Felszólalás adatai

BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nevében azzal a témával készültem mára, hogy a külügyi kérdésekről és a határon túli magyarokat érintő költségvetési tételekről beszéljek, de hallgatván az elmúlt órák vitáját, párbeszédét és hozzászólásait, úgy érzem, hogy néhány gondolatot hozzá kell fűznöm az előttem elhangzott véleményekhez.

Mint mindannyian, vagy többen is tudják, az északi régióban, különösen Nógrád megyében a helyzet alapvetően nem fényes, sőt azt lehet mondani, hogy egyre drámaibb. Én nyugat-nógrádi képviselőként nem mehetek el szó nélkül az olyan felszólalások mellett, amelyek itt elhangzottak, hogy ez a költségvetés rendben van, és minden szempontból vállalható. Azt hozzá kell tenni, hogy lehet hivatkozni a gazdasági világválságra, a pénzügyi válságra, de azt ne felejtsük el, hogy azok a tendenciák, amelyek például az én körzetemben, az én térségemben, Nyugat-Nógrádban jelentkeztek 2004-et követően, drasztikusan, sőt kétszeresére növelték a munkanélküliséget, azon egyszerű oknál fogva, mert a térség földrajzi adottságai azt tették lehetővé, hogy eddig három multinacionális cég működik a térségben, az önkormányzatokat követően pedig a kis- és közepes vállalkozások, elsősorban az építőipari vállalkozások tudtak munkát biztosítani az ott élők számára, hiszen Budapest távolsága alig hatvan kilométer, és néhány évvel ezelőtt még a legtöbben ingáztak Budapestre.

Az elmúlt évek gazdasági gondolkodásmódja miatt nagyon sok ilyen vállalkozás csődbe ment, és ez tulajdonképpen az elmúlt években megduplázta a munkanélküliséget, hiszen ahol lehetett, az önkormányzatok visszavonultak, a működésüket próbálták takarékossá tenni, de az a szomorú tapasztalat, hogy a kormányzati költségvetés és gondolkodásmód pontosan azokat a kistelepüléseket és falvakat teszi tönkre, amelyek véleményem szerint ebben az országban azokat az értékeket hordják, amelyeket mindenképp meg kell tartani.

Az elmúlt évek tendenciái a most látható költségvetés kapcsán óhatatlanul azt hozzák fel, hogy itt egy végiggondolt falurombolás zajlik, hiszen sorra szűntek meg iskolák az elmúlt években, s szűnnek meg most is, hiszen az idei tanévet több önkormányzat úgy kényszerült kezdeni, hogy a diákjait, akiknek a normatív támogatás nem volt elegendő, máshova vitte. Mondok egy konkrét példát: Ipolyvece önkormányzata úgy döntött, hogy a huszonnégy iskolás gyermekét, közöttük tizennégy roma származású emberkét kényszerűen a húsz kilométerre lévő érsekvadkerti iskolába járatja, ami a gyerekeknek sem jó, az önkormányzatoknak sem jó, de legfőképpen abból a szempontból nem jó, hogy azok a kistelepülések, ahol megszűnik az iskola, elhalásra vannak ítélve, hiszen ott, ahol nincs iskola, ahol megszűnik az iskola, az lesz a következő lépés, hogy el fognak vándorolni a fiatalok, hiszen tudják, hogy nincs hova járatni a gyerekeiket.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

S akkor még nem is beszéltünk azokról a problémákról, amelyeket többen jónak meg elfogadhatónak aposztrofáltak. Ma például a legdurvább dolog és véleményem szerint az önkormányzatok számára teljes csőd az, ami a következő évi költségvetésből látszik, hiszen ők azok, akik helyben még munkát tudnak adni, és ők azok, akik a helyi embereknek biztos megélhetést vagy adott esetben biztos hátteret tudnak adni az ügyek intézésével. Az nem járja, hogy ezek a kistelepülések a kormányzati gondolkodásmódon kívül rekedtek, hiszen ezek a települések elsősorban ezer fő alattiak, ahol már nincs posta, a legtöbb településen nincs iskola, a gyerekek valahova eljárnak - húsz kilométerre - iskolába, és a következő években abszolút nem fognak kötődni a településükhöz. Ez a település, többek között, oda fog jutni, mert arra van ítélve, hogy meg fog szűnni benne az élet. Az igazi élet, mert aki falun él, az tudja, mit jelent az, hogy gyerekek játszanak a réten, ahol a gyerekek az utcán biztonságban vannak, hiszen mindenki ismer mindenkit, és ezek az emberek együvé tartoznak, egy közösséget alkotnak, és ezek a közösségek az elmúlt évek költségvetési gondolkodásmódja miatt oda jutottak, hogy a következő évi megszorítások miatt, a Bajnai-csomag következtében még rosszabb és ellehetetlenültebb helyzetbe kerülnek.

S akkor még nem beszéltünk arról, hogy csökkennek a buszjáratok, vagy - ami különösen aktuális téma - hogy a következő évben a térség vasúti hálózatát a kormányzat, illetve a MÁV meg akarja szüntetni. Ez az, ami arra mutat példát, hogy hogyan nem lehet gondolkodni költségvetési tételként az ilyen településeken, a kistelepüléseken élő emberek sorsáról. Ezért is veszélyes ez a költségvetés, ezért gondolom úgy, hogy az lenne a legjobb megoldás, ha ezt a költségvetést visszavonnák, és átgondolnák azokat a tételeket, amelyek véleményem szerint az embereket vidéken a legjobban felháborítják.

(19.10)

Egy gondolat, és nem akarom Tabajdi képviselőtársam hozzáértését megkérdőjelezni, hiszen régen sokat dolgoztunk együtt külügyi és európai témákban, de vannak olyan anomáliák, amelyeket nem lehet szó nélkül hagyni a mai médiavilágban. Például Drégelypalánkon, amely szintén a körzetem, ahol drasztikusan nőtt a munkanélküliség, ahol a kisvállalkozások, elsősorban az építőipari vállalkozások tönkrementek - és lehet, hogy többen feketén dolgoznak, vagy nem dolgoznak -, ott, arra a településre európai uniós forrásból 112 milliót kapott egy budapesti cég, hogy kutyafitnesz, utórehabilitációs, hidrofuttató centrumot létesítsen. (Derültség az MSZP soraiban.) Az emberek ezen nem mosolyognak, képviselőtársam, hanem fel vannak háborodva, és például a polgármester, akit a legjobban kellene, hogy érintsen a dolog, nem tudott ilyen pályázatról, viszont megvan annak is a nyoma, hogy kik döntöttek egy olyan pályázatról, amelynek véleményem szerint sincs értelme, és nem arról szól, hogy a térségben adott esetben vállalkozásokat értelmes módon segítsen.

Röviden rátérnék még a Külügyminisztérium költségvetésére, amit egyszerűen össze lehet foglalni, hogy tragikus, hiszen az elmúlt években többször elmondtuk azt is, hogy a működőképesség határán van a Külügyminisztérium, olyan szinten, hogy az idei évben félévkor, a devizaárfolyam ingadozása miatt a Külügyminisztérium költségvetése majdnem odajutott, hogy hiányzott számára több mint 5 milliárd forint, amelyet egy központi tartalékból odaadtak. De ez egy figyelmeztető jel volt arra, hogy az év felénél elfogyott a dologi és a bérjellegű kiadásokra a Külügyminisztérium költsége.

Az idei év semmivel nem tervez többet. Lehet, hogy a főszámokban a fejezet nagyobb költségvetési támogatást élvez, de ehhez hozzá kell tenni, hogy ebben majdnem 10 milliárd forint az a felkészülési pénzösszeg, amelyik a 2011-es európai uniós elnökségről szól. Ennek az európai uniós felkészülési csomagnak a részeként itt a parlamentben működik egy négypárti egyeztető csoport, munkacsoport, ahol én is el szoktam mondani, vagy el szoktam azt mondani, hogy ez a költségvetési tétel nem elegendő 2011-re, különösen akkor nem, hogyha azt látjuk, hogy a kormányzat több mint 300 milliárdos tartalékalapot képez. Miközben az európai uniós elnökség, ahogy Tabajdi képviselőtársam is mondta, nem arról kellene szóljon, hogy a magyarok milyen melankolikusak - a hungaro-melankólia, lehet, hogy rosszul idézem őt -, de alapvetően arról kellene szólnia, hogy ez egy megmérettetése lesz az országnak, és erre sem elegendő ez a forrás. Ha a részletes tervezést nézzük, akkor azt kell látnunk, hogy a legtöbb kérdésben, a legtöbb programban, a legtöbb előre tervezhető vagy tervezett, megvalósított programra, találkozóra alultervezett a költségvetés.

A Külügyminisztérium költségvetését, ha viszonyítom az előző évekhez képest, ahhoz tervezzük, akkor fennáll annak a veszélye, hogy az év második felére elveszíti a működőképességét. Pedig nagyon furcsán próbált a minisztérium gazdálkodni a forrásaival, hiszen már nem szerepel például a Külügyminisztérium fejezetében a nemzetközi tagdíjbefizetésünk, ami, mondjuk, adott esetben egy olyan tétel, amelynek szerintem mindenképp kéne szerepelnie a Külügyminisztérium költségvetésében, hiszen hogyha a nemzetközi szervezeteknek a tagjai vagyunk, akkor ott illik tagdíjat fizetni, és ma ez a költségvetésben nem szerepel.

Ezenkívül azt lehet látni, hogy több olyan határon túli ügyben vagy Magyarország számára stratégiailag fontos kérdésben, mint a kelet- és délkelet-európai kormányzati stratégia végrehajtása, ezekre már nem szerepel az előző évhez képest tétel. Akkor sem volt sok, de már ez is megszűnik. Magyarország számára, ha a külpolitikát nézzük, akkor pontosan ezek a térségek fontosak.

Mindent egybevetve a Külügyminisztérium költségvetéséről - és ezt majd a módosító javaslatainkban jelezni is fogjuk a következő időszakban - elmondhatjuk, hogy elfogadhatatlan az az alultervezettség, amely a működés alá, a működésképesség alá csökkenti a Külügyminisztérium amúgy is nehézkes, nehéz költségvetését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezeket összevetve, egyrészt a saját körzetem problémáit és itt a külügyi költségvetést is, ennek a költségvetésnek talán az lenne a legjobb, hogyha a kormány visszavonná és újratárgyalná az Országgyűlés azt a költségvetést, amely ma véleményem szerint elfogadhatatlan az emberek számára.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)