Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Természetesen az előttünk fekvő javaslattal egyet lehet érteni, hiszen egy bérkorrekciót irányoz elő. Azt hiszem, nincs vita abban, hogy ez szükséges, viszont nagyon sokban egyetértek Bárándy Gergellyel is, hogy ez egy olyan lépés, ami egy szükséges lépés, államtitkár úr, illetve államtitkár asszony, de nem elégséges.

Azt kell látnunk, hogy a bírák fizetése is valóban nagyon alacsony, és az a társadalmi súly és a társadalmi elvárás, ami rájuk nehezedik, meg sem közelíti azt a bérezést, amit ők kapnak. Való igaz az is, hogy nagyon hosszú az az időszak, ameddig titkárként kell tevékenykednie sok jogvégzett embernek, miközben adott esetben szívesen lennének bírák, vagy más esetben ‑ és ezt is hallhattuk ‑, lehet, hogy azért, mert annyira telített a pálya vagy megelégszenek ezzel, de lehet, hogy meg sem pályázzák sokan a titkárok közül a bírói pozíciót. Ami viszont biztos, hogy az igazságszolgáltatás nem egy akkora létszámmal foglalkoztatott terület, hogy ne lehetne néhány milliárd forint bevonásával óriási változásokat elérni.

Ez azért is fontos, mert ‑ és itt nyilván a bíráknak, bár itt most nem közvetlenül a bírói fizetésekről van szó, de amikor egy ilyen előterjesztés elénk kerül, akkor az igazságszolgáltatás egészéről is azért néhány gondolatot vagy a bírósági rendszerről is néhány gondolatot ejteni kell. Szóval, még az ő fizetésük is messze elmarad a piaci viszonyoktól. Itt a piaci viszonyt még egy középkategóriás ügyvédhez hasonlíthatjuk és nem a sztárügyvédekhez, hanem mondjuk, egy átlagos középkategóriás ügyvédhez, aminek a szintjét azért el kellene érni. Nyugaton is eléri, és nemzetközi összehasonlításban is nagyon alacsonyak a bírói fizetések, de ami az egyéb alkalmazottakat illeti, ott meg egészen elborzasztó a helyzet. Gyakorta a feladat, ami ezekre az ügyintézőkre hárul, mindenkire, aki ebben a státuszban dolgozik, az óriási ugyanúgy, tehát a tárgyalásokon pontos jegyzőkönyvet készíteni, a háttérmunkákat ellátni. És az is igaz, hogy ha jól tudom, nemzetközi példák alapján egy bíróra sokkal nagyobb kisegítő személyzet jut, mint Magyarországon. Ebben is lehetne változtatni.

Inkább legyenek egyrészt jól megfizetve a bírák, és nem feltétlenül azt mondom, hogy növeljük a bírák létszámát jelentősen, valamennyire növelni kellene, de lehet, hogy egy jelentősebb növeléshez képest megoldás lenne az is, ha az ő asszisztenciájukat, és ez az asszisztencia sok esetben még nem is feltétlenül jogvégzett embereket jelent, hanem ügyes és a kezük alá dolgozó ügyintézőket, illetve természetesen jogászokat és tanácsadókat fel lehet venni melléjük, de sok esetben nem is a legmagasabban képzett jogászokra kell gondolni, hanem alapvető feladatok ellátására képes asszisztenciára. Enélkül hiába a vágy, hogy megreformáljuk a bíróságokat, az igazságszolgáltatást.

Nyilvánvalóan lehet pakolgatni az ügyeket, lehet vidéki bírókat bevonni a budapesti ügyteher csökkentésébe, de akkor tulajdonképpen a vidéki bírókra rakunk egy nagyobb terhet. Nem azt mondom, lehet, hogy voltak olyan területei az országnak, ahol kisebb volt a terheltsége a bíróságoknak, de azért én azt látom, hogy valahol volt egy normál terheltség, illetve sok helyen, ez főleg korábban volt jellemző, hogyha a statisztikákat nézzük, akkor a budapesti bíróságokon meg egy extrém, elviselhetetlen terheltség volt. Ezt csupán az ügyek átcsoportosításával nem feltétlenül lehet igazságosan rendezni. Persze azt látjuk, hogy az OBH próbál, legalábbis a beszámolója szerint próbál úrrá lenni a helyzeten, a budapesti statisztikákat sikerült is javítani, de megfelelően képzett és megfelelően megfizetett asszisztencia nélkül ez nem fog menni.

Azt kell mondjam, való igaz, hogy egyáltalán nem a pénzről szól a dolog, lévén, hogy ezt az összeget meg lehet találni a költségvetésben. Ha összehasonlítjuk ‑ és ez is egy fontos szempont ‑ az ügyészség lehetőségeivel, azt láthattuk, hogy az ügyészség egyre több pénzt kapott a bíróságokhoz képest is. Az ügyészség valahogy kedvesebb volt azért a kormányzatnak.

Nyilvánvalóan ezt beismerni nem fogják, tehát nem is azért mondom, hogy kormányzati beismerést várok erre, de akik benne dolgoznak a rendszerben, azok tökéletesen tudják, hogy így van. Aztán lehetne azt mondani, hogy ez esetleg azért van így, mert az ügyészség az önök szempontjából jobban elvégzi a feladatát vagy nem. Ez már megint csak nyilvánvalóan nézőpont kérdése. Meggyőződésem, hogy ez is benne lehet, hogy az ügyészségre önök kedvesebbként tekintenek, és sajnos abban is van igazság, hogy Orbán Viktornak voltak olyan nyilatkozatai, amelyek nem azt vetítették előre, hogy a bírói kart oly mértékben tisztelné, hogy szeretné ezeket az anyagi viszonyokat is rendezni.

Aztán, hogy ez megint miért van így, arra lehetnek ötleteink és tippjeink, de az biztos, hogy a bíróság az az egyetlen szervezetrendszer Magyarországon, amely még a leginkább meg tudta tartani a függetlenségét, annak ellenére egyébként, hogy az OBH rendszerén keresztül az OBH-elnök nagyon jelentős jogokat kapott, amely sok esetben úgy gondoljuk, hogy már-már ‑ és ez a mindenkori elnökre is igaz lehet ‑ a bíróságok függetlenségét is veszélyeztetheti, főleg úgy és azzal a kiegészítéssel, hogy a pályázatok eredménytelenné nyilvánításával tulajdonképpen, ha nem kíván vagy nem tud eltérni a felállított rangsortól egy vezetői kinevezés esetében, akkor megteheti a mindenkori elnök ‑ és a mostani elnök, Handó Tünde él is ezzel a lehetőséggel, ezt egyébként már a bizottsági meghallgatásán is megtettük, és itt, a parlamentben is részletesen ki fogjuk majd fejteni ‑, hogy eredménytelenné nyilvánítja a pályázatokat, és így a kinevezésnél az eredménytelenné nyilvánított pályázat esetén adhat egy megbízást, nevezzük így: átmeneti időre. Természetesen, ha valaki külső emberként egy megbízást elnyert, akkor utána már könnyebben tud arra a bíróságra támaszkodni, amikor megírja a pályázatát. Nyilván a helyismeret meglesz, és ahogy telnek a hónapok vagy akár az évek, akkor nyilvánvalóan már egy eredményes, érvényes pályázat is lehet ebből. Tehát a trükkök benne vannak a rendszerben.

Ezt önök nagyon nem szeretnék kivezetni, mi meg nagyon szeretnénk, ha ez megváltozna, és legalább az OBT szintjére fel tudnánk tolni ezt az eredménytelenné nyilvánítási jogkört. És hozzáteszem, még az sem jelentene tökéletes megoldást, hiszen a mindenkori OBH-elnök az OBT tagjainak is bizonyos szempontból a munkáltatója és a jövőbeli előmenetelük meghatározója. Tehát még erre sem lehet azt mondani, hogy teljesen független rendszer alakul ki, de mindenképpen egy előrelépést jelentene.

Visszatérve, ha már a pénzekről van szó, akkor azt is el kell mondani, hogy ha jól tudom, akkor a bírák és ügyészek fizetése szinkronban van. Ha rosszul tudom, akkor javítsanak ki. Én ezt, bár kövezzenek meg, igazságtalannak tartom. Egy bíróra sokkal nagyobb nyomás nehezedik, sokkal inkább a függetlenséget szem előtt tartva és valóban függetlenül kell eljárnia, akár a bírósági rendszeren belül is, hiszen a bírósági rendszeren belülről sem fogadhat el utasítást. Az ügyészek esetében én ezt a független eljárást nem látom. Ő eljár egy tárgyalásra, megteszi a dolgait, és amikor egy markáns döntést kell hozni, pláne egy politikai döntést, vagy amiben a politika valamilyen formában érintett lehet, akkor bizony a vezető ügyészeknek ki kell kérni a véleményét, vagy ha nem kéri a véleményét, akkor jelentkeznek nála, és el fogják mondani, hogy mit kellene csinálni. Ez a rendszernek egy természetes működése sajnálatos módon az ügyészségnél.

Tehát szerintem nemcsak az ügyészség rendszerére kellene azt mondani, hogy független, hiszen a legfőbb ügyészt megválasztja az Országgyűlés, aztán ha úgy sikerül, ahogy, és mondjuk, egy korábbi fideszes képviselőjelöltet sikerül, mondjuk, legfőbb ügyésznek megválasztani, akkor ez az egész rendszer függetlenségét kezdi ki. De hozzáteszem, ebben az esetben is, ha nem egy ennyire hierarchiális rendszer lenne az ügyészség, mint amilyen ma, akkor még egy politikailag valakivel szimpatizáló legfőbb ügyész sem tudná az akaratát oly mértékben a rendszerre ráerőltetni vagy érvényesíteni, ha egyébként nem adhatna egyértelmű olyan utasítást, amit a tárgyaló ügyésznek végre kellene hajtania.

(14.20)

Tehát amikor mi az ügyészi függetlenségről beszélünk, akkor a tárgyaló, az ügyeket vivő ügyészek függetlenségéről beszélünk, és arról, hogy ők eldönthessék, hogy egy ügyben fellebbeznek, nem fellebbeznek, súlyosbításért fellebbeznek, adott esetben ‑ ilyen is megesik néha ‑ enyhítésért fellebbeznek, vagy egyébként az ügyet merrefelé terelik, és ha ezt nem jól teszik meg vagy szakmai hibákat vétenek, akkor a felettes ügyészek levonhatják a megfelelő konzekvenciákat, ahogy a bíráknak is megvan a fegyelmi felelősségük, de aki végigvisz egy ügyet, részleteiben az ismeri, és ennélfogva ő tudja a leghelyesebb döntést meghozni, nem pedig valahol fönt a közvetlen vezető ügyészi vagy még az afölötti szinteken. Én tehát azt mondom, hogy egy bíróra nagyobb súly nehezedik, a bírótól többet várunk el, és egy bírótól a rendszer is többet vár el, mint egy ügyésztől, aki a legtöbb esetben parancsot teljesít. Az ügyészségi szervezeti rendszer így épül fel. Én amellett török lándzsát, hogy egy bírónak magasabb javadalom jár, mint egy ügyésznek, ami természetesen nem azt jelenti, hogy az ügyészeket ne kellene megfizetni, de ha mérlegre rakjuk a két pozíciót, akkor számomra a bíró még mindig egy fajsúlyosabb, a vállán nagyobb terhet hordozó pozíció.

Visszatérve még egy gondolat erejéig az ügyintézőkhöz: nem tudom, mi kell ahhoz, hogy ne csak ilyen bérkorrekciók kerüljenek bele a rendszerbe, hanem egy valódi létszámbővítés, ami egyébként a technikai bővítéssel együtt hozná meg a megfelelő eredményt. Handó Tündétől hallhattuk, hogy vannak előremutató ‑ ő legalábbis úgy állította be, hogy előremutató ‑ lépések, de a XXI. században már az lenne az elvárható, ha a tárgyalótermekben rövid időn belül hang- és képrögzítés lenne, és akár a jegyzőkönyvvezetés is egy automatizmusként működhetne, az elmondott szóbeli szöveg alapján ‑ Nyugaton sok helyen már így működik ‑ a jegyzőkönyv megíródna, és azt már csak le kell kontrollálni, le kell ellenőrizni. Bízunk benne, hogy ez nem a nagyon sokára bekövetkező jövő, hanem ez néhány éven belül bekövetkezhet. Ehhez természetesen olyan ügyintézők kellenek, akik meg vannak fizetve, elkötelezettek, eltökéltek az igazságszolgáltatás mellett, ehhez viszont pénz kell.

Még egy fontos téma a végére, ha már a bíróságokról beszélünk; szoktunk beszélni róla, de ez mindig kimarad. Tudomásom szerint a korábban nyugdíjba ment bírák nyugdíjpótlékainak az ügyét is rendezni kellene. Arról van szó, tisztelt államtitkár asszony, hogy vannak, akik korábban különböző pótlékokban részesültek. Ha jól tudom, korábban a bírák a fizetésüknek csak egy részét kapták meg olyan jogcímen, hogy fizetés, a többi mindenféle kiegészítő juttatás volt ‑ állítólag több juttatás is, engedje meg, hogy ezeket most ne soroljam fel ‑, viszont amikor nyugdíjba mentek, akkor ezeket nem vették figyelembe, és nem úgy számolták ki a nyugdíj összegét, hogy valójában mennyi érkezett meg egy, kettő, öt év átlagában az adott bíró számlájára, hanem a fizetéséből, ami egy nevetséges összeg volt, akár a fele is lehetett annak, amit ő valóban megkapott. Így lehet az, hogy akár komoly bírósági vezetők is olyan összegből kénytelenek megélni, amiből nem lehet, és ami teljesen megalázó és nem teszi lehetővé, hogy ők megéljenek, ezért mindenféle mellékállást kell vállalniuk úgy, hogy valaki akár 30-40 évet is bírósági vezetőként a pályán eltöltött. Azt kell mondjam, hogy ez is megalázó.

Nem egy nagy összegről lenne szó, ha ezt a kompenzációt be akarnánk vezetni. Arra kérem államtitkár asszonyt, hogy esetleg ezt is tekintsék át, és tegyenek egy olyan javaslatot, hogy ne csak az aktív rendszerben, hanem a korábban nyugdíjba vonult bírók esetében is egy korrekciót lehetne tenni. Ha érdekli önt, akkor eljuttatom az erre vonatkozó tapasztalatokat, és meg tudják vizsgálni, hogy ezek igazak-e, minden pontjukban helyesek-e, de ezt a rendszert is mindenképpen rendezni kellene.

Ezzel a javaslattal természetesen egyet tudunk érteni, de azt kell mondjam, hogy ez egy nulladik lépés és egy törvényi probléma kiküszöbölése vagy a minimumszint elérése, de előrelépést majdnem hogy nem is tartalmaz. Ettől függetlenül fontos, hogy bejött a Ház elé, de ahogy mondtam, a további lépéseket elvárjuk. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)