, biztos lesznek néhányan, akik nem akarják majd ezeket a feltételeket teljesíteni, nekik rendelkezésre áll a szociálpolitika többi eszköze. De még egyszer mondom: azért, mert néhányan nem akarnak ebben részt venni, az nem azt jelenti, hogy az összes embert, aki a közmunkában részt vesz, meggátoljuk abban, hogy ő tényleg fejlődjön és felemelkedjen. Márpedig azt gondolom, hogy amilyen feltételeket mi most itt előírunk, az mind-mind az ő felemelkedésüket szolgálja.

Természetesen, ha olyan eset előfordul, hogy valakit azért zárnak ki ebből a közmunkából, mert például nem festi ki a házát, hiszen nincsen rá pénze, amilyen példát Szél Bernadett említett, azt én messzemenőkig helyteleníteni fogom.

Köszönöm szépen a szót.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő kétperces Pál Béla képviselő úr, MSZP.

(15.30)

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. Egy előzetes megjegyzés. Én Tállai államtitkár urat nem bántottam meg, csupán a helyzetére utaltam, hogy kiszolgáltatott helyzetében vitte ki nyilván a közmunkásoknak a lapátot, ez meg tény volt. Ha ezzel megbántottam, akkor elnézést kell kérjek, de ez egy tény felemlítése volt.

Azt akartam ezzel szemléltetni, hogy ilyen kiszolgáltatott és válasz nélküli helyzetbe kerülhetnek sokan, képviselőtársaim, ha nem gondoljuk át mindannyian közösen, hogy ez több eszköz együttes alkalmazását jelenti.

Nem abban van köztünk vita, hogy nem kell teljesítenie valamit annak, aki rész akar venni a közfoglalkoztatásban. Még abban sem, hogy kell-e iskolába járatnia a gyermekét vagy sem. Persze, hogy kell! Ebben nincs vita köztünk, hiába próbálják azt állítani, hogy van. De akkor nagy tisztelettel kérdezném, miért engedték le a tankötelezettség korhatárát 16 évre. Azért, hogy többen járjanak iskolába? És még nagyobb tisztelettel kérdezném, hogy úgy gondolják... (Révész Máriusz közbeszól.) Én is végighallgattam, képviselő úr, próbálja meg ön is, nyomjon kétpercest! Úgy gondolják, hogy akkor, ha megvonják a szülőtől a támogatást, és a szülő megfogja a gyerek fülét, és beviszi az iskolába, akkor a gyerek utána nem megy ki az ablakon vagy az ajtón, és nem megy el iskolát kerülni?

Én csak arról beszéltem önöknek, hogy ez egy összetett eszközrendszer alkalmazását teszi szükségessé, ahol ott kell lennie a szakembernek, aki tud olyan iskolai környezetet biztosítani, tud olyan ösztönzést biztosítani jó emberi szóval, szakértelemmel a szülő számára is, hogy járassa iskolába a gyermekét, és nem csak a megvonás és az erőszak eszközeivel.

Ebben van vita közöttünk, én erre azt mondom, hogy ehhez kell természetesen egy összefüggő szociálpolitika, egészségpolitika, oktatáspolitika és természetesen még egy adórendszer is, mert a családi pótlék például, kedves képviselőtársaim, a magas jövedelműeknek is jár, és az adórendszerben az egykulcsos adó nem a szegényeket, hanem a magas jövedelműeket segíti. Ezek azok az intézkedések, amelyek például egy ilyen komplex kezelésnek nyilván ellene hatnak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Következő hozzászóló 15 perces időkeretben Harangozó Gábor képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

HARANGOZÓ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Azt gondolom, hogy amilyen irányba itt most elment a vita az elmúlt néhány percben, azzal egyetértek én is, hogy a rendszerváltáskori egyik legnagyobb hiba az volt, hogy az akkori döntéshozók azt gondolták, hogy az a rengeteg ember, aki az akkor működő struktúrák átalakulása vagy akár szétverése után - mint ami vidéken a szövetkezeti világ szétverését illeti -, másfél-két millió ember elvesztette a munkáját, és az akkor elveszett munkahelyeket majd úgy fogjuk pótolni, hogy a piacgazdaság keretei között versenyképes feltételekben működő vállalkozások, gyárak majd nagyobb hozzáadott értékkel, versenyképes módon fognak működni, és ezáltal majd létrejön egy csomó munkahely, és majd ezek az újonnan létrejött munkahelyek felszívják a munkahelyüket elvesztett tömegeket, és addig is, amíg ezek a munkahelyek megteremtődnek, segélyeket adunk, vagy engedtünk egy csomó embert kimenni különböző nyugdíjformákba.

Világosan látszik, hogy ez nem működik, hiszen olyan válságzónák alakultak ki az országban, ahol egyszerűen a piacgazdaság alapfeltételei hiányoznak. Hiába adunk mindenféle többlettámogatást, többletpontot az uniós támogatásoknál, hiába próbálunk vállalkozói körülmények között munkahelyeket létrehozni, nincsenek meg az alapfeltételei sem infrastrukturális, sem humán erőforrásban, sem pedig az anyagi alapjai, hogy ezek a vállalkozások, munkahelyek a leghátrányosabb helyzetű térségekben, településeken létrejöjjenek. Ezért igenis szükség van arra, és nagyon örülök neki, hogy most már az egész Ház egyetért ebben az alaptételben, hogy szükség van a szociális gazdaság fejlesztésére Magyarországon, amiben a szociális szövetkezeteknek jelentős szerepe van.

Igen ám, csak akkor nézzük meg, hogy ami most kezd kirajzolódni szociális szövetkezeti struktúra, az megfelel-e arra, hogy ezt az igényt kielégítse, hogy a szociális gazdaság keretei között jöjjenek létre munkahelyek, és egyáltalán a szociális gazdaság fejlődjön.

Azt gondolom, az alapvető hiba ott van, hogy a szociális szövetkezetek mostani törvényi feltételei nem szövetkezeteket írnak elő, nem szövetkezeti működést írnak elő. Ahogy Patay képviselőtársam nagyon helyesen mondta, a szociális szövetkezetek egyének szövetkezése arra, hogy saját és környezetük életét jobbá tegyék, méghozzá a munka világa által. Tehát szövetkeznek arra, hogy együttesen valamilyen értékteremtő munkát végezzenek, és ebből akarják saját és környezetük életét jobbá tenni.

Igen ám, de kérdezem, hogy ha ez így van, akkor mit keresnek a szociális szövetkezetek között az önkormányzat vagy kiemelt nonprofit szervezetek mint szövetkezeti tag. A szociális szövetkezetnek vagy a szövetkezetnek is az a lényege, hogy tulajdonképpen kiveszi a tőkés érdekeltséget a működéséből. Azért is mondják ezt a második gazdaságnak, mert nincsenek benne tőkés érdekek. Nem az van, hogy egy tőkés létrehoz egy vállalkozást, aminek alkalmazottai vannak, és a tőkemegtérülés feltételeit kielégítő módon kell hogy működjön, hanem egyének, munkavállalók szövetkeznek arra, hogy valamilyen termelést folytassanak, és így a tőkeérdekek nem jelennek meg a szövetkezet működésében, így a szociális szövetkezet működésében sem. Minden tag egyenlő jogokkal bír, és egyenlő felelősséggel is tartozik a közösségi vállalkozás sikerességéért. Nincsen erőfölényben senki.

Az önkormányzatok vagy nonprofit szervezetek megjelenése a szociális szövetkezetek életében ezt az erőegyenlőséget borítja fel. Nyilvánvalóan, ha a polgármester és az önkormányzat ott megjelenik, ott egy olyan erőfölény alakul ki, amiben a munkavállaló tagok nem tudnak egyenlő módon beleszólni a szövetkezet életének működésébe.

Miért fontos ez? Azáltal, hogy a szövetkezetek például külső megbízási szerződéseket köthetnek, mint ahogy ebben az előttünk fekvő salátatörvényben is van, lehetővé válik, hogy a szociális szövetkezeteken keresztül kiszipkázzák a pénzt a rendszerből. Hiszen azáltal, hogy a tagsági munkavégzést lehetővé teszi az új szabályozás, és lehetővé teszi a természetbeni juttatást is a munkabér helyett, lehetővé válik, hogy munkabér oldalon nagyon versenyképes vagy olcsó módon lehessen akár értéktermelő termelést is folytatni. Ezzel egy normális szövetkezetben nincsen semmi gond, hiszen az értékesített termék után befolyt bevétel bemegy a közösségi alapba, és a közösség életének a jobbá tételére vagy közösségi célokra lehet fordítani a közösségi alapból a forrásokat.

De ha ott van egy erőfölényben lévő önkormányzat, aki bele tud szólni, hogy ezt ne így tegyük, hanem inkább hirdessünk egy külső megbízási szerződéssel, és hirdessük azt, hogy a mi szövetkezetünk milyen nagyszerű termékeket állít elő, akkor az a pénz nem a közösségi alapba fog bekerülni, hanem mondjuk, reklámmegbízásokon keresztül a közösségi alapból kikerül, és egy külső vállalkozás kap megbízási szerződéseket, ahelyett, hogy a közösségi alapba kerülne.

Ha nincs ilyen erőfölény, és tisztán a munkavállalók egymás között kéne hogy eldöntsék, hogy ez számukra előnyös vagy hátrányos, akkor nyilván nem döntenének úgy, hogy reklámozásra vegyék ki a pénzt, de ha a polgármester azt mondja, hogy márpedig akkor lesz itt munka, ha ezt a megbízási szerződést megkötik, akkor nem fogják ezek a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek azt mondani, hogy nem csinálunk ilyet. Ezért érdemes végiggondolni, hogy valóban jó-e, hogy külső megbízási szerződéseket lehet kötni.

De többen üdvözölték azt is, hogy milyen jó ez a tagsági munkavégzés. Tisztelt Képviselőtársak! A tagsági munkavégzés arra jó, hogy az a több százezer ember, aki ma biztosítási jogviszony nélkül tengődik ezeken a településeken, azokat ha most bevisszük a szociális szövetkezetekbe, akkor a tagsági munkaviszony által lehetővé válik, hogy ne kelljen ténylegesen munkát végezniük. Hiszen bekerülnek a szövetkezetbe, tagsági munkaviszonyt létesítenek, a tagsági munkaviszonyban nem írunk elő nekik semmilyen munkavégzési kötelezettséget, és cserébe nem is fizetünk nekik munkabért. Ezt teszi lehetővé ez a tagsági jogviszony.

(15.40)

Ennek az lesz a következménye, hogy rengeteg embert, főleg ha majd az önkormányzatok is alapíthatnak ilyen szociális szövetkezeteket, be fognak vinni szociális szövetkezetbe, akik foglalkoztatotti jogviszonyban lesznek anélkül, hogy bármilyen munkát kellene nekik csinálniuk, de cserébe a biztosítotti jogviszonyuk rendben lesz, na nem hosszú távon, mert úgy rendelkezik ez a benyújtott törvény, hogy négy évben degresszív módon fogja ezt a foglalkoztatotti jogviszonyt megfinanszírozni. Első évben, a választások évében odaadja az állam a szükséges pénzt, aztán majd a következő három évben egyre kevesebbet, majd a végén nem fog pénzt adni.

Én nem gondolom azt, hogy ettől fog a hátrányos helyzetű térségek foglalkoztatása megoldódni. Nem! Ez egy statisztikai eszköz lesz, kiválóan lehet vele kozmetikázni, jól meg lehet emelni majd a foglalkoztatási mutatókat. Annyi pozitívuma van, hogy azoknak, akiknek ma nincs meg a biztosítási jogviszonyuk, legalább meglesz, de könyörgöm, ellenszolgáltatás nélkül lesz meg, ezt meg az azok által megtermelt pénzből kell majd kifizetni, akik meg tényleges munkaviszonyt végeznek - egyrészt.

Másodszor: ha egy szociális szövetkezeten belül valaki tagsági munkavégzési jogviszonyban van, a másik tag pedig rendes, Ptk.-s munkavégzési jogban van, akkor tulajdonképpen annak, aki tagsági munkavégzésben van, nem kell értéket teremtenie, aki meg értéket teremt, annak kell előállítani a költségét azoknak, akik nem termelnek értéket, de mégis munkaviszonyban vannak, ezért különböző járulékfizetési kötelezettségek fogják terhelni majd a szövetkezetet. Ez pedig nagyon komoly belső konfliktusokhoz fog vezetni, és a különböző jogviszonyok pedig pont a szövetkezeti alapelvet, hogy mindenki egyenlő és egyenlő felelősséggel tartozik, azt fogják aláásni. Tehát én ezt egyáltalán nem tudom így ebben a formában ezért támogatni.

Mindamellett természetesen az is látszik, hogy lesznek olyan szociális szövetkezetek, amelyek kiválasztott módon termelőkapacitásokhoz fognak jutni. Szabályozza a törvényjavaslat azt is, hogy a közfoglalkoztatásból át lehet adni termelőeszközöket a szociális szövetkezeteknek. Igen ám, ez jó, ennek én örülök, de akkor örülnék neki igazából őszintén, hogyha ez normatív módon, taxatíve le lenne írva, hogy milyen feltételeknek kell megfelelni, és aki ezeknek megfelel, megkapja. De nem erről szól a törvényjavaslat, hanem arról, hogy majd lesz valami állami biztos, aki megmondja, hogy ez a szövetkezet megkaphatja, az meg nem. Mit kell hozzá teljesíteni? A Fidesznek kell leadni a kopogtatócédulákat? Vagy mi lesz a teljesítés feltétele? Ez nincs benne a törvényben, ami szerintem így szintén nincs rendben.

Szóval, összességében azt kellene kitalálni, hogy azok a szociális szövetkezetek, amelyek már léteznek, és mégsem tudnak működni, miért nem működnek, és ha ezeket megnézzük, akkor azt látjuk, hogy azért nem működnek, mert hiányoznak azok a szervezeti feltételek, az a háttér, ami működőképessé tenné őket, ami piacot biztosít nekik, aki piacszervezéssel foglalkozik, logisztikát és szaktanácsadást tud ezeknek a szövetkezeteknek adni, és legalább, mondjuk, járási szinten tudná ezeket koordinálni. Akkor tudnának ezek a szövetkezetek működni. Így ez a javaslat, én azt gondolom, hogy a statisztikai trükközés alapjait teszi le.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Pál Tibor és dr. Szél Bernadett tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Patay Vilmos képviselő úrnak, Fidesz.

PATAY VILMOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Igazából két gondolat csak Harangozó képviselőtársam hozzászólásához. Az egyik: az, hogy az önkormányzatok részt vehetnek a szövetkezetekben mint alapító tagok, pontosan a szociális szövetkezetek irányából jövő kezdeményezés, kérés volt. Az elmúlt két esztendőben sok tárgyaláson vettem részt, ahol igyekeztünk meggyőzni a kormányzat képviselőjét, hogy fogadják be ezt a javaslatot. Rengeteg előnnyel jár egyébként.

A másik pedig, hogy amit Harangozó képviselőtársam megfogalmazott, tulajdonképpen én azt gondolom, azzal talán nem is érdemes vitatkoznunk, hiszen ha ő ilyeneket olvasott ki belőle, mint amiket itt elmondott nekünk, ami nincs benne a törvényben, de megpróbál mögéje látni, mögéje képzelni, ezzel nagyon nehéz vitatkozni. Igazából ez a törvényből nem olvasható ki, nem következik. Ha ön mégis így látja, akkor nyilván joga és lehetősége, hogy a későbbiekben figyelemmel kísérje a szociális szövetkezeti világ fejlődését, és ott, ahol - hogy mondjam - visszaéléseket tapasztal, majd nyilván szóvá teszi.

Még egyszer szeretném az ön hozzászólásával kapcsolatban is hangsúlyosan aláhúzni, hogy a szociális szövetkezetek mint társadalmi vállalkozások magánszemélyek által létrehozott személyi egyesülések - egy tag egy szavazat. Ott a közreműködő alapító között egy önkormányzatnak is egyetlenegy szavazata lesz. Az teljesen természetes, hogy ha a közfoglalkoztatásból kiváló tagok létrehoznak egy szociális szövetkezetet, és az önkormányzat úgy ítéli meg, hogy a létrejött szociális (Az elnök csenget.) szövetkezet olyan jelentős közérdeket, a közfoglalkoztatást segítő tevékenységet folytat, hogy ehhez az eszközöket, amikkel előtte is dolgoztak (Az elnök csenget.), részére biztosítsa, akkor teljesen természetes, hogy részt vegyen ebben a munkában.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr, köszönöm szépen. További kétpercesek; Szél Bernadett képviselő asszony, független.

DR. SZÉL BERNADETT (független): Köszönöm, elnök úr. Nem tudom megállni, hogy Spaller képviselőtársam megjegyzésére ne reagáljak, bár most nincs itt a teremben, de nagyon fontosnak tartom, hogy tisztázzuk. Tehát képviselőtársam azt mondta, hogy ő azt kívánja, és a Fidesz is ezt kívánja meg a KDNP is, hogy az emberek maguk is tegyenek valamit a sorsukért, felemelkedésükért. Kérem szépen, eddig mi teljesen rendben vagyunk, mi is ezt kívánjuk. Csak itt van egy nagyon fontos véleménykülönbség köztünk, ugyanis más a kényszer és más a támogatás, az aktiválás, az ösztönzés. Amit önök csinálnak, az megvonás, elvonás és büntetés, amiben pedig mi hiszünk, és a nemzetközi tapasztalatok, az elmúlt 50 év szociálpolitikai hagyománya is ezt igazolja, az pontosan az aktiválás és az ösztönzés.

A '90-es évek elején azok a neoliberális modellek, amelyek alapvetően a kényszerítésen és a büntetésen alapultak, megbuktak, nem tudtak vele egyszerűen eredményeket elérni emberek; más országokban sem sikerült. Miért pont önöknek sikerülne ez? Miért erőltetik ezt? Más országok, amikor bekövetkezett a világgazdasági válság, akkor rögtön arra figyeltek, hogy a szociális hálót betoldozzák-befoltozzák, és segítsenek az embereknek a víz felett maradni, ösztönző eszközöket vezettek be. Nézzék meg, hogy ezek az államok most hol tartanak, és az önök rossz reakciója során mi történt a magyar emberekkel! Ez, amit önök itt csinálnak, egy ilyen '70-es, '80-as évekbeli ötlet, vagy még a Távol-Keleten tudunk ilyet találni, de semmiképpen sem az a XXI. századi megoldás, ami elvárható lenne Magyarországon.

Ha Spaller Endrének tényleg ez a célja, akkor kérdezem én, amit Kiss Péter is még a vita elején felvetett, hogy akkor gyakorlatilag miért építette le az önök kormánya az aktív munkaerő-piaci támogatásokat. Ha a Fidesz szeme előtt tényleg a saját sorsát a kezében tartó ember képe lebeg, akkor az óvodáztatási támogatás, a szűrővizsgálatok és ezen kívül rengeteg olyan eszköz létezne, amibe ha beletennének pénzt, akkor az embereknek jobb lenne.

Miért erőltetik a közmunkaprogramot, és miért nem foglalkoznak ilyen aktív munkaerő-piaci támogatásokkal?

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. 15 perces időkeretben Sneider Tamás képviselő úr, a Jobbik képviselője következik.

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Most nagyon sok minden elhangzott már a vita kapcsán, és nagyon sokfelé elágazott ez a vita a mai nap során. Én mindenesetre megpróbálnék az előttem már 15 percben szóló Harangozó Gáborhoz hasonlóan inkább csak a törvény szövegével foglalkozni, illetve annak az igazi céljával, vagyis hogy munkahelyteremtés történjen Magyarországon.

A Jobbik elmondta a határozott álláspontját, hogy mi ezt a szociális szövetkezetekről szóló törvényt már eleve nem tudtuk támogatni, abszolút pótcselekvésnek tartjuk. Teljesen más utat kellene járni, és azért ezt szeretném majd röviden bemutatni.

(15.50)

De hát először is lássuk, amikor közel egy évvel ezelőtt előttünk volt a szociális szövetkezetekről szóló törvény, nagy dérrel-dúrral harangozták be ezt a rendszert. Ugyebár, egy év alatt 5-6 milliárd forintot kívántak, vagy már el is költötték, akkor még csak egy részét költötték el erre a rendszerre, és az volt a címzetes dolog, hogy majd 800 ilyen szövetkezet fog létrejönni egy éven belül. Ezt ugyebár Balog államtitkár úr, azóta miniszter úr, jelentette ki. Tudjuk jól, hogy nem sikerült, 300 bejegyzett van, abból 100 működik, és annak a 100-nak is a jelentős része, több tucat még a 2006-os szövetkezeti törvény következtében kezdett el működni, tehát nem a szociális szövetkezetekről szóló törvény következtében.

De hát ezért is van előttünk tulajdonképpen ez az új törvényjavaslat, hogy megpróbáljon valahogy életet lehelni abba, amibe egyébként nem lehet életet lehelni a jelenlegi helyzetben. Mert miről is van szó? Ha munkahelyteremtésben gondolkodunk vidéken, mert ez erről szólna, akkor valóban, ahogy itt már elhangzott Harangozó Tamás képviselő úr részéről nagyon helyesen, piacot kell találni. Piacra kell dolgozniuk ezeknek a szövetkezeteknek. Az egy hiú ábránd, ha valaki azt gondolja, hogy egy 200 vagy 300 lelkes faluban majd szociális szövetkezetet fognak létrehozni, hogy paradicsomot termeljenek, és majd eladják a szomszédnak, aki egyébként is termel természetesen paradicsomot adott esetben. Ez a rendszer csak akkor működhetne, ez nagyon helyes megállapítás volt, én is pontosan ezt akarom kiemelni, ha piaci alapokra helyeznénk, megpróbálnánk piaci alapokra helyezni, és valóban egy háttérintézményt, egy állami háttérintézményt hoznánk létre arra, hogy ezek összességében tudjanak működni.

Na de hát ez hogyan is működhetne a legegyszerűbben? Ezért mondom, hogy teljesen felesleges ez a szociális szövetkezeti rendszer. Úgy, hogy a magyar államnak kutya kötelessége lenne az élelmiszeripar területén befektetéseket eszközölni. Ha a magyar állam venné a fáradságot, és mondjuk, a sok ezer milliárdból, amit szerteszéjjel szór mindenféle különböző dolgokra, csak néhány milliárdot arra fordítana, hogy néhány helyen konzervgyárakat, húsfeldolgozó üzemeket, és még sorolhatnám tovább, létesítene állami intézményként, akkor lehetőség lenne arra, hogy beszállítóként oda már a helyi lakosok termelhessenek. És hozzá kell tenni, hogy nemcsak a szociálisan rászorult helyi lakosok adott esetben vagy éppen a cigányság termelhetne oda, hanem mindenki, aki vidéken él, aki nyugdíjasként úgy gondolja, hogy ki akarná egészíteni a keresetét, vagy éppen ledolgozza a 8-10 óráját valahol egy vidéki ember, és úgy gondolja, hogy emellett még állatokat tartana. És ha van felvevőpiac, akkor ezt természetesen leadná.

Az a groteszk helyzet, hogy ez gazdaságosan működtethető lehetne a mostani gazdasági rendszerben is, főleg úgy, ha egy állandó élelmiszerár-emelkedés tapasztalható, és még valószínűleg évekig tapasztalható lesz a világban. Ezt a rendszert kellene megoldani. Ez sokkal egyszerűbb, mint mindenféle szövetkezeti rendszerben gondolkodni, ami, egyébként teljesen nyilvánvaló, egyetlenegy etnikai csoportra összpontosít. Tehát ez még nem is volna annyira gond, ha lenne legalább haszna, lenne legalább értelme. Na de kérem szépen, képzeljük el, hogy létrejön egy kisebb településen egy ilyen szociális szövetkezet! Elkezdenek termelni. De ha nincs rend azon a településen, ha mindent ellopnak azon a településen? Márpedig ahol ezeknek a szövetkezeteknek létre kellene jönni, ha már önök ebben gondolkodnak, azok pont azok a települések, ahol a közbiztonság nulla, nem létezik; ahol embereket gyilkolnak meg, ahol megaláznak embereket naponta, megvernek magyarokat naponta. Egész Dél-Heves térsége, Borsod, sorolhatnám azokat a területeket, ami erről szól.

Hát kérem szépen, itt azért nincs termelés többek között, a kertekben sem, se magyar ember részéről, se olyan cigányember részéről, aki egyébként hajlandó lenne a kertjét művelni, mert a szomszéd ellopja. Elviszi az állatát, elviszi a terményét, és innentől kezdve megint csak egy olyan helyzet alakul ki, ami már megint gátolja azt, hogy egyáltalán működhessen ilyen rendszer. Tehát a rendteremtés elengedhetetlen a vidéki Magyarország tekintetében és annak érdekében is, hogy egyáltalán munkahelyeket lehessen teremteni Magyarországon ezeken a településeken.

Nos, tehát alapvetően azt kell látni, hogy a magyar államnak kutya kötelessége lenne úgy tekinteni az élelmiszer-feldolgozóipari ágazatra, mint egy stratégiai ágazatra. És ha az áramellátás és a közműcégek tekintetében, ami teljesen természetes lenne, hogy így gondolkodik egy állam, hogy stratégiai célként azt tűzi ki, ha már egyszer eladták külföldi állami cégeknek a magyar állami cégeket, hogy visszavásárolja, vagy visszaszerzi valamilyen úton-módon, akkor ezt az ágazatot is, ha nem is visszavásárolja, de legalábbis részesedést alakít ki benne, akár úgy, hogy új üzemeket hoz létre, akár úgy, hogy netalán megvásárol néhány üzemet, az sem lehetetlen dolog. És akkor gyakorlatilag felállhat az a háttérrendszer, aminek alapján már munkát lehetne kínálni azok számára, akik hajlandók lennének ezt elfogadni.

No de, hát itt valóban nem erről van szó alapvetően, hanem, mint mondtam, egy pénzszórásról. Jól látható, hogy ez igazából még csak fokozódik a mostani törvénymódosítások alapján. Hiszen ha csak arra gondolunk, hogy eddig legalább két évnek kellett eltelnie addig, amíg adott esetben magántulajdonba kerülnek át a termelőeszközök és azok a földek, amelyeket a szociális szövetkezeteknek nyújt az állam, most már elég lesz egy év is, hogy akár magánkézbe is kerülhessenek ezek az eszközök. Kérem szépen, egy év gazdálkodása alapján el lehet majd mondani azt, hogy igen, itt nagyon hitelesen, nagyon jól működnek, és biztos, hogy itt aztán nem fogják eltüntetni a dolgokat, nem tűnik el a traktor, a kisgép és még sorolhatnám tovább, ha azonnal magánkézbe adjuk, vagy éppen haszonbérleti szerződés köttetik ezekkel a személyekkel, akik majd dolgoznak ezekben a szövetkezetekben. Mert ugye, ez a két lehetőség van.

Itt már szó volt arról is, és ezzel valóban nem lehet egyetérteni, legalábbis ilyen formában, hogy kizárják a közmunkaprogramokból azokat, akik nem járatják gyermekeiket iskolába. Érthető, hogy miről van szó, csak én pont megfordítanám logikus gondolkodással, legalábbis vidéki logikus gondolkodással, hogy pont az olyanoknak lenne kötelező munkát vállalniuk, és munkába járniuk, akik nem járatják a gyerekeiket az iskolába. Azért ez valahogy nem logikus, lássuk be. Ez most ugyanolyan eseten, mint Monoron, ahol meggyilkolta az 55 éves magyar embert két nappal ezelőtt a cigány fiatalember, és mit mond a rendőrségen a vallomásában? Hát, amúgy is azért adta fel magát, mert neki jobb lesz a börtönben, mert nem kell dolgoznia, és fűtenek rá. Tudom jól nyilván, hogy következményei vannak, mert nem kap különböző támogatásokat, ha valaki nem vesz részt közmunkaprogramokban, de akkor ez pont fordítva kéne hogy működjön Magyarországon. Szerintem ez nyilván nem fogja elérni a célját, elképzelhetetlen, hogy ez így működhessen.

És csak hozzáteszem, itt szóba került a kertek rendben tartása, az is egy követelményrendszer. Azt kell mondanom, hogy itt egy kicsit felesleges dologról folyt a vita, mert az a helyzet, hogy azok az önkormányzatok nem alkotják meg a rendeletet pontosan, ahol kellene, hogy ilyen rendelet legyen, mert félnek a polgármesterek, mert félnek a képviselő-testület tagjai, fél a jegyző, hogy ezt esetleg számon kérhetik ezeken a településeken. Pont ott nincs ilyen rendelet, mert ugye, ez nem országos kötelezettségű, amit mi szerettünk volna a Jobbik részéről, hogy ez kötelező, törvényileg szabályozott legyen, hogyha valaki nem tartja rendben a saját portáját, vagyis nem hajlandó felásni a saját kertjét, miközben egész évben várja a segélyeket, a támogatásokat. Nyilvánvaló, hogy ez teljesen elfogadhatatlan, és mint mondtam, nem működik ez a rendeletalkotás. Azokon a településeken vezetik be, ahol nagyon kevés ilyen probléma van, és valóban be lehet tartani. Vagy netalán olyan határozott és erőskezű polgármester van, mint adott esetben Érpatakon, vagy éppen Gyöngyöspatán, vagy sorolhatnék még néhány, nem csak jobbikos polgármestert, azt is hozzá kell tennem.

A harmadik, amiről talán még mindenképp beszélni kell, az a tagi munkaviszony, ami ma már itt szóba került. Ezt igazából úgy fogalmaznám meg, hogy valahogy mégis az egymillió munkahelyet létre kell hozni Magyarországon. Lesz egymillió munkahely, legfeljebb valóban, ahogy itt már képviselőtársam, Vágó Sebestyén mondta, egy szalmaszálat fognak arrébb tenni, de már lesznek biztosítva ezek a személyek, és ha máshogy nem, akkor majd így ezt a választási ígéretet be lehet tartani. Nyilvánvalóan ezernyi kérdést, ezernyi problémát vet fel a tagi munkaviszony kérdése. Én ebbe most nem is megyek bele, de ebben csak ezt látom, hogy statisztikailag lehet javítani ezt a szomorú helyzetet, ami Magyarországon jelen pillanatban tapasztalható.

És még egy gondolat: elég faramuci az a helyzet, hogy a mostani törvényjavaslatba bekerült az, hogy három hónapra ki lehet zárni a közmunkából azt, akinek nem jár a gyereke iskolába. Ugyanis a Jobbik egy olyan javaslattal állt elő nem is olyan rég, hogy azok a szülők, akiknek a gyereke gyilkosságot követ el, vagy súlyos erőszakos bűncselekményt követ el, bizonyos támogatásokból kizárhatóak legyenek.

(16.00)

Akkor éppen önök azzal utasították el ezt, hogy nem érhet mást joghátrány másnak a cselekedetei miatt, még ha az a gyereke is adott esetben. Tehát kérdezem én, ott nem érhet joghátrány, itt érhet joghátrány, természetesen. Tehát a kettős mérce, enyhén szólva, nagyon gyorsan működik, és pillanatok alatt lelepleződik, attól függetlenül, hogy természetesen abszolút egyet lehet érteni azzal, hogy legyenek szankciók, és kellenek is szankciók, csak nem ilyen szankciók, hogy nem adunk munkát nekik, hanem még a munka lehetőségétől is elzárjuk, ahelyett, hogy köteleznénk őket adott esetben különböző munkára.

Úgy gondolom, hogy ezek voltak azok a kritikák, amelyeket mindenképp meg kell fogalmaznia a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Kérdezem az előterjesztőt, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Jelzi, hogy igen. Megadom a szót Tállai András államtitkár úrnak.

TÁLLAI ANDRÁS belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném megköszönni az aktivitást, amit bizonyítottak a vita során, különösen az ellenzéki képviselők. Érdemes volt ennyit várni, mert a vita elejénél, kétharmadánál bizony nagyon kevés szó esett magáról a törvényjavaslatról, úgyhogy köszönöm azoknak a képviselőknek, akik inkább a vége felé foglalkoztak a kérdéssel, hiszen ők már érintették a törvényjavaslatot. Szeretném megköszönni a kormánypárti frakcióknak, a frakciószövetségnek a támogatását, a támogató hozzászólásokat. Szeretném megköszönni az ellenzék oldaláról is a támogatást, hiszen azért ne feledjük el, hogy mind az MSZP, mind az LMP - aki most nincs a teremben - és bizonyos értelemben a Jobbik is azt mondta, idézem szó szerint, hogy elvileg támogatja a javaslatot. Elhangzott, hogy jónak tartják, és jogosnak, és az is elhangzott, hogy ez a törvényjavaslat jobbító szándékú, de jön a szokásos ellenzéki magatartás, hogy egyébként a szándék jó, egyébként elvileg a cél jó, de ahogy az a törvényjavaslatban van, és ahogy meg van fogalmazva, az viszont már nem jó.

Úgyhogy én azt gondolom, magának a törvényjavaslatnak az a célja, hogy a közfoglalkoztatás alapján, bázisán próbáljuk meg támogatni azokat az embereket, akik a munkatapasztalatukból, illetve az állam, az önkormányzat által biztosított vagyonból és eszközből értéket tudtak létrehozni, az állam által támogatott díjazásból megtanultak valamit megművelni, létrehozni, megteremteni, ők lépjenek ki ebből a körből, és ugyanazokkal a támogatásokkal - itt elsősorban az eszközre és vagyonra gondolok - próbálják meg előbb kiscsoportban, kisközösségben, később esetleg nagyobb közösségben közösen gondolkodva, dolgozva ugyanúgy létrehozni azt az értéket. Nem osztom azokat a véleményeket, amelyek azt mondják, hogy ez egy kidobott pénz, hiszen egyrészt nem arról van szó, mint a közfoglalkoztatásban, hogy a díjazást is, tehát a munkabért is és annak járulékát is lényegében az állam finanszírozza, hanem arról van szó, hogy ezt a bizonyos 6660 forintot havonta, az egészségbiztosítási járulékot az állam fizeti helyettük, de ugyanakkor jövedelmet az ebben részt vevőknek nem biztosít. Azért ne hasonlítsuk össze azt, hogy valakit ennyivel támogatunk - és csak az első évben 100 százalékban, mert utána az is évente 25 százalékkal csökkenni fog -, aztán otthagyjuk, és azt mondjuk neki, hogy az eddig művelt földön, ami önkormányzati vagy állami tulajdon, a közfoglalkoztatási programból megvásárolt eszközökből, és még egyszer mondom, az egy év alatt megszerzett munkatapasztalatból igenis tudják folytatni azt a tevékenységet, és nyilván átszámolják százszor, mielőtt belevágnak, hogy az abból származó értékből még saját maguk és a családjuk számára esetleg még megélhetést is tud biztosítani.

Elfogadom azt a kritikát vagy véleményt, hogy ez nem egy csoda, ez nem fogja megoldani egyik napról a másikra Magyarországon a munkanélküli-kérdést, a közfoglalkoztatási kérdést, nem is egy hosszú törvényjavaslat, több törvényt is módosít, hanem lényegében egy lehetőség. Egy lehetőség arra, hogy mégis, míg 2012-ben 261 ezer ember jelent meg fizikailag a közfoglalkoztatásban, remélhetőleg 2013-ban ez a szám 300 ezer lesz, vagy 300 ezer fő fölé fog lépni, és azok között az emberek között igenis van olyan, aki képes a jövőbe látni, gondolkodni, és igenis képes azt elhinni önmagáról, és azokkal, akikkel összefog, igenis meg tudja szervezni a saját életét. Ha ebben mi sem hiszünk itt a parlamentben, és különösen a kormánypártiak, akkor valóban nem fog semmi történni. Akkor az fog történni, amit a szocialisták csináltak a közmunkával - az ellenzéki pártok még mindig úgy mondják, hogy közmunka, de majd erre egy kicsit kitérek -, tehát amit ők tettek a közmunkával, hogy itt van, nesze, a minimálbér, vagy még attól több is, semmilyen elvárás nincsen, csináljad, évekig fizetjük, és nem történik semmi.

Úgy gondolom, hogy ez egy része, egy kis eleme annak a rendszernek, amely Magyarországon létre fog jönni, és amelynek az az elvi megalapozása, hogy az embereknek, az embernek, minden embernek munkából kell megélnie. Elfogadom azokat az aggódó kérdéseket, hogy mi van akkor, amikor nem tud értéket létrehozni, akkor mit fog tenni, és persze sok nyitott kérdés van még, de azért vagyunk itt, és azért van a kormány, hogy ezt értékelje, hogy ha ez a törvény hatályba lép, annak milyen hatásai lesznek, és ha szükséges, mint ahogy sok más területen - lásd a devizahitelesek terén vagy más dologban is -, akkor azon tudjunk módosítani és javítani, hogy az eredeti célt, amelyben egyébként itt egyetértünk nagyrészt, meg tudjuk valósítani.

Megmondom őszintén, azt nem gondoltam, hogy ennyi mindenről ma szó esik, ami végül is ezen a törvényen keresztül lett levezetve, hogy a szociális ellátórendszer is rossz, az oktatási rendszer is rossz Magyarországon, a közbiztonság is - tudjuk a Jobbiktól -, aztán itt lehetett cigányozni egyet. Megmondom őszintén, mi több, még az is kiderült, hogy ezáltal, hogy ez a rendszer létrejön, és a közfoglalkoztatás terén esetleg az a szabályozás hatályba lép, hogy három hónapra ki kell zárni azt a közfoglalkoztatottat, akinek a gyermeke nem teljesíti a törvényben előírt kötelezettségeket, ezáltal a társadalom kriminalizálódik. Na, ez a csúcskifejezés!

Úgy gondolom, hogy aki ezen az úton jár - ellenzéki képviselő -, aki így gondolkodik, az nagyon-nagyon rossz úton jár. Egyrészt ne feltételezzük, hogy ebből a 300 ezer emberből ez nagyon sokat fog érinteni. Azt gondolom, hogy ez probléma, kisebb probléma a megtett intézkedések hatására, de nem akkora társadalmi probléma, hogy ilyen következtetést kelljen levonni a parlamentben, hogy ezáltal a bűnözés még könnyebbé fog válni. Azt gondolom, hogy az olyan esetekben, amikor ezt a határozatot meg kell hozni, ott nagyon súlyos családi, társadalmi, morális problémák vannak, és ez egy végső eset, hogy az a család megkapja a figyelmeztetést arra, hogy Magyarországon egy családban mindenkinek tenni kell a dolgát. Tenni kell a gyermeknek is, mert milyen család az, ahol a szülő elmegy közfoglalkoztatásban dolgozni, egyébként pedig a gyermeke csavarog.

Az első lépés egy családon belül az, hogy a családfő feleljen azért, a családfők feleljenek azért, hogy mindenki a családban elvégezze a dolgát, el kell hogy végezze a gyermek is, és azért ő felel. Hiába kiváló közfoglalkoztatott maga a családfő, ha egyébként a három gyermeke egy órát nem megy be az iskolába. Lehet azon vitázni, hogy ez túlságosan szigorú szankció-e, de nyilvánvaló, hogy ezt a társadalmi problémát kell hogy jelezzük a család számára, és úgy gondolom, hogy ez a szabályozás nem aránytalan ezzel a társadalmi problémával szemben.

(16.10)

Sok-sok ellenzéki - hogy is mondjam - politikai lózungra tételesen lehetne válaszolni. A legélvezetesebb az, hogy ha valaki végigköveti ezt a vitát, és azt figyeli meg, hogy a frakción belül mit mondanak a képviselők. Hihetetlen ellentmondásba keverednek frakción belül is. Én például azt vettem észre, hogy a Jobbikban az, aki elöl ül, egészen mást mond, mint az, aki hátul ül. Itt is olyan ellentmondások voltak, hogy vannak ugyan jogok meg kötelezettségek, de amikor már arról van szó, hogy a szülőnek felelni kell a családon belüli dolgokért, a gyermekért, akkor az már elítélendő a kormány elképzelése szerint.

Ahogy mondtam, még egy elvi kérdésről szeretnék beszélni, mégpedig arról, hogy miért nem közmunka az, amit mi teszünk. Le kellene szokniuk az ellenzéki pártoknak is erről a kifejezésről, mert ez nem közmunka, hanem közfoglalkoztatás. Az én véleményem szerint az a különbség a két dolog között, hogy a közmunka kifejezés valamilyen munka elvégzését jelenti, azt jelenti, hogy az előttünk lévő munka a fontos és az egy köztevékenység vagy közszolgáltatás, míg a közfoglalkoztatásnál, úgy gondolom, mégiscsak a foglalkoztatott van a központban, tehát foglalkoztatunk valakit és az közpénzből közösségi célokra végzi el az adott tevékenységet, és azért megfelelő díjazást kap. Azt gondolom, hogy ez alapvetően meghatározza a különbséget a két gondolkodásmód között.

Én nagyon várom, hogy milyen módosító javaslatok fognak érkezni, hiszen ha azok a szabályok nem jók, amelyeket ebben a törvényben írtunk, de a célkitűzés helyes, akkor meg kell tudni mondani az ellenzéki pártoknak, de a független képviselőknek is, hogy mi legyen helyettük. Ha ezek a módosító javaslatok megérkeznek, akkor úgy gondolom, a jövő héten a részletes vitában tudjuk ezt folytatni. És nagyon köszönöm mindenkinek a felszólalását.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Az általános vitát elnapolom, lezárására a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a mai nap végén kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot új változatban T/10238. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Szatmáry Kristóf úrnak, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.

Felszólalások:   55-88   89-161   161-187      Ülésnap adatai