Felszólalás adatai

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A magánnyugdíjpénztárak ügyéről szeretnék beszélni önöknek, arról a politikáról és arról a gazdaságpolitikáról, amelyet a kormány követ.

Kezdjük talán ennél a gazdaságpolitikánál, hiszen a magánnyugdíjpénztárak ügye nem ok, hanem következmény - következménye egy kormányzati gazdaságpolitikának, vagy ha fogalmazhatok így, a gazdaságpolitika hiányának. A képviselőtársaim mindannyian tudják, hogy minden párt már a választások másnapján azon kezd gondolkodni, hogy egyrészt hogyan viselkedjen a következő időszakban, és ha ellenzékben van, azon gondolkodik, hogy mit tenne majd, ha kormányozna.

A Fidesz-KDNP-szövetségnek volt nyolc éve arra, hogy eldöntse, hogy milyen legyen a következő gazdaságpolitikája. Mindehhez képest a választások utáni időszak azt bizonyítja, hogy ez az összefüggő gazdaságpolitika nem létezik, mert egyfelől rögtön a választások után megpróbáltak manővereket tenni annak érdekében, hogy a költségvetési hiánycélt, azt a bizonyos, immáron betartandó 3 százalékot tágítsák, majd amikor ez nem sikerült, más lehetőségeket kerestek. Más lehetőségeket egyrészt arra, hogy egy nagyon igazságtalan adórendszer által ütött lyukakat betömjenek a leendő költségvetésen, másfelől pedig arra, hogy valóban betartsák azt, amit nem állt szándékukban, nevezetesen a GDP-arányos 3 százalékos hiánycélt. Akkor, amikor önök azt mondták, hogy "nem áll szándékunkban nagy átalakításokat végezni a következő évben a különféle nagy rendszereken", egyben azt is kimondták, hogy más lehetőségeket, más pénzszerzési alkalmakat keresnek. Akkor, amikor 14 hónapra zárolták a magánnyugdíjpénztárak befizetéseit, világossá vált, hogy ez az irány annak a 2700 milliárdnak a megszerzése, amely ezekben a pénztárakban ott van - 3 millió ember befizetésének eredményeképpen, hozzáteszem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az a manőver, amelyet Selmeczi Gabriella elkezdett és Matolcsy úr folytatott, jövőtlen. Azért jövőtlen, mert úgy gondolja, hogy egyszeri bevételből az évek hosszú során keresztül lehet költségvetést finanszírozni. De nem ez a kritikám tárgya főleg, hanem az, ami Matolcsy úr és Selmeczi képviselő asszony között lezajlott az elmúlt időszakban. Mit mondott Selmeczi Gabriella, és milyen előterjesztést tett elénk? Jövő év decemberéig szabad a pénztárválasztás. Mit mondott Matolcsy úr? Januárig ezt meg kell tenni. Mit mondott a képviselő asszony? Mi csak a szabad választás lehetőségét akarjuk biztosítani. Mit mondott Matolcsy úr? Ez a választás úgy szabad, hogy kényszerítjük rá az embereket. Ha az egyiket választja, rosszul jár, nem lesz állami nyugdíja, ha a másikat választja, akkor nem jár rosszul, jelenleg. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára lesz alkalom még, hogy ezt a vitát folytassuk - folytassuk anélkül is, hogy önök most kommentálnák azt, amit én mondok. De azért gondoljanak bele abba, mennyiben szabad az a választás, amelyben büntetik az egyik választást, és nem büntetik a másikat. A választás nem szabad, ezt nem választásnak hívják, hanem zsarolásnak. A képviselőtársaim tudták nagyon jól, hogy miért akarják az erről szóló vitát tegnap éjszaka lefolytatni - nyilván azért, mert nem akarják, hogy a nyilvánosság előtt ütközzenek meg ezek az érvek. Ezért mondom el tehát a mai napon újra, hogy amit a magánnyugdíjpénztárakkal tesznek, az nem gazdaságpolitika, az nem követhető költségvetési politika, az nem jövőorientált működés, az jelen pillanatban zsarolás. Ezért tehát azt gondoljuk, hogy nemcsak azokat a devizahiteleseket kellene újfent valamilyen módon segíteni, akik a forint mélyrepülése után a napokban újfent rosszul jártak - rosszul jártak, mert ahol nincs gazdaságpolitika, ott a piac így működik. A magyar fizetőeszköz, a mi forintunk megint 283 forintot ér az euróhoz képest, és nemcsak a nemzetközi folyamatok eredményeképpen. És persze kárpótolni kell azokat is, akik el fogják szenvedni a következményeit ezeknek a gyalázatos manővereknek a nyugdíjpénztárakkal kapcsolatban, hiszen kárt fognak szenvedni, elvesztik a hozamukat, bármit állítanak is önök, vagy úgy, hogy megadóztatják, vagy úgy, hogy soha nem kapják meg. És ennek nem ellenértéke az, hogy valamikor majd lesz állami nyugdíjuk, mert komoly politikai erő nem gondolhatja azt, hogy egy húsz vagy harminc év múlva beteljesülő, homályos ígéretre bárki is adna.

Mi tehát, mindenkivel együtt, aki ezt gondolja és vallja, kárpótolni fogjuk ezeket az embereket, akik éppen e miatt a rossz gazdaságpolitika és a rossz döntések miatt járnak rosszul.

Köszönöm, elnök úr, a szót. (Taps az MSZP soraiban.)