Felszólalás adatai

(10.50)

Én azt hiszem, hogy nagyon helyes, amit Mile Lajos képviselőtársunk mondott, tehát a szükségesség-arányosság elvét kell minden körülmények között megkövetelni.

Ez nagyon érdekes dolog, több bizottsági ülést volt módom végigtekinteni az Európai Parlament szabadságjogi, rendészeti bizottságában, ahol kivizsgálása folyik ennek az egész lehallgatási botránynak, hogy az NSA-ről, az amerikai biztonsági szolgálatról kiderült, hogy az összes létező úgymond ellenséget vagy ellenfelet, vagy partnert, Európai Unió, Brazília, tehát minden olyan szervezetet lehallgattak, megfigyeltek internetszolgáltatókon keresztül, akik valamilyen szempontból... - tehát ami fontos volt nekik. Ez a bizottsági munka elindult, ebben nagyon aktív szerepet játszik Morvai Krisztina képviselőtársunk is, aki már többször felhívta a figyelmet ebben a vitában, ebben a vitafolyamban, hogy addig ne játsszuk el azt, hogy itt ilyen adatkezelési finomságokkal foglalkozunk, amíg az a botrányos helyzet nem rendeződik, hogy az Amerikai Egyesült Államok mint a világ rendőre fogta magát és mindenkit totálisan lehallgatott, az ENSZ-t, az Európai Uniót. Múlt hét előtti héten volt az Európa Tanács közgyűlése, és ott is felszólalva elmondtam, hogy kedves képviselőtársak, az önök irodái is az Európa Tanácsban le vannak hallgatva, le van hallgatva mindenki. Oroszország furcsa módon, illetve nem furcsa módon, de érdekes módon példát mutat az emberi jogok védelméből, mert menedékjogot ad annak a Snowdennek, akire, ha Amerikába visszakerülne, akkor gyakorlatilag Guantanamo és több tucat év börtön várna rá.

A múltkori meghallgatáson, ezen a bizonyos szabadságjogi, LIBE-bizottsági meghallgatáson elkezdtek szakértők arról beszélgetni, hogy milyen komoly adatvédelmi rendszerek működnek, milyen komoly garanciákkal, több tucat oldalas rendszerekről beszéltek, amelyek úgymond garantálják azt, hogy nem fordulhat elő az, hogy szenzitív adatokat egyrészt kezelnek, másrészt tendenciózus módon nem rendeltetésszerűen kezelnek. Mert mi nagyon jól emlékszünk azokra az időkre jogvédőként, amikor a mi adatainkat, akár a mi jogvédő adatainkat is úgy kezelték, ahogy azt nem kellett volna.

Mondok erre egy konkrét példát. Volt egy könnyen feledhető államtitkára az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnak, Juhász Gábornak hívják, akinek nem jogvégzettként sikerült ellátni ezt a feladatot 2002 és '10 között, és volt 2008-ban egy nagyon gyalázatos magyarverés Dunaszerdahelyen. Emlékszünk, hogy mi történt, szlovák kommandósok belegázoltak az emberekbe, majdnem meghalt egy fiatalember. Az akkori magyar kormány kommunikációja körülbelül úgy szólt, hogy ide kiutaztatták a magyar ultra szurkolókat, akik bajt kevertek, és tulajdonképpen meg is érdemelték, hogy fejbe vágták őket. Ennek kapcsán Juhász Gábor akkori államtitkár nem kevesebbet mondott ránk, a Nemzeti Jogvédő Szolgálatra, hogy a Nemzeti Jogvédő Szolgálat szervezte a kiutazását ezeknek az úgymond futballhuligánoknak, és sokkal több ez a szervezet, mint aminek látszik, "de ennél többet már csak zárt ülésen mondhatok". Tehát magyarul, azt jelenti, hogy kőkeményen lehallgattak, megfigyeltek minket, nem tudok másra következtetni. Talán Juhász Ferenc segít nekem abban, hogy értelmezzük ennek a mondatnak a tartalmát. Én erre következtetek. Tehát magyarul, a fő probléma jelenleg az, hogy a polgárokat maximális módon meg kell védeni bármilyen állam, bármilyen szervezet hatalmaskodásától, önkényétől és egyszerűen kontrolljától, megfigyelésétől.

És emlékeztessük magunkat arra minden ilyen vitában, hogy tulajdonképpen a társadalmi szerződés alapelve arról szól, hogy a polgárok közössége létrehoz egy államot, annak érdekében, hogy bizonyos szempontok szerint szervezze az életét. A közösbe bedob bizonyos hatásköröket, bedob pénzt, annak érdekében, legyen nekünk jobb életünk, legyen jó biztonságunk - ugye, Kontrát Károly államtitkár úr -, két hét alatt is akár, ha kell, de egyáltalán, védje meg az országot egy hadsereg, és találja meg mindenki a számítását ebben a hazában, amit eleink vérrel, fegyverrel megszereztek és ami a miénk, Kárpát-medence.

Ez a szempontrendszer, ezt kell szemünk előtt tartanunk, amikor egy ilyen törvényjavaslatot vizsgálunk. És ezen szempontrendszerben, bevallom őszintén, nem tetszik ez a törvényjavaslat, mert alapvetően látom, tudom, miről van szó, mielőtt még itt mosolyognak, hogy jaj, istenem, nem olvastam el, természetesen tudom, miről van szó: Magyarország beadott egy pályázatot, elnyert egy komoly uniós forrást, tulajdonképpen ennek az utasbiztonsági rendszernek az életbe léptetéséhez szükséges szabályok átvezetése zajlik a magyar jogrendszerbe. Ez látszólag egy technikai feladat, egy hentesbárddal most szépen szétaprítgatjuk a tűzifát, és akkor most ez így rendben van. De azért ennél sokkal többről is van szó. Én, bevallom őszintén, már akkor is nagyon aggályos voltam, amikor az úgynevezett, mi ezt úgy hívjuk, hogy ezt a "csengőfrász törvényt" önök átvitték 2011-ben, aminek az volt a lényege, hogy ma már bírói engedély nélkül, terrorizmussal összefüggésbe hozható embereket puszta miniszteri engedéllyel le lehet hallgatni.

Jelentem, hogy körülbelül háromszorosan is célszemély vagyok, hiszen egyrészt sikerrel képviseltem a Terrorelhárítási Központtal szemben Ümit Hamit urat, akit az ujgur világkongresszus vezetőjeként megalázó és felháborító módon kergettek ki az országból, a Magyarok Házában szervezett többnapos konferenciájukat megakadályozva, amelyről azt mondta a TEK, hogy ő egy terrorizmusgyanús személy, ki kell utasítani. Bíróságra mentünk, megnyertük, mert nem tudták bizonyítani, hogy terroristagyanús személy, de valószínűleg engem abban a pár hétben kőkeményen lehallgattak, és lehet, hogy még most is lehallgatnak, mert úgymond a terrorizmussal kapcsolatban állok.

Ott van Budaházy György esete, akit hosszú évek óta védtem, vagy legalábbis jogvédő kapcsolatban állok vele. Ő is jelenleg egy terrorizmusgyanúval, -váddal érintett személy. Nem, kérem szépen, nem most indult az eljárás, 2009-ben a gyurcsányi, draskovicsi boszorkánykonyhákban kitalált recept alapján indult koncepciós per folyik a mai napig is. Tehát ez már önmagában egy botrány, azért gondoljunk már bele, hogy milyen elszámoltatás volt itt, milyen rendszerváltozás volt itt. Nemrégiben emlékeztetett az egyik képviselőtársuk, fideszes képviselő kolléga, sajnos most nem jut eszembe a neve, a munkástagozat volt vezetőjéről van szó, arra, hogy "Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársamat emlékeztetem, hogy nem '89-ben volt a rendszerváltás, nem '90-ben, hanem 2010-ben". De, bocsánatot kérek, milyen rendszerváltozás volt az, ahol a terrorizmussal összefüggésbe hozható személyek körének aránytalan és ésszerűtlen kiterjesztése miatt a mai napig is eljárás alatt tartanak olyan embereket, akikről nem tudtak bizonyítékokat beszerezni arra, hogy bármit elkövettek volna. És folytathatnám a sort, kedves képviselőtársak, azért nézzünk már egy kicsit magunkba.

Nekem, még egyszer mondom, egyre gyanúsabb ez a történet. És akkor itt emlékezzünk vissza, három héttel ezelőtt a parlament előtt volt egy késő esti vitában, nagyon kevesen vettek részt benne, ha jól emlékszem, akkor is Kontrát államtitkár úr képviselte a kormányt, az Európai Unió-Izrael közötti euromediterrán megállapodás légiközlekedési megállapodás részének a becikkelyezése. Ez is látszólag egy nagyon unalmas történet, de egyáltalán nem unalmas, mert az ember belenézett és meglátta, hogy gyakorlatilag Magyarország azt vállalta Izrael felé, ezen terrorista állam felé, amely állami szintre emelt terrorral 4 millió palesztint gyakorlatilag fal mögött tarthat, 6 méter magas fal mögött, tehát a berlini falnál kétszer magasabb fal mögött tart, és totális bojkott, totális kizsákmányolás alatt, totális elnyomásban tartja őket, megfosztja őket az önrendelkezési jogtól, most ezen állam javára azt vállalta a magyar állam, hogy a beszállási jogok esetleges bővítése érdekében kiszolgáltatja a magyar légiforgalmi utasadatokat.

Tehát nagyon rossz irány ez, uraim. Tehát én azt tudom mondani, hogy olvassák el, az a kérésem, államtitkár úr, tehát egy picit menjünk a dolgok mélyébe, az Európai Parlament erről szóló vitáit, a szabadságjogi bizottságban folyó vitákat, a plenáris ülésen folyó vitákat, és győződjenek meg arról, hogy ez a kérdés, hogy milyen adatokat, milyen módon, milyen célra, milyen törvényi felhatalmazás alapján kezelhet az állam, ez nem egy játék, ez egy nagyon-nagyon lényeges dolog. Tulajdonképpen a mai kor viszonyai között, ha visszavetítem a történelem korábbi korszakaira, korábban a megfigyelést úgy hívták, hogy börtön, tehát börtönbe zárták az embereket, hogy tudjuk, hogy mit csinál, tehát hogy kontroll alatt tarthassuk. Most úgy tartanak minket kontroll alatt, hogy a különböző internetszolgáltatón és minden más szolgáltatón keresztül próbálják megfigyelni, hogy ki mit csinál. (Zaj az MSZP és az MSZP mögött helyet foglaló függetlenek soraiból.)

(11.00)

Nagyon kérem a szocialista képviselőtársakat, hogy a társalgásukat, ha lehet, kint folytassák, és kérem az elnök urat, utasítsa őket rendre, mert nem hallom a saját hangomat!

ELNÖK: Képviselő úr, folytassa!

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen az elnök úr segítségét. Tekintélye folytán már éppen ennyi is elég volt, azt hiszem, hogy megértsék képviselőtársaim, ez illetlen dolog volt, a Házhoz nem méltó, hogy nem figyelnek, vagy maradjanak csendben legalább.

Mindenesetre az is egy fontos szempont ebben a vitában, hogy azon az úton kéne elindulni és következetesen végigmenni, amit tegnap az Európai Ügyészség kapcsán tárgyalt a Ház, amelyről kimondtuk, vagy ki fogjuk mondani rövidesen, hogy ez a típusú Európai Ügyészség sérti a szubszidiaritás elvét, sérti a nemzeti tagállami hatásköröket, tehát ezért szembe kell szállni az Európai Unió azon törekvéseivel, amely törekvések keretében minket arra kényszerítenek, hogy például a mi utasaink adataival kapcsolatosan olyat tegyünk, amit egyébként civilizált jogállam nem tesz.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Zárógondolatként: ugye, van egy érdekes kis, ebben a salátástálban van egy nem odaillő darab, fogalmazzunk így talán udvariasan, és akkor nem akarom mondani, hogy milyen darab ez, ami a salátástálban szerepel. Ugye, a Független Rendészeti Panasztestület tekintetében megüresedés van, januárban pótolni kell a tagságot, egyrészt Juhász Imre tagságát, aki hála istennek, jogvédő kollégaként nagyon keményen küzdött velünk a Civil Jogász Bizottságban a 2006 őszi rendőrterror leleplezéséért, és ez a hely megüresedett, januárban vagy februárban, azt hiszem, január környékén kell benyújtani a tisztséget, és most azt a lehetőséget nyitják ki, nyilván testre szabva az új tag előtt, hogy ő lehet már úgymond korábban országgyűlési képviselő, tehát nem kizáró ok, ha valaki két évvel korábban országgyűlési képviselő volt. Tegye fel a kezét az, aki ki van jelölve erre a feladatra! (Nincs jelzés.) Ezek szerint nincs itt, de jó lenne tudni, hogy ki ő. Tehát akkor miért nem lehet nyílt kártyákkal játszani? Miért kell ilyen - hogy mondjam - kisded módon így előre feloldani? Mondják meg, állítsák ki ezt az embert! Lehet, hogy tetszeni fog nekünk, lehet, hogy gratulálunk neki, lehet, hogy azt mondjuk, ő a legjobb választás, semmi probléma, de miért kell ilyen biankó csekkeket saját zsebbe rakni?

Tehát ez nem jó dolog. Ugyanez történt a sajnálatos módon elhunyt Szalai Annamária elnök asszony jogutódlása tekintetében, ahol tényleg egy ügyvéd kolléganő lett az elnök, aki sok ilyen sajtóügyben járt el, de finoman szólva, nincs meg az a szakmai háttere, megalapozottsága, ami egy ilyen komplex hatóság vezetésére jogosítaná. Úgyhogy ezek az aggályaim vannak, ezek az aggályok, úgy gondolom, megalapozottak, és ezekre tekintettel nem tudjuk fenntartás nélkül támogatni az önök javaslatát.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)