Felszólalás adatai

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én a 10. ajánlási ponthoz, Nagy Gábor Tamás módosító javaslatához szeretnék hozzászólni. Nem tudom, hogy mennyiben van még súlya ebben a Házban, de a problémám ezzel a javaslattal, hogy amennyiben a parlament ezt elfogadja, és közben nem módosítja az Alkotmánybíróságról szóló törvényt, akkor ez sajnos alkotmányellenes. A helyzet az, hogy az Alkotmánybíróságnak a 30/92-es határozata világosan kijelölte az alkotmányos büntetőjog határait a szólásszabadság tekintetében. Az Alkotmánybíróság 1992 májusában úgy fogalmazott, hogy a büntetőjog egy ultima ratio a szankciórendszerben, amikor a szólásszabadság határait kijelöljük.

Tévedés ne essék, a céllal, amit Nagy Gábor képviselő úr kijelöl, természetesen egyetértek, egyetértünk. A védendő szándékkal egyetértünk. Ami problémát okoz, és ami elfogadhatatlan alkotmányosan, az a következő. Maga a javaslat világossá teszi, hogy itt szabálysértési értékhatárt meg nem haladó rongálásról van szó. Tehát akkor, amikor ezen értékhatár feletti rongálás van, tehát például műemléket károsítanak meg, azt gondolom, hogy vita nincs a Házban, hogy ilyen esetekben a büntetőjogi szankció egy megfelelő eszköz. Ugyanakkor amikor itt szabálysértési értékhatárt meg nem haladó károkról beszélünk, tekintetbe kell venni a mérleg másik serpenyőjében, amikor egy ilyen szabálynak az alkotmányosságát mérlegeljük, hogy tetszik, nem tetszik, függetlenül attól, hogy kinek mi a véleménye a falfirkáról, ez is egyébként az önkifejezésnek, nagyon gyakran egyébként a politikai véleménynyilvánításnak egy formája.

Tehát még egyszer hangsúlyozom, itt olyan cselekményekről van szó, amelyeknél az okozott kár csekély jelentőségű, és itt bizony nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy egyébként az, amit korlátozni kívánunk, egy alkotmányos alapjog, egy eminens politikai szabadságjog.

És még valami. Ha itt mérlegelünk, és ha megfelelő szankcióval kívánjuk körülbástyázni az amúgy üdvözlendően védett társadalmi érdeket, arra is figyelemmel kell lenni, hogy egyébként az önkifejezésre, az önkifejeződésre milyen terek kínálkoznak egy-egy közterületen. Tehát csak arra szeretnék utalni, hogy lehet, hogy az I. kerület egy példamutató helyszín volt a fővárosban, tudok olyan kerületet mondani, ahol mondjuk, az önkormányzati választási kampány idején arra se nagyon adtak lehetőséget, hogy a civilizált módon... Nem az I. kerületről beszélek, volt olyan kerület, ahol egész egyszerűen a kampánytevékenységre nem adtak lehetőséget.

Tehát akkor, amikor a fideszes képviselőtársam meglehetősen súlyos és érzésem szerint aránytalan eszközzel kívánja honorálni ezt a szabályellenes tevékenységet, az is a mérlegelendő körbe kerül, hogy egyébként aki politikai véleményét vagy kulturális ízlését valamilyen módon ki kívánja fejezni, annak erre egyébként milyen lehetősége van; van-e például törvényi kötelezés az önkormányzatokra, hogy gondoskodjanak arról, hogy megfelelő, civilizált módon a polgárok a véleményüket kinyilváníthassák.

Egy szó mint száz, ha komolyan vesszük a 30/92-es alkotmánybírósági határozat intencióit, akkor a szükségesség-arányosság követelményét ez a módosító javaslat nem elégíti ki, nincs arányban a védendő érdek, illetve itt ebben az esetben az okozott kár - szabálysértési értékhatárt meg nem haladó károkozásról beszélünk -, illetve az az alkotmányos alapjog, az a politikai szabadságjog, akár ha a művészi kifejezés szabadságáról, akár ha a politikai véleménynyilvánítás felől közelítünk, amit ez a szabály korlátozni kíván.

Éppen ezért én arra kérem Nagy Gábor Tamás képviselőtársamat, hogy ezt a módosító javaslatot visszavonni szíveskedjen, mert egyebekben, ha egyáltalán önök erre még módot adnak a jövőben, az Alkotmánybíróságon vélhetően nem fogja kiállni az alkotmányossági próbát ez a módosító javaslat, illetve a törvénynek ez a passzusa.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)