Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem tudom, szóval, én nem értek egyet önnel. Ez a merjünk kicsik lenni, ez onnan, azokból a padsorokból jött állandóan. (Derültség a kormánypártok soraiban. ‑ Bánki Erik tapsol.) Az, hogy haszonról beszélni ‑ nem úgy néz ki egy olimpia, hogy egy forintot beteszek és kettőt kiveszek, így soha nem lesz haszon. De mondok önnek egy példát. Mindig csak olimpiáról beszélünk; nem, 2024-ben Magyarországon olimpiai és paralimpiai játékok lesznek. S elhangzott, mondjuk, a bizottsági egyeztetéseken, ahova én elmegyek, pedig nem ülök abban a bizottságban, de elmegyek, meghallgatom a Magyar Olimpiai Bizottság beszámolóját, akár a Paralimpiai Bizottság beszámolóját, és Szabó László, a Paralimpiai Bizottság elnöke, aki most egy nehéz helyzetben vette át a Paralimpiai Bizottságot, s azóta szerintem kiváló munkát végez, mondott egy olyan mondatot, ami abszolút megragadott. Azt mondta, hogy ha Magyarországon tudnánk megrendezni az olimpiát, akkor az olyan infrastrukturális fejlesztéseket jelentene azoknak a fogyatékkal élő embereknek, akiknek nem lenne egyébként lehetőségük erre az akadálymentesítésre, s mondott egy gondolatot, hogy minden országban, így Magyarországon is, meggyőződése, hogy egy paralimpia megrendezése, az egy szellemi akadálymentesítés lenne az országban, hiszen az emberek látnák testközelből ezeket a sportolókat nap mint nap, találkoznának velük, és teljesen másképp állnának hozzá. Ez is haszon. Ki se lehet fejezni, hogy mekkora haszon például egy ilyen, ezt pénzben kifejezni nem lehet.

Egy dolgot nem szeretnék, a politikusoknak is van felelőssége. Nem értek önnel egyet, én nem arra apellálok, hogy Jobbik-kormány lesz-e 2024-ben vagy nem, énszerintem pont nem számít. Az lenne a jó, hogyha nem számítana, hogy ki lesz 2024-ben kormányon. Ennek egy pártokon, politikán fölül álló eseménynek kellene lennie, és pont az a legnagyobb veszély egyébként, hogy politikai csatározások színtere legyen akár az olimpiai pályázat és akár a rendezés kérdése is. El kellene ezt felejteni, fölül kellene tudni emelkedni, vannak a sportnak olyan részei ‑ nem a stadionépítésekre gondolok, hanem pont az ilyen részekre ‑, amik abszolút politikamentesen kellene hogy végbemenjenek, mert innentől kezdve lehetne előrelépni, lehetnének olyan ügyek, kellenek, hogy legyenek olyan ügyek, amiket nem a politika határoz meg.

Én elhiszem egyébként akármilyen képviselőről, hogy ugyanúgy szereti a sportot és szeretne érte tenni, teljesen mindegy, hogy milyen színekben indul, ugyanúgy, mint ahogy nem foglalkozom azzal, hogy egy-egy olimpikonunk, egy-egy kiváló sportolónk éppen egy szavazás alkalmával kire szavaz, mert nem ez számít, az számít, hogy a sport területén ő mit végez el.

Tehát én azt szeretném, hogy nehogy a politikai csatározások színterén feláldozzuk akár az olimpiai pályázatot és akár (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) egyébként hogyha megnyerjük akkor az olimpia rendezését is… ‑ sze­rintem politika felett kell hogy álljon ez az egész. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Én így állok hozzá, s amíg tudom, addig segítem is ezt a munkát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)