Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Képviselőtársamnak mondom csak említésképpen, hogy én a fánkot is szeretem, meg a magyar filmeket is, például A tanú című filmből egyre többet szoktam idézni manapság. (Derültség a Jobbik soraiban.)

Azt nem szeretem, képviselő úr, amikor a fánkot olyan süti, aki nem ért hozzá, és amikor a filmek fejlesztésére szánt pénzeket elsíbolják, és azt még kevésbé, ha ezt ugyanaz a házaspár teszi, ha már az összefüggéseket keresi a két megnyilvánulás között. (Dr. Répássy Róbert: Nem is értem…) Nem érted, Robi? Nem baj, elmondom neked külön.

Képviselő asszony elmondta, hogy hasonló volt a rendszer. Emlékezetem szerint Filmalap nem volt, és arra sem emlékszem, hogy minden pénzt Andy Vajna síbolt volna el a mi időnkben. Ez például egy nagy különbség a két rendszer között, úgyhogy én nem gondolom, hogy a kettőt érdemes összehasonlítani.

De ami miatt alapvetően szót kértem, hogy képviselő asszony kiválóan alátámasztotta azt, amit én mondtam ‑ egész remek módon ‑ a módosító indítványok szükségtelenségével kapcsolatban. Elmondta, hogy hogyan történt ez egy Szegeddel kapcsolatos módosító indítvány esetében. Igen tisztelt képviselő asszony, néhány részletet átugrott belőle ‑ tudja? És pontosan ez bizonyítja azt, és ez mutat rá arra, hogy önöknek milyen a hozzáállása, és mennyire hiányzik önökből a nagyvonalúság és a belátás.

Egy módosító javaslatot, amit benyújtott a képviselőtársam, és a Törvényalkotási bizottság ülésén tárgyaltuk, és valóban egy szegedi ingatlan sorsáról szólt, elmondtam önnek, hogy támogatta Szeged polgármestere, elmondtam önnek, elmondta Burány Sándor képviselőtársam, hogy a módosító javaslatot támogatta az önök államtitkára, sőt azt javasolta, hogy így nyújtsuk azt be. Önök először arra hivatkoztak, hogy nem házszabályszerű, mire a Törvényalkotási bizottság fideszes elnöke, Gulyás Gergely elnök úr azt mondta, hogy de bizony házszabályszerű. Akkor volt egy kis kavarodás önökben, mert erre hivatkozva akarták elutasítani; nem sikerült. Akkor kerestek más hamis érveket, s arra kérték a képviselő urat, hogy nyújtsa be másként ugyanezt.

Képviselő úr aznap benyújtotta másként ugyanezt, önök pedig ahelyett, hogy támogatták volna a módosító indítványt, szó szerint ugyanazt benyújtották immáron fideszes módosító indítványként, nehogy az ellenzékit kelljen elfogadni. Mindezt nem nagyvonalúságból, hanem azért, mert pontosan tudták a szegedi és ahhoz közeli képviselők, hogy ott a polgároknak nem fogják tudni megmagyarázni, hogy ezt a javaslatot nem támogatják, ezért benyújtották fideszes módosító indítványként, hogy ne kelljen az ellenzékit támogatni. Ez a jó példa? Ez a pozitív példa, amit nekem mond, képviselő asszony? Ne vicceljen már!

A pozitív példa azt lett volna, ha ön kikeres valamit a sorból, egy érdemi ellenzéki módosítót, és azt mondja, hogy bár koncepcionális kérdésben nem értettünk egyet az ellenzékkel, mégis ebben a módosítóban azt mondtuk, hogy rendben van, legyen úgy, ahogy az ellenzék javasolja, mondjuk, egy kompromisszum érdekében.

(11.00)

Mondjuk, egy polgári perrendtartásnál, egy új kódexnél, ahol egyetlenegy módosító javaslatot nem voltak hajlandóak ellenzéki képviselőtől befogadni, egyetlenegyet sem, egy kódexnél, képviselő asszony! És most jön egy olyan módosító javaslattal, pozitív példaként, ahol már kifejezetten a hajánál fogva előrángatott érvekkel utasították el az egyiket, a másikat pedig úgy kerülték ki, hogy egyébként egy azonos tartalmú fideszes módosítót nyújtottak be helyette?

Igen, képviselő asszony, erről beszélek, ezért nem érdemes önöknek módosítót beadni! Köszönöm.