Felszólalás adatai

Felszólalások:   99-146   147-174   175-204      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy a módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség. Most soron következik a Nemzeti Közszolgálati Egyetem fenntartói jogait érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A Gulyás Gergely és Dunai Mónika képviselőtársaink által benyújtott előterjesztés T/710. számon a Ház informatikai hálózatán valamennyiük számára elérhető.

Most megadom a szót Dunai Mónika képviselő asszonynak, a napirendi pont előterjesztőjének. Képviselő asszony, öné a szó, parancsoljon!

DUNAI MÓNIKA (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz célja, hogy a magyar közigazgatás a kor kihívásainak megfelelő, a magyar emberek életét és ügyeik intézését megkönnyítő, letisztult feladat- és hatáskörrel rendelkező, takarékos intézményrendszer legyen. Célunk a magyar közszolgálat, a jó kormányzás biztos alapjainak megteremtése és továbbfejlesztése most is, az elmúlt években is és a jövőben is.

(15.10)

Ezen célok megvalósításához elengedhetetlenek a korszerű tudományos ismereteken alapuló felsőfokú képzések. Magyarország biztonsága, a világ növekvő biztonsági kockázatai, a világ krízisei a magyar államot rendkívüli feladatokkal szembesítik. Közügyeink vitelében is innovatív szemléletre van szükség. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem is ezen célokat szolgálja: olyan szakembereket képezni és továbbképezni, akik a közszolgálat megannyi területén gyorsan, hatékonyan és szakszerűen tudják az állampolgárokat segíteni, az állampolgárokat szolgálni. Ennek a célnak az eléréséhez, a modern közigazgatás megteremtéséhez, a minőségi oktatás továbbfejlesztéséhez gyorsabb és hatékonyabb működést kell biztosítania a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek. A képviselőtársammal, Gulyás Gergely miniszter úrral benyújtott jelen törvényjavaslatunk erre tesz javaslatot, ennek szellemiségében íródott.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Nemzeti Közszolgálati Egyetem fenntartói irányítása jelenleg négy miniszter, a közigazgatás-fejlesztésért felelős miniszter, az igazságügyért, a honvédelemért, valamint a rendészetért felelős miniszter részvételével működő fenntartói testület hatásköre, amely a négy tag egyhangú igen szavazatával hoz döntést. Ez a testületi formában működő irányítás a fenntartó működését lassabbá és körülményesebbé teszi, ezért a modern közigazgatás és a minőségi oktatás megteremtése érdekében indokoltnak tartjuk, hogy az egyértelmű felelősség és az irányítás egy helyre, a Miniszterelnökséget vezető miniszterhez kerüljön.

Ezzel együtt javasoljuk képviselőtársammal egy tanácsadó testület létrehozását, amely a Miniszterelnökség vezetésével és az igazságügyért felelős miniszter, a honvédelemért felelős miniszter, a rendészetért felelős miniszter részvételével működik, mint eddig, kiegészülve a külgazdasági és külügyminiszterrel. A testületet javaslattételi, véleményezési jog illeti meg a fenntartói hatásköröket illetően. A hatályos szabályozást követve továbbra is indokoltnak látjuk megteremteni annak lehetőségét, hogy az igazságügyért, a honvédelemért, a külgazdasági és külügyekért, valamint a rendészetért felelős miniszter a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel kötött megállapodás alapján költségvetési támogatást biztosítson az egyetem részére az általa vezetett tárca költségvetési fejezetében. Tisztelt Képviselőtársaim! Javaslatunk szerint annak elfogadása esetén a törvény ez év augusztus 15-én lép hatályba.

Tisztelt Képviselőtársaim! Jelen törvényjavaslat célja, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet hozzásegítjük és hozzásegítsük egy még hatékonyabb működési modell alapján való korszerű oktatáshoz, amely Magyarország védelmének biztosítását, a magyar emberek védelmének biztosítását, valamint az állampolgárbarát közszolgálat megteremtését tűzi ki célul, és amely még inkább képes a XXI. század igényeihez igazodni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amennyiben ezekkel a célokkal egyetértenek, kérjük, támogassák a benyújtott törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A kormány nevében Potápi Árpád János államtitkár úr kíván felszólalni. Megadom a szót. Parancsoljon, államtitkár úr, öné a szó.

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A Nemzeti Közszolgálati Egyetem az együttműködés egyeteme, a társadalmi igények, a nemzetstratégiai kormányzati célok és az egyetemi autonómia közötti hatékony együttműködés modellje. Az együttműködés érték, amennyiben a közös munka az egyetem számára, ezen keresztül a közszolgálat javára hozzáadott értéket teremt. Az egyetemi szabadság nem öncélú, nem önmagáért való érték, hanem felelősség, amelynek iránya napjaink Európájában a közös társadalmi és gazdasági stratégiai célok előmozdítása. A közcélok és a közérdek az NKE fenntartóiban, közszolgálati megrendelőiben ölt testet, ezt a fenntartói jogokat közvetítő állami intézmények, a közszolgálati hivatásrendek, a hallgatók, az oktatók és a kutatók közössége jelenti. Korunk társadalmi és gazdasági krízisei, a növekvő biztonsági kockázatok, jövőnk bizonytalanságai az államot és a kormányzatot rendkívüli feladatokkal szembesítik világszerte. A közérdeket érvényesítő közszolgálatnak, a jó és stabil kormányzásnak korszerű, tudományos ismeretekre és felsőfokú képzésre kell épülnie. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem feladata a XXI. század kihívásainak megfelelni tudó állam, a jó és hatékony kormányzás, az elkötelezett közszolgálat építése az oktatás és a tudomány eszközeivel. Világunk gyorsuló és bonyolult változásai csak nyitott és átfogó szemlélettel érthetők meg. Ahogy az emberi szervezet is csak organikus egységként tud a bajokkal megküzdeni, így a közszolgálat is csak egységes erőforrásként hatékony.

Az állam szerepét komplexen, világunkat egészként kell tekintenünk. Az universitas filozófiája egykoron az egységre törekvő szemléletet hordozta, de mára tudásunk széttöredezett, a tudomány rendszereit is átrendező változások azonban tudásunk újraegyesítését, szintézist követelnek. Újító és innovatív gondolatokra van szükség a közügyekben is. A tudomány és a közszolgálat korszakos átalakulásának egyik innovatív színtere a Nemzeti Közszolgálati Egyetem. Jelen törvényjavaslat eme szellemiség követésén alapszik.

Ahhoz, hogy az egyetem működése az eddigieknél is hatékonyabb és eredményesebb legyen, meglátásunk szerint bizonyos pontokon módosítani szükséges a fenntartói struktúrát. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemről, valamint a közigazgatási, rendészeti és katonai felsőoktatásról szóló 2011. évi törvény a Nemzeti Közszolgálati Egyetem fenntartói jogai gyakorlójának 2011-ben a közigazgatási fejlesztésért felelős minisztert, a honvédelemért felelős minisztert, valamint a rendészetért felelős minisztert jelölte meg, akik fenntartói jogaikat egy közös, egyhangú döntéshozatali mechanizmuson alapuló fenntartói testület útján gyakorolhatták. A 2014-es parlamenti választások után, a szakfeladatok átrendeződését követően a fenntartói testület tagja lett az Igazságügyi Minisztérium képviselője is, ezzel négytagúra bővült ez a testület, az egyhangú döntéshozatali mechanizmus változatlansága mellett. Ez a fenntartói konstrukció az alapítás időszakában és az első években jól működött, beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Ekkor még a szakmai és a fenntartói irányítás szorosan össze kellett hogy kapcsolódjon, s ez a modell biztosította, hogy sikeres lehessen az integráció.

Az FT évről évre csökkenő ülésszáma is jelzi  2012-ben 33 ilyen ülés volt, 2013-ban 21, 2014-ben 18, 2015-ben 18, 2016-ban 16, 2017-ben 14, az idei évben pedig 6 ilyen ülés volt , tehát a csökkenő ülésszám is jelzi, hogy erre a típusú vezetési modellre ma már nincs szükség. Ez a modell azonban más okok miatt is meghaladottá vált. Az egyik ok az, hogy sikeres volt az integráció. Az intézmény számos olyan új kormányzati feladatot kapott, gondoljunk például a tisztviselői továbbképzésekre vagy a közszolgálat fejlesztését célzó uniós finanszírozású projektekre, amelyben minden kar, intézet részt tudott venni.

A Ménesi úti telephelyről és a Farkasföldi úti telephelyről két kar leköltözött a Ludovika Campusra, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar költözése tervezés alatt van. Egyre egységesül e tekintetben is az intézmény.

(15.20)

Ez áthallgatásokat, átoktatásokat tesz lehetővé. Ma már a hallgatói rendezvények is közösek.

Az intézmény kebelén belül született egy új kar is, a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar, amely viszont aszimmetriát teremt azzal, hogy fenntartói képviselet nélkül működött, a Külgazdasági és Külügyminisztérium ugyanis nem volt fenntartó, csak tanácskozási joggal vett részt az FT ülésein. A Víztudományi Kar a Bajai Eötvös József Főiskolából kiválva lett az NKE része. A kar a BM szakmai támogatásával lelt az egyetemen otthonra.

A fenntartói irányításban és magában a testületben a számos személycsere kompetenciavesztéseket, a felelősségi viszonyok torzulását eredményezte. Az elmúlt hat és fél évben nyolc fenntartó miniszter és 12 FT-tag irányította összességében az egyetemet. Ezeken túl több olyan szempont volt, amely a testületi formában működő komplex irányítást szükségtelenné tette, pontosabban a szakmai és a fenntartói irányítás elválasztása mellett sorakoztatott érveket.

A költségvetési fejezetgazda Miniszterelnökség részben az intézmény költségvetése kezelése okán indokolt, hogy fenntartójává váljon az intézménynek, részben pedig ez a változás biztosítaná, hogy a tárcánál jelen lévő szempontok, a budapesti városfejlesztési szempontok, a több tízezer főt foglalkoztató kormányhivatalok szakember-utánpótlásának erősítése például az NKE irányításában jobban megjelenhessenek. Mindez nem jelentené azt, hogy az eddigi fenntartók kapcsolatukat vesztenék az intézménnyel. A javaslat továbbra is biztosítaná, hogy a tárcák saját képzési céljaik megvalósítására a saját fejezetükben forrásokat biztosítsanak.

A törvényjavaslat rendelkezik továbbá egy tanácsadó testület létrehozásáról, amely testület a Miniszterelnökséget vezető miniszter vezetésével és az igazságügyért felelős miniszter, a honvédelemért felelős miniszter, a külgazdasági és külügyminiszter, valamint a rendészetért felelős miniszter részvételével működne. E testület tenné lehetővé, hogy az érdekelt tárcák minden lényeges szakmai tartalmat véleményezhessenek, illetve azokkal kapcsolatban információhoz jussanak, javaslatokat tegyenek.

A javaslat megszüntetné továbbá a fenntartói aszimmetriát is azzal, hogy  mint említettem  a tanácsadó testületben egyenrangú taggá emelné a Külgazdasági és Külügyminisztériumot, amelynek FT-be való, egyébként indokolt bekerülésével az ötfős testületi döntéshozatal végképp megbénította volna az egyetemet. Ez a modell természetesen az esetleges további bővítéseket is kezelhetővé teszi. A javaslat a korábbi fenntartói testület hivatalát egyrészt épp a folytonosság biztosítása, másrészt a tanácsadó testület kompetens működtetése okán javasolja megtartani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül engedjék meg, hogy Orbán Viktor miniszterelnök úr idén tavasszal a Ludovika Campus átadóján mondott ünnepi beszédéből idézzek egy rövid részletet. „Ez az egyetem évről évre magyarok újabb nemzedékeit állítja a haza szolgálatába. Ahogy üzente régen, úgy üzeni ma is: vagyunk, akik voltunk, és leszünk, akik vagyunk. Ahogy üzente régen, úgy üzeni ma is, hogy akár az egész világ is összedőlhet, de a haza szolgálatának erkölcsi parancsa a Ludovikán és a ludovikások szívében állandó marad. A Ludovika mindig arra nevelte a hallgatóit, hogy tartsák meg Magyarországot független, szabad és magyar országnak.”

A jelen módosító javaslatainkkal azt kívánjuk elérni, hogy a korábbinál hatékonyabb működési modell segítse a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet kitűzött céljai elérésében. Bízom benne, hogy önök is egyetértenek az előterjesztésben foglaltakkal, és számíthatunk majd a támogató szavazataikra. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt a vezérszónoki felszólalásokat megkezdenénk, most ülésvezetői kérdésben kell döntést hoznunk. Hiller István képviselő úr, az Országgyűlés alelnöke jelezte, hogy fel kíván szólalni az általános vita során. A határozati házszabály 17. § (5) bekezdése kimondja, hogy az alelnökök képviselői felszólalásuk esetén a tárgysorozaton lévő ugyanazon önálló indítvány további tárgyalása során a szavazás lezárásáig az ülés vezetésével kapcsolatos feladatokat nem láthatnak el, kivéve, ha az Országgyűlés ehhez hozzájárul. Tehát ahhoz, hogy a későbbiek során Hiller István alelnök úr ülést vezethessen ebben a témában, az Országgyűlésnek hozzá kell járulnia. Ezért tisztelettel kérdezem, az Országgyűlés hozzájárule ahhoz, hogy Hiller István alelnök úr az előterjesztés további tárgyalásai során vezethesse az ülést. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen, ez látható többség.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége az indítványomat elfogadta. Köszönöm szépen.

Most térünk rá a vezérszónoki felszólalásokra. A Fidesz képviselőcsoportjának vezérszónoka Pósán László képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A Nemzeti Közszolgálati Egyetem feladata a 2011. évi létrejötte óta a XXI. század kihívásainak megfelelni tudó állam, a jó és hatékony kormányzás, az elkötelezett hivatástudati közszolgálat építése az oktatás és a tudomány eszközeivel. A Nemzeti Közszolgálati Egyetemről, valamint a közigazgatási, rendészeti és katonai felsőoktatásról szóló 2011. évi törvény a Nemzeti Közszolgálati Egyetem fenntartói jogai gyakorlójának a közigazgatás fejlesztésért felelős minisztert, a honvédelemért felelős minisztert, valamint a rendészetért felelős minisztert jelölte meg, akik fenntartói jogaikat egy közös, egyhangú döntéshozatali mechanizmuson alapuló fenntartói testület útján gyakorolják. A szakfeladatok 2014. évi átrendeződése következtében a fenntartói testület tagja lett az Igazságügyi Minisztérium képviselője is. Az egyhangú döntéshozatali mechanizmus változatlansága mellett így a fenntartói testület négytagúvá bővült. Az első években, amikor a szakmai és a fenntartói irányítás szükségképpen még szorosan összekapcsolódott, a korábban különálló intézmények együttműködése kiformálódott, összehangolódott, ez a modell megfelelő keretet biztosított a sikeres integrációhoz egy egységes, nagy közszolgálati egyetem kialakulásához. Ennek az integrációnak az előrehaladását, elmélyülését jól mutatja a fenntartói testület üléseinek gyakoriságában bekövetkezett változás, amiről államtitkár úr beszélt. A fenntartói testület csökkenő ülésszáma azt mutatja, hogy ez a típusú vezetési modell mára már, úgy tűnik, hogy meghaladottá, ha úgy tetszik, feleslegessé vált. Mindez azt mutatja, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet alkotó korábbi felsőoktatási intézmények integrációja sikeres volt, és a Ludovika Campusra történő átköltözésekkel, a közszolgálat fejlesztését célzó projektekkel, a tisztviselői továbbképzésekkel, áthallgatásokkal, átoktatásokkal, közös rendezvényekkel ez az egységesülési folyamat korántsem ért véget, hanem egyre inkább még jobban elmélyül.

Azt, hogy a 2011. évi törvényi szabályozáshoz hozzá kell nyúlni, az eddig elmondottakon túl az is indokolja, hogy ma már a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen olyan új karok is működnek, amelyek a 2011. évi rendelkezéskor még nem voltak. Ilyen a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Kar, amely viszont az eddigi törvényi szabályozásból adódóan fenntartói képviselet nélkül működött, a Külgazdasági és Külügyminisztérium ugyanis nem fenntartó, csak tanácskozási joggal vett részt a fenntartói testület ülésein. A Bajai Eötvös József Főiskolából vált ki és lett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem része a vízgazdálkodással összefüggő tudományterület.

A testületi formában működő irányítás, ami korántsem fedi le a Közszolgálati Egyetem mindegyik szervezeti egységét, lassabbá és körülményesebbé teszi az intézmény működését. Ez a helyzet, valamint a mélyebbé vált integráció, egységesebbé vált egyetem egyaránt indokolja, hogy az egyértelmű fenntartói felelősség és irányítás egy kézbe kerüljön. Tekintettel arra, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem költségvetésének fejezetgazdája a Miniszterelnökség, kézenfekvő, hogy a fenntartói jogok és a felelősség is itt jelenjen meg. Ugyanakkor a most tárgyalt törvényjavaslat továbbra is biztosítja azt, hogy az eddigi fenntartók megőrizzék kapcsolataikat az intézménnyel, és lehetővé teszi, hogy a szóban forgó tárcák saját képzési céljaik megvalósítására a saját fejezetükben forrásokat is biztosítsanak.

(15.30)

A törvényjavaslat szerint a Miniszterelnökséget vezető miniszter vezetésével az igazságügyért, a honvédelemért, a rendészetért és a külgazdaságért, külügyekért felelős miniszterek részvételével létrejönne egy tanácsadó testület, ami lehetővé tenné, hogy az érdekelt tárcák minden lényeges szakmai tartalmat véleményezhessenek, javaslatokat tegyenek.

Ez a törvényi változtatás megszünteti azt a hiátust, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztériumnak nem volt helye a fenntartói testületben. Most bekerül a tanácsadó testületbe, és ez a modell, ahogyan már elhangzott, ugyanakkor az esetleges további bővítéseket is lehetővé teszi, az új kihívásokhoz igazodó szervezeti változásokat is kezelhetővé teszi.

Tisztelt Ház! A most tárgyalt törvényjavaslat a korábbinál hatékonyabb működési modell bevezetésével kívánja a Nemzeti Közszolgálati Egyetem működését is eredményesebbé, magasabb színvonalúvá tenni. Azt gondolom, hogy ez az előterjesztés, ami egyébként alapvetően, így gondoljuk, egy technikai természetű módosítás, hiszen itt a fenntartó egyértelmű nevesítéséről van szó, továbbá a különböző paragrafusokon átvezeti ezt a fajta változást, a korábbi szóhasználatot értelemszerűen az újra cseréli ki, ez olyan típusú változtatási forma, ami alapvetően az eddigi működéseket érdemben nemhogy befolyásolná, hanem sokkal inkább csak javítani tudja. Azt hiszem, ez a technikai változtatás minden igényt kielégít.

Ha jól érzékelem és jól gondolom, akkor vélhetően komoly politikai felhorgadásokat önmagában ez a változtatás nem fog okozni. Ha igen, akkor nem ez a változtatás lesz az oka, tegyük hozzá, hanem az, hogy az ellenzék szemében önmagában a Nemzeti Közszolgálati Egyetem léte az, ami szálka. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A Jobbik képviselőcsoportjának vezérszónoka Brenner Koloman képviselő úr. Megadom a szót, parancsoljon, képviselő úr!

DR. BRENNER KOLOMAN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A jó és a hatékony kormányzás valóban nagyon fontos cél lehetne, ha valóban ez lenne a kormánypárt célja. Egy olyan modern, a XXI. századnak megfelelő állam- és közigazgatás valóban nagyon szükséges volna Magyarországon, amely képes azokkal a kihívásokkal is megküzdeni, amelyeket államtitkár úr is emlegetett. Az a baj, hogy ez az előterjesztés egyébként egy olyan fennálló rendszert kíván inkább csak technikai módon kezelni, amit szintén az önök kormánya talált ki, és mi már akkor elmondtuk róla, hogy az nem fog ebben a formában működni.Egy nagyobb összefüggésben azonban megint csak egyfajta irányt mutat, és ez pedig az, hogy minden szektort az egypárti Fidesz maga alá akar gyűrni, ami most még egy picit is önálló. Az, hogy most egy személyben a kancelláriaminiszter dönt minden olyan kérdésben, ami egy normál egyetemen…  és most engedje meg, hogy kicsit személyeskedjek, államtitkár úr, mint volt egyetemi vezető, tehát minden normális egyetemen a szenátus dolga vagy az akadémiai választott vezetők felelőssége kell legyen. Most ezzel a módosítással gyakorlatilag minden a miniszter kezébe kerül, ez elfogadhatatlan a Jobbik számára, ami valóban polgári erőként és nemzeti néppártként küzd az oktatásügy és a felsőoktatás jobb finanszírozásáért és támogatásáért.

Meg kell mondjam, hogy valóban, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem létrejötte is nagyon érdekes esettanulmány volt. Egy-két dolgot hadd idézzek fel azért, mert azt gondolom, egy folyamat végén vagyunk. Az lehet, hogy ez a módosítás már valóban csak technikai jellegű, hogy négy fenntartó miniszter helyett egy fenntartó miniszter van itt megnevezve, ettől miért lenne ez jobb, azt persze senki nem mondja meg, de igazándiból a legfontosabb probléma megítélésünk szerint az, hogy miért van a kormánynak egy kivételezett magánegyeteme.

Egy olyan egyetemi világban Magyarországon, ahol egyébként általános az alulfinanszírozottság, ehhez képest a Nemzeti Közszolgálati Egyetem hallgatói létszáma olyan kis és közepes egyetemekre jellemző, mégis nagyságrendileg négyszer annyi fejlesztési és költségvetési forrás jut egy hallgatóra ezen az egyetemen, mint a magyar átlag. Ezenkívül, mondjuk, az egyetem kapott egy 600 férőhelyes kollégiumot abban az időszakban, amikor az egyetem összes hallgatói létszáma 1800 fő volt. Hát, arányaiban bármelyik magyar egyetem ezt az arányt nagyon-nagyon megköszönné, miközben egyébként a magyar egyetemek valóban helyhiánnyal és alulfinanszírozottsággal küszködnek a kollégiumok terén is.

Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a kollégiumok állapota nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. Becslések szerint a kollégiumok közel 80 százaléka jelenleg nem felel meg a jelenleg hatályos jogszabályi előírásoknak, tehát nem valami fantasztikus luxuskívánalmaknak, hanem a jelenleg hatályos magyar jogszabályi előírásoknak sem. Csak infrastruktúra-fejlesztésre kapott ez az egyetem 50 milliárd forintot, uniós és költségvetési forrást a megalapítása óta. Az, hogy a nemzetközi rangsorokban komolyan jegyzett magyar egyetemek ilyen nagyságrendű fejlesztési forrásokról csak álmodni tudnak, azt már nem is kell itt hangsúlyoznom.

Arról nem beszélek, hogy ha még nagyobb összefüggésbe helyezzük az egész kérdést, akkor az sem véletlen, hogy nemcsak az MTA 28 milliárdos tétele kerül most az új Innovációs Minisztérium költségvetésébe, hanem az egyetemek kutatás-fejlesztésre szolgáló 29 milliárd forintja is, és az OTKA, tehát az alapkutatásokra kiírt alap 13 milliárd forintja is még jobban összpontosul; mert az egyetemek vagy a tudósok biztos nem tudják megmondani azt, hogy mit érdemes kutatni.

Minden ebben a nagyobb összefüggésben értendő megítélésünk szerint. Ennek az egyetemnek a rektora, Patyi professzor úr egyben a Választási Bizottság elnöke volt, és hogy milyen teljesítményt nyújtott a választások alatt, azt én itt most nem szeretném ecsetelni. Eleve azt szeretném megjegyezni, az, hogy egy professzor egyben egy rektor, egyébként pedig a Nemzeti Választási Bizottság elnöke, ez egy normálisan működő demokráciában elképzelhetetlen lenne. Az már csak hab a tortán, hogy a sajtóban bírságbajnokként ismertté vált Patyi professzor úr lesz most a különbírósági rendszer vezetője, ami arról szól majd, hogy a különbíróságokra kirendelt fideszes pártkatonák mindent megítélnek majd a Fidesz érdekében, ha bárki merészeli a fideszes államhatalmat bármilyen formában beperelni. Persze, perelni mostanában egyre nehezebb.

Már ’17 őszén kiszivárogtak olyan tervek is a kormány részéről, ami szerint 2023-tól csak az tölthet be majd vezető pozíciót a magyar közigazgatásban, aki elvégezte a Nemzeti Közszolgálati Egyetem államtudományi mesterképzését. Államtudomány: ez egy érdekes tudomány. Ez a tervezet ugyan azóta lekerült a napirendről, de már maga az, hogy egy ilyen hír megjelent, rendkívül aggasztó megítélésünk szerint. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy az egyetemen végzettek azért némi pozitív diszkriminációban részesülnek már most is, úgy hallik.

Azt szeretném kifejteni, ennek megfelelően módosító indítványokat is fogunk természetesen benyújtani ehhez a törvénymódosításhoz, egyszerűen azért, mert felháborítónak tartom azt, amit idézek az 5. §-ból, hogy milyen feladatokat ad egy egyszemélyi miniszter kezébe, adna ez a törvénymódosítás. Idézem a b) pontot, ami, azt hiszem, minden, még az egyetemi világhoz nem is annyira kötődő ember számára egyértelmű lehet. Azt mondja a b) pontban, hogy a fenntartó dönt az egyetemre felvehető hallgatói létszám szakonkénti megosztásáról. A c) elfogadja az intézményfejlesztési tervet. A d) meghatározza az egyetemen magasabb vezetői és vezetői megbízással rendelkezők számát. Az i) meghatározza a szakmai ellenőrzés rendszerét. Hogyan? Milyen formában? Ez a szó, hogy szakmai ellenőrzés, a felsőoktatási törvényben nem is létezik. Ez egy olyan gumiparagrafus, amibe bármi belefér, hogy meghatározza a szakmai ellenőrzés rendszerét.

Ezeket a példákat azért olvasom föl konkrétan, mert ugye, lehet erre azt mondani, hogy ez egy technikai jellegű módosítás, de azt azért ki szeretném fejteni, hogy az universitas, amit államtitkár úr is emlegetett, azt jelentette, hogy az egyetemi oktatók és kutatók, valamint a hallgatók egysége és nem az állampárt és az egyetem egysége.

(15.40)

Tehát azt szeretném végezetül kifejteni, hogy ebben az összefüggésrendszerben és ezekkel az aggasztó tendenciákkal együtt a Jobbik-frakció nevében ezt az előterjesztést nem tudjuk támogatni. Az ennek megfelelő módosító indítványokat, amelyek arról fognak szólni, hogy mindazon kérdéseket, amelyeket a középkor óta az egyetem szenátusa szokott eldönteni, azt az egyetem szenátusa döntse el a továbbiakban is, be fogjuk nyújtani.

Végezetül még egy utolsó idézet annak az érzékeltetésére, hogy miért jók ezek a módosító indítványok, amelyek a szenátus hatáskörébe fogják utalni mindezeket a kérdéseket. A futball-vb kapcsán, csak a foci-vb-t kedvelők kedvéért utalnék a Königsberg városában született Immanuel Kantra  most éppen Kalinyingrádnak hívják a várost , és a tőle vett idézettel szeretném zárni a mondanivalómat. Kant mondta azt, hogy „a tudósokról mint tudósokról csak tudósok ítélhetnek”. (Potocskáné Kőrösi Anita: Így van!) Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP képviselőcsoportjának vezérszónoka, mint ahogy azt már valamennyien tudjuk az ezzel kapcsolatos határozathozatal óta, Hiller István alelnök úr. Parancsoljon, alelnök úr, öné a szó.

DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Előterjesztő Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! A Nemzeti Közszolgálati Egyetem minden kétséget kizáróan ennek a kormányzatnak a kedvenc egyeteme, és ezt a státusát jól meg is szenvedi. Az is egyértelmű, hogy az elbírálás során, legyen az a finanszírozás vagy éppen az akkreditáció, olyan, a magyar felsőoktatástól idegen, eddig nem gyakorolt eszközöket és elemeket használtak, amelyre más magyar felsőoktatási intézmény nem volt illetett. Tulajdonképpen lehet ezt azzal magyarázni, hogy az önök elképzelése előtt, mármint 2014 előtt, ami mégiscsak az alapítás éve volt, az önök által közszolgálatinak nevezett tudományterületeket egy egységbe, egy egyetembe kívánták sorolni, utólag megjegyzem  bár ez a vita nem erről szól , hogy kétségkívül botrányos körülmények között. És egy olyan testületet állítottak az élére, amely a magyar felsőoktatás történetében egyedülálló. Az „egyedülálló” egy olyan jelző, ami lehet pozitív és negatív. Nehogy félreértés essen: kimondottan negatív az én szóhasználatom szerint. Tehát nem abban tért el, ami idáig rossz volt és most jó lett, hanem eltért mindattól, amely egyébként eddig bevált volt és jó, és ezt sikerült rosszá tenni, amit a magyar felsőoktatásban  aki egy kicsit is e körökben mozogni képes és ott egyetemi vezetőkkel beszél, az tudja  kimondottan botrányosnak fogadtak.

Államtitkár úr a véleményében, elhangzott állásfoglalásában helyesen mondja, hogy a Ludovika Campus alkalmat ad odatelepített különböző karok, tanszékek, intézetek professzorainak, oktatóinak és diákjainak az áthallgatásra, az áttanításra. Ez például, majdnem azt mondanám, hogy valóban az eredeti universitas, már hogy a középkori alapítású egyetemek célkitűzése lenne, de ha valaki meg tudja nekem magyarázni, hogy ebben mit keres Baja, Bajcsy-Zsilinszky út 12-14… Ez ugyanis a Vízgazdálkodási Intézet címe, amely, lássuk be, némiképpen távolabb van a Ludovika kartól, mint a Gellérthegy, ahonnan viszont elköltöztették az egykori Államigazgatási Főiskolát, amely telek jövendőbeli története engem nagyon is érdekel. Hogy hogyan lehet az áthallgatást úgy pozitívan kiemelni, hogy egyébként ez a Ludovika Campus és Baja távolság között kellene hogy megtörténjen? Eddigi tapasztalataim nem támasztják alá, hogy ez bármilyen módon valamiféle universitas jelleget adna az intézménynek. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Elvesztette universitas jellegét!)

Hasonlóképpen roppant mód érdekes az előterjesztés lényege, hogy történetesen belátják azt, amit önökön kívül már akkor is, történetesen 2014-ben mindenki belátott, hiszen itt, az Országgyűlésben lefolytattuk ezt a vitát, hogy egy többtagú testület, különböző minisztériumok vezetői soha, de soha nem vezettek még eredményesen felsőoktatási intézményt. Tudniillik nem ez a dolguk és nem is ez a céljuk. Amikor önök arra apelláltak, hogy ez valamiféle kezdeti fázis, akkor nélkülözték azt a korábbi tapasztalatot, hogy igenis a különböző tárcák között van saját területük iránti elfogultság. Ebben ne is lássunk semmi csodát. Ezért találta ki az emberiség, ezen belül a politizáló réteg azt az intézményt, amelyet felsőoktatás-irányításnak neveznek, az önök kormányában pedig ezt egy szerencsétlen felsőoktatási államtitkárság testesíti meg. Meg tudják azt nekem mondani, hogy mégis mi az indoka annak, hogy ha belátják, hogy a kezdeti fázisban működtetett fenntartói testület immáron aktualitását vesztette, sőt akadályozta a jobb tevékenységet és színvonalas oktatást, hogyha ezen túllépnek, akkor miért nem a felsőoktatási államtitkársághoz vagy éppenséggel az EMMI-hez mint a magyar állami felsőoktatási intézmények intézményfenntartójához csoportosítják át ezt az intézményt? Erre roppant mód kíváncsi vagyok.

Mert ha az önök gondolata szerint járunk el, azt mondják, hogy ez a terület fontos. Ez így van. Aki megkérdőjelezi az államigazgatás színvonalas működtetésének személyi hátterét, aki megkérdőjelezi a biztonságpolitikát és az önálló magyar honvédtisztképzés jelentőségét, azzal valóban kár szakmai vagy éppen politikai vitát folytatni, mert neki másfajta szándékai vannak, és nem ennek a mi országunknak az érdekeit képviseli. De tessék mondani, az orvosképzés nem fontos? Mert ha ezt az egyetemet a Miniszterelnökséghez, történetesen a miniszterelnökhöz csoportosítják, logikus, hogy akkor az orvostudományi egyetem meg az egészségügyért felelős miniszterhez kerül. Önök között többen vannak jogászok.

Máris látom útjukat az Igazságügyi Minisztériumhoz, és államtitkár úr ezek után majd a jogi karok belső életéről is válaszolhat interpellációkat. De itt van az új minisztérium, amely innovációért és technológiapolitikáért felel. Az innováció legnevezetesebb intézménye a magyar felsőoktatásban mégiscsak az elnök úr által közösen velem tisztelt intézmény, a Budapesti Műszaki Egyetem. Hát, akkor azt gyorsan Palkovics miniszter úrhoz! Mert ennek a gondolkodásnak a logikája szerint ennek ott a helye. Azon majd még gondolkodom, hogy az én anyaintézményem, ezen belül a bölcsészkarok mégis melyik tárcához kellene hogy kerüljenek.

De kérem, értsék meg, a felsőoktatás-irányítás nem egyszerűen egy magyar intézmény! Az előttem felszólaló képviselő úr nagyon helyesen mondja, hogy az universitas attól nemzetközi, attól egységes, hogy olyan formákban működik, amely a tudományt egyetemlegesen képes intézni, irányítani, de leginkább az oktatókat arra rávenni, hogy a következő nemzedéknek átadják a tudásukat, a következő nemzedék pedig még többel járuljon hozzá az emberiség tudományos kutatásához, oktatásához és ezen belül természetesen a mi országunk fejlődéséhez, előmozdításához és magához az oktatáshoz. De ha ezt szétszabdalják, és az Agrárminisztérium majd megkapja a mezőgazdaság-kutatással foglalkozó tárcákat, akkor az égadta egy világon semmi logika nem lesz abban, hogy mit képvisel egy egységesnek mondott magyar felsőoktatás-politika, amelyre egyébként 2011 óta rátették, hogy ez nemzeti felsőoktatási törvény hatálya alá kerül. Ebben a most tárgyalt intézménynek semmi keresnivalója, tudniillik ez az intézmény nem tartozik ide, hanem éppen a jelen módosítás miatt a Miniszterelnökséghez.

Formálisnak tűnő vita lehet, egyébként a mélyén sokkal többet mutat. Azt gondolják, hogy évszázadok hagyományait helyes és képesek felrúgni azért, mert kétharmad plusz egy szavazatuk van.

(15.50)

A tudományt, a felsőoktatást, magát az oktatást ideig-óráig a politika befolyásolhatja, sőt látszólag a fejére is ülhet; most például ezt teszik egy törvényben, amikor az Akadémia kutatóintézetének finanszírozási alapját elvonják a Magyar Tudományos Akadémiától. Nem volt még arra példa, hogy hosszú távon a politika azonban győzedelmeskedni tudott volna a tudomány fölött. Soha! (Dr. Brenner Koloman: Soha!) Hozhatnak középkori, kora újkori, újkori példákat, én is szívesen hozok olyanokat, amikor a politika ezt megpróbálta, egy ideig azt is hitte, hogy győzött, még örült is neki, és már középtávon bebizonyosodott, hogy semmi nem lesz belőle; színvonaltalanság, a nemzetközi elismerés teljes hiánya. Egyébként nem kérdőjelezem meg az önök jó szándékát e tekintetben, hogy önök a magyar felsőoktatásnak jót akarnak, de az az idő, ami 2011 óta eltelt  a szerencsétlen törvényük miatt és óta , bizonyította, hogy akarják, akarják, csak nem képesek rá.

Ezért mégiscsak azt kell megfogalmaznom, hogy az a logika, ami a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet történetével együtt, a kampuszával meg a Bajcsy-Zsilinszky úttal Baján egy egységben a Miniszterelnökségnek mint fenntartónak akarja alárendelni, az egységes magyar felsőoktatás-irányítással szembemegy, nem fogja elfogadni a magyar felsőoktatás, még akkor sem, ha az egyébként önök által vezetett összejöveteleken nagy bólogatás lesz ebből. Elhihetik nekem, hogy amikor kimegy a kormány képviselője, akkor egészen más hangok lesznek egy ideig, csak azért, hogy biztosítsák egymást arról, hogy egyébként pontosan tudják, hogy mennyire szakmaiatlan és alkalmatlan mindaz, amit most vezetnek.

Nem arról van szó, hogy ki a kancellária minisztere. Arról van szó, hogy a magyar felsőoktatás színvonala miatt érdemes ezt egy egységbe, ahogy eleink évszázadok óta mondták és képviselték, universitasba fogni, a jövő generációnak átadandó felsőoktatási tudást. Ez a törvényjavaslat ezt nem szorgalmazza, nem segíti elő, ezért mi ezt nem támogatjuk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. A Párbeszéd képviselőcsoportjának felszólalása következne, de a felszólalásra jelentkező képviselő úr nincs jelen. Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most van lehetőség kettőperces felszólalásra. A Jobbik képviselőcsoportjából Szávay István képviselő úr kért erre lehetőséget. Parancsoljon, képviselő úr, öné a szó.

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Két dolgot szeretnék csak megjegyezni. Tisztelt Államtitkár Úr! Hiller képviselő úr már célozgatott arra, amit szerettem volna megkérdezni, és amit megkérdeztem egyébként a Nemzeti Közszolgálati Egyetem létrehozásáról szóló törvény ’11-12 környékén zajló vitájában. De ezt szeretném nagyon hangsúlyosan még egyszer idehozni, államtitkár úr. Mi lesz a Ménesi úti épülettel? Mi lesz az épülettel? De ami ennél érdekesebb kérdés, hogy mi lesz a telekkel, mert az a telek ott háromszor annyit ér, mint a rajta lévő épület. Egyébként nagyon érdekelt ez a kérdés minket már 6-8 évvel ezelőtt is, akkor sem kaptunk rá választ. Roppant kíváncsi lennék rá, hogy az állam fogja valamilyen módon hasznosítani, vagy előbb-utóbb valahogy Garancsinak, „Pénztáros” Lőrincnek vagy valakinek a közelében fog majd az a telek kikötni, ugyanis komoly hátsó gyanúként ez a kérdés itt többünket foglalkoztatott már a törvény vitájában is annak idején, hogy miért kell egyáltalán ezt az ingatlant, a volt Államigazgatási Főiskola épületét, ahová egyébként nekem is volt szerencsém járni, elköltöztetni.

A másik meg, államtitkár úr, az a probléma, hogy itt elhangozhatnak nagyon fontos felvetések meg szakmai kérdések, de azt, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem mennyire nincsen jó helyen a Miniszterelnökségen, pontosan jól jelzi az, hogy önre bízták ennek az ügynek a tárgyalását. Ön ugye, nemzetpolitikai államtitkár, ahhoz a témához kiválóan ért  mint tudjuk, majd mindjárt fogunk is erről beszélni , ehhez a kérdéshez meg nem. Ha így lenne, akkor kérem, hogy cáfoljon meg annyiban, államtitkár úr, hogy szíveskedik felállni, és itt a Hiller, illetve Brenner képviselőtársam által elmondott, meglehetősen fontos kérdésekre szíveskedjen egy vita formájában válaszolni, hogy erről a fontos ügyről vitatkozni tudjunk itt, és ne csak úgy, hogy bejön, elolvassa azt, amit előre megírtak önnek, majd pedig elolvas valami zárszót, mert ez nem vita.

Amennyiben ön ezt nem tudja megcsinálni, államtitkár úr, és ezekre a kérdésekre nem tud válaszolni, azzal egy dolgot bizonyít, hogy mennyire jó helyen van a Nemzeti Közszolgálati Egyetem a Miniszterelnökségen. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Potápi Árpád János államtitkár úré a szó. Parancsoljon, államtitkár úr!

POTÁPI ÁRPÁD JÁNOS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen, képviselő úr, a hozzászólását. Ha nem válaszolok, akkor jó helyen van, ha válaszolok, akkor rossz helyen van; pontosan nem értettem a konklúziót. Én azt gondolom, hogy eddig is minisztériumoknál volt az egyetem, ezután is minisztériumnál lesz, a Miniszterelnökséget vezető miniszter fogja ezt felügyelni. Én ebben semmi problémát nem látok. Én azt gondolom, hogy a törvényjavaslat célja  mint ahogyan többen is erre próbáltunk rámutatni  az, hogy az a nyolcéves munka, amit eddig folytattunk, eztán is tovább tudjon folytatódni, és ez az egyetem munkájában és a színvonalában is látható legyen. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Most rendes képviselői felszólalások következnek. Elsőnek Arató Gergely képviselő úrnak adok szót, a DK képviselőcsoportjából. Parancsoljon!

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az a baj, hogy eddig sem volt jó helyen a minisztériumoknál a felsőoktatási intézmény. Volt már olyan modell, amiben a minisztériumok azt gondolták, hogy ők az ágazati felsőoktatást remekül tudják irányítani, így működött ez a nagy Szovjetunióban, de azt kell mondanom, hogy ott sem vált be igazán. Van ugyanis a felsőoktatásnak egy olyan sajátossága  és erről a felsőoktatásban nálam jóval jártasabb, kiváló ellenzéki képviselőtársaim hosszasan beszéltek , hogy jobban szereti az oktatás, a tudomány szabadságát, jobban szereti azt a fajta felsőoktatási autonómiát, amelyben az oktatók és hallgatók közössége, az egyetem közössége dönt a legfontosabb kérdésekről, mint a központi irányítást. Ez nem megy tervutasítással, drága képviselőtársaim, ezt nem lehet minisztériumi akarattal elintézni. Színvonalat, jó minőségű oktatást nem lehet létrehozni központi akarattal. Bele lehet önteni aránytalan mennyiségű pénzt egy intézménybe, lehet jogszabályi úton elvenni más intézményektől karokat, jól működő szervezeti egységeket, lehet teremteni egy színvonalas látszatot, nem lehet azonban élő közösséget teremteni úgy, hogy ezt minisztériumi akarattal akarják megoldani.

Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy nincs az a rossz helyzet, amelyiken önök ne tudnának rontani. Hiszen itt is arról van szó, hogy eddig legalább odaengedték legalább a szakminisztériumokat érdemben a döntéshez, de mostantól kezdve az önök minisztériuma a maga végtelen bölcsességével nemcsak az egyetem helyett fogja már jobban tudni, hogy hogyan kell katonákat képezni, hanem a Honvédelmi Minisztérium helyett is önök fogják ezt jobban tudni. A nyilván kiválóan felkészült közigazgatási szakemberek majd döntéseket fognak hozni a minisztériumban arról, hogy milyen legyen a honvédtisztek képzése. Ennek nem sok értelme van, azon kívül persze, hogy látjuk, hogy itt a feudumokat adják-veszik az egyes fideszes politikusok egymás között, hol vesztenek egy kicsit, mint a következő napirendi pontnál, akkor kapnak cserébe valamit máshonnan, hogy azért ott is legyen valami, ami fölött lehet uralkodni, de azt kell mondanom, hogy ez nagyon idegen a felsőoktatás és általában az oktatás logikájától.

Nyilván nem érdemes most már azon különösebben sokat rugózni, hogy érdemes volte így létrehozni ezt az egyetemet. Valószínűleg egyébként nem, de ha önöket is mindig azért bírálom, mert a múlttal foglalkoznak, akkor én nem esnék ebbe a hibába.

Azt kellene most már tudomásul venni, hogy van egy létező intézmény, van egy felsőoktatási közösség, egy egyetem, és ezt hagyni kéne egyetemként működni. Létezik egy nemzeti felsőoktatási törvény, olyan, amilyen, de önök csinálták, önök fogadták el. Nem kellenek kivételek, nem kellenek olyan felsőoktatási intézmények, amik egyenlőbbek a többi felsőoktatási intézménynél. Hagyják e szerint a törvény szerint működni ezt az egyetemet, bizonyítsa be azt, mint bármelyik másik intézmény, hogy képes megfelelő módon működni. Az pedig elég kisstílű, ha jól olvasom ezt a tervezetet, hogy azért az egyetlenegy elrontott szavazatért a Nemzeti Választási Bizottságban megkapja a rektor úr is a büntetését, mert a fenntartó még magához húz néhány jogkört, még néhány dologhoz ő jobban fog érteni innen kezdve, mint maga az egyetem, mint az egyetem vezető testületei.

(16.00)

Azt kell tehát önöknek mondanom, hogy ez egy teljesen fölösleges törvényjavaslat, mert már az eredeti helyzet is fenntarthatatlan. Ha akarunk változtatni, akkor olyan változtatást tegyünk meg, amely normális felsőoktatási körülmények közé helyezi ezt az egyetemet is. Hosszabb távon az egyetemként való szabályos működés az érdeke magának az intézménynek, ez az érdeke az odajáró hallgatóknak, hogy normál, versenyképes körülmények között szerezhessenek diplomát, és ez az érdeke az országnak is, így lesznek megfelelő képzésből kikerülő, a felsőoktatás sok évszázados hagyományának megfelelő módon képzett köztisztviselők vagy éppen katonák, rendőrök ebben az országban. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A következő felszólaló a Jobbik képviselőcsoportjából Szilágyi György képviselő úr. Parancsoljon, képviselő úr, jegyző úr!

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én nem vettem volna a bátorságot, hogy felszólaljak ezen törvényjavaslat kapcsán, hiszen én úgy gondolom, hogy az ellenzék részéről valóban szaktekintélyek szólaltak meg és mondták el véleményüket, és tették fel jogos kérdéseiket mind Hiller képviselő úr, mind Brenner Koloman részéről. Az államtitkár úr válasza bátorított arra, hogy én is hozzászóljak, hiszen az államtitkár úr felállt, és a szaktekintélyek által feltett kérdésekre egyáltalán nem volt hajlandó válaszolni, nem válaszolt semmit, annyit mondott csak, hogy önöknél, az önök minisztériumánál jó helyen van az egyetem, és kész. Csak. (Derültség az ellenzék soraiban.) Mivel úgy érzem, hogy mi vagyunk egy szinten akkor ezek szerint ebben a vitában (Derültség az ellenzék soraiban.), akkor én azt mondanám, hogy szerintem meg nincs jó helyen önöknél ez az egyetem (Korózs Lajos: Csak azért!), csak. (Derültség az ellenzék soraiban.) Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.)

ELNÖK: Ha ezt a „csak”-ot nem rakta volna hozzá, képviselő úr, akkor nem lett volna bántó. (Dr. Apáti István: Tudjuk németül is mondani: nur!) Örülök, hogy a képviselő úr németül is beszél. (Dr. Apáti István: Többek között!) Nagyon örülök. Is. (Derültség és közbeszólás az ellenzék soraiban: Is!) Igen, köszönöm. Ismételt felszólalásra Pósán László képviselő úr következik, és kérem, hogy a komolyságot, mint amilyen a törvény is, őrizzük meg. (Szávay István közbeszól.)

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Azért jelentkeztem normál felszólalásra, és nem két percre, mert sok minden elhangzott, és két percben nehezen tudtam volna ezekre reagálni, de engedtessék meg, hogy néhány tévedésre vagy szándékos csúsztatásra felhívjam a figyelmet.Brenner Koloman kifogásol néhány dolgot, amire azt mondom, hogy vagy nem ért dolgokat, vagy egész egyszerűen szándékosan félremagyarázza. Nem tudja hova tenni az „államtudomány” kifejezést. Csak szeretném az emlékezetébe idézni, hogy Magyarországon évtizedeken keresztül az ELTE-n, Szegeden, Pécsett, bárhol úgy hívták, hogy „állam- és jogtudományi kar”. (Dr. Brenner Koloman: Állam- és jogtudományi! És!) Tehát ha nem tudja értelmezni, akkor kérdezzen vissza, hogy miért, akkor miért hívták ezeket egykoron ily módon!

Azt is szeretném a szíves figyelmébe ajánlani, hogy kifogásolja, nem érti, hogy az 5. §-ban a fenntartóhoz mi minden jogok vannak rendelve, hogy lehet az, hogy az egyetemre felvehető hallgatói létszám szakonkénti megosztásáról is dönt a fenntartó. Hát, tisztelt képviselő úr, ez minden más egyetemnél is így van, úgy hívják ezt, hogy ponthatárhúzás; próbakörök vannak, és ott fog kiderülni  és ezt egyébként a fenntartó határozza meg, a magyar állam, a költségvetési keretek , és ez fogja megmondani azt, hogy az adott egyetemen biológia szakra hányat vehetnek fel, jogra, és hányat vehetnek fel orvosira, és így tovább, és így tovább. Nem is igazán értem.

Az, hogy jóváhagyja az egyetem éves költségvetési beszámolóját  más egyetemeken is van ilyen, ott úgy hívják: a konzisztórium. (Dr. Brenner Koloman közbeszól.  Szávay István: Taníts még, mester!) Tessék fellapozni a hatályos jogszabályt, és akkor tudni fogja.

Szeretném azt is megjegyezni, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek van olyan képzési területe, amit  akármilyen jóindulattal nézzük  a hagyományos egyetemi képzési szerkezetbe a szó olyan értelmében betagolni, hogy az tudományos teljesítményeket és egyebeket tartalmazzon, nem megy, mert ez a rendészeti, a biztonságpolitikai, a honvédelmi vagy akár a katasztrófavédelmi kérdéseknek az ügye is, tehát jó, hogyha ezeket tudjuk. Ezeket nem is lehet másképp kezelni.

Kifogásolta a képviselő úr azt, hogy milyen volumenű kollégiumfejlesztések zajlottak a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnél. Ha mást nem, akkor csak olvassa el Csáth Gézát, és tudni fogja, hogy a katonai neveléshez, a katonai képzéshez vagy akár a rendészeti képzéshez is hozzátartozik egyébként a bentlakás, hozzátartozik a 24 órás időbeosztás és sok minden egyéb, tehát ennek, ha tetszik, ha nem, van egyfajta infrastrukturális feltételrendszere. (Dr. Brenner Koloman közbeszól.) Úgyhogy ezt csak a szíves figyelmébe ajánlom.

Arató Gergely képviselő úr azt mondja, hogy a központi utasítás, a miniszteri akarat nem célravezető. Egyetértek önnel, képviselő úr, önök gyakorolták is ezt, amikor egy parancsszóval bevezették a Bologna-típusú képzést, mindenhol, átgondolatlanul, isszuk is a levét egy csomó területen.

Hiller képviselő úr azt mondta, hogy az universitas eszménye nem értelmezhető Baja-Budapest relációban. Képviselő úr, ha ez így igaz  tételezzük fel, hogy igaz! , akkor nem értelmezhető az sem, hogy az ELTE-nek miért van Szombathelyen vagy Nyíregyházán feladatellátási helye (Szávay István: Pontosan! Pontosan!), mert akkor ugyanez a logika ott is csődöt mond. Tehát akkor mondjuk ki világosan, hogy az ELTE sem tudja megvalósítani az universitas eszményét, és hogyha az universitas eszményét komolyan vesszük, akkor pedig ott kellett volna kezdeni anno, akkor, amikor ez a kérdés terítéken volt, hogy a budapesti egyetemeknek egy nagy egyetemi egysége van.

Az egységes felsőoktatási irányítást kifogásolták többen. Szeretném megjegyezni, hogy egységes felsőoktatási irányítás  persze ez szépen hangzik  eddig sem volt, korábban sem volt, mert mindig is voltak ágazati minisztériumok alá tartozó egységek; a Nemzeti Közszolgálati Egyetem előtt például a katonai képzés a HM-hez, a rendészeti képzés pedig a BM-hez tartozott. Tehát jó, hogyha ezeket azért tudjuk, és ebből a szempontból nem esünk abba a hibába, hogy csúsztatások irányába megyünk el.

Szilágyi György képviselő úr pedig úgy fogalmazott, hogy szaktekintélyek tettek fel kérdést. Bizonyára így van. Én egy dolgot tennék fel óvatos kérdésként: hogy Brenner Koloman, aki, ha jól tudom, a Nyugat-magyarországi Egyetemről jött, mikor találkozott például rendészeti vagy katonai képzési ügyekkel (Dr. Varga-Damm Andrea és dr. Brenner Koloman: ELTE!), vagy akár az ELTE-n is. Már elnézést kérek, Hiller képviselő úrnál ugyanez a kérdés fennáll. Én, bevallom töredelmesen, személy szerint soha nem találkoztam vele, nem voltam abban a helyzetben, hogy részt vegyek ilyen típusú képzéseken, tehát ráhagyatkozom az ehhez értők szakmai véleményére, és nem merem azt állítani, hogy ebből a szempontból bármilyen módon szaktekintélyként kellene a parlamentben azokra tekinteni, akik egyébként a felsőoktatásból jönnek, de nem a szóban forgó terület tárgyalását érintő szakterületről. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mivel több normál képviselői felszólalásra jelentkező nincs, kétperces felszólalások következnek. Először Szávay István képviselő úrnak, jegyző úrnak adok szót. Parancsoljon!

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Ha már a kollégiumok most szóba kerültek, tekintve, hogy a Ludovika Campus bővítése és a kollégiumépítés, az új kollégium megépítése során is természetesen lehetőséghez jutottak Garancsi István és „pénztáros” Lőrincnek a cégei is, másrészről pedig azért, mert az előbb nem kaptam választ a kérdésemre, ezért szeretném megkérdezni az államtitkár úrtól, hogy mi lesz a Ménesi úti épület, illetve a telek sorsa. (Dr. Apáti István: Kiképzőtábor!) Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hiller István alelnök úr következik. Parancsoljon, alelnök úr!

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Azért kértem kétpercest, mert nem a fősodorhoz, hanem a képviselő úr által most elmondott két mondathoz szeretnék véleményt fűzni. Az első, amiben teljesen egyetértünk, szerintem is ostoba dolog, hogy Szombathely az ELTE-hez tartozik. (Dr. Brenner Koloman: Így van!) Például hogyha rajtam múlna, egyáltalán nem tartozna oda se, de mivel önökön múlt, önök kapcsolták oda, hiszen korábban Szombathely nem az ELTE-hez tartozott, akkor ezt tessék majd megvitatni a kormány felsőoktatásért felelős miniszterével, merthogy ezt az ostobaságot önöknek sikerült elkövetni.A második a Bologna-processzus bevezetése. Tisztelettel az emlékébe idézem, hogy az önök első kormánya idején, Pálinkás József minisztersége alatt, Náray-Szabó professzor úr aláírásával léptünk be a bolognai rendszerbe, történetesen Bolognában írta alá a bolognai folyamat okmányát az a Náray professzor, akinek később, jelenleg a Professzorok Batthyány Körének elnökeként sikerült az Akadémiával kapcsolatos cikkében olyan gondolatokat megfogalmaznia, hogy a legnevesebb magyar agykutató ki is lépett mindjárt a Professzorok Batthyány Köréből. Ezt csak a pontosítás kedvéért, hogy aztán később a Miniszterelnökségnek ezen részletekkel már ne kelljen bajlódnia. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(16.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. A következő kétperces felszólaló Pósán László képviselő úr. Megvárom, míg képviselő úr felteszi a mikrofont. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Csak az elhangzottakhoz kapcsolódóan: Szombathelynek és bármelyik egyéb ilyen felsőoktatási intézménynek az integrációja vagy éppen máshová csatolása esetében minden esetben az érintett intézmények véleményének és beleegyezésének figyelembevételével történtek ezek a dolgok. Tehát ezt csak arra mondom, hogy a felsőoktatási intézmények úgy ítélték meg, hogy az universitashoz ez hozzátartozhat. Képviselő úr ezt vonta kétségbe, én erre reagáltam úgy, hogy ha ez a Budapest-Baja relációban probléma, akkor elvileg itt is problémát kellene hogy okozzon.Bologna esetében pedig engedtessék meg azért, hogy arra felhívjam a figyelmet, csak lapozzuk vissza az akkori parlamenti jegyzőkönyveket. Azt javasoltuk akkor a Fidesz részéről, hogy a Bologna-folyamathoz kapcsolódóan egy próbaképpen néhány intézménynél indítsuk el, nézzük meg, hogy ez mivel fog járni, mit fog eredményezni, és szóvá tettük azt, hogy bizonyos területeken észszerűe most bevezetni azonnal vagy sem. Ezekre mondtam azt, hogy sok helyen kiderült, hogy nem volt értelme, sok helyen meg értelme volt, tisztelt képviselő úr, ezt nem is vitatom.

Vannak területek, ahol létjogosultsága van, és voltak területek, ahol nem volt létjogosultsága, viszont a bevezetésnél ilyen típusú differenciálási lehetőségek egyáltalán nem voltak, mert parancsszóra gyakorlatilag minden területen bevezették, kivéve a jogot és kivéve az orvosi képzést. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kíváne még valaki felszólalni a vitában. (A jelentkező Szávay Istvánnak:) Nincs lehetősége, Szávay képviselő úr, mint jegyző, ezt tudja. Egy frakcióból csak egy, és az ön volt. Köszönöm szépen. Nincs lehetőség. (Szávay István: Szerettem volna megkérdezni, hogy mi lesz a Ménesi úti ingatlannal.  Derültség a Jobbik soraiban.) Amennyiben nincs, az általános vitát lezárom. De miután lezártam, jelzem, hogy önnek ezt ugyanúgy kellene tudni, mint nekem, azon túl lehetett volna jelentkeznie rendes felszólalásra, arra lett volna lehetőség. Köszönöm.Megkérdezem az előterjesztőt, kíváne élni a válaszadás lehetőségével. (Dunai Mónika: Igen.) Dunai Mónika képviselő asszonyé a szó, parancsoljon!

DUNAI MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen mindenkinek, még az ellenzéki képviselőtársaimnak is a hozzászólásokat. Úgy látom, hogy a mai vitát elsősorban a felsőoktatás tágabban vett kontextusa uralta. Nagyon sok mindenről esett szó, ami nem tárgya a jelen előterjesztésnek.Nem tárgya a jelen előterjesztésnek sem az egyetemek átszervezése, sem a bolognai rendszerhez való hozzácsatlakozás nem témája a mai törvényjavaslat tárgyalásának. Egyetlenegy dolog merült fel, ami a konkrét jelen előterjesztést érinti, ez konkrétan az, hogy négy miniszter helyett miért egy miniszter felelősségi körébe tartozna a jelen előterjesztés szerint a fenntartói jogkör gyakorlása a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. Ezért engedjék meg, hogy én ezt a témakört érintsem a válaszomban.

Az, hogy egy olyan testület döntött eddig nagyon sok kérdésről az átalakulás folyamatában a kezdeti években, amely négy miniszternek a döntési kompetenciáját, tudását és hatáskörét is érinti, ez a kezdeti időszakban, 2012-től folytatólagosan indokolt volt. Ahogyan az államtitkár úr is elmondta, említette, hogy a kezdeti időszakban, az átmenet időszakában bizony szükség volt arra, hogy a fenntartói és a szakmai jogkör szorosan összeforrjon.

Engedjék meg, hogy néhány számadatot mondjak arról, hogy a kezdeti időszakban hányszor ülésezett a fenntartói testület, és ez is alátámasztja azt, amit elmondtam, hogy a kezdeti időszakban, az integráció időszaka alatt sokkal nagyobb szükség volt a szakmai és a fenntartói irányítás szoros összekapcsolására.

2012-ben 33 ilyen ülést tartottak. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a négy miniszternek egyhangúlag kellett dönteni minden fenntartói kérdésben. 2013-ben a 33 helyett már csak 21 alkalommal volt szükség ennek a fenntartói testületnek az összeülésére. 2014-ben már 20 alá esett, 18 alkalommal, 2015-ben is 18 alkalommal, 2016-ban 16 alkalommal, tavaly, 2017-ben már csak 14 alkalommal, vagyis sokkal kevesebb mint a felére csökkent néhány év alatt ezen üléseknek a száma. Eddig 2018-ban, az első félévben 6 ilyen ülésre került sor.

Most ennek az átmeneti időszaknak a tapasztalatai is azt mutatják, hogy indokolt ezen a rendszeren egy kicsit finomhangolni, mert most már ez az átállási időszak a vége felé közeledik. Mondhatjuk azt, hogy vége ennek az átállási időszaknak, és az egyetem megerősödve, szakmai kompetenciáit megerősítve tudja képezni a szakembereket, és ne feledkezzünk el a továbbképzésről sem, mert nemcsak egyetemi, főiskolai képzést biztosítanak, hanem nagyon nagy arányban nagyon értékes továbbképzési rendszer is kapcsolódik az egyetem működéséhez.

Azt kevésbé értem ellenzéki képviselőtársaim hozzászólásaiból, hogy miért van négy fideszes-KDNP-s miniszterben nagyobb bizalmuk, mint egy fideszes-KDNP-s miniszterben. Ezek szerint önök a másik három miniszternek a tevékenységével valószínűleg egyetértenek, mert nem szeretnék, hogy a Miniszterelnökséget irányító miniszterhez tartozzon. (Szávay István: Abszolút nem erről volt szó!) Pedig aláhúzhatjuk és kiemelhetjük azt is, hogy azon túl, hogy egy testületnek a döntési mechanizmusa a fenntartói jogkört érintően is, mint minden másban, sokkal nehézkesebb, lassabb és körülményesebb, mint egy miniszternek, de a felelősség kérdése is négyfelé hárul. Nemcsak hogy sokkal hatékonyabb tud lenni egy ilyen egyértelműbb irányítás, hanem a felelősség is sokkal könnyebben tetten érhető és számonkérhető. Tehát ez az átalakítás, a fenntartói jogkörnek az átalakítása, módosítása bizony egyértelmű felelősségikör-meghatározást is jelent egyben.

Tisztelt Képviselőtársaim! További előnye az előterjesztésnek, és ezt talán a vitában kevésbé érintettük, hogy ezentúl most már nemcsak ez a három plusz egy minisztérium lesz az új tanácsadó testületnek a tagja, hanem ez kiegészül a Külgazdasági és Külügyminisztériummal is, illetve a miniszterrel, azzal a további pluszhozadékkal, hogy mint eddig, a három minisztériumnak volt olyan költségvetési kerete, amelyből a minisztérium saját hatáskörben támogathatta a hozzá tartozó képzésnek a finanszírozását. Azért nem mondok négyet, mert a Miniszterelnökséghez tartozott költségvetésileg, tehát azon túlmenően a másik három minisztériumnak, most pedig még bejön egy forrás, történetesen a Külügyminisztériumnak is meglesz az a lehetősége, hogy a képzési rendszert a saját szakemberterületén tudja támogatni és finanszírozni.

Tehát összességében az egyetem autonómiája egy fikarcnyit sem fog szűkülni, a szakmai autonómiája, az irányítási rendszere egyértelműbb, számonkérhetőbb és világosabb feladat- és felelősségrendszert fog jelenteni a jövőben, és több forrást is be tudnak vonni, tehát jól jár az egyetem ezzel a módosítással anyagi tekintetben is.

A fenntartói jogokra pedig még egy gondolat erejéig szeretnék kitérni, amit jobbikos képviselőtársam is említett, és erre már részben kitért Pósán László képviselőtársam is. Dr. Brenner Koloman mondta, felsorolta azt a szakaszt, amely azt taglalja, hogy mihez lesz joga a Miniszterelnökséget vezető miniszternek, mint a fenntartói jogkört a javaslat szerint a jövőben gyakorló miniszternek. Ez eddig is így volt.

(16.20)

Mindenhol van fenntartói jogkör. Ezt a fenntartói jogkörsorozatot, tehát azokat a tételeket, amelyeket felsorolt képviselő úr, eddig is gyakorolták, csak nem ez az egy miniszter, hanem a négy miniszterből álló testület gyakorolta. Ebben változás nem történik. Akkor lenne baj, ha a fenntartói jogköröket ad hoc módon egyik intézménynél így, a másiknál úgy telepítené az Országgyűlés.

Még egyszer megköszönöm a hozzászólásokat minden frakció részéről. Kérem, hogy amennyiben még a törvényjavaslathoz kapcsolódó javaslataik vannak, majd a részletes vitában tegyék meg.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Felszólalások:   99-146   147-174   175-204      Ülésnap adatai